Campanile di Giotto

wikipedia

Látogatható: 8.30-19.30 minden nap

-

-

-

-

.

-

A Piazza del Duomo harmadik építménye a Campanile di Giotto, vagyis a harangtorony. A híres festőművész, Giotto Blondone (1267-1337) egyetlen építészeti tervezése és részben kivitelezése ez a csodaszép építmény. 1334-ben kezdték és 1359-ben fejezték be a építését. Eredetileg 122 méter magas lett volna, de végül csak 84 és fél méter lett, de így is elég a 416, ám igen kényelmes lépcsőfokot megmászni a kilátóteraszig. Valószínűleg statikai okai lehettek annak, hogy jóval alacsonyabb lett a tervezettnél. Időközben Giotto, aki nem csak a torony, de az egész dómtéri komplesszum főépítésze volt, meghalt. Utóda, Francesco Talenti, az építmény befejezője még változtatott valamennyit a terveken, pl. az eredeti csúcsíves befejezés helyett kilátóteraszt építtetett, ahonnan egészen más lehetőségünk adódik a gyönyörködésre, mint a Duomó lanternájából. És az sem mindegy, hogy innen közelről gyönyörködhetünk a Duomo kupolájában és lanternájában! A Harangtorony is a Dómhoz illően színes márványlapokkal, illetve a kor leghíresebb szobrászainak szobraival, domborműveivel lett díszítve Andrea Pisano irányítása alatt. A lényeg az, hogy nem csak a magasságot kell legyőzni, nem csak a városban kell gyönyörködnünk felfelé menet, hanem a részleteket is figyelni kell, melyek páratlan értékeket hordoznak. A műre a koronát végül Francesco Talenti tette fel, ő döntött úgy, hogy nem lesz olyan magas a torony, mint ahogyan a terveken szerepelt. A kilátó tornyon végül 414 lépcsőfok megmászásával érjük el a legmagasabb szintet, melyen tető van. Remek kilátás nyílik a toronyból, de azért marad bennünk hiányérzet, hiszen az egyik oldalon csak a Duomo oldalát látjuk. De nézzük ebben is a jót, a Duomo oldalát olyan magaslatban olyan közelről látni igazán nagy élmény! :-) Én a Campanilét is megmásztam, és a Duomo tetején is voltam. Ha választani kell, akkor a kondíciónkat vegyük figyelembe! Tény, hogy a Duomo tetejéről jóval többet látunk, hiszen minden irányba szabad a látástér, ám ha már nem vagyunk erőnk teljében, akkor sokkal inkább ajánlott a Campanile megmászása. Alapvetően a Duomo kupolájában haladás önmagában is nagyon nagy élmény, de tényleg nagyon nagy fáradtság is, főleg ha nyárias, napsütéses idő van, akkor igen fülledt hőség lehet a kupolatérben. Nyáron szinte lehetetlennek tűnik, hogy ki lehet bírni ott a hőséget, de azért bizonnyal ki lehet bírni. A harangtoronyban viszont végig a friss levegőt szívhatjuk magunkba..., de szó, mi szó, jóval kevesebbet is láthatunk a városból pont a mellette lévő Duomo miatt :-( Szóval ezt mindenkinek fontolóra kell vennie kora, kondíciója és az időjárás függvényében. Tényleg kifejezetten nehéz a kupola meghódítása, de mint élmény egyértelműen jóval nagyobb!

Firenzei zsinat 1438-39 (Palazzo Medici Riccardi)

Bár konkrétan nem tartozik a témához, de írok néhány szót erről a zsinatról, mert összehívásának igen komoly oka volt, ám eredménye sajnálatos módon nem sok. A kereszténység két nagy egyháza, a római katolikus és a bizánci ortodox évszázadok óta hadilábon álltak egymással. II. Jenő pápa 1437-ben összehívta Ferrarában az egyetemes zsinatot, melynek célja a békülés volt, amit a bizánci császár is sürgetett, hiszen a törökök komolyan veszélyeztették birodalmát. Tengerre szállt hát Palaiologosz János, és vele jött a konstantinápolyi pátriárka is. 1438 januárjában el is kezdte munkáját a zsinat, de egyre több probléma adódott Ferrarában, így azután a járvánnyal is sújtott városból Cosimo de Medici közbenjárásával áthelyezték a zsinatot Firenzébe. A Palazzo Medici Riccardi palota kápolnájában Benozzo Gozzoli által festett képek ezt az eseményt kívánták megörökíteni, persze nem úgy, ahogy valójában volt. Az első képen látható "öreg király" alakjában felismerhető a pátriárka, a harmadik képen lévő középső király maga a bizánci császár, a negyedik képen lévő "fiatal király" nagy valószínűséggel Lorenzo de Medicit ábrázolja, kicsit idealizálva. Ő ekkor valójában még csak 11 éves volt..., ám közismert a legenda, miszerint a festő célja az "új király" megjövendölése volt, és azt valóban Lorenzo de Medici személyében képzelték sokan. A második képen viszont látható fekete kabátban, piros sapkában maga az "öreg"  Cosimo de Medici, és mellette felismerhető a fia, Piero de Medici. A képen hátul álló piros sapkás ifjak között pedig maga Gozzoli is látható, őt nem nehéz felismerni, kiemelkedik társai közül, szigorú arccal ránk néz, és a biztonság kedvéért rá van írva a neve a sapkájára! :-) Ez a kép azonban csak a fantázia szülötte, a zsinat megérkezése egyáltalán nem volt ilyen fényes, elmosta az ünneplést az eső. A freskó természetesen ezeken kívül számtalan érdekes részlettel szolgál, ha valóban csak 7 percig lehet nézni, akkor az nagyon kevés. Gondolom ez a 7 perc nagy tumultus esetén értendő, én nem emlékszem ilyen korlátozásra, de amikor mi voltunk áprilisban, az épületben nem volt rajtunk kívül más. Van egy terem is, ahol érdekes audio-vizuális módszerrel pillanthatunk be a kép részleteibe. A zsinat, melynek fő témája az volt, hogy a bizánciak nem fogadták el a Szentlélek létezését, sikerrel kecsegtetett! Bejelentették a békét, de a bizánciak számára ígért segítség a törökök ellen mégsem érkezett meg Konstantinápolyba. 14 év múlva a törökök elfoglalták a várost, és meggyilkolták az utolsó bizánci császárt. A pátriárka még a zsinat idején Firenzében meghalt, ott is van eltemetve. Sajnos a képeket nem tudtam átmenteni ide, saját képeim természetesen nincsenek, tilos és lehetetlen is lenne abban a kis kápolnában értékelhető képeket készíteni. Akit érdekelnek a képek, "Firenzei zsinat" beírásával számtalan képet lehetett látni régebben a neten a látványosan megfestett eseményről, de most már sajnos nem találom őket. De a firenzei Medici palotába történő látogatás elsődleges célja lehet ez a kis kápolna, mert amúgy nem igazán sokat láthatunk, érzékelhetünk abból, miként és hogyan éltek benne annak idején a Medicik, így azt hiszem sokunkban maradt hiányérzet. Csúcsforgalom esetén lehet, hogy tényleg igaz, hogy kiszabott ideig (7 perc?) lehet csak a kápolnában lenni, de mi nem tapasztaltunk tavaszi utazáskor ilyet. Az emlékeim igaz, megfakultak, de leginkább egy nagy bálterem mennyezeti freskójára emlékszem a kápolnán kívül, melyet Luca Giordano alkotott az 1600-as évek végén. Annak viszont már nincs köze a Medicikhez, az épület új tulajdonosa, a Riccardi család alakíttatta ki az épület hozzáépítésekor. A bálterem azonban látogatható, a freskó megtekinthető, de a Riccardi család egykori lakóegységei már nem látogathatóak. Jelen korunkban úgy tudom, hogy valamilyen közigazgatási hivatal van az épület azon részében, ahol a Riccardik laktak.

Busz a San Miniato hegyre, lejutás gyalog az Arnóig

A 12-es és a 13-as buszok végállomása a Santa Maria Novella pályaudvar főbejáratán kilépve, nem átmenve a túloldalra, jobbra található, de viszonylag sűrűn változtatják, így semmi nem biztos. A lényeg az, hogy bizonyosan valahol ott van a pályaudvar környékén, és hogy ez a két busz egymással szembe megy nagyjából ugyanazon az útvonalon, meglehetősen nagy kerülővel, de lehet így is várost nézni. Ha van ülőhely, akkor külvárosnézés céljából remek, de ha hulla fáradtan állni kell a tömegben, akkor nem olyan jó buli. A 12-es visz fel  a hegyre hamar a Ponte della Vittorián átmenve, lefelé viszont az kerül nagyot, és fordítva. De a buszmenetrend sosem örök, érdemes alaposan áttanulmányozni adott időben a helyszínen. Jegyet venni biztos lehet a közelben egy újságosnál, szerintem egy jegy elég, lejönni egyszerűbb gyalog, ha egészséges a lábunk. Ennek útvonala a Viale Poggi , ez is le van írva a megfelelő helyen. Így lesétálva hamar és kényelmesen az Arnónál, pontosabban a Ponte alle Grazia és a Ponte San Niccolo között érkezünk le a partra, ahol ilyen bougainvilleával befuttatott támfalat, és ha szerencsénk van, akkor ilyen madarakat is láthatunk.

-

-

.

Firenzei árvizek

A hegyek felől érkező Arno folyónak köszönheti Firenze létét és gazdagságát, de ennek árát a történelem során többször is megfizette. Nagy esőzések idején a város körül hirtelen sík vidékre érő bő vizű folyó sodrása lelassult, és több alkalommal elöntötte vizével a várost. A legjelentősebb dátumok 1252, 1333, 1466, 1557 és 1966. A korábbiakról tudjuk, hogy főleg hidakban tettek károkat, olykor épületekben is. A legnagyobb károkat az utolsó, az 1966-os árvíz okozta a művészet eme fellegvárában, máig is kiható nyomokat hagyva maga után. Az egész világon páratlan mennyiségű műkinccsel rendelkező város nem készült fel kellően a veszélyre, és az éjszaka betörő áradat reggelre már a Battistero kapuit nyaldosta. Az iszapos, olajos víz elöntötte az utcákat, az épületek pincéit, földszintjeit. Az Arno partján álló híres nemzeti könyvtár felbecsülhetetlen értékű dokumentumainak jelentős része víz alá került, de az Uffizi és a templomok kincsei is felbecsülhetetlen károkat szenvedtek. A világ felkapta fejét a hírre, és fiatal egyetemisták ezrei siettek Firenzébe segíteni menteni, ami menthető, később a restaurálásban. A visszavonuló folyó olajos sárréteggel borított Firenzét hagyott maga után.

Storico Calcio Fiorentino

Ennek a "sporteseménynek" a bemutatásához nem kell régi képek után kutatni, ezt a történelmi sportjátékot ma is minden év júniusában, Keresztelő Szent János ünnepén, megrendezik. Az eredete minden valószínűség szerint a római légiónárusokig vezethető vissza. A XVI. században kezdték el, és évente folyamatosan megmérkőztek a főként nemes ifjakból álló csapatok, hogy így is bizonyítsák erejüket és taktikai ügyességüket. A legenda úgy tartja, hogy 1530 március 17.-én is megtartották a calciót, miközben az ellenséges hadseregek körbefogták a várost. Más tereken is játszották régen, de a Santa Croce téri volt a legrangosabb. 1865-ben annak a térnek a közepén állították fel Dante szobrát, így a játék megrendezésére ott attól fogva nem volt lehetőség, bár lehet, hogy már akkoriban nem játszották amúgy sem, Firenze nem volt játékos kedvében. 1966-ban, a nagy firenzei árvíz a szobrot fel is döntötte, így az újbóli felállításnál már a templom mellé helyezték Dantét. 1978 óta ismét megrendezik ezt az eseményt, mostanában évente háromszor, június 3. hetében, de már csak ezen a téren, és főleg mint turisztikai látványosságot.

Nem könnyű meghatározni, hogy mi is ez a játék, a focihoz  csak annyi köze van, hogy egy darab labda körül forognak az események. Inkább a rögbihez hasonlít, elég kemény összecsapások vannak benne. Egyszerre 4 csapat játszik, a történelmi városrészek csapatai (San Giovanni - zöld, Oltr'arno - fehér, Santa Maria Novella - piros, Santa Croce - kék) reneszánsz kort idéző viseletben a Santa Croce tér homokkal felszórt területén. A birkózás és a kézitusa megengedett, kezeket, lábakat egyaránt lehet használni a labdakezelésnél. 50 percig tart a játék, az a csapat nyer, amelyik a legtöbb gólt dobta az egyetlen kapuba.

Palio dei Cocchi

1563-ban Szent János ünnepének előestéjén rendezték meg I. Cosimo nagyherceg megbízásából az első kocsiversenyt a római kocsiversenyek mintájára a Santa Maria Novella téren. A továbbiakban majd minden évben megtartották, és a versenyen mindig részt vett a nagyhercegi család, akik a Loggia San Paolo előtt számukra kialakított tribünön foglaltak helyet. A nagyherceg trombitával adott jelet az indulásra és a verseny végén ő adta át a győztesnek a díjat. A két obeliszk közé kötelet húztak és az obeliszkek körül kellett három ovális kört megtennie a versenyzőknek, akik a 4 legősibb kerületet képviselték (San Giovanni - zöld, Santa Maria Novella - piros, Santa Croce - kék, San Frediano - fehér) . 1852-ben rendezték itt az utolsó kocsiversenyt.

-

 Ez a fenti kép egy régi festmény, és kissé másként néznek ki a tér arányai a valóságban.

-

Ezen kép tanúsága szerint valamikor autóval is rendezhettek itt versenyeket, a kép talán 1890-ben készült. Jóval nagyobbnak tűnik itt a tér, mint amekkora valójában. A Basilica Santa Maria Novella előttről van ábrázolva, a jobboldalt lévő épületek részben már nem ilyenek, de a szemben lévő Loggia di San Paolo viszont igen.

Scoppio del Carro

Firenzében minden évben Húsvét vasárnapján megrendezik a ’Scoppio del Carro’ elnevezésű ünnepséget a Duomo Santa Maria del Fiore és a Battistero között. Két fehér ökör által bevontatnak egy hatalmas, több méter magas szekeret a Duomo bejárata elé. Ezután a Szent tűzzel a püspök által meggyújtott galamb formájú rakétát, a Colombinót, kilövik egy erre a célra készített kötélpályán a Duomóból, ami meggyújtja a fából készült szekérre szerelt petárdákat, ami aztán igen változatos formákkal és hanghatásokkal égni kezd. Ez az igen hatásos tűzijáték szerűség kb. 8 percig tart.

A tűz csiholásához használt kovakövet az SS. Apostoli templomban őrzik, ott gyújtják meg a Szent tüzet és díszmenettel viszik végig a városon évszázadok óta. Ezeket a Jeruzsálemből származó tűzcsiholó köveket a legenda szerint Pazzino de Pazzi kereszteslovag kapta elismerésül vitézségéért a keresztes háborúban.

Elképzelhető, hogy az esemény eredete a pogány időkre vezethető vissza a jó termés érdekében, de ezt nem tartják biztosnak a tudósok.

Zsinagóga

látogatható: hétfőtől csütörtökig: 04.01 és 09.30 között 10.00-18.00-ig

                                                        10.01 és 03.31 között 10.00-15.00-ig
                     péntek:                                                           10.00-14.00-ig
                     szombat:                                                         zárva
                     vasárnap:                   04.01 és 09.30 között 10.00-18.00-ig
                                                         10.01 és 03.31 között 10.00-15.00-ig  

Belépődíj: 5 €                                   

A firenzei Zsinagóga igen látványos épület a város szélén, bár a mór stílusban épült Zsinagógák általában így, vagy nagyon hasonlóan néznek ki a Föld bármely pontján. Rózsaszínes téglából épült falai és hatalmas zöld kupolája a XIX. század vége felé épült. Mivel eléggé érdekel minden, ami Firenzében látható, ide is betértem a város körüli sétám alkalmával. Szép volt, és számomra érdekes is, bár ha nem ott megyek el mellette, talán nem kerestem volna fel, de így kihagyhatatlannak éreztem. Valószínűleg fényképezni nem lehetett, de nem is próbálkoztam. Illetve hát nem is igaz, amit írok, két fényképem van róla..., a kapun kívülről készítettem őket.

-

-

Ezt a cikket találtam a firenzei zsidósággal kapcsolatban, számomra nagyon érdekes és értékes információkkal. 

Loggia del Tessitori (Szőnyegszövők loggiája) +

.Nem bizonyosan tudják, ki volt az alkotója a  Via San Galló 34 alatt lévő 5 árkádos reneszánsz stílusban épült csarnoknak, egyes források szerint Giuliano Sangallo volt a tervezője, mások szerint Cronaca. Igazából nem a loggiája miatt  érdekes számunkra ez az épület, hanem mert itt szőtték a Medicik megbízására azokat a csodálatos falikárpitokat, melyek a Pitti palotába, az Uffizibe és a Galleria dell Akadémiába, egyéb palotákba és feltehetően templomokba is kerültek és díszítik ma is az épületeteket. "Arazzi"-nak hívják ezeket a különleges alkotásokat. Mondjuk például ezt: 

-

Museo Stibbert

Múzeum 

Főleg talán a férfiaknak lehet érdekes egy olyan múzeum, amelyben hatalmas fegyvergyűjteményt lehet látni. A XIV és XIX. század közötti időkig terjed itt a fegyver arzenál. Már maga az épület is izgalmas, ezért nőknek is ajánlott!  Federick Stibbert (1838-1906) angol apától és toszkán anyától  származó műgyűjtő volt, kertjük, házuk egyvelege a toszkán és az angol stílusnak. Maga az épület már a városon kívül van északi irányban, a Montughi domb oldalában, szóval kirándulás is egyben a Fiesole felé lévő domboldalra. 

A múzeumban azért nem csak fegyverek, hanem egyéb, pl. nők számára érdekes tárgyak is láthatóak..., ha nem is túl sok.   Via Federico Stibbert 31 a múzeum címe, bár más számok is feltűnnek, pl. a 26. Úgy tűnik, hogy leginkább autóval lehet oda eljutni északi irányban. Talán busszal is..., már csak azt kellene tudnom, hogy melyik busszal és hogy hol kellene leszállni, de azt sajnos nem tudom. De persze akár gyalog is felmehetünk, ha jó kondícióban vagyunk! Amit a múzeumból itt a neten látok, az azt súgja, hogy egy látogatás akár egész napos programnak néz ki. Amikor mi gyalog mentünk fel Fiesoléba, akkor "találkoztunk" a múzeummal, de idő hiányában nem tudtuk megnézni. Bár ez sosem lehet ok, legfeljebb indok..., mindent sajnos keveseknek sikerül felfedeznie. Mondjuk a Fiesoléba gyaloglás helyet talán megnézhettük volna azt a múzeumot..., de akkor az izgalmasabb programnak tűnt..., és valóban felejthetetlen élmény volt Fra Angelico útját megjárni. De talán erre a palotára is lesz még lehetőségünk..., izgalmas lehet.

-

Museo Horne

Museo Horne

látogatható: 09.00-13.00  vasárnap zárva
belépődíj: 5 € 

Ez a múzeum a Ponte alle Grazia híd vonalában a város északi oldalán található a Via dei Benci 6 szám alatt. Herbert Percy Horne (1864-1916) Firenzében élő angol származású szenvedélyes műgyűjtő volt, aki megvette ezt a palotát az elszegényedő Corsi családtól. Súlyos tüdőbetegsége miatt választotta Horne Itáliát új hazájának, de így sem élt sokáig. Ám amíg élt, szenvedélyesen gyűjtötte a műtárgyakat. Itt részünk lehet abban, hogy egy igazán gazdag polgári otthonban nézelődjünk Firenzében. Érdekességként írom, hogy a híd déli oldalának folytatásában van a Museo Bardini a Piazza de Mozzin. Mindkettő magángyűjtemény, és hasonlóan izgalmas régi itáliai-firenzei relikviákat láthatunk bennük. Szerintem már maga az is nagyon izgalmas, hogy bejuthatunk ilyen jellegű épületekbe, egykori otthonokba. Sajnos még én sem voltam egyikben sem, a Bardiniben majdnem, de éppen zárva volt valamiért. Ám a Bardini múzeum tényleg "csak" múzeum, nem egy otthon, amibe múzeumba illő tárgyak vannak. Persze nem kell, és talán nem is szerencsés összekötni a két látványosságot, csak érdekességként említettem együtt őket. Horne úgy újíttatta és alakíttatta ki az amúgy is gyönyörű épületet, hogy az tipikus példája legyen egy igazi reneszánsz otthonnak. Sajnos nem sok ideje volt erre, hiszen 5 évvel Firenzébe költözése után meghalt, de pár nappal halála előtt az olasz államra hagyta múzeummá alakított gyönyörű otthonát.A festményeken, grafikákon kívül az eredeti firenzei reneszánsz berendezés a konyhától kezdve a fürdőszobáig és háztartási eszközökig szemet gyönyörködtető. Giotto, Masaccio, Gozzoli, Giambologna, Luca Signorelli, Filippo Lippi és még számtalan ismert és annyira nem közismert reneszánsz művész alkotását láthatjuk ebben az "otthonban". 

Giardino és Museo Bardini

wikipedia

Giardino Bardini

Museo Bardini

Nyitva minden nap száma: 
8:15-16:30 (a következő hónapokban a november, december, január, február) 
8:15-17:30 (március) 
8:15-18:30 (a hónap április, május, szeptember, október) 
8:15-19:30 ( a következő hónapokban a június, július, augusztus)

Zárva a hónapok első és utolsó hétfőjén, január 1, május 1 és december 25

- 

A Piazza Mozzi 1. számú épületben van a Bardini múzeum a Ponte alle Grazia közelében az Oltrarnón. Stefano Bardini műkereskedő volt, de nem minden megszerzett tárggyal kereskedett, jó néhányat meghagyott magának. Nos ezeket az alkotásokat lehet megtekinteni ebben a múzeumban. Sajnos nekem nem volt szerencsém, nem találtam nyitva, de nagyon szeretném látni. Stefano Bardini 1923-ban halt meg, és Firenzére hagyta jelentős mértékű gyűjteményét. Valójában minden létező korszakból láthatunk itt egy keveset kb. 20 teremben. A könyvem szerint a gyűjtemény egy európai fővárosi múzeumnak is megfelelne. Ezt figyelembe véve, ha szeretnénk a múzeumot és a Giardino Bardinit is megnézni, akkor célszerű az Arno rakpartja felől a Ponte alle Graziánál lévő Piazza Mozzin kezdeni a látogatást a múzeumban. Utána átsétálhatunk a kertbe, és lassan felfelé haladva megnézni annak gyönyörűségeit.  A kertnek amúgy két bejárata van,  alsó szakaszán szemben állva a kerttel jobbra van az ottani bejárat, felső szakaszán pedig a Vártól rövid távolságra. A kertben felfelé menni nem lesz könnyű, de ott legalább nézelődhetünk a pihenők közben. Miután itt végeztünk talán lenne időnk és erőnk onnan átsétálni akár a Via di Belvederén és a Scalea Monte del alle Crocin a Piazzale Michelangelóra.

 -

-

-

Egy másik opció: Mi a Boboli kertből fenn jöttünk ki és a vár mellett átsétáltunk (vagy esetleg a várba is be lehet már sétálni!) a Bardini kertbe annak felső bejáratán. Ez is egy lehetséges megoldás, aminek végén majdhogynem az Arno partjára érünk..., de így a Bardini múzeum valószínűleg kimarad, ahogy sajnos nekem is, mert sem az időbe, sem az energiába már nem igazán férhet bele a Palazzo Pitti, a Giardino Boboli és a Giardino Bardini után. Na meg két kert egymás után?  Firenzében nem mindig a vágyaink alapján kell felkeresni a látnivalókat, hanem néha az időspóroló célszerűség hasznosabb. A Bardini kert stílusában teljesen más, mint a Boboli, és ne felejtsük el, hogy jó magasan vagyunk, a kert erősen lejt, ezt is érdemes kihasználni! A Bardini kert alsó kijárata a Piazza Mozzi közelében van és visz minket már majdnem a rakpartra, a Ponte alle Graziához. Igaz, itt van a Piazza Mozzin a Bardini múzeum, ami a mostani állás szerint 19 órakor zár be, így elvben az is beleférhetne, ha bírjuk szusszal és persze ha a múzeum nyitva tartása is megfelelő.. 

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Loggia Belvedere, ahol könnyű étkezésre, felfrissülésre, kávézásra van lehetőség miközben csodálhatjuk Firenzét. 

-

-

-

Dávid alakja jól látszik a nagyítható kép közepe táján a Piazzale Michelangelón.

-

-----------------------------------------------------------------------

-

Egy utolsó kép távolról a Bardini kertről.  Akkor, amikor a kép készült, bizonyára még nem tudtam, hogy mit látunk, csak azt láttam, hogy valami érdekes, fényképre, sőt megtekintésre való. Az irány azt mutatja a térképen, hogy a Michelangelo térről fényképezhettem..., mint ahogy a fentebbi képeken a kertből fényképeztem a Michelangelo teret. A várfalból is látszik egy szakasz, ami végigkísér minket a Via Belvederén. 

-

Bardini múzeum

Ebben a múzeumban sajnos nem voltam, a nyitva tartása a fenti linken látható.

-

Ezt a linket megnézve látszik a Bardini kert alsó része, kijárata és a Piazza Mozzin lévő Bardini múzeum. Talán 40 méter lehet közöttük a távolság, de a múzeum nyitva tartásának utána kell nézni, mert nem egész napos. Ott van fentebb a link.

-

További képek:

Casa di Dante

Casa di Dante

látogatható: 10.00-17.00-ig, hétfőn zárva

belépődíj: 4 € Dante igazi neve Durante degli Alighieri volt, hogy miért is lett Dante néven ismert a világban, azt nem tudni. Talán valami becéző formaként ragadt rá. A már majdhogynem elfeledett, ravennai száműzetésben élt és meghalt költő ismét"divatba jött" Firenzében a 600. születésnapja előtt. 1265-ben született, 600. évfordulóján, 1865-ben Firenze városa úgy gondolta, hogy valahogyan fel kell melegíteni az emlékét. Meg is tették, komoly munkálatokkal varázsoltak egy kis kemény középkort a belváros szívében. Talán csak a helyszín volt eredeti, hiszen valóban ott élt a nagy költő.

-

-

És a hírnév nagy úr, Dante Alighieri az Isteni színjátékkal komoly hírnevet szerzett magának, de igazából szülővárosában, Firenzében csak 1865-ben kezdtek el komolyan foglalkozni személyével, művészetével. Akkoriban már azt se nagyon tudták, hogy pontosan hol lehetett az ő otthona..., mert hát azon a környéken, ahol ő lakott, egy "nagytakarításon" leromboltak minden épületet. Firenzében és általában a középkori Itáliában szokás volt, hogy az esetleges háborúskodások után a vesztesek, száműzöttek házait lerombolták..., ennek lett áldozata Dante eredeti otthona is..., hát felépítettek neki egy újat! Ha már éltében nem tért vissza Firenzébe, az emlékét valahogyan csak visszacsempészték. "Egykori otthonát" komoly újjáépítéssel és némi "színezéssel" olyanná formálták, amilyennek bizonyos képek, bejegyzések és egyebek alapján elképzelték, és ma Dante múzeumként tartanak számon. Az épület környezetét is úgy alakították, hogy egy tökéletes középkori enteriőrt hoztak létre. Én sajnos még nem voltam magában az épületben, nem volt nyitva ottjártamkor, csak kívülről láthattam. Mint megtudtam, a végső restaurációs munkák a XX. században készültek el..., lehetnek kétségeink az eredetiséget illetően, de az épület meglátogatása legalább annyit jelent, hogy el tudjuk képzelni azt az épületet, amilyen LEHETETT Dante egykori háza, otthona. Giuseppe Castelluccinak hívták azt a XX. századi építészt, aki ezt az illúziót létrehozta számunkra. A lakótoronyba be lehet menni, bizonyára érdekes korhű tárgyakat is láthatnak a látogatók.. Maga a toronyszerű építkezés használata is élmény. Frissebb információk a múzeumról 

Chiesa di Sant'Ambrogio

wikipedia


panorámakép

A látogatási időt eddig nem sikerült kiderítenem, valószínűleg csak a rendeltésének megfelelő időben van nyitva. 

 Firenze egyik legrégibb temploma, a VI. században alapították, de több korszakváltást átélt, míg mai formájában láthatjuk. Különlegesen nagy becsben tartott kincse egy márványkehely, melyben egy pap vércseppeket talált, melyek a kehelyben maradt áldozati borból alakultak át vérré. Ezen esemény a legenda szerint a XIII. században történt, de magát a templomot a VI. században alapították. A vért egy fiolába zárták és egy Mino da Fiesole által faragott márvány tabernákulumba helyezték, ott van ma is. Sajnos saját szememmel még nem láthattam a templom belső terét, többnyire zárva van, de a neten található képek alapján igen szép lehet. A főoltártól balra lévő kápolnában egy különleges freskót láthatnánk, melyen  Cosimo Roselli, a mű alkotója, egy körmenet képét mutatja. Az érdekesség ebben a képben nem csak a körmenet, hanem a templom XV. századi homlokzatát is láthatnánk rajta. Ezen túl a freskón több firenzei ismert személy beazonosítható volt azoknak, akik ismerték az arcukat. Az 1966-os árvíz komoly károkat okozott ebben a templomban is, melynek külső megjelenése most már a lehető legpuritánabb. 

Chiesa di Santa Trinita + Sasetti kápolna

wikipedia

Látogatható: 07.00-12.00 és 16.00-19.00
ingyenes

-

-

1077-ben építettek a ma álló templom helyén egy kápolnát a Vallombrosa szerzetesrend tagjai. Gualbertónak hívták a rend alapítóját.  Az inspirálta a kápolna felépíttetésére, hogy egy alkalommal találkozott testvére gyilkosával és meg akarta bosszulni öccse halálát. Ám ekkor megjelent előtte Krisztus képe, minek hatására elállt szándékától.  

Magát a ma is álló Santa Trinita templomot csak jóval Gualberto halála után, a XIII. században kezdték el építeni román stílusban. 

Sasetti Kápolna

A Santa Trinita templom mai megjelenése a XVI. században jött létre, és Bernardo Buontalenti munkáját dicséri. Homlokzatának a századra jellemző klasszicista stílusa viszonylag visszafogott, és befolyásolja látványát a környezet szépsége is. Egy térre néz, mely teret, gondolom nem véletlenül, Piazza Santa Trinitának hívnak. Az csak most jutott az eszembe, hogy az a tér kifejezetten háromszögletű..., de persze valószínűbbnek tűnik a Szentháromságra utalás. 

-

 A templom belső tere is több átépítésen esett át, jelen állapotában a gótikus stílus jegyeit hordozza. A régi időkben a templomoknak voltak támogatói, akiknek anyagi támogatásukért cserébe örök érvényű emléket állítottak közismert művészek által. Így volt ez ebben a templomban is, ennek szemléletes példája a Sasetti kápolna, melyben Domenico Ghirlandaio freskói állítanak emléket a feltehetően igen gazdag Sasetti családnak. De ez a freskóciklus nem csak róluk szól, hanem megjelenik a képeken a Medici család számos tagja is. Lorenzo Medici például a kápolna tulajdonosa, Francesco Sasetti mellett állva fogadja fiait, akiket a kor jeles személye, a fiúk oktatója, Angelo Poliziano kísér fel egy lépcsőn. A fiai, Giuliano, Piero és Giovanni majdan formálói lesznek Firenze és Itália sorsának, de sajnos egyikük sem ért fel apjuk nagyságához, szerepük megítélése Firenze és Itália történelmében inkább negatív volt.

-

-

- 

Sasetti Kápolna rengeteg képpel

-

Chiesa e Museo di Ognissanti (Mindenszentek temploma-humiliatik)

Véletlenül kettő Ognissantis fejezetet írtam, de ha már megírtam, nem törlöm ki egyiket sem, mert nem pont egyformák. Firenze egyik ékköve az a kis templom, és nem egészen ugyanolyan a két bejegyzésem..., bár nagyjából egyformának kell a lényeget tekintve lennie! :-)

wikipedia

látogatható: 07.15-12.30-ig, pénteken zárva
ingyenes
A bencés rendiek temploma

Cenacolo Ghirlandaio

látogatható: hétfő, kedd és szombat 09.00-12.00-ig. 

Chiesa_di_Ognissanti_ (Mindenszentek temploma)

-

 Az Ognissanti templom az Arno jobb oldali rakpartján található, mégpedig az Amerigo Vespucciról elnevezett rakparton. A kisebb templomok közé tartozik, de kívül, belül egyaránt nagyon szép és kedves. A templom a humiliáti (megalázottak) szerzetesek által fenntartott épület volt. Hogy kik is voltak a humiliátik? Észak Olaszországból érkeztek Firenzébe még a XIII. század elején, és nem véletlenül választották maguknak az Arno partját, ugyanis mesterségük a textilgyártás volt. Ehhez a művelethez bizony sebes folyású bőséges vízre volt szükségük, és eme cél eléréséhez mesterséges gátat építettek az Arnóba. Textilgyártás már nem folyik itt, de máig jó szolgálatot tesz a gát a folyó "működésében", mert állandó magasságban tartja a városi szakaszon a víz szintjét. A középkorban igen nagy területet foglaltak el munkájukkal, de a firenzei gyapjú fogalom volt az akkori időkben az ő munkájuk által. Különösen nemes és drága árnyalatok voltak a lila, a rózsaszín és a piros, mely színeket különleges módon egy csigafajta (tüskés bíborcsiga) révén állítottak elő. Azt írja a könyvem, hogy mind a templom, mind a kolostor díszesebb volt régen..., hát most sem szerények! A humiliátik 1256-ban építették fel templomukat, és közel 300 év múlva távoztak Firenzéből. A templomukat és kolostorukat, mely állítólag az ő idejükben díszesebb volt, mint most, a ferencesek vették át. Ezt a mai barokk formát a XVII. században kapta a templom. Ám ha jól megnézzük az épületet, mögötte áll egy harangtorony, mely még az eredeti, XII. századi képét mutatja! A kolostor étkezdéjében Domenico Ghirlandaio Utolsó vacsorája híres alkotás, bár a szakértők szerint Ghirlandaio egy kissé hétköznapiasan ábrázolja az eseményt, szinte semmi drámai hatása nincs a műnek.  Valójában tényleg  egy nyugodt és mondhatni vidám társaság vacsorája. Egyedül Jézus az, aki tudja, mi fog következni, kinek arca, tekintete megfoghatatlan, ezáltal "próbál" kicsit drámai lenni, de az is inkább furcsa, mintsem drámai.  

Maga a Chiesa d'Ognissanti viszont nagyon szép, és még érdekesebbé is teszik a két reneszánsz festő, Ghirlandaio és Sandro Botticelli alkotásai. Előbbi itt két művel büszkélkedhetett, az egyik a Vespucci család megrendelésére készült, és a Madonna óvó köpönyege alatt mutatja meg a családot. Az utókor számára két olyan szereplő is van a képen, akiket hírből ismerünk, az egyik a fiatal Amerigo Vespucci a Madonnától balra, a másik szintén a Madonnától balra egy fiatal nő, aki állítólag nem más, mint Simonetta Cattaneo, aki Botticelli Tavaszának és Vénusz születésének is modellje volt.  A család sírboltja az oltár előtt van lesüllyesztve a padlóba. 

A templomban van még két mű két "szomszéd" művésztől, az egyiken Botticelli Szent Ágostont ábrázolja, a másikon Ghirlandaio Szent Jeromost..., a kritikusok szerint Botticelli győzött, az ő Ágostonja érzelmekkel teli, míg Ghirlandaio Jeromosa csupán bizonytalan, merengő.  Itt ebben a templomban van Botticelli sírboltja is a jobboldali kereszthajó egyik kápolnájában, hiszen ezen a környéken született, itt élt. Ez a templom kicsit más, mint amilyenek általában a templomok, könnyedebb, világosabb, szerethetőbb.

Chiesa di Santa Felicita

wikipedia

látogatható: 09.30-12.00-ig és 15.30-17.30-ig, vasárnap zárva.

ingyenes Ennek a templomnak a legizgalmasabb és legszokatlanabb látnivalója az a páholy, melyben annak idején a Medici család tagjai, mondhatni láthatatlanul, részt vehettek az egyházi szertartásokon. Ez a páholy ugyanis része annak a Giorgio Vasari által megtervezett folyosónak, ami összeköti a Palazzo Vecchiót a Palazzo Pittivel. E cél érdekében Giorgo Vasarinak némiképpen át is kellett alakítania a templom homlokzatát. A templom legismertebb műalkotása egy Jacopo Pontormo által készült freskó, amelyen manierista stílusban, manierista színekben Jézus testének keresztről történő levételét ábrázolta a művész. Ezen túl persze nagyon sok művészeti alkotás van a templomban, de kevés olyan utazó van, akinek van ideje mindent alaposan megnézni. Ez a templom is bizonyára többnyire a Pitti palota felé menve kerül a látómezőnkbe, és igazi érdekessége a nagyhercegi páholy, amiből nem sokat látni. Az alsó kép a bejárattól készült, és éppen itt a bejáratnál jobbra van a nagyhercegi páholy. 

Pontormo Levétel a keresztről című festménye a bejárat közelében van, ha jól emlékszem a nagyhercegi páholy alatt.

-

Palazzo Pitti 2. Giardino di Boboli, Museo degli Argenti, Museo delle Porzelane

Boboli
Costume
Argenti
Porcelane

-

-

látogathatók: 04.01-től 05.31-ig és 09.01-től 10.31-ig  08.15-18.30-ig.
                     06.01-től 08.31-ig  08.15-19.30-ig
                     11.01-től 02.28-ig  08.15-16.30-ig
                     03.01-től 03.31-ig  08.15-17.30-ig

Minden hónap első és utolsó hétfőjén zárva van Olaszország egyik legismertebb és legjelentősebb, évszázadok óta már múzeumként funkcionáló palotája! Amikor viszont nyitva van, akkor nem csak maga a palota látogatható, hanem vannak különálló épületei a hatalmas és gyönyörű kertben, a Porcelán és az Ezüst múzeum.

belépődíj árakat inkább nem is írok, hiszen folyamatosan emelkednek, de ettől függetlenül ha már Firenzében vagyunk és van rá érdeklődésünk és időnk, akkor ott a helyünk! Ilyen palotában és ilyen kertben ritkán van alkalmunk sétálni. A képek nem a megtekinthetőség sorrendjében vannak feltéve. - http://varoskartyak.hu/firenze-uffizi-es-pitti-palota-es-boboli-kert-kombi-belépőjegy - 2021 viszonyításként! - Kombinált jegy a Galleria Palatinával és a Galleria Arte Modernával 11.50 € 

Az árak az évek folyamán bizonyára itt is emelkednek, ez is csak viszonyítási alap. A Galleria Palatina nagyon izgalmas volt, az Arte Moderna talán még inkább, mert a XIX. századi képek számítanak itt "modern" képnek! Az ugyancsak a palotában látható kosztüm múzeum megítélése nagyon változó a "szörnyűtől a fantasztikusig", mi ezt idő hiányában kihagytuk. 

-

Giardino di Boboli: A fenti linkeken kívül saját kinagyítható képekkel, montázsokkal is szolgálok, mert azért fontos a személyes vélemény. A kert..., hát nem is könnyű véleményt mondani, hiszen ma már más az ízlésünk..., de azt talán mondhatom, ha szeretjük a kerteket, ha megtehetjük, ha időnk engedi, akkor feltétlenül látnunk kell! Bebarangolásához órák kellenek, de lépten-nyomon láthatunk valami különlegeset! Ez a palota tokkal, vonóval egy napi látogatást érdemelne, azután jöhetne egy pihenéssel egybekötött gazdagabb vacsora..., majd egy laza esti belvárosi séta után a pihenés. 

-

-

-

Bár itt most többnyire montázsokat fogtok látni, de úgy gondoltam, hogy a téma megéri, hogy nagyobb képeket is mutassak. Így a vége felé teszek fel egyenkénti képeket is, lehet csemegézni köztük. Nem akármilyen hely ez, az biztos.

-

-

 -

A fenti kép felírása helytelen, hiszen nem a Giardino Boboli látható rajta, hanem az onnan készített firenzei látnivalók!

-

 Az itt látható porcelánok többsége ajándék volt az aktuális hercegeknek, ezekből láthatunk néhányat származásuk szerint csoportosítva. A múzeum anyaga három teremben látható. Az első teremben elsősorban francia porcelán termékeket látunk, és talán az összes francia porcelánkészítő cég kínálata megvan. A híres Ginori porcelánok jellemző motívumként gyakran tájképeket ábrázoltak a tányérokon. Adott esetben, ha pl. Firenze urainak szánták őket, akkor akár firenzei városrészletek is láthatóak voltak rajtuk. A második teremben Bécsben készült porcelánokat láthatunk, azok is igen tetszetősek voltak. A harmadik teremben pedig híres meisseni porcelánok vannak kiállítva. Sajnos már nem tudom, hogy a képeimen lévők mely csoportba tartozhatnak, nem eszerint fényképeztem őket. Azt is be kell vallanom, hogy némelyiket nagyon ízléstelennek láttam, de ettől függetlenül bizonyára nagyon értékesek. Pl. az a csillár a jobb alsó sarokban elég rémes!

 -

-

A porcelánokat bemutató épület előtt gyönyörű rózsakert van, sajnos mi ehhez kicsit korán érkeztünk, úgy 1-2 hét múlva bizonyára gyönyörűen virítottak...., általában május közepe táján nyílnak, de persze ez sem törvényszerű. A kilátás persze innen is gyönyörű, de azért maradjunk annál, hogy sehonnan se olyan szép, mint a Michelangelo térről, és ez ugye nem véletlen! 

-

-

- 

- 

Ekkor már meglehetősen magasan vagyunk, így a rózsák megcsodálása után célszerű a felső kijárathoz menni, ahonnan azután időnk és kedvünk szerint választhatunk még Firenze kínálatából. Nem sokkal a kijárat után ott van az ottlétünk alatt éppen felújítási munkálatok alatt lévő Fortezza di Belvedere. Úgy rémlik, hogy a jegyünk ide is, és a kicsit távolabbra, de azért közel lévő Bardini kertbe is érvényes volt. Bár ezidáig is többnyire kertben voltunk, de célszerű felkeresnünk még ezt a kertet is, annál is inkább mert közel van és a jegyünk oda is érvényes. Ez a Bardini kert azért sokkal kisebb, és az alsó kijáratánál meg már majdnem a Ponte alle Graziánál találjuk magunkat. Annyit még hozzá teszek a csalódások elkerülése végett, mint minden kert, a Bardini kert is tavasszal a legszebb, május elején, közepén. Nem nagy kert, mondhatom időben szinte nem veszítünk semmit, mert ha le akarunk jutni az Arnóhoz, akkor ez pont jó hely ahhoz az alsó kijáratával. De ha netán van még erőnk felmenni mondjuk a Piazzale Michelangelóhoz, az sem olyan nagyon vészes vállalkozás, mint amilyennek látszik.

-

-

A fenti képen balra a szépen tatarozott firenzei várépület látható, jobbra pedig a Torre del Gallo.

-

-

Ez itt úgy látom, hogy "csak" egy szép firenzei domboldal gyönyörű növényzettel, imitt-amott épületekkel, melyekben minden bizonnyal többnyire jómódú firenzei polgárok élnek. Bár azért ebben nem vagyok biztos, sok angol, német és orosz család is letelepedett ebben a csodálatos környezetben. Sokan jöttek Firenzébe a ködös Angliából gyógyulni a napfény városába, közülük is a legismertebb Elizabeth Barreth Brawning írónő volt..., életét bizonyára meghosszabbította az itteni környezet, de meggyógyulni azért nem tudott. Ő nem ezen a dombos vidéken, de itt az Oltarnóban élt. Jellegtelennek igencsak nem mondható sírja  a Cimitero degli Inglesiben látható.

-