"Kiváló és hőn szeretett művészeim!
Miközben legjobb tudásom szerint munkálkodom az ábrázolás nemes művészetének javán, a munkámmal járó haszon és megbecsülés mellett oly nagy gyönyörűségben volt részem, hogy nemcsak a művészet hírének terjesztésére, dicsőítésére és erőm szerinti felmagasztalására támadt heves vágyam, hanem igazi szeretet ébredt szívemben azok iránt, akik ugyancsak ismerik ezt a gyönyörűséget, s akik talán nálam nagyobb sikerrel gyakorolták e hivatásukat. Így hát szeretetem, de még inkább kiváló tehetségetek iránt érzett tiszteletem, nem különben természet adta hajlamom, amelyet a tudatos választás fölöttébb megerősített, mindig azt az érzést táplálta bennem, hogy köteles vagyok mindannyiótoknak támogatást és segítséget nyújtani, ha úgy ítélem, hogy valamilyen módon valamiben örömöt szerezhetek vagy hasznot hajthatok nektek. E cél érdekében adtam ki 1550-ben legjobb és legnevesebb művészeink életrajzát. Fogadjátok tehát jó szívvel fáradozásomat, bármily kevéssé sikerült is elérnem a szeretet sugallta célt: "a művészet dicsőségének és a művészek megbecsülésének szolgálatát. Művemet tekintsétek lelkem tükrének, igaz zálogának, hiszen csakis arra vágyódom, hogy dicsőíthesselek, magasztalhassalak benneteket, s mivel befogadtatok magatok közé, mindig úgy érzem, hogy valamiképpen én is részesülök dicsőségetekben."
-
-
-
-----------------
-----------------
-----------------
------------
Az én első számú "itáliai hősöm" mindenképpen Giorgio Vasari, aki talán nagyobb és ismertebb művész lett volna, ha nem egy olyan mozgalmas korban élt, mint a manierizmus kora, és ha nem egy olyan ambiciózus urat szolgált volna, mint I. Cosimo de Medici nagyherceg. Na és igen, ha már Cosimo nagyhercegnél tartunk, van valami, ami igazán Vasari nevét viseli, és amit akarva, akaratlanul, mindenki lát, ha nem is járhat rajta (de ma már járhatunk is rajta!). És ez a valami a Vasari folyosó, ami összeköti a már csak Palazzo Vecchióként nevezett épületet a Pitti palotával a Ponte Vecchio felett. Még valamilyen kézi hajtású járgányt is tervezett urának ahhoz, hogy a hosszú utat ne gyalog kelljen megtennie. Hihetetlenül szerteágazó volt Vasari munkássága, követni szinte lehetetlen. Hogy szerencse volt-e számára I. Cosimo Medici nagyherceg korában élni, vagy éppen az a rengeteg munka, amivel megbízták, a művészete kibontakozását gátolta, azt már sosem fogjuk megtudni. Egy bizonyos, fantasztikus pasas volt, és a neve, talán igazságtalanul, de leginkább azáltal a folyosó által marad fenn a művészettörténelemben.
Na meg azáltal, hogy megírta azt a könyvet, amiről a fentebbi sorokban ő maga ír munkájának bevezetőjében. A könyv címe: "A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete". A könyv magyar nyelven is megjelent, több kiadásban is, legutóbb a "Tóth Könyvkereskedés és Kiadó KFT" gondozásában, csodálatos képekkel.
---------------------------------
(második firenzei hősöm Domenico Ghirlandaio, aki megmutatta festményeivel a firenzeiek életét, és harmadik Guseppe Poggi, aki mérnöki munkájával élhetővé tette a középkori Firenzét az utókor számára.. Egyiknek sem jutott szobor a várostól. Fel nem foghatom!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése