Firenze, mint a művészetek oázisa

 Különös véletlennek tűnik, de bizonyosan nem az, hogy az itáliai irodalom legismertebb szereplői Firenzéből indultak mondhatni örökbecsű világ körüli útjukra. Dante, Boccaccio, Petrarca, Machiavelli nem csak hogy firenzeiek, de kortársak is voltak. És ez csak egy érdekesség, tán még érdekesebb az, ami a képzőművészetet illeti! Nem az lenne a nehezebb munka, hogy összeírjuk a firenzei képzőművészeket, hanem hogy találjunk Itália más részeiben élőket! Persze vannak azért híres római, velencei, sienai, stb. művészek is, de majdnem bizonyos, hogy legtöbbjük hosszabb-rövidebb ideig élt és tanult a firenzei mesterektől. Sokan sokféleképpen próbálták ezt magyarázni, közülük talán a leginkább logikusnak tűnő a város földrajzi helyzete volt. Távol a pápától, távol a császártól, némiképpen magára, de ugyanakkor szabadjára is hagyva békességben alkothattak itt a művészek. Ám az is érdekes, hogy pont a legnagyobbak idővel elhagyták a várost, mint Michelangelo, vagy éppen nem tudtak itt érvényesülni, mint Leonardo. És ott volt Dante, akit kivetett magából a város..., és talán pont ez tette őt halhatatlanná, hiszen ha nem ez lett volna a sorsa, akkor mit írt volna az Isteni színjáték helyett?! Na de mégis..., nem kell sokat gondolkoznunk a miérten, hiszen megvan a közös nevező..., a Medici család! Tudunk-e még más családról, amely 300 éven át irányított egy várost, és amelyben nem volt olyan időszak, amikor ne alkotott volna valaki valami csodálatra méltót? Mert fanyaloghatunk mondjuk a manierista alkotásokon, de az is igen jelentősen gazdagította a város művészeti arzenálját. És hát van-e még ilyen egy nap alatt gyalogosan körbejárható méretű város (én körbejártam), ahol annyi múzeum van annyi műkinccsel, mint itt? És nem csak műkincs, hanem csodás építészet és csodás természet is, hiszen adott minden, sík terület, dombság, hegy és főként folyó..., igazi oázis ez a város! Ám ez a sokszínűség talán túl magasra tette a mércét a XIV., XV., XVI. században..., és miután megalakult az egységes Olaszország, melynek "csak" egy szeletkéje lett Firenze, talán alábbhagyott a város lendülete, nem tudott és talán nem is akart újat mutatni. Ez tulajdonképpen természetes is, Firenze nem lehet a modern művészetek számára olyannyira befogadó, mert hát legyünk őszinték, Firenzébe nem a modern művészetek miatt zarándokolnak a szépre vágyó emberek.