Mindössze 28 évet élt VIII.Károly francia király, mégis jelentős szerepe volt Európa történelmében. Nagy király lehetett volna belőle, bár testi adottságai nem sok jóval kecsegtettek. Alacsony volt, hatalmas kampós orra, rendkívül vastag ajkai, rövidlátó és rendkívül kicsi szemei. Beszélni is alig tudott, erősen dadogott, száját gyakorlatilag mindig nyitva tartotta, és mindehhez folyamatosan rángatózott. Apró termetéhez mérve hatalmas lábai voltak, úgy gondolták az emberek, hogy legalább 6 lábujja van. Mindehhez a sok hátrányos külső adottsághoz egy rendkívül kellemetlen természet is tartozott, ami miatt az emberek nem nagyon bíztak meg benne.
A kor szokásai szerint a házasságok nem a házasulandó felek akaratán múltak, hanem a szövetségi viszonyokon, így VIII. Károly (1470-1498) is megnősült, ráadásul egy gyönyörű lány kezét nyerte el. 8 gyermekük született, de mind a nyolc meghalt felnőtt kora előtt.
VIII. Károly hatalomra kerülése után sejteni lehetett, hogy miután meghal Ferrante nápolyi király ő is bejelenti majd igényét a nápolyi trónra, hiszen terjeszkedni és uralkodni kívánt. 1494-ben ez meg is történt, meghalt Ferrante király, méghozzá különleges módon, állítólag igen magas ember lévén egy szemöldökfába vágta be a fejét.
Ezen esemény után megkezdődött VIII. Károly felkészülése Itália lerohanására, vagyis Ferrante király utódjának, II. Alfonznak az eltávolításához. A 30 ezernél többet számláló francia sereg átkelt az Alpokon, akkor, amikor Gian Galeozzo éppen ágyban fekvő beteg volt.
"Egy dominikánus barát (GSavonarola) úgy megfélemlítette az összes firenzeit, hogy mindenki kegyes életre adta magát. Egy héten három nap böjtölnek kenyéren és vízen, szinte minden lány és asszony kolostorba vonult, úgyhogy csak férfiakat, gyerekeket és öregasszonyokat lehet látni az utcákon."
"Íme - kiáltotta Savonarola - az Úr kardja lecsapott, az ostor lesújtott, a próféciák megvalósultak. Íme az Úristen áll a csapatok élén... Íme, vizet bocsátok a földre... Nem én beszélek, hanem Isten, aki mindezt előre megmondta. Most minden megvalósult! Minden megvalósult!"
Ebben az igencsak válságos helyzetben Piero Medici volt Firenze vezetője, és hiába kért anyagi támogatást a gazdag firenzeiektől és a rokonaitól, senki sem állt mellé. Mi több, üzenetet küldtek a franciák táborába, és rokonszenvükről biztosították a királyt. Elhitették vele, hogy a firenzei nép majd mint felszabadítóra fog tekinteni rá:
"És végre eljöttél, ó király! - így köszöntötték a feljegyzések szerint Károlyt - Úgy jöttél, mint az Isten szolgája, mint az igazság szolgája. Örömmel teli szívvel, boldog arccal fogadunk téged... Reméljük, hogy általad Jehova letöri a büszkék gőgjét, felmagasztalja az egyszerűek alázatosságát, szétzúzza a vétket, feldicséri az erényt, egyenessé teszi, ami görbe, megújítja a régi dolgokat, és kiigazítja a helyteleneket. Jöjj tehát boldogan, diadalmasan, hiszen aki téged küldött megváltásunkért a kereszten diadalmaskodott!"
-
Savonarola az Úr nevében kegyelmet kért Firenze népe számára, hiszen szerinte akik ellent álltak nem tudták, hogy Károlyt aranyozott páncéljában az Isten küldte hozzájuk, hogy megmentse őket a bűntől. Károly ennek megfelelően igyekezett jó szándékáról biztosítani a firenzeieket, de azért jelentős seregét bevitte a városba..., és az ilyen helyzet nem igazán használ a békességnek. -
Amikor VIII. Károly francia király 1494 november 17.-én bevonult seregével Firenzébe, a katonák éhesek és fáradtak voltak, és a legkevésbé sem megértőek..., hiszen katonák voltak. De azért az tény, hogy nem tettek a feltétlenül szükségesnél nagyobb kárt a városban és annak lakóiban..., nyílván raboltak, erőszakoskodtak..., katonák voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése