Giorgio Vasari neve nem lehet ismeretlen senki számára, aki kedveli az egykori Itáliát, és főként aki kedveli Firenzét. Igaz, a művész nem firenzei származású, Arezzóban született és élt sokáig, de élete jelentős részét Firenzében töltötte I. Cosimo nagyherceg szolgálatában.
1567-ben tervezett és építtetett Giorgio Vasari az akkori piactérre egy hatalmas fedett loggiát, ami alatt kizárólag csak halat árultak, innen a neve, Loggia del Peche. Ám ez az egész hatalmas terület házaival, tereivel, piacaival majdnem teljesen áldozatául esett egy nagyarányú városfejlesztésnek. 1737-ben, a Medici család kihalása után az országot és a várost átvevő új uralkodó, Lotharingiai Ferenc beígért látogatása alkalmából gyakorlatilag teljesen lebontották azt a középkori városrészt, melynek része volt ez a halpiaci csarnok is. A cselekmény higiéniai szempontból is időszerű és jogos volt, még ha egy igazi kuriózumnak számító városrész is esett itt áldozatául a modernizációnak.
A Loggia del Pechét szerencsére nagyon megbecsülték, és úgy bontották le, hogy újra felépíthető legyen, ami meg is történt két évszázaddal később, 1956-ban a Piazza del Chiompin. De sajnos most már nem halat árulnak alatta, hanem mindenféle vásárfiát. Kellemes hely amúgy, nagy fák árnyékában igazi felüdülés volt ott bóklászni kicsit a belvárosi séták után. Firenzében ritka a nyugis, fás terület, ez egy kicsike ilyen szelet a város tortájából. Bizonyára van olyan is, amikor nyüzsgő piacnap van, de Firenzében a turistáknak ez nem első rangú kérdés.
-
-
-
-
És maga a piac, üresen, de azt mondják, akik jártak ott nyitva tartáskor, hogy nagyon jó hely, és jót lehet ott ebédelni viszonylag olcsón. Gondolom valamilyen büfé jelleggel. Én nem tapasztaltam, de ottjártamkor nem is az volt a célom, hogy ebédeljek, hanem hogy megtaláljam és lássam a Loggiát. Ez sikerült.
-
-
-
-
Innen a piactól a Via Ghibbelinán haladva megtaláljuk a Via Buonarrotit, és azon a Casa Buonarrotit, ami egykoron Michelangelo és fivére otthona volt. Nem sok tárgy van ott, ami kifejezetten Michelangelo munkája, de pl. a Lépcsős Madonna miatt, amely korai művészetének állít emléket, már érdemes kifizetni azt a nem kevés árat a bejutásért. És ha már ott vagyunk, mindjárt a bejáratnál ha jól emlékszem jobbra láthatunk egy márványtáblát, ami a magyar Tolnay Károlyt méltatja..., ő volt ugyanis néhány évig ennek a Michelangelo hagyatéknak a gondozója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése