Niccolo da Uzzano és terrakotta mellszobra (1359-1431)

 Niccolo da Uzzano híres hadvezér volt, akiről halála után  készített valaki egy különleges terrakotta mellszobrot. Viszonylag kevés hasonló anyagú szobor készült Firenzében, és az alkotójában sem biztosak a művészettörténészek. Van, aki Donatellónak tulajdonítja a szobrot, van aki Desirado di Settignanónak, de ez a színes terrakotta alkotás egyik művészre se igazán jellemző..., ám tény, hogy mindketten foglalkoztak terrakotta alkotásokkal is. A firenzei Nemzeti múzeumban, vagy ismertebb nevén  a Bargellóban  látható  a hadvezérről ez a különleges terrakotta mellszobor.  A Medici család híveként mint politikus gyakran került szembe az Albizzi családdal.

--

Humanizmus - Humanisták, Reneszánsz művészet, Dávid, Galleria dell'Akademia

 Humanizmus  

Ez az ideológia végre az embert helyezi a középpontba, elismerve annak magasabbrendűségét. Az elmélet némiképpen ellentmond a vallási kinyilatkoztatásnak, eltekint a "felsőbb, mondhatni Isteni hatalomtól", a földi létre helyezi a hangsúlyt, az ember csodálatos voltát emeli ki. "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb", ezt még Szophoklész megfogalmazta az ő korában, pedig hát még mennyi minden csodát teremtett ő utána is az emberi találékonyság! És hát igen, a humanizmus, az emberközpontúság "beváltotta a hozzá fűzött ókori reményeket", és igazából ez az eszme adott teret a reneszánsz gondolkozásnak és művészetnek is. Na meg aztán szerencséje is volt Firenzének a Medicikkel, akik minden fokozatában és minden témájában segítették a művészeket elképzeléseik megvalósításában! Elgondolkoztató, hogy miért pont Frenzében "vert tanyát" a reneszánsz művészet. Hát persze..., a Medicik! Kik is voltak ők? Egyszerű, de gazdag polgárok, akik ha alkotni nem is tudtak, de segíteni az alkotóknak igen! Elcsépelt közhely, hogy Firenze a reneszánsz bölcsője, de tény. Mert hogy ott éltek a Medicik. Na meg még Rómában is..., ahol a Medicik pápákként is igencsak pártolták a művészeket, főleg Michelangelót, kit gyakorlatilag kiszipolyoztak, annyi munkával ellátva őt. És Michelangelo úgy sejtem, cseppnyit sem tudta élvezni az életet, tán akkor sem, amikor már pénze lett volna rá. A művészete, a munkája éltette. 

De hogy visszatérjek Firenzére, nagyon komolyan mondom,  aki megteheti ne elégedjen meg a Dávid szobor szabadtéri látásával! Igaz, bizonyára nem lehet könnyű a bejutás az Akadémia múzeumba sosem, de az ott kiállított Dávid látása nélkül nem  lehet teljes egy firenzei utazás! Bár engem igazán nem biztatott senki, de éreztem valahol, hogy látnom kell akkor is, ha hajnalok hajnalán kell a látásáért sorba állni az Akadémia múzeum előtt! Mivel korán mentem, relatív hamar, kb. másfél órával nyitás előtt ott voltam és az elsők között be is jutottam! 

És tényleg, alig hittem a szememnek, az érzékeimnek, hogy mekkora a különbség zárt térben a szobrok hatásában ..., nagyon megérte a korán felkelést és azt a kb. másfél órás várakozást. Bíztatok mindenkit, mert olyan sosem lesz, hogy hipp-hopp bejutunk, és alapvetően mindegy, hogy mikor állunk a sorban, mindig ki kell érdemelni a bejutást..., ám Firenzében nem szabad az értékes órákat lustálkodásra pazarolni, ráérünk majd otthon kipihenni magunkat! :-)

de facto, de jure

 Hivatalosan a korai Mediciknek nem volt semmiféle felhatalmazásuk senkitől arra, hogy úgymond irányítsák a várost, ezért használják gyakran a szakirodalomban a "de facto", vagyis nem hivatalos, mondhatni "spontán" kifejezést. Ebben az esetben maga  a nép kérte fel a korai Mediciket arra, hogy vezessék a várost, nem követelve, de azért kívánva tőlük vezetésük törvényességét. 

A "de facto" kifejezésnek az ellentéte a "de jure", ami magyarul jogszerintűnek felel meg. Idősebb Cosimo Medici "de facto" ura volt a városnak, I. Cosimo Medici nagyherceg már "de jure" uralkodó volt, akit a pápa és a császár is elismert Toszkána uralkodójaként.

Pietro Bagodlio (1871-1956) Olaszország egyik miniszterelnöke

 Pietro Badoglio

Neve nem igazán ismert, pedig igen jelentős szerepet játszott Itália történelmében, hiszen Olaszország miniszterelnöke volt a II. világháború idején, Benito Mussolini eltávolítása után. 

A Grazzano Badoglio nevű észak olaszországi szülővárosát halála után róla nevezték el.

Pinoccio - Carlo Collodi (1826-1890)

 Carlo Collodi nevét legtöbbünk már gyermekkorától fogva ismeri, hiszen alighogy megtanultunk olvasni, első könyveink között volt a Pinoccio.  Pedig talán nem is gyermekeknek íródott, ők még nem sok tanulságot olvashattak ki a regény sorai között. Azt meg aztán tényleg kevesen tudhatták, hogy Carlo Collodi Firenzében született 1826-ban, és ott is halt meg 1890-ben, egész életét Firenzében élte. Születési neve Carlo Lorenzini volt, csak már mint író vette fel a Collodi nevet. Sok műve volt, de egy sem volt olyan sikeres, mint a Pinoccio, amit még a Walt Disney stúdió is megfilmesített 1940-ben, és tán a mai napig is vetítik.

Alberghettino ("kis fogadó") a Palazzo Vecchio tornyában

Ki gondolná, hogy ilyen "kedves" hangzású létesítmény milyen sötét tartalmat jelentett a középkorban és a reneszánsz időkben is Firenzében. 1433 szeptemberében például egy nagy hírű bankár és politikus, Cosimo de Medici is ennek az épületnek lett a vendége..., nem önszántából és örömére! Semmi veszélyt nem érezve ment a Palazzo della Signoriába tanácsülésére, de egy katona megállította, mondván elkíséri..., de nem a tanácskozó terembe kísérték, hanem a Signoria tornyába , melynek kedvesnek tűnő  neve volt: Alberghettino (más néven Arnolfo di Cambio tornya).  Sok neves vendége volt már addig is ennek az "Alberghettinónak", de tán olyan köztiszteletben álló személy, mint Cosimo Medici, nem sok volt köztük. A cellának egyetlen kicsi ablaka volt, ami az Arno felé nézett. A történet úgy folytatódott, hogy Cosimo megúszta a kivégzést, csak száműzték őt és családját Velencébe, ahol nem éppen rabként kezelték őket..., de attól még Cosimo de Medici száműzött rab volt!

Na de kicsit eltértem a tárgytól, néhányan megmenekültek és rehabilitálva lettek, míg minden bizonnyal sokkal többeket kivégzés várt az Alberghettino "vendégei" közül. Cosimo Medicinek szerencséje és nagyon sok megvesztegetésre használható pénze volt!

Girolamo Savonarola is itt, az Alberghettinóban töltötte utolsó óráit, neki nem kegyelmeztek meg, lángok között végezte életét, még a hamvait is az Arnóba szórták, hogy emléke se maradjon. De azért valami maradt..., egy valamire való firenzei utazásból nem maradhat ki a San Marco kolostor, aminek lakója volt egy ideig Savonarola is, és az ő kis "magánszféráját" is megtekinthetjük a múzeumként működő épületrészben. Sőt, mondhatni kötelező program, igazán különleges, máshol sehol sem lévő világot láthatunk ott!

A Battistero, vagyis a Keresztelő kápolna és annak "Paradicsomi kapuja"!

Battistero San Giovanni

-

Firenze városának talán legrégibb és legkülönlegesebb műemléke a Battistero San Giovanni. Pontosan nem is tudják építési dátumát, de azt bizonyosan tudják, hogy Dantét ott keresztelték, és ez ad némi támpontot. 1265-ben született Firenzében és 1321-ben halt meg Ravennában. Mondhatni, hogy ő volt az első olyan firenzei polgár, akinek az "Isteni színjáték" című művét Európa szerte megismerték a műveltebb emberek, és így érdeklődésüket Firenze város iránt is. Nem voltak akkor még nagyon sokan, akik "ilyesmivel", vagyis irodalommal foglalkoztak, hiszen nagy volt a küzdelem magáért az életben maradásért is. Ám Dante kivételes családba született és kivételes városban, Firenzében nőtt igazi költővé. Igaz, nem élt mindig Firenzében, de "ott csapta meg őt a kultúra szele", és bár elhagyta a várost, de mindig firenzeinek vallotta magát.

-

"A mi drága, szép Battisterónk!" Kétségkívül a Battistero épülete volt a firenzei polgárok számára a legszeretettebb épület, ezért is mondogatták a fenti mondatot oly sokszor és oly nagy szeretettel.

-

A relief szó jelentése domborművet takar, és ez a képzőművészeti ág nagyon nagy művészeti és technikai tudást igényel. Ennek a munkának talán legszebb bizonyítékai Firenzében a Battistero kapuinak csodálatos díszítései. Közülük is kiemelkedika negyedik kapu, Lorenzo Ghiberti  "Paradicsomi kapuja" , mely nevet állítólag Michelangelo egy megjegyzése után kapta, miszerint: 

"Olyan szép, hogy akár a Paradicsom kapuja is lehetne!" 

 A művész ezen munkája már a második (keleti) kapu volt, az elsőt még hagyományosan 28 mezőre osztva alkotta meg.  Annak a kapunak a sikere után már szabad kezet adtak számára ezen a másik kapun, melyet ő mindössze 10 nagy mezőre osztott. Bibliai eseményeket dolgozott fel azokban a mezőkben rendkívüli szépséggel. Ezen mezők tartalmait gondosan megtervezte, több esemény is látható egy-egy mezőben egy képet alkotva, nem elhatárolódva egymástól. Ószövetségi témát választott a művész, Lorenzo Ghiberti, aki állítólag nem kevesebb, mint 27 évig dolgozott azokon a kapukon, és mindhárom kapu keretét is az ő műhelye hozta létre.

A PARADICSOMI KAPU:

-

-

Témák a bal ajtószárnyon:

1. Ádám és Éva megkísértése, kiűzetés a Paradicsomból

3. Özönvíz, Noé bárkája, Noé áldozata, Noé részegsége.

5. Ézsau Izsákhoz megy, aki megáldja Jákobot, Ráhel és Jákob.

4. Mózes átveszi a törvénytáblákat.

5. Dávid harca a filiszteusokkal, Góliát megölése.

Témák a jobb ajtószárnyon:

2. Ádám harca a filiszteusokkal.

4. Ábrahám három angyallal, Sára a sátorban, Hágár a pusztában, Izsák feláldozása.

6. József és testvérei Egyiptomban, Benjamin zsákjában találják az aranypoharat, visszatérés Kánaánba.

8. Jeriko falai leomolnak.

10. Salamon fogadja Sába királynőjét

-

Csak azokat tudtam megfelelően lefényképezni, amelyek nagyjából szemmagasság körül voltak, de az érdeklődés felkeltésére bizonyára ennyi is elég. Tény az, hogy sehol máshol nem láthatunk ilyen különlegesen szép bronzból készült műalkotásokat. Rájuk kattintva nagyíthatóak a képek, érdemes!.

-

-

-

-

-

-

Battistero San Giovanni

-

Donati család

 Donati család

Firenze egyik meghatározó családja volt a Donati család, kiknek egyik lánya, Gemma, Dante feleségeként lett "közismert ". 

Luca della Robbia (1400-1482), Andrea della Robbia (1435-1525), és Giovanni della Robbia (1469-1529), lunetta (különleges épületek, főként templomok bejárata feletti díszítő elemek)

-

-

Bizonyára más városokban is találkozhatunk "lunettákkal", de majdnem bizonyosnak tűnik, hogy olyan sokkal és olyan szépekkel, mint ahányat Firenzében láthatunk, nem jellemzően. Ennek tulajdonképpen fő előidézője a della Robbia család, melynek talán minden tagja kerámia alapanyaggal dolgozott több generáción keresztül. Készítettek  ők gyönyörű oltárképeket, szobrokat is, de talán ami a legjobban jellemző rájuk..., és majdnem csak rájuk, azok a csodálatos színes kerámiáik. Szinte hihetetlen, hogy annyi évszázad után is azok a csodálatos kerámia műalkotások tökéletes épségben vannak!  A "lunetták" (felső képen) bizonyos ajtók feletti díszítő elemek, melyeknek alapanyaga agyag, a már kiégetett agyagmintára csodálatos színek kerülnek zománcból, ami így ad ki egy csodálatos műalkotást.  Nincs belőlük sok, és talán Firenzén kívül nem is jellemző máshol. 

-

Egy fantasztikus cikk egy fantasztikus családról!

-

-

A della Robbia család firenzei munkássága több generáción átívelt, és munkáikra leginkább a csupán fehér színben készült lunetták és egyéb alkotások jellemzőek, de vannak kicsit és olykor nagyon színesek is. A legfentebbi képen némi zöld is van a művön, de az alkotáson lévő személyek és díszítések többnyire kék alapon tiszte fehérek. A szűzanya és a kisded fehér színű ábrázolásában talán utalás is van a tisztaságukra. 

De ez azért csak a kezdet, a család egyre nőtt és majdnem mindenki kerámiával foglalkozott, és mindenkinek megvolt a saját stílusa. Ez természetes, hiszen évtizedes korkülönbségek során a technikák és az igények is nyilván változtak. 

Luca della Robbia volt a családi vállalkozás elindítója, fia, Andrea, és majdan unokaöccse, Giovanni, úgy tűnik, hogy igazából tehetség szempontjából halovány árnyékai voltak csak Lucának. aki hatalmas lelkesedéssel és munkabírással rendelkezett. Szerencséjére munka is volt bőven, hiszen az ő fiatal életében kezdődött igazán a város felvirágzása..., és a reneszánsz művészet.  Luca della Robbia nagyon nagy és termékeny művész volt, ráadásul olyan művész, aki írni, olvasni, számolni is kiválóan tudott, ami az ő korában még nem volt alapvetés. Munkáinak Firenze városában se szeri, se száma.

Lorenzo de Medici (1449-1492) hatalomra jutása (1464), Volterra kifosztása

-

 Piero de Medici 1464 december 2.-án meghalt, és két nappal később küldöttség érkezett a Medici házba azzal a megbízással, hogy elsőszülött fiát, Lorenzo Medicit kérjék fel a város nevében annak vezetésére. Lorenzo ekkor még csak 21 éves volt, fiatal házas. Bizonyára nagyobb kedve lett volna saját örömére lovagi tornákon részt venni, költeményeket olvasni és írni, művészettel foglalkozni legalább mecénásként. De válasza a felkérésre ez volt: "Javaslataik természetesen ellenkeznek ifjúi ösztöneimmel, de tekintettel a nagy teherre és veszélyre, kelletlenül, de elfogadom kérésüket. "

Azért talán nem kellett nagyon biztatni, hiszen megvolt benne a megfelelő mértékű becsvágy, és tisztában volt azzal, hogy bizony komoly feladatok várnak rá a város és Toszkána vezetésével. Lorenzo mellett kezdetben ott volt öccse, Giuliano (1453.-1478) is, aki ugyan még fiatalabb volt, de becsvágy tán több is volt benne, mint Lorenzóban. 

-

-

Persze ellenségeik is voltak bőven, több alkalommal is megpróbálták őt és öccsét a hatalomból eltávolítani, majd lassan úgy tűnt, beletörődtek a Medici fivérek irányításába. Igaz, Toszkána névleg köztársaság volt, ahol minden nagyobb toszkán város viszonylagos  szabadsággal élt, de azért mégsem örültek Firenze magasabbrendűségének. Különösen nehéz helyzetet teremtettek Volterrában, ahol 1530-ban fegyveres erőszakra is sor került annak ellenére, hogy Lorenzo Medici ezt mindenképpen el akarta kerülni. Ez a történet mondhatni, hogy máig homályos, de az sajnos bizonyos, hogy nagyon csúnya fegyveres harc kerekedett a városban. Lorenzo mégiscsak kénytelen volt háborúba keveredni, amitől azt remélte, hogy  elrettentő példát mutatva a többi toszkán városban talán elejét veheti további harcoknak. Volterra volt az egyik leglázadóbb város,  de mire Lorenzo Medici levele Volterrába ért, amiben bántatlanságot ígért a városlakóknak, addigra már Federigo Montefeltro katonái kíméletlen fosztogatást  és gyilkolást vittek véghez a magát már megadó városban. Lorenzo Medici hiába sietett oda a hírek hallatára, az életben maradt volterraiak sosem bocsájtottak meg neki és Firenzének. Érdekes dolog, hogy a krónikák feljegyezték, hogy maga Montefeltro gróf talált és magával vitt egy rendkívül értékes Bibliát, miután teljességgel ártatlan emberek lekaszabolására és a város kifosztására adta ki a parancsot. Ez a rettenetes történelmi esemény tulajdonképpen máig tisztázatlan maradt. Bármennyire is kedveljük Lorenzo de Medicit, ezt az eseményt nem tudta semmissé tenni bármilyen látszólagos jó szándék.

-

-

Lorenzo, aki védelmet ígért a városnak, soha nem nyerhette vissza az életben maradt volterraiak bizalmát. Hiába lovagolt a rablások hírére a városba, sajnálkozásával és adományaival nem sokat könnyített a kirabolt és nagyrészt kiirtott városlakók helyzetén a szinte földig rombolt városban. Hiába osztott pénzt, mindenki tudta, hogy ő fogadta fel és fizette Montefeltrét..., aki a jelek szerint nagyon is komolyan vette a rábízott feladatot! Több száz ember holtteste hevert a volterrai utcákon, és az esemény után ráadásként még földcsuszamlás is volt a városban. 

Volterra soha nem bocsájtott meg Firenzének.

Loggiato degli Uffizi

 Fantasztikus sora ez az Uffizi és környékén látható szobroknak, melyek a Firenzében dolgozó szinte valamennyi művész és más okból Firenzének fontos személy szobrát mutatja. Ám aki nem tud Firenzébe elmenni, vagy ha  ott is van, annyi időt nem szánhat ezen szobrok végignézésére, azoknak itt megtekinthetőek.

Úton Fiesoléba: Villa di Camerata, Villa Palmieri, Chiesa San Domenico - Fra Angelico, Badia Fiesolana, bozótos

Nekünk sajnos nem volt, de most szólok, hogy ha van távcsövetek, egy fiesolei kirándulásra mindenképpen érdemes elvinni azért, hogy Firenzét jobban szemügyre tudjátok venni a magasból.

Villa di Camerata: 

Fiesole felé megyünk felfelé a Via delle Forbicin ahhoz, hogy elérjük ezt a nevezetes épületét. Hírét nem elsősorban szépsége, hanem inkább Dante Alighieri ottléte alapozta meg-. Érdekes, hogy Dante halála után vásárolta meg szerelmének, Beatrice Portinarinak a családja. Jómagam is jártam arrafelé, de sajnos akkor még nem tudtam pontosan, hogy melyik is lehet az a kert, az a villa. Szép drónos felvételt lehet róla találni az interneten.

-

-

Villa Palmieri: 

Csodálatos reneszánsz kertben csodálatos épület..., na és Boccaccio, Dekameron, romantika. A történet bizonyára mindenkinek ismerős, a Firenzében tomboló pestisjárvány miatt fiatalok egy csoportja ezen a birtokon rekedt, és többnyire pajzán történetekkel szórakoztatták egymást. Később ezeket a történeteket le is írták, pontosan százat, majd nyomtatásban is megjelentek. ..., természetesen nem csak olaszul, hanem majd minden európai nyelven. Tíz napig tartott a "fogság", de ez bizonyára nem a XIV. században történt, hanem  a későbbi évszázadok során. Az alanti kép nem "bizonyíték", csak mi a pálmafáról és az egész hangulatáról gondoltuk, hogy talán az lehetett az az épület. Az látszott rajta, hogy régen jártak már benne emberek.

-

-

San Domenico templom:

Körülbelül félúton Fiesole felé találjuk ezt a különösen szép régi templomot, ami közigazgatásilag már Fiesoléhoz tartozik.. Hírét azonban a Firenze kedvelők leginkább Fra Angelico miatt tartják becsben, aki Firenzéből gyalog járt fel igen gyakran ebbe a templomba, és ahol több festménye is van. A templom az 1400-as évek elején épült, de komoly átalakításon ment keresztül a XVII. században. Harangtornyára különösen büszkék a Fiesoléban élők.. 

Kolostora is van a templomnak, ott is sokat időzött Fra Angelico.

-

-

-

Fra Angelicót ebben a templomban avatták szerzetessé, de a későbbiekben a firenzei San Marco kolostorban élt haláláig. 

-

San Domenico templom és kolostor Fiesoléban

-

Badia Fiesolana:

-

A korai középkorban Firenze püspöki székháza volt az épület, ma már sajnos elhagyatott, be is van nagyon zárva..., viszont a teraszáról csodálatos kilátás nyílik Firenzére..., ám ha nem figyelünk eléggé, el is mehetünk mellette! Szerencsére szinte szemben van a San Domenico templommal, így figyeljük az úttesten az átjárót és a Badiához lefelé vezető ösvényt. Más jelekre nem emlékszem, de kár lenne kihagyni..., nem csak maga az épület, hanem az onnan nyíló Firenzei panoráma miatt is..., habár abból azért lesz még néhány! Idősebb Cosimo Medici kívánságára és költségére újították fel egykor az épületet, de feltehetően már újabb felújításra szorulna, mert zárva van. Egy kolostor is van a közelben, természetesen az is kedvelt helye volt Cosimo Medicinek, arra is sok pénzt költött. Úgy tűnt amikor arra jártunk, hogy a Badiával ellentétben a mellette lévő kolostorban "volt élet" a hangokból ítélve.

-

-

És természetesen ahogyan haladtunk felfelé egyre szebb és szebb, de ugyanakkor egyre távolabbi volt Firenze látványa, sokat és sokszor gyönyörködhettünk benne, addig is pihentünk a kaptatón. 

-

-

-

-

-

-

-

Ezek a képek talán meglepőek, mert nem igazán gondolnánk, hogy Firenzének milyen nagy külvárosa van. Azért egy ilyen külvárosi villában elég kellemes lehet az élet. Az alanti épület előttről készítettem azokat a fenti fényképet Firenzéről és környezetéről. Ha jól megnézzük a képet, látható rajta, hogy kiknek a villája. Nem lesztek meglepve! :-) Szemmel kellett tartani a várost! 

-

Idáig mondhatni kényelmesen sétáltunk felfelé.a szerpentinen, de idővel mintha elfogyott volna az út. De meg volt az, csak mi vesztettük el..., és nem véletlenül. Ennek oka az volt, hogy a főút amolyan szerpentin, mi meg inkább elindultunk toronyiránt..., és a szó legszorosabb értelmében árkon-bokron keresztül, olykor négykézláb  meneteltünk.   Néha nem volt könnyű megbirkózni a bozóttal, de legyőztük az akadályokat, és annál nagyobb élmény volt a felérkezés a gyönyörű kis városba. Izgalmasabb volt, mint a buszon ülni..., de azért lefelé már inkább a buszt választottuk! Ám a kettő út között ott volt az igazán látványos kis város, Fiesole! :-)

Múzeumok és látogatható paloták címei

Palazzo Vecchio - Piazza della Signoria

Galleria dell Accademia - Via Ricasoli 60

Uffizi - Piazzale degli Uffizi- (Palazzo della Signoria  és az Arno között) 

Galleria  Pitti - Piazza de Pitti 1

Museo Novecento - Piazza Santa Maria Novella

Museo Archeologico Nacionale - Piazza Santissima Annunziata 9/b

Museo Antropologia e Etnológia - Via del Proconsolo 12

Bargello - Via del Proconsolo 4

Palazzo Medici Riccardi - Via Camillo Cavour 3

Conraternita della Misecordia - Piazza del Duomo 20

Casa di Dante -Via S. Margherita 1.

Opificio delle  Pietre Dure - Via degli Alfani

Museo Bardini - Via dei Renai 37

Museo Horne - Via de" Benci 6

Loggia del Bigallo - Piazza del Duomo

Casa Buonarroti- Via Ghibellina 70 (Michelangelo)

Museo Galileo - Piazza dei Guidici 1.

Museo Stibbert  - Via Federigo Stibbert 26

Palazzo Davanzati -  Via Porta Rossa 13

Palazzo Spini-Feroni - Via di Santa Trinita 5

Palazzo Strozzi - Piazza degli  Strozzi

Palazzo Rucellai - Via della Vigna Nuova 18

Oritario dei Buonomini di San Martino - Piazza San Martino

Boboli kert - a Pitti palota kertje