Arno folyó eredete, útja

-

-

Az Arno folyó önállóan is megérdemel egy hosszabb bejegyzést, hiszen léte és látványa Firenzének nagyon szerves, kihagyhatatlan része. Ezt a fenti képet nem én készítettem, hanem az egyik lányom, és küldte nekem ajándékba..., szerencséje volt, 1 napot töltött Firenzében és ilyen látványt kapott tőle. 

-

-

A montázsom fenti képeit az Arno folyó eredeténél készítettem, nem voltam rest megkeresni a helyszínt, mert izgatta a fantáziámat. Természetesen nem Firenzei utazás alkalmával készült a kép, hiszen igen távol van a helyszín Firenzétől. hanem egy másik toszkánai utazás  alkalmával. Nagy élmény volt számunkra, tényleg olyan volt, mint egy kis patak. A képen lévő "a.i". az "álnevem", régebben "anblock italia" néven szignóztam a képeimet.

-

A fenti linkben persze sokkal többet leírnak a folyóról, mint  amit én el tudnék mesélni, de azért írok néhány mondatot. Csendes kis forrásként indul, majd Casentino tartományban érkezik le nagy hévvel Caprese felé a folyam, oda, ahol Michelangelo született. Hosszú és kalandos utat tesz meg ezután is mindaddig, mígnem Firenzénél már sík területre érkezve békésen csordogál. Ez a szelíd zajlás általában jó, de az Arno nagyon komoly kellemetlenségeket forrása is volt tartós esőzések után. Bizony, a képen békésen csordogáló folyó több alkalommal is nagyon nagy károkat okozott a városnak áradásával. 

-

A legnagyobbat 1960-ban..., ahogy akkoriban mondták: "A víz már a Keresztelő kápolna kapuit szaggatta". De mint a legtöbb bajt, ezt a természeti csapást is túlélte és kiheverte Firenze. Persze keletkeztek helyrehozhatatlan károk is, különös tekintettel a fenti kép jobboldalán látszódó Nemzeti könyvtárban. A világ minden részéről érkeztek önkéntesek, hogy segítsék az ár elvonultával a város és annak kincseinek helyreállítását. Csodák persze nem történtek, hatalmas károkkal kellett szembenéznie a városnak, de megküzdöttek a feladattal, és Firenze a fájdalmas megtorpanás után újra kezdhette mindennapi életét. Az Arno  amúgy békés időkben Firenze szelíd lelke és gazdagságának megalapozója világhíres textiliparával.

- 

Egyebek mellett a Santa Croce templom is hatalmas károkat szenvedett, de a restaurátorok ott is csodát tettek. Egy pozitívumot találtak azért ebben a történetben is, Dante sokak szerint nem túl jól sikerült szobra az idáig a tér közepén állt, de az ár elvonulta után a templom mellett kapott új helyet.

-

-

Ezen a képen én vagyok a 150 centimmel a Santa Croce templom bejáratánál lévő oszlopon látható jelzés alatt, ami mutatja, hogy meddig ért a víz 1960-ban. Nem emlékszem már, hogy pontosan mennyit mutatott, de közel lehetett a két méterhez...., én igencsak nagy bajban lettem volna.

Nagyon szeretem ezt a képet..., egyik kezemben a fényképezőgép, másikban egy könyv, Wellner István írta, és természetesen Firenzéről szól! Ezek az én elhagyhatatlan firenzei kellékeim voltak!

-

-

Újabb csodálatos pillanatok az Arno folyónál, előttünk pompázik az "igazi" aranyhíd, a gyönyörű Ponte Vecchio...,

-

-

... és az igazi "aranyfolyó".

-

A rakparti házak is ragyogó aranyszínbe öltöztek alkonyatkor.

-

-

Egy másik "csoda" késő délutáni napsütésben.a San Miniato templom a város tetején!

-

-
Ponte alle Grazia

-

-
Ponte alle Grazia kicsit távolabbról és az Uffizivel a baloldalon

-

-
Na meg jó közelről a Ponte alla Grazia..., háttérben jobbra fenn a Michelangelo tér látható.

-

-

Hidak most már kicsit alkonyodóban a szelíd Arnóval..., Ponte Santa Trinita,  Ponte Vecchio. Jobbra fenn itt is a Michelangelo tér látható.

-

-

-
A Ponte alle Grazie lábainál ilyen szépségeket is láttunk.

-

Csodálatosak a már alkonyati lágy színekbe öltözött hidak és a szinte selyemnek tűnő víz látványa a folyón. Elhinni is nehéz, hogy ez a folyó bizony nagyon sok kárt okozott a városnak..., ám ugyanakkor mégiscsak az Arno tette gazdaggá Firenzét, hiszen a gyapjúkészítéshez sebes folyású víz kell, ami cél érdekében egy kis gátat is építettek a folyón . De ha olykor előforduló rossz történelmi emlékek helyett inkább gondoljunk arra a csodás színjátékra, amelyet a naplemente okoz alkonyatkor a pihenésre készülő Arnón! Előbb aranyszínűvé változtatja szépséges hídjait, majd az alkonyatban a víz olyan lágynak, olyan finomnak látszik, akár a selyem..., ami gazdaggá tette a várost!

-

-
Azt mondják, hogy Firenzének a Michelangelo térről elénk táruló szépségének csak egy hibája van..., mégpedig az, hogy a  Santa Trinita hidat részben takarja a Ponte Vecchio. Ez tényleg kár, mert annak a hídnak talán a legszebb a látványa..., de hát ez legyen Firenzében a legnagyobb problémánk! :-)

-

-
És bizony..., ilyen is volt néhányszor..., legutóbb 1966-ban! 

-

A lenti linken egy régi utazásunknak képei láthatóak, ami az Arno folyó eredésének a helyszínén készült Casentino tartományban. Sajnos nem tudom képként idetenni, de megnyitva az alanti linket mutatja majd magát. Csodás élmény volt ez is olaszországi utazásaink között. Itt még csupán egy kicsi patakocska, amely hosszú útján csodás folyóvá dagad, ami többnyire áldás, de időnként pusztító árvizek okozója is volt. A kalandos út vége Pisánál az óceán.

-

Az Arno eredésének helyszíne

-

Piovano Arlotto, Gesu Pellegrino

 Ha arra járunk, akkor a Via San Gallo és a Via degli Arazzieri sarkán van egy alig észrevehető kis templom, a Gesu Pellegrino, melyben nyugszik egy XV. századi firenzei költő-plébános, bizonyos Piovano Arlotto, aki talán mint fréfacsináló nagyobb ismertségnek örvendett.

 A saját sírjából is viccet csinált, azt íratta rá, hogy: "Ezt a sírboltot Arlotto plébános csináltatta önmagának, és annak, aki még ide akar jutni." Amikor én arra jártam  sajnos nem tudtam erről, de ha még egyszer arra járok, bizonyosan felkeresem ezt a kis templomot, annál is inkább, mert nagyon régi és szép lehet..., ám nagy valószínűséggel nem találnám nyitva. Egy próbát azért megérne, a Via San Gallo nagyon látványos utca, a templomocska pedig a San Marco templom közelében van.

Guelfek és ghibellinek a mindennapi életben

 A guelf és a ghiebellin nevek alatt Itáliában felsorakozó polgárok többnyire ellenséges érzelmekkel viseltettek egymás iránt. Azt is tudnunk kell, hogy a guelfek a pápaságot  támogatták, a ghibellinek pedig a császárságot. Ez az ellentét a pártok között  korántsem volt jelentéktelen, gyakorlatilag többnyire például majdnem kizárt volt, hogy mondjuk egy guelf fiú feleségül vegyen egy ghibellin lányt. Erre nem is gyakran adódott alkalom, nem keresték az ilyen lehetőségeket. Ám néha azért előfordult, mert már akkor is volt olyan, hogy szerelem. Talán néha be is jött a házasság, de olykor tragédia lett a szerelem vége. Nem véletlenül írta meg Rómeó is Júlia történetét Shakespeare Verona városába téve az eseményeket. Ez a történet, amit most lemásolok talán mesének tűnik, de van sok valóság alapja. 

"1215 húsvét vasárnapja végzetes nap volt Firenze történelmében. Addig viszonylagos békében élt egymással a két párt, ám annak a nevezetes napnak komoly következményei lettek. Egy guelf érzelmű Buondelmonti családból származó fiatalember feleségül kért egy ghibellin családból származó Uberti lányt. Bár volt némi ellenkezés, de végül a szülők megegyeztek. Ám a fiú idővel meggondolta magát, és mást vett feleségül, mire a hoppon maradt Uberti lány családja és párttársaik természetesen bosszút esküdtek. Megvárva a megfelelő alkalmat a fiatalembert tőrbe csalták és meggyilkolták a Ponte Vecchio közelében. A dolognak komoly következménye lett, évtizedekig tartó háborúskodás kezdődött, amiben végül győztek a ghibellinek. Mint a hatalom birtokosai a guelf párt valamennyi tagját száműzték a városból." 

Ez a fajta guelf-ghibellin ellentét nem csak Firenzére volt jellemző, minden korabeli városban kialakult, de nem is lehetett volna ez másként..., ám a versengés nem csak veszteségekkel jár, kicsit mindig előrébb is viszi a dolgokat.

Dante Alighieri: Isteni színjáték

 Dante Alighieri: Isteni színjáték

A teljes mű elolvasható itt.

Palazzo dei Priori, Palazzo della Signoria, Palazzo Vecchio (három az egyben)

 Három az egyben Firenzében a ma Palazzo Vecchio néven emlegetett várszerű épület. Amikor a fenti címben említett épület neveket látjuk, akkor valójában egy épületről van szó, mely egyértelműen Firenze városának különböző történelmi korszakait jelzi. 

1. Palazzo dei Priori néven Arnolfo di Cambio tervezése alapján 1298-ban kezdték el építeni az akkor már jelentősnek mondható városnak első olyan palotáját, amely a várost vezető elöljárók, vagyis priorok számára adott megfelelő lehetőséget a törvényhozáshoz gyülekezésre, és a különböző városi adminisztrációs és törvényhozási munkák elvégzésére. 

2. Palazzo della Signoria név alatt továbbra is főként a várost irányító tisztségviselők, törvényhozók számára létesített épületet értjük, de tartalmilag ez  már egy új korszakot jelöl, amikor is már nem csak  törvényhozásra és egyéb, a várost szolgáló tartalomnak adott helyet, hanem ezzel egy időben otthonául is szolgált a Medici család hercegi ágának. 

3. Palazzo Vecchio, vagyis régi palota lett belőle, ez az időszak, amikortól hatalmi szervek működésére már nem volt szükség a palotában, és lakásként sem kellett már funkcionálnia, mert már ott volt a Medicik számára a Pitti palota. 1581-től már csak múzeum az a hatalmas épület, valamennyi terme, kisebb-nagyobb szobája berendezetten  nyitva áll a nagyközönség előtt, sőt, most már a tornyába is bárki felmehet. 

- Itt meg egy másik leírás ugyancsak tőlem, csak magáról a Palazzo Vecchióról.

"A takácsok lázadása" (Tumultuoso Chiompi) , Michele Lando

-

Michele Lando  neve a Tumultuoso Chiompi, vagyis a Takácsok lázadása révén vált ismertté, amikor is egyszerű takácsként 1378-ban "kezébe vette a nép zászlaját"!. Megpróbálta a lehetetlent, hogy jobbá tegye az egyszerű emberek életét. Michele és támogatói elfoglalták a Signoriát, és teljesen új emberekkel töltötték meg a tanácstermet. Firenzében azok az emberek, akik nem tartoztak valamelyik céhbe, azok gyakorlatilag nem számíthattak semmire, senkik voltak. Michele ennek a hátránynak a megoldására 3 új céhet hozott létre! Voltak támogatói "magasabb" körökből, például Salvestro de Medici, akiről nem tudni egészen bizonyosan, hogy rokonságban lett volna a majdan színre kerülő és a várost két évszázadon át vezető Medici családdal. 

Michélének és társainak végül csak fel kellett adniuk azon álmaikat, hogy ők, a munkások is végre emberhez méltóan éljenek. 6 hétig tudtak kitartani, az "ellenfél", vagyis az uralkodó osztály gazdag és erős volt, voltak tartalékaik. A munkások már éheztek, kétségbeestek, feladták. Az utókor azonban nem felejtkezett el a történetről és Michele Landóról, sőt, a belvárosban, a Loggia del Mercato Nuovo alatt a XIX. században szobrot is állítottak neki. Zászlóval a kezében, mint a firenzei nép egyik hősét látjuk. Olvastam olyan történetet is róla, mi szerint megölte valaki, egy "vándor", miközben elindult a bukott vezér más hazát keresni magának. Tény az, hogy  a későbbiekben nem találkozni a nevével, pedig ha valaki elkezd politizálni, általában nem nagyon hagyja abba. Arról, hogy bukása után érte volna az új hatalom részéről bántódása száműzetésen kívül, nem olvastam, de az is lehet, hogy esetleges gyilkosa nem csupán a maga ötletétől vezérelve ölte meg, ám az is lehet, hogy egyszerű emberként élte valahol a megmentett életét valamelyik más városban.                    

Salvestro de' Medici

 Salvestro de' Mediciről (1331-1388) nincs sok információ, de az biztos, hogy Medici néven az első olyan szereplője Firenzének, aki komolyan részt vett Firenze politikai életében, még gonfaloniere is volt. Ha minden igaz másod unokatestvére volt Giovanni di Bicci Medicinek. A róla szóló link szerint a nemesek ellenlábasa volt, de eléggé bizonytalanok ezek a beírások. Azt tényként kezelik, hogy segítette a Takácsok lázadása néven ismert eseménykor a lázadás vezetőjét, Michele Landót, amikor a takácsok felléptek kiszolgáltatott helyzetük ellen, de nekem úgy tűnik, mintha "kétkulacsos" politikát viselt volna, hiszen a link szerint alapvetően az elnyomó osztály tagja volt.  Állítólag 1382-ben száműzték Firenzéből.

Medici családfa

A Medici család egyik legjobb, legrészletesebb családfája.

Olaszország királyai

Az itáliai  Risorgimento néven ismert 1861-ben történt esemény egy táborba, vagyis egy országba, Olaszországba tömörítette a különböző érdekeket képviselő városokat, fejedelemségeket. Azután jött az I. Világháború, majd a II. Világháború, és bizony nagyon hosszú és keserves út vezetett odáig, amikor 1946 május 9.-én az akkori olasz király, II. Umberto lemondott a királyságról.

I. Viktor Emanuel király (1759-1824) Még csak  Szárd-Piemonti király 1802-1821

II. Viktor Emanuel király (1820-1878) Olaszország első királya 1861-1878

I. Umberto király  (1844-1900) Olaszország második királya 1878-1900 (megölték)

III. Viktor Emanuel  (1869-1947) Olaszország harmadik királya 1900-1946 (Mussolini bábja)

II. Umberto király (1904-1983) Olaszország negyedik királya, aki alig 1 hónapig (1946 május) "volt színen", valójában meg sem koronázták, csupán az előző király lemondása után a formaságokat intézte. (Savoyai ház)

A Risorgimento szó "egyesítést" jelent.

https://it.wikipedia.org/wiki/Risorgimento# Il_brigantaggio

Duomo kupolájának freskója

-

A már éltesebb korú Giorgio Vasari némi győzködés után elvállalta a firenzei Santa Maria del Fiore, használatosabb nevén a Duomo kupolájának freskóval borítását, mely munkában társa volt Federico Zuccari. Az ő neve nem feltétlenül ismerős minden Firenze iránt érdeklődőnek, de jól ismert római festőcsaládból származott, és nagyon nagy munkát végzett Giorgio Vasari mellett a firenzei Duomo kupolájának festésében. Igaz, ami igaz, ezt az alkotást a reneszánszról híres Firenzében nem becsülik túlságosan nagyra, hiszen sokkal inkább manierista munka, mintsem reneszánsz. Az idők változtak és a festési stílusok is, ezt el kell fogadni, és ennek a változásnak igazán látványos példája  ez a kupolabelső. Hogy mennyi belőle Giorgio Vasari és mennyi Federico Zuccari munkája, azt bizonyára csak az igazán hozzáértők tudják megállapítani, de hogy heroikus munka lehetett, az bizonyos! Állítólag a kupolát tervező Brunelleschi kifejezett kívánsága az volt, hogy festetlen maradjon, és az akkor már meglehetősen idős Giorgio Vasari sem hiszem, hogy örült a feladatnak. Nem lehetett könnyű nap, mint nap ég és föld között lebegni (bár valószínűleg nem kellett fel és lemennie a lépcsőkön, megoldhatták másként, de akkor sem idős embernek való munka lehetett). A feladat nagyját végül valószínűleg Federico Zuccari, az igazán hírnévnek még nem örvendő római festő végezte el.  A megítélés sokféle. Maga a lehetőség, hogy mi, akik kaptatunk fel abba a magasságba és közben közelről láthatjuk a művet, az izgalmas és emlékezetes. Ám régebbi időkben kétszer is komolyan felmerült a város vezetőinek fejében az a lehetőség, hogy az egészet lefestik fehérre..., de mindkétszer leszavaztatott.

-

(Gondoljunk csak egy kicsit Michelangelo Sixtus kápolna béli munkáira, mennyivel kedvesebb nekünk a mennyezeti freskója, ami ugyan már a reneszánsz vége felé készült, de azért még annak jegyeit hordozza, míg a manierista stílusban készült  Utolsó ítélet talán sokaknak már annyira nem tetszik. Meg merem kockáztatni, ha nem maga a nagy Michelangelo festette volna, talán nem marad fenn az idők végeztéig. Hogy megmaradhasson jönnie kellett Daniele Volterrának,  akit élete végéig "il Brigottonak", azaz a "nadrágfestőnek" csúfoltak..., bár lehet e nélkül a munka nélkül a neve a semmibe vész! Vicces, hogy valaki halhatatlan festő lesz egy ilyen szerep által! Eltelt már pár évszázad, és Volterra nevét még mindig ismerjük! Bizonyára sok névtelen festő lett volna boldog, ha a nagy Michelangelo által festett alakokra nadrágot festhetett volna!)

"Bankok" Firenzében

Bizonyára amikor az emberek bemennek egy bankba, akkor valószínűleg legtöbbjüknek eszébe sem jut, hogy honnan ered a bank elnevezés. Pedig nem is olyan nehéz, olaszul a banca szó padot jelent, és bármily furcsán is hangzik, a bankügyletek szerte Itáliában a középkorban nem épületekben, hanem a paloták előtt lévő padokon zajlottak. Ha úgy adódott, hogy egy ilyen padot összetörve láttak egy  palota előtt, az bizony nagyon rosszat jelentett az ügyfelek számára, mert az annak a banknak a tönkremenetelét jelezte. Hihetetlennek tűnik, hogy milyen egyszerű dolgok voltak ezek akkoriban!

Vasari folyosó az Arno felett

 A Vasari folyosó  (Corridoio Vasariano, nevét tervezőjéről, Giorgio Vasariról kapta) egy firenzei kuriózum, minek meglátogatására már egyszeri földi halandóknak is van lehetőségük, csak időben gondoskodni kell a belépési lehetőség megvásárlásáról.

-

Jegyvásárlás a Vasari Folyosóhoz , amit kb. egy évvel az utazás előtt kell megrendelni!

-

Mostani formáját a Ponte Vecchio akkortájt érte el, amikor a nagyhercegi család átköltözött a Palazzo della Signoriából (ami akkortól Palazzo Vecchio) a Palazzo Pittibe. A házacskák egyik sora fölé épített Vasari folyosó (Corridoio Vasariano) létrejöttének pontos okáról a legendák többféle verzióban élnek.  Az első és ami a legfontosabbnak tűnik, hogy Cosimo Medici nagyhercegnek egyszerűen kényelmetlen és mondhatni lehetetlen is volt nap, mint nap a Ponte Vecchión átkelni a hídon lévő emberek között, hogy "munkahelyére", a Palazzo Vecchióba menjen. Gondolom mind az embereknek, mind a nagyfejedelmeknek is sokkal kényelmesebb volt ez így. Lehet, hogy az ötlet ettől függetlenül valóban a nagyherceg fiának esküvőjekor fogant meg először, hogy az ünneplőknek kényelmesen lehessen ott közlekedniük a Palazzo Vecchio és a Pitti palota között..., bármely ok is vezérelte a tervet és a megvalósítást, az ötlet nagyon jónak és indokoltnak tűnik. Az meg, hogy ez az út érinti a Santa Felicita templom emeletén lévő nagyhercegi páholyt, szintén nagyszerű ötlet volt. A családtagok így szinte észrevétlenül vehettek részt a miséken, vagy csak betérhettek egy.egy imádkozásra. És hát igen, bármilyen veszély esetén menekülő útvonalnak is kiváló lehetett  volna, de erre úgy tudom sosem használták. 

Ám használták valami egyedülálló dologra is ezt a folyosót, amit csak pozitívan értékelhetünk. Mindenképpen a nagyherceg ízlését és művészet iránti szeretetét igazolja, hogy a falakon sorban különleges festmények vannak, többnyire arcképekből, köztük nagyon sok önarckép, melyek közül az egyik Szinyei Merse Pált ábrázolja. Mondjuk elég csekély ez a magyar vonatkozás, volt nekünk sok neves festőnk, de ennyi sikerült. Örülhetünk viszont annak, hogy ma már bárki megtekintheti ezt a páratlan arcképcsarnokot, csak időben gondoskodni kell a lehetőség megvásárlásáról!

https://www.ticketsflorence.com/it/corridoio-vasariano-biglietti

Jegyvásárlás elővételben a Vasari folyosóra

Palazzo di Giustizia da Firenze

Mindig, amikor nézegetem itthon Firenze csodálatos látképeit a Michelangelo térről, előbb-utóbb megakad a szemem az előttem fekvő város határa táján egy nagyon furcsa építményben. Messziről is látható sziluettje kifejezetten furcsa, inkább valami különös gépészeti akárminek, vagy valami félbehagyott épületnek tűnik, mintsem műalkotásnak, de tévedtem! Utána keresve kiderült számomra, hogy ez az épület a Palazzo di Giustizia da Firenze, vagyis Firenze Igazságügyi palotája. Az én képemen a Palazzo Vecchio tornyától jobbra az emelkedő hegyoldal előtt-alatt látható érdekes formája.

-

-

Hát így néz ki közelről. Bizonyosan sok vita előzte meg a felépítését, és győzött ez a modern változat. Ezen a közeli képen kicsit másképpen látjuk, mint az én képemen, de ez már csak részletkérdés, a másik oldaláról fényképezték. Közelről egészen tetszetős!

-

-

 Az interneten találtam  az épületről olyan közeli képet, amin ez a sziluett nagyjából úgy látszik, igaz fordítva, ahogyan a Michelangelo térről látjuk a Palazzo Vecchio tornyától kicsit jobbra, elég homályosan.

-

.

Itália egyesítése = Risorgimento

Risorgimento  =  egyesítés

Itália a történelem folyamán nem képezett egy országot, hanem kisebb fejedelemségekből, államocskákból állt. Ezen túlmenően a kisebb fejedelemségek is két félék voltak, köztársaságpártiak (guelfek)  vagy királyságpártiak (ghibellinek) , és ennek jegyében gyakran csatáztak egymás ellen is pártállástól függően. Napóleon bukása után (1795), az itáliai fejedelemségeket szétosztották a Habsburgok és a Bourbonok között (bár Firenze már 1737-től kis kihagyással a Habsburgok "tulajdona" volt). 

Néhány évtizednek még el kellett telnie, míg  az itáliai népek végre összefogást hirdettek a Habsburg és Bourbon befolyás ellen! Ekkor zászlajuk alatt, az egységben az erő elven, egy egységes olasz állam kivívására tettek fogadalmat. A köztársaság pártiak vezetője Garibaldi és Mazzini voltak, míg a királyságpártiak a Camillo Cavour nevéhez kötődő Szárd-Piemonti királyságot szorgalmazták.  

Giuseppe Garibaldi Genovából indulva 1860 május 6.-án nagyjából 1000 katonával menetelt Palermo felé, melyet el is foglalt 1860 június 6.-án. Seregének vezérkari főnöke a magyar származású Türr István volt, aki egy 160 fős magyar különítményt gyűjtött maga köré. 1860 október 2.-án Garibaldi csapata döntő vereséget mért a Volturno melletti csatában a szicíliai királyság csapatára, és elfoglalták Capuát.

-

Firenzében 1737-től a Habsburgok uralkodtak 1859-ig, uralmukat Napóleon szakította meg, amikor is létrehozta az Etruriai királyságot, és Elisa nevű nővérét tette meg uralkodójává. Ám amikor Napóleon megbukott, visszatértek a Habsburgok, III. Ferdinánd majd II. Lipót. 1859-ben azonban komoly nyomás után II. Lipót lemondott a firenzei uralkodásról.

-

 1860 március 15.-én Firenze, megannyi évszázad után feladva önálló történelmét, csatlakozott az időközben megalakult Olasz királysághoz, melynek fővárosa is volt 1865-től 1871-ig.  

------------------------------------------------

Garibaldi minden cselekedete ellenére nem kívánatos személy volt az új Olaszország számára pápaellenes volta miatt, így, bár elfogadták önfeláldozó tevékenységét a harcokban, de a későbbiekben nem kértek szolgálataiból.

-

Jött az első, majd a második világháború, melyekben természetesen Firenze is kivette részét.

1919-ben Saint -Germaini béke

1922-ben Benito Mussolini, a király által kinevezett miniszterelnök vette kezébe Olaszország irányítását, így a király, bár felelős volt a továbbiakért, sok mindent nem tehetett.

1936-ban Mussolini Etiópia császára lett, majd Albánia királya

1937-ben Magyarországon is járt Mussolini Horthy Miklós vendégeként.

1939 szeptember 1-én kitört a második világháború

1940-ben Mussolini szövetséget kötött a németekkel, bár kezdetben ellenezte a háborút.

1943-ban lemondatták és bezárták Mussolinit

1943 október 7.-én I. Umberto király hadat üzent a németeknek, de időközben kiszabadították Mussolinit, és attól kezdve ismét ő lett az irányító személy. Szövetségre lépett a náci Németországgal, minek következtében I. Umberto király Egyiptomba menekült.

1946-ban I. Umberto király lemondott az olasz trónról és Egyiptomban maradt

1947-ben fia, II. Umberto Alexandriába emigrált.

Az itáliai  Risorgimento néven ismert esemény végre egy táborba segítette a különböző érdekeket képviselő városokat, fejedelemségeket. Hosszú út vezetett azért odáig, amikor 1946 május 9.-én az akkori olasz király, III. Vittorio Emanuel lemondott a királyságról.

-----------------------------------------------------------------------------------

I. Vittorio Emanuel király (1759-1821) Szárd-Piemonti király 1802-1820

II. Vittorio Emanuel király (1820-1878) Olaszország első királya 1861-1878

I. Umberto király  (1844-1900) Olaszország második királya 1878-1900

III. Vittorio Emanuel  (1869-1947) Olaszország harmadik királya 1900-1946 május 9. lemond a trónról.

II. Umberto király (1904-1983) Olaszország negyedik királya, aki alig 1 hónapig "volt színen", meg sem koronázták, csupán az előző király lemondása után a formaságokat intézte. 1947-ben Alexandriába emigrált.

A Risorgimento szó "egyesítést" jelent.

 Il_brigantaggio

Olaszország

Camillo Cavour (1810-1861), Olaszország megteremtése

 A Torinóban született politikus, Camillo Cavour a legfontosabb szerepet akkor vállalta magára, amikor Itália országainak összefogásával harcolt az egységes Olaszország megteremtéséért.

tabernákulumok (tabernaculum)

Firenzében, de persze a többi olasz városban is sok helyen láthatunk úgynevezett tabernákulumokat , amelyekkel gyakorta komoly művészek ékesítették szerte Itáliában az épületeket. Gyakorlatilag ezek a nyilvános kis fülkék kegyhelyek, és azt a nemes célt szolgálták és szolgálják ma is, hogy meg lehet mellettük állni és elmondani egy imát. Ezeket a kegyhelyeket a házakban élők gondozzák, friss virággal gazdagítják, mécsest gyújtanak bennük. A középkorban komoly tájékozódási szerepük is volt azáltal, hogy mécsesek lobogtak bennük a még kivilágítatlan városokban. Firenze, mely igyekszik a lehető legtöbbet megőrizni a múltból, még most is sok tabernákulummal büszkélkedhet. 

-

-

A fenti képen a milánói Ambrus püspök szobra látható a Piazza San Ambrogio egyik házának falán, igen díszes kivitelben és felirattal is ellátva..., de azért nem mindegyik tabernákulum ilyen különleges.

-

-

-

-

-

-

A talán egyik legfontosabb tabernaculumról hosszasabban írtam egy másik bejegyzésben, de ide is beteszem a linkjét, el kell olvasni!

-

-

Tabernaculum gyűjtemény.

-

-

-