Mi, hétköznapi emberek általában még akkor is tiszteljük az egyházi embereket, ha mi magunk nem vagyünk hívők. Alapvetően úgy gondolunk rájuk, mint jóságos, segítőkész, kedves emberekre, akik netán még szerények is mint Isten szolgái. Voltak olyan idők is, de a reneszánsz Firenzében, és hát "azokban az időkben" valószínűleg más nagyobb városokban is a "szerénység" lehetett ritkaság az urak lakomáin. Igencsak szerették a nagy és meghökkentő "különlegességekkel" tarkított vendégséget és az azt kísérő szórakoztatásokat is. Minket, hétköznapi embereket" valószínűleg meglep ez a helyzet..., mert hát a "Bort iszik és vizet prédikál!" szólás pont erről szól!
Példa erre a témára:
Guido Silvester, a költő tanúbizonysága szerint a pápa különösen jól szórakozott azon a napon, amikor rengeteg baleset történt. Először egy udvaronc farkas helyett egy kutyát ölt meg, ami a pápának állítólag nagyon tetszett. Volt olyan is, hogy összeverekedtek az urak egy medve teteme miatt, és az egyik fél elveszítette az egyik szemét. Cornaro bíboros már részegen egy menekülő medve helyett a saját kutyáját ölte meg. Ezek a vadászatok nagyon tetszettek a pápának..., állítólag azt mondta: "Micsoda nagyszerű nap volt!"
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése