Nagyméretű vörös kupolájával a San Lorenzo templom végénél messziről felhívja magára a téren sétálók figyelmét a Capella dei Principi a kép hátsó végén, melynek falai közt a Medici hercegek, nagyhercegek síremlékei láthatóak.
A templom homlokzata sosem készült el, Michelangelo emberfeletti fáradozása, hogy ő maga választotta ki a márványokat és hozatta a helyszínre, hiába való volt..., a történelmi helyzet akkor éppen nem kedvezett a Medicik dicsőítésére. Miután lecsendesedtek az indulatok más idők jártak, a Medici hercegek, nagyhercegek ideje, és ők mondhatjuk még holtjukban is szerették a pompát, a hatalmas kápolnában aztán nem sajnálták a díszítő anyagokat. Kifejezetten a nagyhercegi kápolna díszítésére jött létre a Pietre delle Dure. elnevezésű műhely. Mindeközben talán nem is jutott egyiküknek sem az eszébe, hogy ebben az épület együttesben az ő síremlékeik, bármennyire hatalmasak is, bármennyire díszesek is, akkor is csak mellékszereplők lesznek! Mellékszereplők, mert akkor már ott voltak Michelangelo gyönyörű alkotásai a két ifjan elhunyt Medici, Lorenzo és Giuliano síremlékeként jó példával szolgálva..., és azokat mindenki látni akarta, aki Firenzében járt! Bár az is igaz lehet, akkortájt, mikor a nagyhercegek meghaltak, már nem nagyon voltak olyan szobrászok, mint Michelangelo..., na meg amúgy is a színes kő lett a divat, amiből jutott bőségesen a nagyhercegi kápolnába.
-
-
A reneszánsz ideje leáldozott, a manierizmus, majd a barokk korszaka már más stílusjegyeket követelt. A lényeg az elkápráztatás, a hatalmasság hirdetése, a pompa, nem pedig a visszafogott szépség hirdetése volt. Nem is tudom bizonyosan, talán szabadott fényképezni, de azt hiszem eszünkbe sem jutott..., ahol szívesen fényképeztünk volna, ott biztos, hogy nem szabadott. Leültünk egy székre. és csak néztünk. Érzelmek nélkül. Bár amikor Anna Mária Luisa sírjára néztem, az tényleg meghatott némileg. .Kizárólag az ő hatékony közreműködésének köszönhető, hogy Firenze kincsei a városban maradhattak így, együtt, ahogyan régen látták és ma is látjuk és tán az idők végezetéig látni fogják az érdeklődő emberek! Nagyon hálás lehet neki ezért a város és minden szépségre éhező turista.
-
-
Azért kimenve a térre készítettem még két képet.... elég nagy a különbség. Az első egy "igazi" homlokzat nélküli templom sok más szépség mellett két gyönyörű síremlékkel, míg a második "csak" egy hatalmas sírkápolna, de az már a nagyhercegeknek való! Ám van itt egy érdekesség! Azt olvastam, hogy azok a hatalmas kőkoporsók üresek! Hogy a nagyhercegek és családtagjaik maradványai egy "láthatatlan" szobában vannak gondos őrizet alatt. Persze azért legyünk önmagunkhoz őszinték..., jó, hogy mindezt láthatjuk, érzékelhetjük, jó, hogy Firenzében lehetünk! Talán kevesen tudják azt is, hogy az oltár mögött egy helységbe jutva értékes ereklyetartókat lehet szemrevételezni..., ezt sajnos mi sem tudtuk ottjártunkkor. Szóval az a hatalmas épület, az a rengeteg anyagi áldozat csupán díszlet a kíváncsi szemeknek az utókor számára!
-
Anna Maria Luisa, a Medici család utolsó tagja 1743 február 18.-án hunyt el, és férje által Firenze és Toszkána igazából a Lotharingiai család öröksége lett,,,, de ők nem törődtek vele. Lassú sorvadásnak indult minden. Igaz, hála Anna Maria Luisa előrelátásának, mivel hogy ő nő létére nem lehetett uralkodó, megköttette a Lotharingiai házhoz tartozó férjével a Patto di Famiglia néven ismert egyezményt, melynek lényege az volt, hogy bár elvben a Lotharingiai ház örökli Toszkánát és Firenzét, de annak műkincseit soha senki nem viheti el Toszkánából és Firenzéből! Az egyezményt tiszteletben tartották, így aztán Firenze mindmáig Európa egyik legnagyobb kincsestára! Igaz, volt némi kihagyás a ragyogásban, de végül az új Olaszország tagjaként -néhány évig fővárosaként is új életre kelt és lett az, amiért mondhatni az egyik legismertebb város a Föld rengeteg városa között. Lett az, amit oly nagy kíváncsisággal és örömmel látogatunk mi, akik fogékonyak vagyunk a szépségre és a történelmi emlékekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése