Giuliano de Medici (1479-1516) a legfiatalabb fia volt Lorenzo de Medicinek, de nevét leginkább Michelangelónak köszönhetően ismeri a nagyvilág. Igen, mondhatni hihetetlen, hogy Michelangelo azon két, mondhatni a többi Medicihez képest jelentéktelen ifjúnak a szobrát és síremlékét faragta ki oly csodálatosan, akikről igazán nem sok érdemlegeset lehet mondani. Mondhatjuk persze azt is, hogy fő érdemük az volt, hogy Lorenzo Medici fiai voltak, de ez önmagában nem teljesítmény. Ahogyan az sem dicsőséges teljesítmény, ha véres erőszakkal foglalnak el egy várost a hatalom birtoklásáért. Ám akkoriban már II. Gyula volt a pápa, aki ugyancsak azt kívánta, hogy a Medicik ismét "birtokukba vegyék" a várost. Őt nem személyes okok biztatták erre, hanem háborúsak, amikor is szövetségesekre volt szüksége. Giuliano de Medici 1512 őszén tért vissza Firenzébe, ahol legyőzte a köztársaságpártiakat a spanyol hadsereg segítségével. Nem volt nagy "tisztogatás", Giuliano alapból szelíd ember volt..., csak hát bizonyos dolgokat nem lehetett szóval elintézni.
Feuer István (1928-2017) "A csodálatos Firenze"
Feuer István neve itt ebben a blogban azért fontos, mert nincs hasonló részletességű olvasmány Firenzéről, annak történelméről, művészetéről magyar nyelven, mint az ő műve. Én is többnyire az ő könyvét tanulmányozom, és az abban foglaltak nagy segítséget nyújtanak számomra, mert nem az "átlagos" útikönyv szintjén van írva.. Szakmája nem igazán kötötte az írót a művészethez, azt inkább hobbijaként művelte. Olyan elkötelezett rajongója volt Firenzének, mint csak kevesek, és szerencsénkre közkinccsé tette tudását! Igaz, a Firenzéről szóló könyvét mérete és tartalma okán nem igazán lehet útikönyvként használni, de fantasztikusan jól lehet belőle tanulni, okulni, jegyzeteket készíteni, utazásra felkészülni. Jó hír, hogy ezt a "A csodálatos Firenze" című művét már nem csak magánkiadásban lehet elérni, hanem a Libri kiadó kínálatában is szerepel! Olyan részletes, amit egyetlen útikönyv sem tud nyújtani..., de éppen ezért inkább otthoni felkészülésre alkalmas, mert igencsak terjedelmes, és célja talán nem is a turisták kielégítése, hanem inkább a Firenzéért szenvedélyesen rajongóké.. Képek csak nagyon minimálisan vannak benne, azok sem túl jó minőségben, de azért "hívogatóan". A könyv nagyméretű lapokkal rendelkezik papír kötésben, és több, mint 500 oldal . Súlya pont 1 kg..., így leírva nem tűnik soknak, de tényleg nem kényelmes útikönyv..., viszont mindenre kitér..., meg kell venni, ez nem lehet kérdés annak, aki meg akarja ismerni Firenzét!
Védőszentek névsora Firenzében
A firenzei védőszentek elképesztően hosszú névsora
Firenze legfontosabb védőszentje Keresztelő Szent János, tőle kapta a nevét a Battistero di San Giovanni a Dóm téren, ahol tornyosul a Santa Maria del Fiore néven ismert gyönyörű székesegyház. Firenze lakosai ma is nagyon vallásosak, nem is lehetne ez másként egy olyan városban, melynek szinte minden nevezetessége valamilyen formában a hitet erősíti. De ez talán több is, mint hit, ez az érzés benne lehet Firenze minden lakójában, minden épületében, minden terén, minden utcájában..., vagyis a történelmében. Ha valami okból kikerülne a "hit" Firenzéből, valószínűleg csupasszá, érdektelenné válna a város. De mind közül is az egyik legérdekesebb az egykori gabonaraktárból épített Orsanmichele épülete a homlokzatán lévő szentek szobraival, és a falain belül lévő gyönyörű kis templommal.
Cesare Zocchi (1852-1920) és Oreste Calzolari (1852-1921) szobrászok
Az egyesült Olasz királyság első királya volt II. Viktor Emanuelle 1861 és 1878 között. Számtalan szobra közül Firenzében is láthatunk egyet a Piazza Vittorion, (a Cascine park bejárata közelében) melyet Cesare Zocchi alkotott.
-
-
Ennél a fenti műnél azonban sokkal grandiózusabb a Fiesole főterén látható lovasszobor kompozíció, mely II.Viktor Emanuelle és Giuseppe Garibaldi történelmi jelentőségű találkozásának állít emléket...., bár az esemény maga a Nápoly közelében lévő Teano községben volt.
-
-
A mű alkotójának neve nem hangzik ismerősen, Oreste Calzolari volt, aki hatalmas munkát végzett ezzel a fantasztikus szobor kompozícióval, melynek neve "Találkozó Teanóban" és amit 1906-ban fejezett be a művész!
Vasari folyosó, vagyis az útvonal az Uffizin, a Ponte Vecchion és a padlásokon át a Pitti palotáig
I. Cosimo Medici nagyherceg komoly megbízást adott 1559-ben udvari építészének, Giorgio Vasarinak egy nagyméretű iroda épület felépítésére. A Palazzo Vecchio és az Arnó között volt is egy alkalmas terület, így Vasari neki is látott a tervek elkészítésének. Igaz, a terület nem volt üres, számos épület volt rajta, miknek többségét lebontották, de volt ott például egy templom, aminek főhajóját meghagyták, így szerves része lett az épületnek. Ezen túl még a kiszemelt területen volt az egykori pénzverde, azt is át kellett helyezni máshová.
Ekkoriban I.Cosimo Medici már jelentős méretű műgyűjteménnyel is rendelkezett, azok számára is helyet kellett biztosítani. Egy szó, mint száz, komoly tisztogatás után nekiláttak az iroda (uffizi) felépítésének, mely idővel egyaránt szolgált irodának és múzeumnak is.
1560-ban kezdődött az építkezés, valószínűleg az épületbe már be volt tervezve a műkincsek elhelyezése is, csak a gyűjtemény további gyarapodásával akkor feltehetően nem számoltak.
A Piazza della Signoriától az Arnóig húzódó U alakú épület földszintjén körben végig szép árkádsor látható, melyben híres firenzei emberek szobrai láthatóak..., de ezen szobrok csak évszázadokkal később kerültek oda! Firenzei politikusok és művészek szobrai.
-
Mint egyszerű földi halandó, aki abban a szerencsében részesülhet, hogy eljut Firenzébe, természetesen nem hagyhatja ki a programjából az Uffizi múzeum kivételesen parádés anyagának megtekintését. Persze számolnia kell azzal, hogy ez nem lesz egy hétköznapi vállalkozás. Ma már ugyan lehet online vásárolni jegyeket, de sokan még most is a múzeum megtekintésének prózai módját, a sorban állást választják. Én is úgy voltam ezzel néhány éve, hajnalban keltem, és mentem sorba állni. Oly annyira hajnalban, hogy az első voltam, és mert rafináltan lifttel mentem fel, így elsőként léptem be az Uffizi múzeumba..., emlékezetes pillanat volt! :-)
Na de most okos dolgokat kellene írnom..., de nem igazán van más recept, mint a hajnaltól kezdetét vevő sorban állás, vagy a méregdrága online jegyrendelés. Ez utóbbiban nem vagyok gyakorlott, amikor legutóbb ottjártam, akkor még ez nem volt divatban. Hanem azt tudom egy kedves idegenvezetőtől, hogy jelentősen változtak az Uffiziba történő bejutás lehetőségei. Ez egy nagyon örömteli dologgal kapcsolható össze, ugyanis megnyílt végre a Vasari folyosó, de ahhoz, hogy földi halandó végig sétáljon rajta, ahhoz a Palazzo della Signoriánál kell keresni a sor végét. Bejutva az épületbe előbb megnézhetjük a Palazzo della Signoria termeit, majd onnan idővel rátérhetünk a Vasari folyosóra az Arno felett..., az ott lévő épületek tetején is áthaladó folyosót. De itt még nem volt vége a herceg sétájának, mert ahhoz, hogy a Pitti palotába beérjen épségben, sokat kellett volna gyalogolnia emberek között. Na de a minden feladatot megoldó Giorgio Vasari elképzelése szerint egy kézzel hajtott járművel haladt a nagyherceg..., de nem ám akárhol, hanem az Arnoparti házak tetején kellett abban a folyosóban eljutnia a nagyhercegnek a Pitti palotáig.
Így volt csak lehetséges a Palazzo della Signoriától a Ponte Vecchion átkelés a Vasari folyosón a Pitti palotáig a nagyherceg életének megóvása, mert hát sok ellensége volt, akik sokféleképpen próbálták őt megölni.