Loggia del Bigallo és az Arciconfraternita della Misecordia

-
 látogatható: naponta 10.00-13.30-ig és 14.00-18.00-ig, kedden zárva!
belépődíj: 5 €
Az első emeleten Leonardo da Vinci munkákat láthatunk.
 
Ez a gyönyörű kis épület a kép baloldalán a Loggia del Bigallo, a Via Calzaioli sarkán (a Piazza del Duomo előtt) az árva gyermekek elhelyezésének célját szolgálta egykoron, de talán még ma is, ha nem is olyan látványosan. Évszázadokon át a kis loggián kinn voltak az árva gyermekek, az arra járók láthatták őket, választhattak közülük, és a kiválasztottat magukhoz vehették. Gondolom én, hogy többnyire nem örökbe fogadott gyermekként kerültek a családokhoz, hanem inkább a személyzet részét képezték a befogadott gyermekek. Bár ma már nincsenek a loggián kiállított gyermekek, de ma is örökbefogadással foglalkoznak az épületben. 
-
-

-

-

-

-

-

-
-
Maga a kis gótikus stílusban épült loggia is elkápráztató szépségű, de benn az épületben van az igazi művészeti különlegesség! Az alsó képen a Loggia del Bigallóban a Köpönyeges Madonna lábainál látható a korabeli Firenze!
-

-
1361-ben Alberto Arnoldi mester díszítette egy különleges alkotással az épület egyik falát, mely a Köpönyeges Madonnát ábrázolja. A mű különlegessége azonban nem maga a Madonna, hanem a köpönyege alatt látható Firenze látképe 1361-ből! Maga a látvány teljesen ismerős, a Piazza del Duomót és a város egykori és tán még néhol ma is álló épületeit láthatjuk, de az mindenképpen különleges, hogy néhány épület, ami a képen van, ma is pont úgy néz ki a Piazza del Duomón, mint amikor a művész ábrázolta. Ebben rejlik Firenze nagy titka, hogy ilyen időutazásokban lehet benne részünk! Alberto Arnoldi tervezte magát az épületet is,  és a bejáratnál van egy ugyancsak általa készült Madonna dombormű is.  Igaz, hogy maga a város ma már nem igazán olyan a köpeny alatt, de azt hiszem  ez természetes, hiszen nincsenek már Firenzében lakótornyok..., illetve néhány alacsonyabb azért még akad, de nem jellemző már a városra.  A Casa di Dante sem középkori, azt a környéket földig rombolták, de építettek a nem túl régi időben egy másolatot..., valahogy úgy nézhetett ki az eredeti.
-
A köpönyeg alatt látható Keresztelő kápolna (Battistero) köztudottan Firenze egyik legrégebbi épülete, és pont úgy néz ki ma is, mint ezen a lenti nagyon régi képen. Más épületet nem tudok felismerni..., lakótornyok a kor szokásai szerint. Sajnos Firenzében ma már csak néhány jelentős méretű lakótornyot lehet látni. Ennyit sikerült kimásolnom, a lényeget láttatja talán, a többit meg majd személyesen megnézhetjük! :-) Igazán csak a Battistero vehető jól ki és ismerhető fel úgy középtájt fehér színű tetőzetével. Úgy néz ki, hogy a mű akkor készült, amikor még nem volt sem a Dóm, sem a harangtorony, de voltak lakótornyok..
-
Az Arciconfraternita della Misecordia a Piazza del Duomo 19-es szám alatt működik, tagjai betegek megsegítését, ápolását, kórházba vitelét végzik fekete csuklyás köpenyben, inkognitóban. Emez intézmény előcsarnokában is láthatunk művészeti alkotást, egy Madonna szobrot amit Benedetto Maiano készített márványból, valamint a della Robbia műhelyből mázas terrakotta angyalokat. Még egy Benedetto Maiano mű, egy Szent Sebestyén szobor is van az épületben, sőt, a testvériség kápolnájában is láthatunk egy Andrea della Robbia által készült oltárképet ugyancsak mázas kerámiából.

Via Belvedere és a Porta San Niccolo

wikipedia - A Boboli kert után ha a felső kijáraton hagyjuk el a kertet, még több jó kirándulási lehetőség is van. Például benézhettünk volna a pont ottjártunkkor tatarozás alatt álló Belvedere erődbe (így erről nekem sajnos csak külső képem van), majd onnan a Via Belvederén lesétálhattunk az Arnóig, pontosabban a Porta San Niccolóig. Felmenni a toronyba nem lehet, de így is nagy élmény egy ilyen építményt közelről szemrevételezni. 
-
-

-
-

-

-
A fenti képen balra a Porta San Niccolo,  jobbra pedig fenn a Piazzale Michelangelo látható, a lenti képen már a San Miniato templom is jól kivehető az Arno partjának szép épületei fölött.
-

-
A Porta San Niccolo a XIV. században épült és a város keleti bástyája volt egykoron. Ma már csak látványosság az Arno rakpartjától pár lépésre, pontosan a Ponte alle Gracie és a Ponte San Niccolo  között, még pontosabban a Piazza Poggin. Felmenni a toronyba sajnos nem lehet, de csak így kívülről és alulról is érdekes. Onnan perceken belül az Arno partján köthetünk ki az említett hidak között..., az Arno városi szakaszán csak ott lehet sort keríteni egy kis lábáztatásra. Jól fog esni a fáradt lábaknak, de erős a csúszásveszély!. 
Másik lehetőség a tornyot közelről látni egy Arno parti sétán spontán adódhat, és ha kedvünk van hozzá, onnan fel is lehet sétálni szinte könnyedén a Michelangelo térre. A busz kényelmes, de nagyon nagyot kerül, kb. 25 perc az útja, gyalog is kb. annyi..., de legalább megdolgozunk a látványért. Van egy nagyon enyhe emelkedésű gyalogút is felfelé, könnyű rajta haladni, a neve Scalea del Monte alle Croci. Ez a gyalogos lépcső ha felfelé megyünk a vele párhuzamos  autóúttól, a Via del Monte alle Crocitól balra van. Mivel ritkán vannak lépcsők, szinte érezni sem lehet a folyamatos emelkedést. Térképünk legyen mindig, mert biztos, ami biztos!
-
De a legérdekesebb út lefelé, felfelé egyaránt természetesen a Viale Poggi kanyargós sétánya, melyen lefelé szinte percek alatt lejutunk, de felfelé talán inkább javasolt fáradékonyabbaknak a fentebb említett Scalea del Monte alle Croci, aminek végcélja ugyancsak a Piazzale Michelangelo.
-
Most a leírásban még lefelé az Arno partjára megyünk először, elhagyva a Porta San Niccolót átkelünk az úttesten, lemegyünk a partra a lépcsőn. A Ponte alle Grazia és a Ponte San Niccolo között érünk a partra. Az úttest támfala a folyó felé bougainvilleával van befuttatva, elképesztően szép lehet teljes virágzásban. Nekünk még csak néhány lila virágot mutatott, de egy júniusi utazásnál már csodálatos lehet.
-
-
A folyó partján meg ilyen madarakat láthatunk..., egyetlen különlegesség van bennük, mégpedig az, hogy Firenzében az Arno partján vannak! :-)
-
Ezek az alkalmi látványosságok a Lungarno Cellinin észlelhetőek, amikor is az Arno felett átívelve a Ponte San Niccolo csatlakozik a város belső körgyűrűjéhez. De át lehet menni a Ponte alle Grazién is, az közelebb van a belvároshoz, és végigsétálva a látványos Via Bencin a Santa Croce térre érhetünk. Az bizonyos, hogy akik először készülnek Firenzébe bizonyára aggódnak a sok utca, a sok híd és minden egyéb említésén, de Firenzében nem lehet eltévedni. Igazán csodálatos, hogy, bár bizonyára igény lett volna rá, de nem engedték a várost hatalmassá fejlődni. Ha vannak is új területek, azok igazából a nagy körúttal elválasztódnak, azon túl már nem érdemes mennünk. 
-
Nagyon érdekes, hogy Firenze új negyedei úgy vannak kialakítva, hogy a gyanútlan utazók észre sem veszik, hacsak nem olyan kíváncsiak, mint én. A Cascine parknál figyelmes lettem egy gyalogos hídra az Arnó felett, meg kellett néznem, mi van a túloldalon..., és lám, egy teljesen hétköznapi lakótelepre bukkantam :-) Gondolom több is van belőlük a város közelében, de azért nem keresgéltem őket többé. Ám azon a kis gyalogos hídon érdemes átsétálni..., tán csak az érdekesség kedvéért is.





Porta Romana

 
Minden út Rómába vezet..., ez a mondás csak jóindulattal és belemagyarázással mondható igaznak, de az ezen kapu hatalmas firenzei városkapu alatt átmenő út egészen biztosan arrafelé vezet..., vagy ha űgy adódik, akkor éppen fordítva, Rómától Firenzébe! 1328-ban épült Orcagna tervei alapján, és akkoriban igen nagy jelentőséggel bírt, mert tényleg csak az mehetett be a városba, akit beengedtek. Az egész várost falak vették körül a középkorban, és csak a városkapukon lehetett bejutni. A városfalakat és városkapukat mára igen jelentősen körbenőtte a város, egy részük le is bomlott, de a megmaradt szakasz értéke, ha csak szimbolikus is, de így is hatalmas. Manapság azonban azért fontos a Porta Romana a firenzei utazók számára, mert itt kezdődik egy igen szép út a hegyre, a San Miniato al Monte templom, a Michelangelo tér , majd tovább az Arno felé. Pontosabban: Viale Machiavelli, Viale Galilei, Piazzale Michelangelo, Viale Michelangelo, Piazza F. Ferrucci, és az Arno partján a Ponte San Niccolónál ér véget az út. Ha bírjuk szusszal, érdemes gyalog menni, bár idő- és erőigényes..., talán luxus ezeket a képességeinket Firenzében hegyi kirándulásra használni. Én részben megtettem, a leírásomban vannak képek a bő 1 órás sétáról. Tényleg szép volt, élveztem nagyon! - 
-
http://kiholesmikor.blogspot.com/2011/01/utazas-firenzeben.html        (buszmenetrend)

Piazza della Liberta

-

-
A Piazza della Liberta madártávlatból.
-
-
Ennek a térnek ez a neve,  Piazza della Liberta   de nem igazán lehetett "kedves" Firenze  lakóinak számára ez a név, hiszen a Lotharingia ház 1738-ban Firenzébe történt betelepülésével azonosítható. Így az a "szabadság" szó a "megszállóktól" az elnevezésben elég érdekes. 
Bár alapvetően sok oka nem lehetett a firenzeieknek a panaszkodásra, néhány jó dolgot is tettek a városért azok a Habsburgok is uralkodásuk alatt..., de mégiscsak idegenek voltak. Ám azzal, hogy kihalt férfi ágon a Medici család, az utolsó élő Medici, Anna Maria Lujza kénytelen volt Habsburg férjére, és ezáltal a Habsburg családra hagyományozni a várost és nagyfejedelemséget. 
-

-
Nagyon kedves lehet a firenzeieknek és ezáltal természetesen nekünk is az ezen a téren lévő grandiózus északi városkapu, az 1284-ben épült Porta San Gallo.
-
-
-
A városkapun átlépve indulhatunk el Firenze egyik leghangulatosabb  utcáján, a Via San Gallon, a városközpont felé.
-

-
De a Piazza della Liberta   ezen megnevezése nem igazán lehetett "kedves" Firenze  lakóinak számára, hiszen a Lotharingia ház 1738-ban Firenzébe történt betelepülésével azonosítható. Így nézve az a "szabadság" szó a "megszállóktól" az elnevezésben elég érdekes. Bár alapvetően sok oka nem lehetett a firenzeieknek a panaszkodásra, néhány jó dolgot is tettek a városért azok a Habsburgok, de mégiscsak idegenek voltak. Ám azzal, hogy kihalt férfi ágon a Medici család, az utolsó élő Medici, Anna Maria Lujza kénytelen volt Habsburg férjére, és ezáltal a Habsburg családra hagyományozni a várost. De azt sose felejtsük el, hogy a Habsburgok tiszteletben tartották Anna Mária Lujza végrendeletét, amiben törvénybe foglaltatik, hogy a Medici család által felhalmozott műkincsek nem kerülhetnek el a városból! Hát erről szól ez az egész "Firenze történet", ezért ma is, és tán marad az idők végezetéig Firenze a művészetek fővárosa! :-)
-







Porta del Prato

wikipedia

Porta alla Croce

-
Firenze keleti kapuja volt a Porta alle Croce, amely a Piazza Beccarián található. Ősi múltjáról a linkben bizonyára mindent leírnak, én sokat ahhoz hozzá nem tehetek. A belvárost körbevevő sétám utolsó állomása volt, a környék itt többségében elég modern, de nagyon kellemes, miután kiértem a fasorból szép zöld park vette körül a területet.
-



-


-
Miután körbesétáltam a nagy városkaput alaposan szemrevételezve, a Borgo la Crocén tértem vissza a városközpontba. Ez az utca nagyon emlékeztetett a Via San Gallóra, valószínűleg egy korban épülhettek fel. A neve szomorú aktualitása volt, hogy a halálra ítéltek ezen az úton hagyták el a várost,
-



Így ért véget a körsétám, ami firenzei látogatásom egyik legkellemesebb epizódja volt. Nem éreztem elvesztegetettnek az időt, úgy gondolom mindmáig, hogy ez a nap valóban életem egyik legjobb napja volt. 
-

Via San Gallo

wikipedia Firenze egyik legszebb utcája, a Via Guelfától a Piazza della Libertáig tart. Csodálatos paloták láthatóak rajta, sétálásra nagyon érdemes. Nevét a Piazza Libertán látható San Gallo városkapuról kapta. -
- Érdekes, és minden bizonnyal nem véletlen, hogy a következő városkaputól, a Santa Crocé kaputól induló utca neve Via Santa Croce :-) De ami még érdekes, hogy feltűnően hasonlítanak a két utca épületei egymásra, amik nagyon egységesek még akkor is, ha minden ház kicsit más. Gondolom ez nem véletlen, talán hasonló időben építhették azokat az utcákat a városkapuktól a belváros felé, de rendezettségük valóban kissé eltér a belvárosi zűrzavartól. Nekem mindkettőben nagy élvezet volt sétálni, és csak a szép házakban gyönyörködni. - -

Angol temető (Cimitero degli Inglesi)

wikipedia

Látogatható: hétfő 09.00-12.00, kedd, szerda, csütörtök, péntek 15.00-18.00-ig (télen 14.00-17.00-ig) Szombat, vasárnap zárva! A firenzei "nagykörúton", a viale Matteotti és a viale Antonio Gramsi közötti szakaszon.
-

-
Egy nagyszabású firenzei sétámon jutottam ide, amikor is elhatároztam, hogy legalább a belvárosi oldalon körbesétálok a belvárost körülvevő körgyűrűn. Ez a tervem sikerült is, nagyszerű, és élményekben dús volt számomra az a nap. Ennek a sétának egyik legérdekesebb állomása volt az angol temető, ami a sugárút egy bizonyos helyen lévő "szétágazása" között fekszik, akárcsak egy kis sziget. Nagy dicséret illeti a tervezőt emiatt a megoldás miatt. Csodaszép kis temető egy dombocskán, gyönyörűen karbantartva. Mivel nagyon kedves emlék számomra, itt is elmesélem, hogy elvben nem akartak beengedni, de amikor megtudták, hogy magyar vagyok, akkor az apácának fülig szaladt a szája..., és kitárta a kaput. Én akkor még nem tudtam, hogy minek köszönhettem a változást..., de az apáca elvezetett egy sírhoz, amin egy nagyon ismerős név volt, "Pulszky". És igen, Pulszky Gyula Firenzében elhunyt kisfiának a nevét láttam azon a síron. -
És ami még érdekes ebben a történetben, az az, hogy ennek a kisfiúnak a szüleinek és testvéreinek sírja a Fiumei úti temetőben pár méterre van az én apukám sírjától. Szóval volt az apácánkkal közös témánk, nagyon kedves lett és maradhattam, amíg csak akartam. :-) Alaposan körbe is néztem, sok szépet láttam. Mindenesetre utazásom tényleg egyik legemlékezetesebb eseménye volt ez a kis kitérő abban a gyönyörű temetőben..., vannak akik csodálkoznak rajta, de én nagyon szeretem a temetőket, Olaszországban is és bárhol, bármerre, ahol lehetőségem van rá. A San Miniato templom mögötti temetőben már többször is jártam, pontosan annyiszor, ahányszor Firenzébe volt módom eljutni. De kicsit elkalandoztam, itt és most a firenzei angol temető képei láthatóak.
 -
-

-

Giardino dei Semplici

wikipedia

Látogatható: hétfőn, szombaton és vasárnap 10.00-17.00-ig

Rinascente áruház kilátása

 Sajnos én nem tapasztaltam, de hírem van róla, hogy a Rinascente áruház 5. emeletére fel lehet menni akár lifttel, akár lépcsőn, és onnan csodálatos kilátás nyílik körbe a városról. 

Palazzo Pandolfini

 - 
A Via San Gallo talán legérdekesebb épülete a Pandolfini palota (Via San Gallo 74), melyet állítólag Raffaello tervezet. Ritka szép épület még ebben a ritka szép és kellemes utcában is! Érdekessége, hogy az épület egyik fele kétszintes, míg a másik fele csak egy, de a tetején hatalmas nyitott terasz van, melynek fácskái láthatóak az utcáról.
Ami sajnos szinte soha nem látható a firenzei épületeknél, azok a belső kertek, mert a magánszféra legtöbbször szigorúan el van zárva a kíváncsi tekintetektől. Ez a cinquecentóban épült palota, akárcsak az összes hasonló, szigorúan zárt, nem lehet belátni épületeikbe, kertjeikbe, meg kell elégednünk azzal, amit az utcafronton láthatunk. De mindenképpen érdemes rászánni egy félórácskát, hogy végig sétáljunk rajta és eljussunk a Piazza della Libertára, vagy máshogy, a firenzeieknek jobban tetszően, a Porta San Gallóhoz.

Fortezza da Basso, egy tó és a Via Lorenzo il Magnifico (a város körüli sétám második szakasza)

wikipedia
 
 Ez Firenze alsó erődje, ahogyan a neve is jelzi, és ifjabb Antonio da Sangallo nevéhez fűződik tervezése. Talán néha hasznát vették a város felé közeledő ellenség megfékezése céljából is, de leginkább a Medici hercegek önmaguk védelmére építették. 1534-ben az orrgyilkosoktól rettegő Alessandro Medici kezdte építtetni, majd I. Cosimo nagyherceg idejében fejeződhetett be az eredetileg Keresztelő Szent Jánosról elnevezett, hatalmas csillag alaprajzú építmény. Vörös téglás falán ma már nem vér csorog, hanem vadvirágok nyílnak, a falakon belül sem harcra készülnek az ott lévők, hanem mindenféle hasznos tevékenység folyik benne, és gyakorta alkalmi vásároknak ad helyet. Ottjártamkor is éppen valami vásárféle lehetett, mert szabadon ki-be járkáltak az emberek. Kíváncsiskodtam, így aztán én is közéjük keveredtem. Hát nem sok időt töltöttem az épületben, alapvetően semmilyen emlékem nem maradt az esetről, csak az, hogy osonok befelé a jelentős mennyiségű emberrel, azután meg osonok kifelé. De azért voltam benne :-)
 A hatalmas építmény jobboldalán szépen karbantartott park van, melynek fő látványossága egy igen nagyméretű tó rengeteg halacskával és egy szép nagy szökőkúttal. Könyvem tanúsága szerint egykoron a várhoz tartozott ez a terület is. Építési idejét nézve I. Cosimo Medici nagyherceg idejében épült, akárcsak a Pitti palota feletti várépület, a Belvedere. 
-

-

A parkon túl nyílik egy utca, melyen hosszan relatív modern, olyan talán a háborúk utáni időkben épített lakóházak vannak..., és ez a mondhatni külvárosi utca viseli nevét Firenze egyik, ha nem a legismertebb és legbecsültebb polgárának, Lorenzo de Medicinek (Via Lorenzo il Magnifico). Csak azért említem itt, mert a parktól indul és hangulatos kis utcának tűnik. Előzőleg nem tudtam róla, és meglepett..., de őszintén szólva valami jelentősebb út is viselhetné Firenze évszázadok óta talán legismertebb lakójának a  nevét..

-

II. Victor Emanuelle






Parco delle Cascine

wikipedia

más - Ez a park az Arnó jobb partján a Piazza Vittorio Venetótól nyugatra terül el jelentős mérettel, pontosabban a hossza 3 és fél kilométer, szélessége talán 500 méter. Úgy is jellemezhetnénk, hogy az "úri időkben" az urak "játszótere" volt, de ennél fontosabb feladatokat is betöltött. Például komoly méretű tejgazdasága volt és feltehetően van ma is. A lényege azonban mindenképpen az, hogy egy igazán kellemes pihenőpark hatalmas fákkal és nyugalommal a kikapcsolódásra és sportolásra vágyó firenzei emberek számára. Én is bekukkantottam ide, mert mint minden, ami Firenzében van, ez is érdekelt. A  lenti tervrajzot a "Firenze com'era" egykori múzeumban fényképezhettem. 
-
-
A második képen baloldalt a távolban a folyó mellett a képen látszódó zöld folt maga a Parco delleCascine ..., csak az arányok miatt mutatom. A hossza kb. három és fél kilométer, szélessége kb. 1 kilométer lehet. Számomra a már emlegetett belváros körüli sétám első állomása volt éppen csak benézve, de úgy gondoltam, hogy megérdemel egy külön posztot is. 
-
Van egy kellemes étterem is a Cascine park közepe táján a Casino delle Cascine, a könyvem úgy említi, hogy kedvelt uzsonnázó-vacsorázó hely, de azt hiszem manapság inkább a friss és tiszta levegő a legnagyobb kincse a sportolásra és pihenésre vágyó firenzeiek számára. Partvonalát útjának vége felé a hegyekből érkező Mugnone folyó kíséri, majd le is zárja a park területét ott, ahol a folyó befut az Arnóba. 
-