"Szent Domonkos a spanyolországi Caleruegában született 1170 körül. Szülei: Guzmán Félix és Janka voltak. Egy legenda szerint mielőtt Domonkos megszületett, édesanyja álmában egy kutyát látott, szájában égő fáklyával, s úgy tűnt, mintha a világot lángra akarná lobbantani. Ez a kis történet ott rejtőzik Domonkos nevében, hiszen a név a latin Dominicus szóból ered: Domini canis, vagyis az Úr kutyája. Ezt a nevet viseli a Domonkos által alapított Prédikátorok Rendje, amit sokan úgy ismernek, hogy Domonkosok. Domonkost a szülei Palenciában taníttatták, ahol hat évet teológiai tanulással töltött. Ezidőtájt történt, hogy amikor Spanyolországban éhínség tört ki, Domonkos eladta könyveit, melyek közül egy-egy példány egy kisebb birtok árával is felért, árát pedig odaadta a szegényeknek, mondván, „nem akarok halott bőrök fölött tanulni, míg mások éhen halnak”.
Domonkos körülbelül 25 éves korában Osmában csatlakozott az ún. szabályozott kanonokokhoz, akik Szent Benedek regulája szerint éltek. Itt született meg benne prédikátor hivatása, valamint a prédikátorok rendje megalapításának gondolata."
Domingo de Guzman (1170-1221) = Domenico Guzman, Szent Domonkos, a dominikánus rend megalapítója volt. Gyermekkorától kezdve úgy nevelték, hogy felnőve az egyház szolgálatába álljon, és testvérei követték őt. Bizonyos okokból Franciaországba került, ahol vitába keveredett puritán eretnekekkel, akik mondhatni felnyitották a szemét arra a tényre, hogy a kolostorokban gyakorlatilag fényűző módon élnek a papok. A hedonizmus, mely görög szó tulajdonképpen az élet élvezetére biztatja az embereket, egyre nagyobb méreteket öltött. Domingo de Guzman, aki felettébb elítélte ezt az életmódot, és azt szorgalmazta, hogy a papságnak ne lehessen vagyona vagy bármi jövedelme, ellenben a hívektől kapjanak alamizsnát. Javaslatát az akkori pápa jóváhagyta 1206-ban, de Domenico ennyivel azért nem érte be. Akik nem tartották be az elvárásokat, azokat akár máglyahalállal is büntették. Voltak azért jó döntései is, kolostorokat alapíttatott, de amellett az eretneküldözés volt a legfontosabbnak érzett feladata.
Domingo de Guzman 12 szerzetest bízott meg azzal, hogy Firenzében alkossanak egy dominikánus gyülekezetet..., ők lettek az "Úr kutyái", vagyis a dominikánusok, akik a Santa Maria Novella Basilicát felépítették.
A Novella szó ehhez a templomhoz kezdetben még nem kapcsolódott, maga a "novella" szó csupán "új területet" jelentett. Nagyon sikeres volt a vállalkozásuk, mert viszonylag rövid idő elteltével, 1246-ra felépült az adott területen egy kisebb templom.
A dominikánus prédikátorokat jó szívvel fogadta Firenze népe, így hamarosan, 1279-ben már elkezdték a ma is látható hatalmas és gyönyörű templom, a Basilica Santa Maria Novella építését, melynek terveit a rend tagjai készítették. A templom felszentelése 1420-ban történt meg V. Márton pápa jelenlétével. A gótikus stílusban épült templom méretei grandiózusnak tűntek a maga idejében, de még ma is az élvonalban van. A ma látható homlokzat már a reneszánsz időkben készült Leon Battista Alberti tervei alapján, és csodájára lehet járni! Megjegyzendő még, hogy a templom körül sírhelyek vételére volt lehetőség, ami komoly anyagi forrás volt a gyülekezet számára. Bizonyára nem a véletlen műve volt, hogy a nagyszerű festő, Domenico Ghirlandaio, aki gyönyörű freskóival gazdagította a templomot, ő is ezen sírhelyek egyikében alussza örök álmát. Nekem sajnos nem sikerült bizonyosan megtalálnom az ő sírját, mert nincsenek feliratozva. Azt olvasom, hogy a saroktól a harmadik sírhely az ő sírhelye..., de elég sok sarok van és elég sok irány..., és felirat valószínűleg már nem olvasható. Bár ilyen jelentős személyek esetében ez nem valószínű..., bizonyára csak én nem kerestem jól.
