A Piazza della Signoria egyik fő látványossága ez a grandiózus lovasszobor,
mely 1594-ben készült Giambologna által I.Cosimo de Medici nagyhercegről. Miután alaposabban megnéztük a
szobrot, akkor nézzük meg a talapzatán lévő domborműveket is, melyek a
nagyherceg jelentős győzelmeinek állomásait ábrázolják. Lehet őt kedvelni és
nem kedvelni, de tetszik vagy sem, elég jól végezte a dolgát! Bár az utódai is hasonló
képességekkel rendelkeztek volna.
-
Van egy aranyos történet, amit már
máshol is leírtam vele kapcsolatban: még csecsemő volt, amikor apja,
Giovanni Medici delle Bande Nere (kinek szobra a San Lorenzo templom előtt látható)
egy csatából hazatérve felkiáltott a feleségének, Maria Salviatinak a Medici palotába, majd azt kérte,
hogy dobja le neki az akkor még csecsemő fiát. Az anya ledobta, az apa
elkapta..., ő lett idővel I. Cosimo, Toszkána és Firenze nagyhercege. Lehet szeretni és nem szeretni, de
ő az, aki, bár apját sajnos nagyon korán elvesztette, mégis jó tanítók által
jó gazdája volt Firenzének és majdan az általa meghódított Toszkánának is.
Sajnálatos módon egyetlen utóda sem ért a nyomába. Katonailag is jelentős sikerekben vett részt hadihajóival. Nem csak Toszkána, de Európa számára is nagy szerepe volt a Lepantói csatában, mely győzelemmel megállította az európai hadsereg a törökök további terjeszkedését. Ezután a csata után kapta meg Cosimo Medici I.Cosimo Medici Toszkána nagyhercege címet. 1554-ben megalapította a Szent István lovagrendet, mely a mai napig is működik. Megalapításának fő célja az oszmán birodalom elleni hadviselés életben tartása volt, mert komolyan félő volt, hogy a törökök a tenger felől előbb, vagy utóbb, de ismét támadni fognak. Livorno kikötőjének megépítése és magas szintű hajóhada is ezen veszély megfelelő kezelésének célját szolgálta. Azt gondolom, hogy nyugodt lelkiismerettel ki lehet mondani, hogy I. Cosimo nagyherceg volt az egyetlen olyan uralkodója Firenzének, aki méltó utóda volt a "nagy"Mediciknek, még ha fontos tudni, hogy nem abba a családi ágba tartozott! Úgy gondolom, nagyon jó uralkodó volt, végre békét teremtett a városban, és sokak álmát valósította meg a Toszkán nagyhercegség felépítésével. Persze nyilván ugyanezzel nagyon sokak számára tragédiákat okozott..., de ilyen volt az akkori politika, és az erős mindig is legyőzte a gyengébbeket. Ha majd Firenze legfontosabb terén nézegetjük ezt a szobrot, nyugodtan gondolhatunk rá jó szívvel, minden tekintetben, mert jó gazdája volt a városnak, és mindemellett szerető férj és jó családapa is volt. Csak sajnos az utódai a nyomába sem értek.
-
-
-
I. Cosimo nagyherceg egy jellemzése:
"Néha félretett minden hatalmat és méltóságot, és a legbensőségesebb módon tréfált mindenkivel, és úgy látszott, hogy azt akarja, hogy vele is mindenki ilyen szabadon bánjék. Amint azonban lejárt a szórakozás ideje, senkit nem volt hajlandó megismerni és úgy viselkedett, mintha valóban senkit nem ismerne. Ha ekkor valaki oly merész volt, és bizalmasságnak csak a legkisebb jelét is adta, ő azonnal szokásos szigorúságába meredt, olyannyira, hogy Firenzében az a mondás járja, hogy a nagyherceg tetszése szerint váltogatja viselkedését."
Christopher Hibbert "A Medici ház tündöklése és bukása" című könyvből idéztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése