Hatalmas palota, hatalmas kert a XVI. századból, Via di Renai 2. Sajnos Firenzében a kertek ritkán láthatóak, de hátha van láthatási lehetőség.
San Francesco templom az etruszk fellegvár helyén Fiesoléban
A középkorban épült egykori etruszk fellegvár helyén felépített San Francesco templomot alaposan restaurálták a XIX. században. Szakértők szerint talán túlzottan is, különösen a homlokzatot kifogásolják a hozzáértők. A viszonylag kisméretű egyhajós gótikus templomban sok "kincset" lehet látni, különösen gyönyörű freskók formájában.
-
Van az épületben egy kis múzeum is, ahol a világot járó, de végül itt letelepedő hittéritő szerzeteseknek adományozott tárgyak kiállítását láthatjuk.
-
Egy kolostorépület is van a területen, a Conventino San Francesco.
-
Borkimérés az utcán, kantin
Hát ez már nem mai történet, de azért érdekes. Az utcai falakba olyan lyukat vágtak, amin keresztül a vásárló beadja az üvegét, amit azután megtöltve visszakap..., de gondolom csak fizetés után. Érdekesség, hogy állítólag az eladók ügyeltek arra, hogy ne vásároljanak egy-egy alkalommal nagy mennyiséget. A kiadó lyuk feletti táblán minden információ olvasható volt a vásárlással kapcsolatosan.
Nyáron 2 órával hosszabb volt a nyitvatartás, de résen kellett lenni, mert ünnepnapokon 15 órakor már bezártak. Ezek nagyon szigorú szabályok voltak! Firenzében komolyan vették és veszik ma is a szabályokat.
San Giovanni evangelista (San Giovannino degli Scolopi) Ammanati Batolomeo (1511-1592)
Ammanati tervei szerint épült ennek a templomnak a különleges felújítása, ami munkát a XIV. században kezdtek el, de csak a XVII. században fejeztek be. Ammanati, aki saját pénzét sem sajnálta kedves temploma hasznára, 1592-ben halt meg, ott van az ő sírja is a baloldali második kápolnában.
Michelangelo Dávid szobra a múzeumban
Ám ha már Firenzébe megyünk, akkor ne menjünk szűkös pénztárcával, mert akárhogyan is, de vétek lenne kihagyni olyan műalkotásokat a múzeumokban, melyek akár ingyen is láthatóak valamelyik téren. Higgyétek el, hogy az a szabadtéri látvány bár persze szép, de messze nem ad nekünk igazi "Dávid" (vagy inkább Michelangelo) élményt! Itt most talán furcsát írok, de pl. ha valaki úgy gondolja, hogy a Palazzo Vecchio előtt álló Dávid szobor látása elegendő a "Dávid élményhez", az bizony nagyot téved! Ott a szabadtéren látsz egy szobrot, körbejárod..., emberek jönnek, mennek, járnak az autók, dudálnak.., hát nem is tudod...! Hidd el, hogy csalódott leszel, mert míg a múzeumban mondhatni, hogy grandiózus a szobor, addig a szabadtéren valahogyan tényleg nem ad olyan nagy élményt, mint amit vártunk..., de ez természetes. Csendet és figyelmet kíván az a nem mindennapi látvány!
Ha az Akadémia múzeumban látod, akkor egészen más, mondhatni tényleg életre szóló élményt ad monumentalitása.., ezt szinte garantálni merem! Ez persze minden más szoborra is igaz, de tény, hogy a múzeumban lévő Dávid szobor Firenze talán leghatékonyabb csábítója!
Berta szobra..., csak úgy egy falban...
Berta
-
Gondolom olyasmi is csak Firenzében történhetett meg, hogy egy ház falában látunk egy ilyen művészien megmunkált, de kifejezetten szomorú arcot! Senki nem tudja, hogy ki készítette kiről, de kapott nevet..., ő egyszerűen csak Berta az utókor számára. Vajon létező személy volt, aki fontos szerepet játszott annak életében, aki megmintázta és ide, a Santa Maria Maggiore templom falába helyezte az ő szobrát úgy, hogy azt eltávolítani onnét senki sem tudta? Persze már régóta megtehetnék, de miért is tennék..., ez valami olyan, ami talán "semmiség", de amit ha egyszer láttunk, sosem felejtjük.
-
-
Certosa del Galuzzo, Niccolo Acciaiuoli
Igazándiból nem Firenze része a Certosa del Galuzzo, attól 5 kilométerre van, de ha időnk engedi és főleg ha érdekel minket egy khartausi kolostor, akkor feltétlenül keressük fel. Megközelítése nem bonyolult, a Piazza Santa Maria Novellától indul a 37-es busz, az odavihet minket. Természetesen gépkocsival is meg lehet közelíteni, de hosszabb Firenzében tartózkodás esetén nem célszerű személyautóval menni, mert nagyon nehézkes és drága a parkolás. Persze mindaz, ami fontos, annak létre kell, hogy jöjjön akkor, amikor az szükséges.
Niccolo Acciaiuoli alapította az erődszerű épületet, melyet látogatni is lehet cisztercita szerzetesek vezetésével, belépődíj nincs, de azért nem utasítják vissza az adakozást.
A látogatási idő 9-14 óra között, de nyáron 14-18 óra között is lehetséges.
Christopher Hibbert (1924-2008) "A Medici-ház tündöklése és bukása",
Christopher Hibbertről nem sokat lehet tudni, de azt tudjuk, hogy alapvetően történész volt a "szakmája", de az életrajzírók között is kiemelkedő volt munkássága.
A legolvasottabb műve minden bizonnyal "A Medici-ház tündöklése és bukása" volt, amely művet Bánki Vera fordította magyar nyelvre. 1993-ban és 2007-ben adták ki a Holnap kiadó jóvoltával. Remélhetően lesz mindig újabb és újabb kiadása a műnek, mert bizonyára ez a leghitelesebb fordítás, és a Medici család története iránt mindmáig nem csappan az érdeklődés..., sőt, mintha inkább folyamatosan nőne. Firenzébe pedig özönlenek a történelemre és szépségekre fogékony emberek, mert meg akarják tudni a város titkait! A mai és a jövendő nemzedékek nagy szerencséje, hogy Firenze kincsei egyben maradtak, és hogy bárki láthatja azon kincsek legtöbbjét..., ha nem is egy helyen és nem is könnyen..., de a sok sorbanállás után a kíváncsi utazók sokkal gazdagabbak lesznek a szebbnél szebb látványokkal.
Firenzében néhány órában a magasból (Porta San Miniato, San Miniato al Monte, Piazzale Michelangelo)
Ha netán csak rövidke firenzei megállásra van lehetőségünk egy nagyobb utazás megállójaként, akkor azt ajánlanám, hogy ne a városban bolyongjanak könnyen felejthető látványok között, hanem menjenek fel a San Miniato hegyre az autójukkal. Nem könnyű a parkolás ott sem, de az sehol sem könnyű, ám cserébe onnan garantáltan pompás a rálátás a városra! Ehhez persze egy jó térkép is szükséges, mert hát ha már ott vagyunk, akkor onnan fentről érdemes néhány ikonikus helyet beazonosítani.
Miután már kigyönyörködtük magunkat a várossal, akkor feltétlenül sétáljunk át pár perc alatt Firenze talán legszebb templomához, a San Miniato al Montéhoz, amiről minden tekintetben csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Előbb külső szépségében, utóbb hihetetlenül finoman kialakított belső terében is lehet gyönyörködni.
A kevés időt azt hiszem csak így lehet ott maradandó emlékre váltani, mert innen a városról is kapunk egy távoli, de igazi képet! Na meg kell sok fényképet készíteni, hogy legyen otthon miben gyönyörködnünk!
De persze akik napokat tölthetnek Firenzében, azok szerencsésebbek, nekik több "lenti" csodára és a "hegyi" kalandra is adódhat lehetőségük. Az az egy biztos, hogy aki nem látta a San Miniato hegyről Firenzét, az nem látta igazán Firenzét! Biztos vagyok benne, hogy ez sokkal fontosabb és maradandóbb emlék, mint egy újabb múzeum..., hiszen Firenze maga egy nagy múzeum! Amit a múzeumokban látunk, azok felejthetőbbek annál, amit a város és környezte adhat. Én is voltam több múzeumban..., de őszintén megmondom, nem sok műalkotásra emlékszem, de arra igen, hogy milyen volt nézni a várost a San Miniato templom lépcsőjéről. Az nagyon sajnálatos, hogy akkor még nem volt digitális fényképezőgépünk, de talán lesz még alkalom, hogy újra ott legyek és fényképezhetek.
Oratórium (házikápolna)
Az oratórium szónak kétféle értelmezése is lehet, az első jelentős egyházi zenét takar, minek jeles képviselője volt sokak között Liszt Ferenc is.
A másik értelmezés sincs távol az egyháztól, mert az olyan épületrészeket jelent, amik a templomban az emeleten vannak és ami a szentélyre néz. Ezen helységekből, vagyis az oratoriumokból (házikápolnából), kivételes emberek kivételes okokból követhették a templomi szertartásokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)