-
-
-
-
-
A tér legfontosabb műalkotását, Ferdinando nagyherceg lovasszobrát hivatalosan Giambologna készítette, de a művész halála után segítőjének, Pietro Taccának is nagyon komoly szerep jutott a mű méltó befejezésében. Ezt a szobrot 1608-ban kezdte el Giambologna a törököktől zsákmányolt ágyúk beolvasztott anyagából. Giambologna már 1609-ben meghalt, és a szobor megrendelője, Ferdinando nagyherceg is abban az évben halt meg. Hogy Tacca mikor kezdte folytatni a művet, azt nem tudom, de azt igen, hogy csak 1629-ben lett teljesen készen a szobor.. Hogy ebből a szoborból mennyi lehet Giambolognáé és mennyi Taccáé, az gondolom örök talány..., de hivatalosan Giambologna az alkotó.
-
-
-
Van ezen a téren Taccától kizárólagosan saját mű, nem is akármilyenek, két különleges szökőkút is, melyek tengeri szörnyeket mintáznak. Ezekkel a szörnyekkel is a Mediciket éltették, hiszen I.Cosimo de Medici nagyherceg volt az, aki nagyszerűen felfegyverzett haderejével több komoly tengeri ütközetben is sikeresen vett részt. Az ő szobra viszont ott van a Piazza della Signorián, főhelyen, és mily véletlen, az is Giambologna alkotása. -
Azért iszonyatosan nehéz munka lehetett a bronzszobrok készítése, olvastam a "menetrendjét" Benvenuto Cellini önéletrajzi munkájában (Benvenuto Cellini mester élete). Bár ez személyes dolog, de jópofa..., talán ez az életrajzi regény volt az első felnőtt könyvem, amit valami megmagyarázhatatlan okból a különben elég utálatos szomszédnénink adott nekem körülbelül 10 éves koromban. Lehet azt akarta, hogy elkárhozzak? :-( Vagy csak nem tudott olvasni? Mivel nagyon templomba járó volt inkább csak a "nem merte elolvasni" lehet igaz..., én meg, biztos úgy gondolhatta, hogy előbb-utóbb úgyis elkárhozom. Elolvastam, sokat biztosan nem értettem belőle..., de elolvastam már felnőtt koromban is..., és éppen ideje lenne újra elolvasni, hiszen amióta Firenze "lélekben a második otthonom" igencsak más aspektusból látnám most az írást. Mondhatni tudnék a sorok között is olvasni. -
A tér loggiás épületei:
Santissima Annunziata
-
-
-
-
-
A templom még firenzei viszonylatban is igen gazdagon díszített, és nem csak a templom, de üvegtetővel ellátott loggiás kerengője is. Az itt látható sok gyönyörű freskó készítője többnyire Andrea del Sarto volt. -
A pásztorok imádása
-
-
Mária születése
-
Képeinek modellje gyakran a felesége volt, akit imádott, de aki cserbenhagyta őt, amikor a pestis utolérte..., így teljesen elhagyatottan halt meg a művész.
-
-
Szent Ferenc siratása a kép témája
-
-
A
templom belső tere is erősen díszített, de másként..., igen különleges hatást kelt mind a színekkel, mind a formákkal. -
-
-
-
-
Az épület loggiájának oszlopai értékes szürke pietra serenából készültek.
-
A bejárati ajtó feletti gyönyörű majolika a della Robbia család alkotása.
-
Belépve az udvarba árkádos körfolyosót látunk.
-
Ismét della Robbia alkotás, de már a kiállítási részen.
Ez a festmény igazán nem tudom miért van itt, de azt igen, hogy Domenico Ghirlandaio munkája, és hogy sok kortársa mellett ő maga is szerepel a képen, balra a középső síkban a harmadik teljes arc, mely ránk is néz. Valószínűleg majd mindenki felismerhette magát a képen a maga idejében.
-
Nem lehetett ottjártunkkor igazán átérezni a hely különlegességét..., többnyire üres termek voltak, néhány festmény a falakon. Fényképezni szabadott, ám sajnos nem sok fényképezni való volt.
-
Az új fejlesztésektől függetlenül bizonyára mégiscsak a legizgalmasabb látványosságát az épület szépséges loggiás homlokzata adja. Filippo Brunelleschi tervezte az épületet, ami egy árvaház szerepét töltötte be a maga idejében, most múzeum. Érdekesség, hogy az oszlopokat a márványbányákból már "elkészítve" szállították ide, Filippo Brunelleschi komoly számítások alapján határozta meg az arányokat.., ami természetesen nagyon fontos, de mégsem a legérdekesebb látnivaló az épületen. Az Andrea della Robbia által készített és a lunettákban elhelyezett pólyás babák vonzzák itt leginkább a tekinteteket. Betérve az épület ajtaján ma is láthatjuk azt a forgóablakot, melyen át be tudták tenni a nem kívánatos kisdedeket az 1451-re elkészült épületbe. Arra utaló jelet nem láthattunk az épületben, hogy miként éltek itt az árva gyermekek, de úgy olvastam valahol, hogy az épület földszintjén most is árvaház működik. -
-
Vajon a képen látható jobboldali Grifoni palota melyik ablakán csüggött nap, mint nap lovaglásai alkalmával Ferdinando nagyherceg tekintete? És vajon ki volt abban az ablakban? Úgy tűnik, hogy a jobboldali ablakok egyikére néz. Állítólag az az ablak még most is mindig nyitva van, de a képen nem látok nyitott ablakot..., és most már elegáns szálloda működik az épületben, melyet amúgy Baccio d'Agnolo tervezett lakóháznak. Érdekes és gondolom költséges élmény lehet itt megszállni részben a legenda miatt is. -
-
Nagy reneszánsz művészek nevei köthetőek ehhez a fenti épülethez is, Baccio d'Agnolo és az idősebb Antonio di Sangallo is dolgoztak a tervezésén. Eredetileg állítólag azon szerviták rendháza volt, akik végül elhagyták a várost vallási okokból, és a hegyekbe vonultak. Az épülettől pár lépésre van a szerviták gyönyörű temploma, a fentebb ismertetett SS. Annunziata templom..., ami így megvilágítva már kicsit más értelmezést kap. Manapság talán csak magánlakások vannak ebben a némiképpen furcsa épületben..., be lehet nézni, de sok érdekeset nem fogunk látni. A "tipikus reneszánsz épület" mintapéldája ez is, de igazából ma már csak a loggiája érdemel figyelmet. -
-
A tér 9-es számú épületében kapott helyet a Museo Archeologico, mely nem túl nagy múzeum, de annál gyönyörűbb műalkotásokat láthatunk benne. Kihagyhatatlan!
-
-
A múzeum kincsei számosak, de közülük is kiemelkedik szépségével, tökéletességével a fentebb látható Arezzói kimera, amelyet Siena környékén találtak szántás közben. Relatív kicsi a múzeum anyaga, de legalább nem kavarognak befoghatatlanul az emlékek. És ha csak ezt a "kimérát" láttam volna, már akkor is nagyon megérte idejönnöm!
-
--
Az épület gyönyörű kis kertjében etruszk sírok is láthatóak, ha nem esik az eső. A képemen talán úgy látszik, hogy süt a nap..., de sajnos akkor éppen nem lehetett kimenni. :-(-
Bemenni itt a téren a Santissima Annunziata templomba és az Archeológiai múzeumba "kell", az Innocentibe is lehet, de sajnos nem igazán érdemes. Gyakorlatilag semmi nem jelzi, hogy milyen célt szolgált egykor, mondhatni egy nagy és majdnem üres épület néhány szép festménnyel. Ha valaki többet látott, örülnék, ha jelezné, hogy javítsak. Én igenis kíváncsi lettem volna, hogy miként éltek ott egykoron az árva gyermekek..., így csak remélni tudom, hogy nem volt az nekik olyan rossz.
Bár most kicsit utána néztem, és úgy tűnik, hogy az utóbbi időkben komoly fejlesztések történtek az Innocenti épületében..., mondhatni "turista csalogatóbb" lett..., már kávézó is van benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése