-
Nem komolytalan dolog ennyi épület nevet egy bejegyzésben említeni, mert mindhárom épületnév végül is egy épületet takar, azt, amelyet ma Palazzo Vecchióként ismerünk leginkább. De ez így nem helyes, hiszen ez az utolsó neve, ami igazándiból egy múzeum. De akkor kezdjük az elején.
-
-
Firenzében már az 1200-as évek vége felé is igen komolyan vették a kormányzást, és ezen teendőkhöz idővel kellett egy komoly épület. Végül 1298-ban kezdték felépíteni az erre szolgáló palotát, és folyamatos építése évszázadokig tartott. Az épület első tervezője Arnolfo di Cambio volt, és az épület neve első körben Palazzo dei Priori lett, vagyis a város előljáróinak palotája. A kezdeti állapotra ma már csak a lenti képeken látható terem emlékeztet, de jó tudni, hogy a Palazzo Vecchio alatt lévő ásatásokon találtak etruszk, római és középkori eredetű épületmaradványokat, melyeket állítólag meg is lehet tekinteni.Bár ez konkrétan nem tartozik ide, de jó tudni, hogy a város legrégebbi kövezett útja nyugat - keleti irányban állítólag a mai Via del Corzo és a Borgo degli Albizzi voltak, míg a korabeli észak-déli út a Via Calimala és a Via Roma lehetett.
-
1. Palazzo dei Priori néven Arnolfo di Cambio tervezése alapján 1298-ban kezdték el építeni az akkor már jelentősnek mondható városnak első olyan palotáját, amely a várost vezető elöljárók, vagyis priorok számára adott megfelelő lehetőséget a törvényhozáshoz gyülekezésre, és a különböző városi adminisztrációs és törvényhozási munkák elvégzésére. Ez a terem az emeleten látogatható, ott tanácskoztak a kezdetek kezdetén a priorok. Akkoriban a demokratikusan megválasztott priorok évente kétszer 1 hónapig gyűltek össze és az idő alatt a palotában laktak, nem lehetett semmi kapcsolatuk a külvilággal. Mindennek a célja az volt, hogy ne befolyásolhassa őket senki külső személy a döntéseik meghozatalában. Persze ezen tiltást sokan megszegték
-
-
2. Palazzo della Signoria név alatt továbbra is főként a várost irányító tisztségviselők, törvényhozók számára létesített épületet értjük, de tartalmilag ez már egy új korszakot jelöl, amikor is már nem csak törvényhozásra és egyéb, a várost szolgáló tartalomnak adott helyet, hanem ezzel egy időben otthonául is szolgált a Medici család hercegi ágának. Az épület Nagytermét 1495-ben alakították ki, amikor a Mediciket egy időre száműzték a városból, és Girolamo Savonarola vette át a város irányítását. Demokratizmusra akartak berendezkedni egy ilyen nagy létszámú testülettel. A hatalmas terem neve Sala Cinquecento lett, vagyis az Ötszázak terme. Olyan fantasztikus művészeket hívtak meg a terem kifestésére, mint Leonardo da Vinci és Michelangelo (Ő maga is híve volt Savonarolának, emiatt élete későbbi részében távol tartotta magát Firenzétől, félve a Medicik számonkérésétől.), akik el is kezdték a munkát, de befejezni nem volt idejük, mert visszatértek az akkor már ellenségnek számító Medici hercegek. Vannak olyan legendák, mely szerint a terem újbóli freskókkal borításával megbízott Giorgio Vasarinak nem volt szíve ráfesteni a nagy művészek alkotásaira, így inkább egy újabb falat húzatott fel előttük, de ha így lenne, akkor az már nyílt titok lenne. A lényeg az, hogy az ötszázak terme megmaradt politikai célokra, de majdnem az egész épületet átalakították a Medici hercegek, majd nagyhercegek otthonává. Ez az egy terem jó szolgálatot tett a "látszólagos" demokráciához, mert hát valójában ekkortól már csak az történt Firenzében, amit a hercegek, nagyhercegek akartak.
Feltehetően a mai napig is vannak a teremben néha nagyobb méretű gyűlések.
3. Palazzo Vecchio, vagyis régi palota lett az épületből, ez az az időszak, amikortól hatalmi szervek működésére már egyáltalán nem volt szükség a palotában, és lakásként sem kellett már funkcionálnia, mert már ott volt a Medicik számára a Pitti palota. 1550-ben hagyták el a Palazzót, 1581-től többnyire hivatalosan is múzeum az a hatalmas épület. Legtöbb terme, kisebb-nagyobb szobája berendezetten nyitva áll a nagyközönség előtt, sőt, most már a tornyába is bárki felmehet. De azért a mostani időkben is ott székel 1872-től folyamatosan a Firenze polgármesteri hivatala, és a városi tanács is bizonyára ott tartja esedékes üléseit..., olyankor valószínűleg nem látogatható a teljes épület.
-
-
Ez a lépcső a harangtoronyba vezet, nagyon nagy bánatomra akkor nem szabadott felmenni a toronyba, kötél állta az utunkat. Úgy tudom, hogy most már fel lehet menni, és csodálatos a kilátás. Na ez az egyik legfontosabb ok, amiért vissza kellene mennem! Amúgy ez a torony nem csak arra szolgált, hogy a városra veszélyes helyzeteket észleljék, mint a tűz, árvíz, vagy adott esetben támadásra felsorakozó hadseregek, hanem mindemellett "börtön" is volt. Sok fontos ember raboskodott ott, köztük az egyik legfontosabb, az idősebb (senior) Cosimo Medici (1389-1464). A vád ellene csupán az volt, hogy a nagyon demokratikusnak tartó Firenzében megpróbált magának szavazatokat vásárolni és ezzel uralomra jutni. Odalenn a városházán már a kivégzését tervezgették ősi ellenségei, az Albizzik, de hiába reménykedtek, Cosimo megmenekült, és mily nehéz sors, Velencébe száműzték! Hogy miként is történtek ezen dolgok..., hát a pénz nagy úr, és sok volt már akkor is a megvásárolható ember. Bár elgondolkoztató, hiszen az Albizzik is nagyon gazdagok voltak, megvásárolhatták volna ők a szavazatokat..., de a jelek szerint nem az ő kedvük szerint alakultak az események. Talán túlságosan is bíztak az igazságukban...., de hogy kinél volt a több igazság, az sosem derült ki. Ha jól emlékszem 5 évre száműzték Cosimót Velencébe, de már egy év után hazatért és mint nemzeti hőst várta őt Firenze népe. Megkapta idővel "A haza atyja" kitüntető címet. Hazatérése után viszont az Albizzik száműzetése vált valósággá, és az nem volt oly rövid. Cosimo Medici (Cosimo il Vecchio néven is használatos, hiszen nem ő volt az egyetlen Cosimo Medici Firenze történelmében), ha nem is hivatalosan, de vezette a várost, ami vezetés halála után fiára, Pieróra szállt.
Piero il Gottoso sajnos nem igazán tudott felnőni a feladathoz, tán tehetsége sem volt az uralkodáshoz, de tüdőbaja is nagyban akadályozta a várost vezető szerepben. Ám szerencséjére volt egy remek fia, Lorenzo, akit "Il Magnifico" (a Nagyszerű) néven ismer a történelem! Igen fiatalon kényszerült politikai szerepet vállalni apja betegeskedése miatt, de valóban nagyszerűen csinálta azt, amit csinálnia kellett Firenze város érdekében. Kezdetben társa is volt öccse, Giuliano személyében, de őt igen fiatalon meggyilkolták az elhíresült merényletben a velük szemben álló nemesi származású Pazzi család emberei. Lorenzo akkor szinte csodával határos módon megmenekült, és némi "tisztogatás" után valóban nagyszerű vezetője volt a városnak! Sajnálatos módon azonban 43 évesen meghalt, és bár három fia is született, egyik sem tudott felnőni apjuk nagyságához. Igazából Lorenzo Medicivel véget ért Firenze dicsőséges korszaka. Ehhez az is hozzájárult, hogy akkoriban lépett színre a "lánglelkű prédikátor", Girolamo Savonarola, aki nagyon értett a nép nyelvén. Ám hiába volt minden, miután a nép felismerte, hogy ő is sebezhető, hogy tanításai ellenére ő sem Isten földi helytartója, máglyán elégették (két társával együtt), hamvaikat az Arnóba szórták és igyekeztek minden korábbi tevékenységüket semmisnek tekinteni.
Volt még a Medicik új generációja részéről némi próbálkozás a hatalomba történő visszatérésre, de a jövő már nem az ő irányításuk alá került. Ám érdekes módon mégse nagyon messzire, hiszen szinte a semmiből ragadta magához a város vezetését a még éppen csak 18.-dik évét betöltő Cosimo Medici, a Medici család másik ágából származó tettre kész fiatalember! A méltán híres hadvezér, Giovanni delle Bande Nere (hivatalosan Giovanni Medici) fia volt ő, egy "újabb" Cosimo Medici. 1537-től Firenze hercege, 1569-től Toszkána igazán jó nagyhercege volt. De nagyon magasra tette a mércét..., halála után ha lassan is, de egyre kevésbé méltó utódai lettek, míg 1737-ben a nagy valószínűséggel homoszexuális Gian Gastonéval férfiágon kihalt a Medici család. Az utolsó Medici egy hölgy volt, Anna Maria Lujza, és mint nő nem uralkodhatott..., gyermeke nem lévén a férje révén a Lotharingiai családra szállt a Medici család öröksége, Firenze városa. DE..., mint sokszor leírtam már, az, hogy Firenze az, ami ma is, a műalkotások páratlan tárháza, az annak köszönhető, hogy Anna Maria Lujzával kötöttek egy olyan szerződést, mely szerint hivatalosan ugyan a Lotharingiai családé a hatalmas örökség, de azt soha, senki nem viheti el Firenzéből!
-
A fentebb említett Cosimo il Vecchionak (1389-1464) volt egy öccse a junior ágban, kinek neve Lorenzo lett (1395-1440). Ő nem foglalkozott politikával, de érdekes módon sok-sok évtized múltán az ő leszármazottja lett I. Cosimo Medici (1519-1574) néven 18 éves korában herceg, majd nagyherceg. Itt azért megjegyzem, hogy I.Cosimo Medici herceg apja a nagy hírű Giovanni delle Bande Nere hadvezér volt, aki akkor halt hősi halált, amikor Cosimo még kisfiú volt. Az, hogy az ifjú Cosimo végül hatalomra került, az főként nagyszerű anyjának, Maria Salviatinak, de talán még inkább becsvágyó rokonainak volt köszönhető! Arra számítottak ugyanis, hogy Cosimót hatalomra juttatása után bábként használhatják majd. Nagyot tévedtek! I. Cosimo Medici herceg, majd nagyherceg kiváló vezetője volt Firenzének..., van egy olyan mondás, hogy "Ha Firenzének zsarnok kellett, jobbat nem is választhattak volna"
-
-
Krisztus királyságát hirdeti ma is a fenti műalkotás, melyet Girolamo Savonarola tétetett a még akkor Palazzo della Signoria bejárata fölé.
-
-
Az épület jelentős változáson ment keresztül, amikor is a Ferrarából ide települt páter, Girolamo Savonarola vette át egy ideig a város feletti uralmat. Az ő királyságát hirdeti a fentebbi képen látható kék tábla a bejárat felett még ma is. A földszinten lévő "ötszázak termét", amikor is megpróbálta demokratikusan kormányozni Firenze városát, Savonarola építtette fel, amit később Giorgio Vasari díszített I. Cosimo nagyherceg győztes csatáinak monumentális képeivel. De ezen kívül van itt több nagyon értékes szobor is kiállítva, köztük Michelangelo Győzelem című szobra. Majd elfelejtettem, a most látható képek előtt az egyik oldalon Michelangelo, a másik oldalon Leonardo da Vinci kezdtek festeni még Savonarola megbízására..., de azok a képek nem lettek befejezve, és azokra a képekre kellett Cosimo Medici győztes csatáit Vasarinak megfestenie. Terjedtek olyan történetek, hogy Vasari nem volt képes az általa oly nagyon tisztelt nagymesterek képeit tönkretenni, és ezért új falat építtetett a régi elé, arra festett ő..., de ezt az állítást már tudományos eszközökkel cáfolták.
-
-
-
-
Az épületet később is folyamatosan fejlesztették, egyre nagyobb lett az adminisztráció, és annak számára felépült Giorgo Vasari tervezése által az I. Cosimo Medicitől kapott utasítás alapján az Uffizi épülete. Ott egy darabig nyugodtan folyhatott a városi adminisztráció..., de hála a Medicik műgyűjtői szenvedélyének idővel a világ talán legismertebb múzeuma lett az eredeti tervezés célja által irodának, vagyis Uffizinek nevezve. Igaz, eleve úgy lett megtervezve az Uffizi, hogy a legfelső szintjén gyűjtsék a család akkor már jelentős műgyűjteményét, de hamar kinőtte azon lehetőségeit.
Az Uffizi előcsarnokában, előcsarnokából szabadott fényképezni, de benn a termekben természetesen nagyon szigorúan tilos volt.
-
-
-
I. Cosimo Medici herceg a családjával együtt életvitel szerűen átköltözött a Medici Palotából a Palazzo della Signoria épületébe. Mondhatjuk úgy is, hogy a kultúra költözött idővel a Palazzo épületébe, mert a hercegi, nagyhercegi időkben tanácskozásra nem sok helyre volt szükség. Igaz, Savonarola (1452-1498) idejében építettek egy hatalmas tanácstermet, az ötszázak termét, amit azonban nem sokáig használtak Savonaroláék, hiszen elbuktak, máglyán elégették őt és két társát..., és visszatértek a Medicik.
-
Na de visszatérve az "új" Medicikre..., I. Cosimo Medici herceg nemes egyszerűséggel beköltözött az addig Városháza szerepét betöltő épületbe, így lett azután a Palazzo della Signoria épületéből otthon a Medici családnak..., amiből azután átköltöztek a Pitti palotába, és akkortól Palazzo Vecchio, vagyis Régi palota lett az épület neve és az máig is. De itt még nincs vége a történetnek, múzeum lett idővel az épületből, de nem akármilyen múzeum, hiszen két termen kívül egy nagyhercegi otthont látunk benne!.
-
Az egyik terem a Sala dei Priori, ami Firenze történetének kezdetéről szól, ez fenn van a sokadik emeleten, ahol a város mindenkori elöljárói üléseztek.
-
A másik pedig a Sala del Cinque Cento.. Az előbbi még a régi firenzei köztársaság egykori terme, az utóbbi meg az, amiben Savonarola megpróbált 500 választott ember döntése szerint kormányozni. Nem sikerült neki hosszútávon..., de ez egy másik történet. Ám a termet azért használták a Medici nagyhercegek idejében is, falait körben Giorgio Vasari festményei borítják, melyek elvben Cosimo Medici nagyherceg azon győzelmi csatajeleneteket ábrázolták, amikor a talán még csak herceg Cosimo sorra legyőzte a környék kisebb, nagyobb városainak ellenállását, hogy beolvassza őket a Toszkán nagyhercegségbe 1569-től.
-
Ami Firenzében csodálatos, hogy pl. azt a kék táblát, ami a Savonarola által létrehozott Krisztus királyságát hirdeti, még a mai napig is ott láthatjuk a Palazzo Vecchio bejárata felett, és ez így is fog maradni mindaddig, míg áll az az épület! És hát az is igencsak különös, hogy Savonarola egykori máglyájának a helyét egy kerek bronzlap jelzi a Palazzo Vecchio előtti téren a szökőkút közelében..., hogy ne felejtsük, ilyen is volt!
-
Több mint 3 évszázadra nyúlt a firenzei történelem azon korszaka, amikor Medicik irányították a Firenzei polgárok életét...., és lehet őket szidni, zsarnoknak nevezni, de jelentős szerepet játszottak nem csak saját városuk, hanem Itália történelmében is. Cosimo Medici 1415 körül léphetett a történelem színpadára, igaz, mint egyszerű polgár,, és Gian Gastone 1737-ben halt meg mint az utolsó Medici nagyherceg. Nincs még egy olyan család a történelemben, mely minden előzmény nélkül, kezdve az egyszerű polgárként Cosimo Medicivel (Il vechio) olyan hosszan és olyan sikeresen vezetett egy várost, majd idővel egy nagyhercegséget, mint a Medicik 300 éven át. Hogy nem volt demokrácia? Hát valamit valamiért, arra az olykor diktatúrának is mondható kormányzásra szükség volt azokban a forrongó időkben. Persze ezen lehetne vitatkozni, de nem érdemes..., talán amíg világ a világ, a nevük ismert lesz a Mediciknek, és tódulnak a szépségekre vágyó emberek Firenzébe! És sose felejtsük el, hogy ez a lehetőség az utolsó Medici, Anna Maria Lujza okos gondoskodásának köszönhető, mert ő köttette meg az örökös Lotharingiai házzal azt a megállapodást, miszerint Firenzéből egyetlen műtárgyat sem lehet elvinni, de lehetővé kell tenni a hétköznapi emberek számára is kincseinek megtekintését! Patto di Famiglia
Csomagoljunk hát mi is..., akár sokadszorra is, mert annyi ebben a relatív kisméretű városban az érdekesség, hogy egy utazással nem igazán érünk a végére.! :-)
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése