Zsinagóga

wikipedia

látogatható: hétfőtől csütörtökig: 04.01 és 09.30 között 10.00-18.00-ig
                                                        10.01 és 03.31 között 10.00-15.00-ig
                     péntek:                                                           10.00-14.00-ig
                     szombat:                                                         zárva
                     vasárnap:                   04.01 és 09.30 között 10.00-18.00-ig
                                                         10.01 és 03.31 között 10.00-15.00-ig  

Belépődíj: 5 €                                  

Cenacolo di Santa Appolonia

wikipedia

Látogatható: 08.10-13.50-ig minden nap, kivéve a 2. és 4. hétfőn, 1., 3., 5. vasárnap
Belépődíj: ? talán nincs

Palazzo Spini-Ferroni

wikipedia

Museo Stibbert

Múzeum

Museo Horne

Museo Horne

látogatható: 09.00-13.00  vasárnap zárva
belépődíj: 5 €

Museo Bardini

wikipedia

Giardino Bardini


Nyitva minden nap száma: 
8:15-16:30 (a következő hónapokban a november, december, január, február) 
8:15-17:30 (március) 
8:15-18:30 (a hónap április, május, szeptember, október) 
8:15-19:30 ( a következő hónapokban a június, július, augusztus)
Zárt első és utolsó hétfőjén, január 1, május 1 és december 25

Casa di Dante

Casa di Dante

látogatható: 10.00-17.00-ig, hétfőn zárva
belépődíj: 4 €

Chiesa di Sant'Ambrogio

wikipedia


panorámakép

A látogatási időt eddig nem sikerült kiderítenem:-(

Chiesa di Santa Trinita

wikipedia

Látogatható: 07.00-12.00 és 16.00-19.00
ingyenes

Chiesa e Museo di Ognissanti

wikipedia

látogatható: 07.15-12.30-ig, pénteken zárva
ingyenes

Cenacolo Ghirlandaio
látogatható: hétfő, kedd és szombat 09.00-12.00-ig.

Chiesa di Santa Felicita

wikipedia

látogatható: 09.30-12.00-ig és 15.30-17.30-ig, vasárnap zárva.
ingyenes

Giardino di Boboli, Galleria del Costume, Museo degli Argenti, Museo delle Porzelane

Boboli
Costume
Argenti
Porcelane


látogathatók: 04.01-től 05.31-ig és 09.01-től 10.31-ig  08.15-18.30-ig.
                     06.01-től 08.31-ig  08.15-19.30-ig
                     11.01-től 02.28-ig  08.15-16.30-ig
                     03.01-től 03.31-ig  08.15-17.30-ig

Minden hónap első és utolsó hétfőjén zárva!

belépődíj: 7 €, kombinált jegy a Galleria Palatinával és a Galleria Arte Modernával 11.50 €

Palazzo Pitti (Galleria Palatina, Galleria d'Arte Moderna)

http://www.polomuseale.firenze.it/english/musei/palazzopitti/default.asp

Galleria palatina

Galleria d'arte moderna

látogatható: 08.15-18.50-ig, hétfőnként zárva
belépődíj: 8.50 €, egyesített jegy a többi múzeummal 11.50 €
16.00 óra utáni belépésnél, mely 3 napig érvényes 9.00 €.

Basilica di Santo Spirito

wikipedia

Basilica: 09.30-12.30 és 16.00-17.30, vasárnap 15.00-17.30, szerdán zárva!
ingyenes


Cenacolo di Santo Spirito: 04.01-től 10.31-ig csak szombaton: 09.00-17.00
                                            11.01-től 03.30-ig csak szombaton: 10.30-13.30
Belépődíj: 2.20 €

Basilica di Santa Maria del Carmine

wikipedia

látogatható: 09.00-12.00 és 17.00-17.30 között, vasárnap 09.00-10.00, 11.00-12.00, és 17.00-17.30 között.
belépés ingyenes

Brancacci kápolna: 10.00-17.00, vasárnap 13.00-17.00, kedden zárva!
belépődíj: 4 €
foglalás kötelező, helyszínen vagy telefonon

Museo Archeologico

wikipedia

látogatható: hétfőn: 14.00-19.00-ig, kedden, csütörtökön 08.30-19.00-ig, szerdán, pénteken, szombaton, vasárnap: 08.30-14.00-ig. A kertben lévő etruszk temetkezési helyek csak vasárnap láthatóak.
belépődíj: 4 €

Spedale degli Innocenti

wikipedia

látogatható: 08.30-19.00, vasár és ünnepnapon 08.30-14.00-ig.
belépődíj: 4 €

Basilica della Santissima Annunziata

wikipedia

látogatható: 07.00-12.00 és 16.00-19.00 között minden nap
ingyenes

Galleria dell'Accademia

wikipedia (angol)

látogatható: 08.15-18.50-ig, hétfő szünnap!
belépődíj: 6.50 €

jegyrendelés:

jegyrendelés

Chiesa e Convento di San Marco

wikipedia

convento

látogatható: 08.15-13.50-ig, szombat-vasárnap 08.15-17.00-ig. Zárva 2. és 4. hétfőn, 1., 3., 5. vasárnap
belépődíj: 4 €

Palazzo Medici-Riccardi

wikipedia

látogatható: 09.00-19.00-ig, szerda szünnap
belépődíj: 5 €

Cappelle Medicee

jegyfoglalás 

nyitvatartási idő: 08.15 - 17.00

belépési díj 6 €

wikipedia

Basilica di San Lorenzo




látogatható: 10.00-17.00-ig, vasárnap 13.30-17.00-ig

belépődíj: 3.50 €

Irwing Stones: Michelangelo

Irwing Stones „Michelangelo” című könyve nagyszerű „tananyag”, elég hosszú, de nagyon olvasmányos könyv. Olyan, mint egy időutazás, minek segítségével együtt élhetünk Michelangelóval apja házában, lakhatunk vele a Mediciek palotájában vagy római nyomortanyáján, osztozhatunk örömeiben, bánataiban. Megismerkedhetünk művész és politikai kortársaival, Firenzével, Rómával és egy igazán különleges korszak ellentmondásaival. Olvastam más könyveket is Michelangelóról, de azok meg sem közelítették számomra ennek az élményét.

busz a San Miniato hegyre

A 12-es és a 13-as buszok végállomása a Santa Maria Novella pályaudvarral szemben állva jobbra van a, de ennek majd még utána nézek. A lényeg az, hogy ez a két busz egymással szembe megy nagyjából ugyanazon az útvonalon, meglehetősen nagy kerülővel a keleti irányban. Ha van ülőhely, akkor külvárosnézés céljából remek, de ha hulla fáradtan állni kell a tömegben, akkor nem olyan jó buli. A 12-es visz fel hamar a Ponte della Vittorián átmenve, lefelé viszont az kerül nagyot, és fordítva.

Casa Buonarroti

wikipedia

látogatható: naponta 09.30-00.14-ig, kedden zárva!
belépődíj: 6.50 €

Cappella Pazzi


Látogatható: 09.30-17.30-ig
Belépődíj a templommal együtt 5 €, külön bejárattól nem tudom.

Basilica di Santa Croce


látogatható: 09.30-17.30-ig, vasárnap 13.00-17.30-ig
belépődíj: 5 € (Pazzi kápolnával és múzeummal)

Pazzi kápolna és a múzeum önállóan is megtekinthető, bejárat akkor a templom jobb oldalánál.

Museo di Storia delle Scienze

egy link

látogatható:09.30-19.00-ig, szombaton 09.30-13.00-ig, vasárnap és ünnepnap zárva
belépődíj: 4 €

Firenze com'era

wikipedia

Látogatható: hétfőn, kedden 09.30-14.00-ig, szerdán is ekkor, de csak 06.01-09.30.ig, szombaton 09.00-19.00-ig.
Belépődíj: 2.20 €

Úgy hallottam, hogy sajnos bezárt ez a múzeum. Reménykedem, hogy csak valami átépítés, áthelyezés az ok, és hamarosan újra látható lesz. (2015.04.02)

Erre sajnos egyre kevesebb az esély, azt mondják, végképp bezárt, az ott korábban látható tárgyakat szétosztották a múzeumok között. De vajon mit hol keressünk???

Chiesa San Miniato al Monte

wikipedia (angol)

látogatható: 04.01-től 10.31-ig minden nap 08.00-19.00-ig
                     11.01-től 03.31-ig minden nap 08.00-13.00-ig és 14.30-18.00-ig.
ingyenes.

tapasztalatból tudom, hogy májusban is zárva volt kora délután, de azt nem tudom, hogy mettől meddig, így ezt az időszakot jobb ekerülni!

Bargello Nemzeti Múzeum

wikipedia

Látogatható: 08.15-13.50-ig, minden hónap második és negyedik hétfőjén zárva!
Belépődíj: 4 €

Basilica di Santa Maria Novella


Látogatható: hétfőtől csütörtökig és szombaton: 09.00-17.00-ig
pénteken és vasárnap 13.00-17.00-ig
belépődíj: 2.50 €

A kolostor ebédlőjében lévő Ghirlandaio freskó hétfőn, kedden és szombaton 09-12 óráig látható!
Bejárat nem a templomból van, hanem a templom melletti kapun, Borgo Ognissanti 42. Ingyenes.

Uffizi

wikipedia-magyar fordítás

látogatható: 08.15-18.50-ig, hétfőn zárva!


jegyrendelés:

jegyrendelés

Dávid

Az egykori Palazzo della Signoria elé állított Dávid nem csupán egy nagyszerű szobor, hanem egy szimbólum is, a szabad és független, ugyanakkor fiatal és sebezhető Firenzei Köztársaság szimbóluma. És bár ez a köztársaság nagyon rövid ideig élt, szerencsére minden uralkodó tiszteletben tartotta Dávid személyét, még Napóleon sem vitette a Louvreba. Csak egyszer vitték el onnan, örökre az Accademiába, de hagytak helyette egy megfelelő másolatot a Palazzo előtt (amúgy ez érdekes kérdés, vajon ki készítette a másolatot? Azért ő sem lehetett akármilyen művész.)


Na de térjünk vissza a kezdetekhez: 1501-ben a Firenzei Köztársaság pályázatot írt ki egy hatalmas, de némiképp már Duccio által elrontott márványtömb megmunkálására, abból is egy Dávid alak megformálására. Az akkor még elég fiatal Michelangelo Buonarroti nyerte meg a pályázatot és három évi megfeszített munkája után elkészült a szobor. Művészi értékét nem tisztem megítélni, dehát természetesen nem kételkedhetünk a szakértők majdnem egyöntetű lelkesedésével. A kisebb kritikáktól nyugodtan el lehet tekinteni, ez a Dávid szobor minden tekintetben gyönyörű.

Az eredeti terv az volt, hogy a Duomó egyik pillérére fogják helyezni, de a megvalósult mű két okból is alkalmatlan volt erre a célra. Egyrészt hatalmas volt, másrészt mezítelen. Összeállt egy igen komoly bizottság, benne a kor minden prominens személyisége, művészek, politikusok. Igen komoly viták után született meg a döntés, hogy Dávid a Palazzo bejáratánál fog az idők végezetéig vigyázni a városra.

Vasari ezekkel a szavakkal kommentálta az eseményt: "hogy miként Dávid megvédte népét, és igazságosan uralkodott, az is bátran védje meg, és igazságosan vezesse a várost, aki Firenzét kormányozza."

Az idők végezetét azért nem várták meg, mert az időjárás (sokan emiatt helytelenítették a helyet) kikezdte a szobrot, ezért 1873-ban biztonságosabb helyre, a Galleria dell'Accademiában számára kialakított díszterembe szállították. Arról nem szólnak a krónikák, hogy ez a szállítás hogyan ment, de az első utaztatás a mai Dóm múzeum helyén lévő szobrászműhelytől állítólag egy hétig tartott.
Beszámolhatok még arról is, hogy a szobor a Sacco di Roma utáni Mediciek elleni felkelés alkalmával nagy veszélynek volt kitéve. A fellázadt emberek beszabadultak a Palazzo della Signoriába és elkezdtek kidobálni mindenfélét az ablakon, iratokat, berendezési tárgyakat. Egy bútor letörte Dávid karját, és állítólag pont az ifjú Giorgio Vasari (aki egyébként mindig barátja és nagyon nagy tisztelője volt Michelangelónak) volt az, aki felkapta és biztonságos helyre vitte, majd később alkalmat talált a helyreállításra. Ennek a "műtétnek" a nyomai ma is látszódnak a szobron.

A mende-monda szerint a fiatal Andrea del Sarto, az idővel híressé váló festő volt a szobor modellje.

Forrásmunkák

Palazzo Vecchio


látogatható: naponta 09.00-19.00-ig, kivétel csütörtök, akkor 09.00-14.00-ig
belépődíj 6 €

Egyelőre nem megyek bele az épület pontos leírásába, erre van elég sok forrás, de a térképe is ad némi eligazítást. Viszont fontosnak érzem elkülöníteni, főleg mint fogalmat, a Palazzo Vecchiót a Palazzo della Signoriától, hiszen a kettő épületében igen, de használatában nem teljesen ugyanaz. A Palazzo Veccio már a nagyhercegek lakhelyének lett átalakítva, és ennek megfelelően Vasari tervezése alapján sok-sok korabeli művész segítségével lett átépítve az egykoron kizárólag politikai szerepet betöltő épület, a Palazzo della Signoria. Ma már szinte csak a burok egyezik, ami persze fontos, de ha leírás, akkor az inkább a belsőről szól.


Ezen a mellékelt térképen is látszik sok fontos dolog, amit majd idővel kiegészítek saját tapasztalatok alapján.A térkép természetesen csak a látogatható helyiségeket számozza.

Forrásmunkák

Palazzo della Signoria

Bizonyára furcsának tűnik, hogy a Palazzo della Signoriát és a Palazzo Vecchiót nem egy linkben említem, de ez nem véletlen, a kettő története egészen más, csak a külső homlokzatuk ugyanaz. Amit most láthatunk ha bemegyünk az épületbe, az manierista művészek alkotása, egy hercegi lakhely, semmi köze az ebben az épületben zajló korábbi, igencsak érdekes eseményekhez. Most nem, de idővel szeretnék történeteket idézni abból az időszakból, amikor még rendeltetés szerűen működött az épület.
Bár meg kell jegyezni, hogy ma is rendeltetés szerűen működik, hiszen ez az épület ma is a Városháza, dehát ez minket nem különösebben érdekelhet.

Piazza della Signoria


Firenze legfontosabb világi tere azóta, hogy felépítették rá a Palazzo dei Priorit, mely később a Palazzo della Signoria nevet kapta, majd a XVI. század közepétől máig a Palazzo Vecchio nevet viseli. Minden igazán fontos esemény ezen a téren zajlott évszázadokon keresztül, ünneplések, forradalmak, kivégzések, és természetesen ma is látványos, de főként már csak eljátszott történelmi események szemtanúi lehetnek itt a szerencsés utazók.
A Palazzo Vecchio előtt és a Loggia dei Lanzin ma már a művészeté a főszerep, világhíres szobrok képviseletében, természetesen ezek között a legnépszerűbb Michelangelo Dávid szobrának másolata, de eredetiben vagy másolatban képviselteti itt magát talán minden jelentős firenzei szobrász.
A Palazzo sarkánál van egy szökőkút, a Fontana del Nettuno, melynek főalakja, Neptun, Bartolomeo Ammanati alkotása, mellékalakjai Giambologna műhelyében készültek.
A szökőkúttól néhány méterre 1901-ben elhelyeztek egy kerek márványtáblát, melyen bronz betűkkel emlékeznek meg arról, hogy ott állt egykoron a máglya, melyen elégették Savonarolát, a lánglelkű prédikátort.

A tér közepe táján hatalmas lovasszobor, I. Cosimo Medici nagyherceg ül a lován Giambologna alkotásaként. 20 évvel a nagyherceg halála után készült el a szobor, mely bölcs uralkodót ábrázol, a talapzatán pedig annak a dicsőséges útnak az állomásait ábrázolta a művész, melyeknek eredményeként nyerte el Cosimo Medici a nagyhercegi címet.

A teret körbevevő házak közül csak egy szóra érdemes XVI. századi épület van, a Palazzo Uguccioni, tervezőjét nem tudják biztosan, de a választékban Antonio di Sangallo, Raffaello, sőt, Michelangelo neve is felmerült. A képen kettő az egyben: I. Cosimo nagyherceg lovasszobra a Palazzo Uguccioni előtt.

Forrásmunkák

Via Calzaiuoli

Firenze két legjelentősebb terét, a Piazza del Duomót és a Piazza della Signoriát köti össze a Via Calzaiuoli, mely a város legforgalmasabb utcája.


Nevének értelmezését kétféle változatban olvastam, nekem a jobban tetsző az, hogy a "Harisnyások utcája" a harisnyában járó urak utcája, mert a két jelentős épület között a középkorban leginkább a Signoria tagjai jöttek-mentek, és ugye többnyire csak nekik volt harisnyájuk. A másik változat szerint itt éltek, dolgoztak és árulták portékájukat a harisnya készítők. Bármi is az igazság, ezt az utcát a Dóm és a Palazzo della Signoria építése közben alakították ki mai formájára későbbi jelentőségének tudatában. Az akkori belháborús viszonyokat ismerve pl. előírás volt, hogy az ott épülő házaknak legalább 10 méter magasságig kőből kell készülniük.

Ma reggeltől estig turisták hadserege hömpölyög az utcán, melynek épületeiben szállodák, márkás üzletek, éttermek találhatók.

Az utca fő látványossága az Orsanmichele. Szemben vele áll egy másik öreg templom, melyet Szent Anna tiszteletére építettek a trecentóban, de miután a Medici család rokonságban került a lombardiai Borromeo családdal, így a szentté avatott Carlo Borromeo tiszteletére a Chiesa San Carlo di Lombardi nevet kapta.

Forrásmunkák

Duomo di Santa Maria del Fiore

wikipedia

Látogatható: hétfő, kedd, szerda, péntek: 10.00-17.00-ig,
csütörtökön 10.00-15.30-ig, szombaton 10.00-16.45-ig, hónap első szombatján 10.00-15.30-ig.
Ingyenes
Kupola: 08.30-19.00, szombat 08.30-17.40-ig, vasárnap zárva
Kripta Reparata: ahogy a dóm.


Részletesebb infók:




hétfő, kedd, szerda, péntek: 10,00 - 17,00


Giovedì:
Maggio e Ottobre: 10,00 - 15,30


Luglio-Settembre: 10,00 - 17,00


Gennaio-Aprile, Agosto, Novembre e Dicembre: 10,00 - 16:30


Sabato: 10,00 - 16,45


Domenica e festività religiose: 13,30 - 16,45


Capodanno, Pasqua e Natale: 15,30 - 16,45


Mercoledì delle Ceneri: 10,00 - 16,30


Giovedì Santo: 12,30 - 16,30


Venerdì Santo: 10,30 - 16,30


Sabato Santo: 10,30 - 16,45





Forrásmunkák

Battistero San Giovanni

Wikipedia
Nyitvatartás: 12.00 -19.00
      Vasárnap 08.30-14.00

A Piazza del Duomón látható épületek közül a Battistero San Giovanni a legrégebbi, igazán még a mai napig sem tudják pontosan készítési idejét. A középkorban úgy hitték, hogy római építmény, de ma már a legtöbb művészettörténész úgy gondolja, hogy a XI. században, Firenze város igazi megalakulásának idejében épülhetett. 1059-re mondják felszentelését, ekkor ajánlották fel Keresztelő Szent Jánosnak, aki idővel Firenze védőszentje lett. Egészen az 1900-as évekig csak itt kereszteltek firenzei gyermeket.

Abban mindenesetre biztosak a művészettörténészek, hogy a zöld-fehér márványborítás 1059 körül került az épületre. A későbbiekben némiképp változott a külleme, utólag került rá a sátortető a lanternával, és a fekete-fehér csíkos márványdísz került a sarokpillérekre Arnolfo di Cambio (1240-1311) tervei alapján. A kápolna nyugati oldalára egy kis szentélyt építettek a XIII. században.

Változásainak csúcspontja volt, amikor elkészültek gyönyörű bronzkapui, elsőként 1330-36 között Andrea Pisano kapuja, mely most az épület déli oldalán van és innen lehet bejutni az épületbe.

A reneszánsz kor első lépésének tekinti a művészettörténelem az északi kapu 1402-ben a posztós céhek által meghírdetett pályázatán győztesnek ítélt pályamű elfogadását. Ennek következtében 1403 és 24 között elkészült Lorenzo Ghiberti (1378-1455) északi kapuja, és végül, de nem utolsó sorban 1425 és 52 között ugyancsak Lorenzo Ghiberti által készített keleti kapu, mely hála Michelangelo lelkesedésének a Paradicsomi kapuja (Porta del Paradiso) néven maradt fenn az utókor számára.

A kapuk fölé szobrok kerültek, a Pisano féle déli kapu felett Vincenzo Danti (1530-1576) műve, Keresztelő Szent János lefejezése:


Ghiberti északi kapuja felett Giovanni Rustici (1474-1554) műve: Keresztelő Szent János prédikál.


Legjelentősebb a Porta del Paradiso feletti alkotása Andrea Sansovinónak (1467-1529), mely 1502 és 1505 készült, címe Krisztus megkeresztelése (az angyal 1792-ben került oda, Spinazzi alkotása).


Pisano dél felé néző kapuján juthatunk be az épületbe, sajnos néhány lépcsőn lefelé kell menni a tér
járószintjének többszöri megemelése miatt.

Odabenn fantasztikus látvány fogadja a látogatót! A falakon körben római kori szentélyekhez méltó pompa korinthoszi oszlopokkal, márvány inkrusztációs burkolattal, gyönyörű karzatokkal. Hogy mindez mikor készült, azt pontosan nem tudni, sokan még ma is azt gondolják, hogy a római időkben. Azt viszont bizonyosan tudni, hogy a belső tér legfőbb látványossága, főként arany színekben pompázó mozaik kupolája a XIII. században készült, főként bizánci és velencei szakemberek által, de talán a fienzei Cimabue és Giotto is részt vett a munkában. A mozaikok az alábbi rendszerben láthatóak.



1. Utolsó ítélet

2. Lanterna

3.Angyalok kórusa

4. A Teremtés története

5. Szent József története

6. Mária és Jézus története

7. Keresztelő Szent János története



Krisztus mozaikja a XIII. században a kápolnához épített kis szentély fölött látható. A szentély mozaik díszítését és a gyertyatartó angyalt Agostino di Jacopo készítette. A fal mellett látható a Firenzében 1419-ben elhunyt XXIII. János pápa (ellenpápa) síremléke, mely a reneszánsz síremlékek klasszikus példája. Abban, hogy ez a síremlék különleges módon ebbe az épületbe került nagy szerepe volt állítólag Giovanni di Biccinek, az általunk ismert Medici ág ősatyjának, Cosimo de Medici édesapjának. Michelozzo és Donatello közös munkája. XIII. századi hozzáépítés eredménye a kis szentély, melynek mozaikdíszítését és gyertyatartó angyalát Agostino di Jacopo készítette. Említésre méltó a kápolna mozaikszerűen készült padlózata is (nem szabad rálépni), melynek közepén egy nagy üresen hagyott nyolcszög van, egykor egy hatalmas keresztelőmedence állt ott. Ma a bejárattól jobbra van a keresztelő medence, XIV. századi pisai munka.

Forrásmunkák

Piazza del Duomo

Amit mi általában Piazza del Duomónak nevezünk, az valójában két egymásba kapcsolódó tér, az egyik, amelyiken a Battistero áll, annak neve Piazza San Giovanni, a másik a Piazza del Duomo. De ennek valójában nem sok jelentősége van. A terek egybefonódása, illetve mostani kialakítása a híres XIX. század végi nagy városrendezésnek köszönhető, sok épületet lebontottak annak érdekében, hogy igazi teret alakítsanak ki a híres épületek köré. A mai közlekedést és turistaáradatot tekintve ez indokolt lehetett.

Az itt látható épületek közül a Battistero San Giovanni a legrégibb, igazán még a mai napig sem tudják pontosan készítési idejét. A középkorban úgy hitték, hogy római építmény, de ma már legtöbb művészettörténész úgy gondolja, hogy a XI. században, Firenze város igazi megalakulásának idejében épülhetett, 1059-re mondják felszentelését. Abban mindenesetre biztosak, hogy a zöld-fehér márványborítás akkoriban került az épületre. Mégis az építmény gyönyörű belső elrendezése és díszítése késő római eredetet sejtet. A középkorban azért némiképp változott a külleme, utólag került rá a sátortető a lanternával, csíkos márványdísz került a sarokpillérekre Arnolfo di Cambio (1240-1311) tervei alapján, elkészültek gyönyörű bronzkapui, először 1330 és 36 között Andrea Pisano déli kapuja (eredetleg ez volt a a keleti kapu). A reneszánsz kor első lépésének tekinti a művészettörténelem az északi kapu 1402-ben a posztós céhek által meghírdetett pályázatán győztesnek ítélt pályamű elfogadását. Ennek következtében 1403 és 24 között elkészült Lorenzo Ghiberti (1378-1455) északi kapuja, és végül, de nem utolsó sorban 1425 és 52 között ugyancsak Lorenzo Ghiberti keleti kapuja (Porta del Paradiso). A kapuk fölé szobrok kerültek, legjelentősebb a Porta del Paradiso feletti alkotása Andrea Sansovinónak, mely 1502 és 1505 készült és Krisztus megkeresztelését ábrázolja (az angyal 1792-ben került oda, Spinazzi alkotása).

A Duomo Santa Maria del Fiore előtt itt állt a Santa Reparata nevű kisméretű templom, de a XIII. században Firenzében és szerte Itáliában nagyon nagy építkezési láz indult, versengtek a "kinek van a legnagyobb dómja" cím eléréséért. Firenzében 1296-ban kezdődött az dómépítés Arnolfo di Cambio tervei alapján, a tető alá kerülés azonban jóval halála után valósult meg, a kupola elkészítése meg még később, 1434-ben ért véget. Gyönyörű lanternája 1472-ben készült el. A Duomó méreteivel, kialakításával középkori alkotás, de koronája, a kupola, már a reneszánsz építészet és Filippo Brunelleschi (1377-1446) nagy diadala. Ugyan a Duomo méretével nem, de ezzel a kupolával mindenképpen túlszárnyalta az akkortájt épült itáliai dómokat. De csúcsbeállítás nélkül is hatalmas, néhány számadat: 170 méter hosszú, 104 méter széles, a kupola alsó átmérője 42 méter, magassága 91 méter. A keleti homlokzat szentélykápolnáinak füzére kis kupoláival különleges látványt nyújt. Az épület oldalait körben színes, fehér, zöld és rózsaszín márványlapokkal burkolták, dúsan díszítették. Azonban homlokzatának félkész burkolását 1588-ban leszedték, nyílván valami átépítési okkal, de azután évszázadokig csupasz maradt. Pályázat után az 1887-ben került csak sor a ma is látható igen mozgalmas homlokzat kialakításának megkezdésére, a végeredmény nincs igazán kedvére Firenzének és a világnak.

A tér harmadik építménye a Harangtorony, vagyis a Campanile di Giotto. A híres festőművész, Giotto Blondone (1267-1337) egyetlen építészeti tervezése és részben kivitelezése ez a csodaszép torony. Építése 1334-ben kezdődött és 1359-ben fejezték be. Eredetileg 122 méter magas lett volna, de végül csak 84 és fél méter magas lett, de így is elég a 416 lépcsőfokot megmászni a kilátóteraszig, melyet Francesco Talenti, az építmény befejezője tervezett az eredeti csúcsíves befejezés helyett. A Harangtorony is színes márványlapokkal lett díszítve, valamint a kor leghíresebb szobrászainak szobraival, domborműveivel.

De ezek az alkotások ma már az ugyancsak a térről nyíló Museo dell'Opera del Duomo épületében láthatóak, a tornyon csupán másolataik vannak. Ennek a múzeumnak a helyén volt egykor a Duomo szobrászműhelye, itt készültek Firenze legfontosabb szobrászati alkotásai, köztük a Dávid is. 1891-ben nyitották meg az épületet mint múzeumot, melyben fantasztikus szobrászati alkotásokat láthatunk.

Ponte alla Grazie

A XIII. század első felében készült itt az első híd, melyet 1874-ben kiszélesítettek. 1944-ben a németek felrobbantották, utána nem az eredeti módon építették újjá, hanem csak hasonló formájú vasbetonból. Nevét a híd egy, a közelében lévő templomról kapta, melynek neve Santa Maria delle Grazie.

Forrásmunkák

Ponte alla Carraia

Árvizek és a háború áldozataként sok megpróbáltatásban volt része a Ponte alla Carraiának is, nevének jelentése kb. "a kocsik hídja", talán a postakocsikra utalva? Legutolsó formáját Ammanatitól kapta 1559-ben, a németek által felrobbantott hidat ebben a formában állították helyre.

Forrásmunkák

Ponte Santa Trinita

1252 óta állt már ezen a helyen kőhíd, mely, majd a következő híd is, árvíz áldozata lett, így I. Cosimo herceg új híd építésével bízta meg Bartolomeo Ammanatit.  A híd 1567 és 69 között épült, a hídfőknél lévő évszakokat jelképező szobrok 1608-ban kerültek a hídfőkre.
Az utókor a világ egyik legszebb és legtökéletesebben szerkesztett hídjának tartja. Nemrégiben valahol azt olvastam, hogy valaki megfejtette a gyönyörű ívek titkát, melyek állítólag pontosan egyeznek a Michelangelo Medici sírjainál látható ívek vonalával.
 Ezt a gyönyörű hidat is a  II. világháborúban felrobbantották a németek, a tervei nem voltak meg, csak az egykori rajzok, festmények és fényképek alapján tudták rekonstruálni. A híd köveit hatalmas munkával többségében megtalálták az Arno medrében, a hídfőket díszítő évszakokat szimbolizáló szobrokat is, egy fej kivételével. Attól tartottak, hogy valaki eltulajdonította emléktárgy gyanánt, ezért magas jutalmat ígértek a megtalálónak, de hiába, a Primavera szobor feje nem került elő. Népszavazás után döntöttek a szobrok felállításáról a hiányosság ellenére is. A történet megkoronázásaként a Ponte Vecchio lábánál sok év múlva megtalálták a szoborfejet, melyet  valóságos népünnepéllyel fogadott Firenze népe.


A Michelangelo térről elénk táruló panoráma egyetlen hibája, hogy ezt  hidat eltakarják a Ponte Vecchio épületei.

Forrásmunkák

Ponte Vecchio (és a Vasari folyosó)

Minden valószínűség szerint már az etruszkok idejében is volt itt valamilyen átjáró, de az első komoly átkelőt valamikor i.sz. 120 körül az ide telepített kiszolgált római katonák építették. Az évszázadok folyamán számtalan fából készült híd esett áldozatul árvizeknek, tűzvészeknek. Az 1294-ben emelt első kőhidat is pár évtized után elmosta az ár, majd 1345-ben épültek meg ennek a mai hídnak az alapjai. Ekkortájt költöztek az akkor még csak a híd egyik szélére épített házacskákba a cserzővargák, mészárosok, halárusok, szóval azok, akiknek sok vízre volt szükségük, és akik a felesleget egyenesen a vízbe dobhatták. Az általuk végzett tevékenységek feltehetően igencsak büdösek voltak, ezért Cosimo Medici herceg orra megelégelte a rettenetes bűzt és kitiltotta a hídról a mészárosokat. Bizonyára feleségének is jobban tetszett, hogy aranyműveseket költöztetett a helyükre. Ők építették aztán a most is látható pici házacskákat a híd oldalaira.

Mostani formáját a Ponte Vecchio kicsit később érte el, azután, hogy a nagyhercegi család átköltözött a Palazzo della Signoriából (ami ekkortól Palazzo Vecchio) a Pitti palotába. A házacskák fölé épített Vasari folyosó (Corridoio Vasariano) létrejöttének indokáról a legendák többféle verzióban élnek. Az első szerint a nagyhercegnek egyszerűen kényelmetlen volt a hídon átkelni a nép között, amikor munkája végeztével a Uffiziből hazatért új palotájába. Más feltevésben menekülőútnak tervezték veszély esetére, megint mások azt állítják, hogy a nagyherceg fiának esküvője alkalmából építették a két palota közötti zavartalan átjáráshoz. De a lényegen mindez nem változtat, Cosimo nagyherceg 1565 körül megbízta Giorgio Vasari polihisztort ezzel a különleges munkával, egy folyosó létrehozásával a Városházától a híd házacskái és az útközben lévő többi épület felett a Pitti palotáig. Ezen épületek közé tartozik a Chiesa di Santa Felicita, amit úgy alakítottak át, hogy a Medici család házi kápolnája szerepét betölthette, úgy jelenhettek meg emeleti loggiáján, hogy nem kellett lemenniük az utcára. A továbbiakban a közbeeső házak tetején folytatódik a folyosó.
Képek a folyosóról és a látogatási lehetősége

A Vasari folyosó végét vetette a hídon lévő kicsiny épületek további növekedésének, és némiképp rendezett képet adott a világhírű hidacskának. Természetesen a festménykedvelő Mediciek ezt a folyosót sem hagyhatták kihasználatlanul, egyedülálló arcképgyűjtemény van a falain, köztük rengeteg önarckép. Sajnos ezeket még most is csak a kiválasztottak láthatják, illetve talán a nagyon elszántak bizonyára meg tudják találni megtekintésüknek módját.

Az évszázadok folyamán sok árvíz tette próbára a hidacskát, de a legnagyobb veszedelemben mégis 1945-ben volt. A II. világháború vége felé a menekülő német csapatok fel szándékozták robbantani Firenze összes hídját! Nagy diplomácia ügyeskedések után sikerült megmásítani szándékukat, sokféle mendemonda jár, de a leghihetőbb, hogy a német conzul könyörgésének köszönhető a híd megmenekülése. A hidat viszont használhatatlanná kellett tenni, ezért a két hídfőnél álló középkori házakat robbantották fel, amivel súlyos károkat okoztak a városnak és az utókornak! De a házakat újjáépítették és az újraépíthetetlen Ponte Vecchio is megmenekült!

A híd megpróbáltatásai azonban még nem értek véget, 1966 november 4.-én elképesztően nagy árvíz lepte meg Firenzét. Az Arno vize gyakorlatilag ellepte az egész várost, olyan erővel, hogy a Keresztelő kápolna (Battistero) csodálatos kapuit is leszaggatta, és természetesen a híd is nagy veszélyben volt. A várost és annak sérült műemlékeit nemzetközi összefogással többnyire helyreállították, az Arno folyását szabályozták, így már ilyen, és remélhetően egyéb veszély sem a várost, sem a hidat nem fenyegeti.
Képek az árvízről

Benvenuto Cellininek, Firenze világhíres ötvösművészének mellszobrát 1900-ban állították a híd közepére Firenze akkori aranyművesei, kereskedői. Cellini mester kedvelt alapanyaga volt az arany, bizonyára élvezi a minden esti színjátékot. Most mellette állva végre mi is meglátjuk azt, amire vártunk: az újabb naplementét. Azt, ahogyan a lenyugodni készülő nap korongja különleges arany fénnyel vonja be a folyó felszínét és a környező házakat.

Forrásmunkák

városfalak

A reneszánsz kor derekán, 1530-ban sajnos már nem volt elég Firenze köztársaságának megvédéséhez a városfal, hiába dolgozott megerősítésén maga Michelangelo is. És az ellenség valójában a leghíresebb firenzei polgár ugyancsak igen híres rokona volt, a csodálatra méltó Lorenzo Medicinek unokaöccse, aki VII. Kelemen néven lett nem igazán csodálatra méltó pápa. Lorenzo Medici halála után pár évvel elvesztette a család a város felett gyakorolt hatalmát, hosszabb, rövidebb időre ugyan visszaszerezték azt, de mikor végleg meg akartak szabadulni az akkor már igencsak gyűlölt családtól, a Medici pápa ezt nem tűrhette…, de hosszú a történet, mely idáig vezetett, majd visszatérünk rá.

Forrásmunkák

Piazzale Michelangelo

Michelangelo 400. születésnapját a város valami grandiózus alkotással akarta maradandóan emlékezetessé tenni. A készülődés éveiben Firenze éppen a frissen egyesült Itália fővárosa volt (1865-1871), ez is elősegítette a nagy terv megvalósítását. Giuseppe Poggi volt a korszak legnépszerűbb építésze, ő vállalta el a feladatot. Nem csak a teret, hanem a hegyoldalban hozzá vezető gyönyörű utakat is ő tervezte, a térről meredeken az Arnó felé vivő út az ő nevét viseli.
Amikor ezeket a fasorokat és a teret kitalálták, akkor még természetesen nem gondoltak a mostani autóforgalomra, akkor feltehetően csak a helybéli és idegen földi uraságok jöttek fel ide hintóikkal, és ők csodálták az alattuk fekvő várost. Mára azonban ez a tér a kilátáson kívül még egy nagyon fontos igényt kielégít hatalmas parkolóként is szolgálva. Méghozzá olyan parkolóként, ahol szinte bármikor találhatunk helyet, ami Firenzében nagyon nagy ritkaság, ráadásul korlátlan időre és ingyenesen! Ha csak egynapos kiránduláson vagyunk, akkor itt hagyhatjuk az autónkat és gyalog, vagy busszal lemehetünk a városba, de a bátrabbak egy-egy éjszakára is itt parkolhatnak, csak figyeljenek a vonalakra, nehogy másnap az autó hűlt helyét találják! Volt már rá példa!
 
Forrásmunkák