Firenzei zsinat 1438-39 (Palazzo Medici Riccardi)

Bár konkrétan nem tartozik a témához, de írok néhány szót erről a zsinatról, mert összehívásának igen komoly oka volt, ám eredménye sajnálatos módon nem sok. A kereszténység két nagy egyháza, a római katolikus és a bizánci ortodox évszázadok óta hadilábon álltak egymással. II. Jenő pápa 1437-ben összehívta Ferrarában az egyetemes zsinatot, melynek célja a békülés volt, amit a bizánci császár is sürgetett, hiszen a törökök komolyan veszélyeztették birodalmát. Tengerre szállt hát Palaiologosz János, és vele jött a konstantinápolyi pátriárka is. 1438 januárjában el is kezdte munkáját a zsinat, de egyre több probléma adódott Ferrarában, így azután a járvánnyal is sújtott városból Cosimo de Medici közbenjárásával áthelyezték a zsinatot Firenzébe. A Palazzo Medici Riccardi palota kápolnájában Benozzo Gozzoli által festett képek ezt az eseményt kívánták megörökíteni, persze nem úgy, ahogy valójában volt. Az első képen látható "öreg király" alakjában felismerhető a pátriárka, a harmadik képen lévő középső király maga a bizánci császár, a negyedik képen lévő "fiatal király" nagy valószínűséggel Lorenzo de Mediciábrázolja, kicsit idealizálva. Ő ekkor valójában még csak 11 éves volt..., ám közismert a legenda, miszerint a festő célja az "új király" megjövendölése volt, és azt valóban Lorenzo de Medici személyében képzelték sokan. A második képen viszont látható fekete kabátban, piros sapkában maga az "öreg"  Cosimo de Medici, és mellette felismerhető a fia, Piero de Medici. A képen hátul álló piros sapkás ifjak között pedig maga Gozzoli is látható, őt nem nehéz felismerni, kiemelkedik társai közül, szigorú arccal ránk néz, és a biztonság kedvéért rá van írva a neve a sapkájára! :-) Ez a kép azonban csak a fantázia szülötte, a zsinat megérkezése egyáltalán nem volt ilyen fényes, elmosta az ünneplést az eső. A freskó természetesen ezeken kívül számtalan érdekes részlettel szolgál, ha valóban csak 7 percig lehet nézni, akkor az nagyon kevés. Gondolom ez a 7 perc nagy tumultus esetén értendő, én nem emlékszem ilyen korlátozásra, de amikor mi voltunk áprilisban, az épületben nem volt rajtunk kívül más. Van egy terem is, ahol érdekes audio-vizuális módszerrel pillanthatunk be a kép részleteibe. A zsinat, melynek fő témája az volt, hogy a bizánciak nem fogadták el a Szentlélek létezését, sikerrel kecsegtetett! Bejelentették a békét, de a bizánciak számára ígért segítség a törökök ellen mégsem érkezett meg Konstantinápolyba. 14 év múlva a törökök elfoglalták a várost, és meggyilkolták az utolsó bizánci császárt. A pátriárka még a zsinat idején Firenzében meghalt, ott is van eltemetve. Sajnos a képeket nem tudtam átmenteni ide, saját képeim természetesen nincsenek, tilos és lehetetlen is lenne abban a kis kápolnában értékelhető képeket készíteni. Akit érdekelnek a képek, "Firenzei zsinat" beírásával számtalan képet lehetett látni régebben a neten a látványosan megfestett eseményről, de most már sajnos nem találom őket. De a firenzei Medici palotába történő látogatás elsődleges célja lehet ez a kis kápolna, mert amúgy nem igazán sokat láthatunk, érzékelhetünk abból, miként és hogyan éltek benne annak idején a Medicik, így azt hiszem sokunkban maradt hiányérzet. Csúcsforgalom esetén lehet, hogy tényleg igaz, hogy kiszabott ideig (7 perc?) lehet csak a kápolnában lenni, de mi nem tapasztaltunk tavaszi utazáskor ilyet. Az emlékeim igaz, megfakultak, de leginkább egy nagy bálterem mennyezeti freskójára emlékszem a kápolnán kívül, melyet Luca Giordano alkotott az 1600-as évek végén. Annak viszont már nincs köze a Medicikhez, az épület új tulajdonosa, a Riccardi család alakíttatta ki az épület hozzáépítésekor. A bálterem azonban látogatható, a freskó megtekinthető, de a Riccardi család egykori lakóegységei már nem látogathatóak. Jelen korunkban úgy tudom, hogy valamilyen közigazgatási hivatal van az épület azon részében, ahol a Riccardik laktak.

Busz a San Miniato hegyre, lejutás gyalog az Arnóig

A 12-es és a 13-as buszok végállomása a Santa Maria Novella pályaudvar főbejáratán kilépve, nem átmenve a túloldalra, jobbra található, de viszonylag sűrűn változtatják, így semmi nem biztos. A lényeg az, hogy bizonyosan valahol ott van a pályaudvar környékén, és hogy ez a két busz egymással szembe megy nagyjából ugyanazon az útvonalon, meglehetősen nagy kerülővel, de lehet így is várost nézni. Ha van ülőhely, akkor külvárosnézés céljából remek, de ha hulla fáradtan állni kell a tömegben, akkor nem olyan jó buli. A 12-es visz fel  a hegyre hamar a Ponte della Vittorián átmenve, lefelé viszont az kerül nagyot, és fordítva. De a buszmenetrend sosem örök, érdemes alaposan áttanulmányozni adott időben a helyszínen. Jegyet venni biztos lehet a közelben egy újságosnál, szerintem egy jegy elég, lejönni egyszerűbb gyalog, ha egészséges a lábunk. Ennek útvonala a Viale Poggi , ez is le van írva a megfelelő helyen. Így lesétálva hamar és kényelmesen az Arnónál, pontosabban a Ponte alle Grazia és a Ponte San Niccolo között érkezünk le a partra, ahol ilyen bougainvilleával befuttatott támfalat, és ha szerencsénk van, akkor ilyen madarakat is láthatunk.
-
-




.

Firenzei árvizek


A hegyek felől érkező Arno folyónak köszönheti Firenze létét és gazdagságát, de ennek árát a történelem során többször is megfizette. Nagy esőzések idején a város körül hirtelen sík vidékre érő bő vizű folyó sodrása lelassult, és több alkalommal elöntötte vizével a várost. A legjelentősebb dátumok 1252, 1333, 1466, 1557 és 1966. A korábbiakról tudjuk, hogy főleg hidakban tettek károkat, olykor épületekben is. A legnagyobb károkat az utolsó, az 1966-os árvíz okozta a művészet eme fellegvárában, máig is kiható nyomokat hagyva maga után. Az egész világon páratlan mennyiségű műkinccsel rendelkező város nem készült fel kellően a veszélyre, és az éjszaka betörő áradat reggelre már a Battistero kapuit nyaldosta. Az iszapos, olajos víz elöntötte az utcákat, az épületek pincéit, földszintjeit. Az Arno partján álló híres nemzeti könyvtár felbecsülhetetlen értékű dokumentumainak jelentős része víz alá került, de az Uffizi és a templomok kincsei is felbecsülhetetlen károkat szenvedtek. A világ felkapta fejét a hírre, és fiatal egyetemisták ezrei siettek Firenzébe segíteni menteni, ami menthető, később a restaurálásban. A visszavonuló folyó olajos sárréteggel borított Firenzét hagyott maga után.





Storico Calcio Fiorentino

Ennek a "sporteseménynek" a bemutatásához nem kell régi képek után kutatni, ezt a történelmi sportjátékot ma is minden év júniusában, Keresztelő Szent János ünnepén, megrendezik. Az eredete minden valószínűség szerint a római légiónárusokig vezethető vissza. A XVI. században kezdték el, és évente folyamatosan megmérkőztek a főként nemes ifjakból álló csapatok, hogy így is bizonyítsák erejüket és taktikai ügyességüket. A legenda úgy tartja, hogy 1530 március 17.-én is megtartották a calciót, miközben az ellenséges hadseregek körbefogták a várost. Más tereken is játszották régen, de a Santa Croce téri volt a legrangosabb. 1865-ben annak a térnek a közepén állították fel Dante szobrát, így a játék megrendezésére ott attól fogva nem volt lehetőség, bár lehet, hogy már akkoriban nem játszották amúgy sem, Firenze nem volt játékos kedvében. 1966-ban, a nagy firenzei árvíz a szobrot fel is döntötte, így az újbóli felállításnál már a templom mellé helyezték Dantét. 1978 óta ismét megrendezik ezt az eseményt, mostanában évente háromszor, június 3. hetében, de már csak ezen a téren, és főleg mint turisztikai látványosságot.


Nem könnyű meghatározni, hogy mi is ez a játék, a focihoz  csak annyi köze van, hogy egy darab labda körül forognak az események. Inkább a rögbihez hasonlít, elég kemény összecsapások vannak benne. Egyszerre 4 csapat játszik, a történelmi városrészek csapatai (San Giovanni - zöld, Oltr'arno - fehér, Santa Maria Novella - piros, Santa Croce - kék) reneszánsz kort idéző viseletben a Santa Croce tér homokkal felszórt területén. A birkózás és a kézitusa megengedett, kezeket, lábakat egyaránt lehet használni a labdakezelésnél. 50 percig tart a játék, az a csapat nyer, amelyik a legtöbb gólt dobta az egyetlen kapuba.

Palio dei Cocchi

1563-ban Szent János ünnepének előestéjén rendezték meg I. Cosimo nagyherceg megbízásából az első kocsiversenyt a római kocsiversenyek mintájára a Santa Maria Novella téren. A továbbiakban majd minden évben megtartották, és a versenyen mindig részt vett a nagyhercegi család, akik a Loggia San Paolo előtt számukra kialakított tribünön foglaltak helyet. A nagyherceg trombitával adott jelet az indulásra és a verseny végén ő adta át a győztesnek a díjat. A két obeliszk közé kötelet húztak és az obeliszkek körül kellett három ovális kört megtennie a versenyzőknek, akik a 4 legősibb kerületet képviselték (San Giovanni - zöld, Santa Maria Novella - piros, Santa Croce - kék, San Frediano - fehér) . 1852-ben rendezték itt az utolsó kocsiversenyt.
-

 Ez a fenti kép egy régi festmény, és kissé másként néznek ki a tér arányai a valóságban.


-
Ezen kép tanúsága szerint valamikor autóval is rendezhettek itt versenyeket, a kép talán 1890-ben készült. Jóval nagyobbnak tűnik itt a tér, mint amekkora valójában. A Basilica Santa Maria Novella előttről van ábrázolva, a jobboldalt lévő épületek részben már nem ilyenek, de a szemben lévő Loggia di San Paolo viszont igen.

Scoppio del Carro

Firenzében minden évben Húsvét vasárnapján megrendezik a ’Scoppio del Carro’ elnevezésű ünnepséget a Duomo Santa Maria del Fiore és a Battistero között. Két fehér ökör által bevontatnak egy hatalmas, több méter magas szekeret a Duomo bejárata elé. Ezután a Szent tűzzel a püspök által meggyújtott galamb formájú rakétát, a Colombinót, kilövik egy erre a célra készített kötélpályán a Duomóból, ami meggyújtja a fából készült szekérre szerelt petárdákat, ami aztán igen változatos formákkal és hanghatásokkal égni kezd. Ez az igen hatásos tűzijáték szerűség kb. 8 percig tart.
A tűz csiholásához használt kovakövet az SS. Apostoli templomban őrzik, ott gyújtják meg a Szent tüzet és díszmenettel viszik végig a városon évszázadok óta. Ezeket a Jeruzsálemből származó tűzcsiholó köveket a legenda szerint Pazzino de Pazzi kereszteslovag kapta elismerésül vitézségéért a keresztes háborúban.
Elképzelhető, hogy az esemény eredete a pogány időkre vezethető vissza a jó termés érdekében, de ezt nem tartják biztosnak a tudósok.