Firenzében adják magukat a látnivalók, de ha van város, ahol szükség van megfelelő felkészültségre ahhoz, hogy megértsünk a történelmét, művészetét, művészeit, akkor ez a terjedelmében mondhatni nem túl nagy, de értékeiben hatalmas városnál különösen szükséges. Ez a fenti cím is erre utal, mert hát ebben a nagy kavarodásban csak történelmi ismeretekkel tudhatjuk, hogy a három fennen jelzett épület mint épület ugyanaz, csak éppen funkciójában háromféle is volt a történelmi évszázadokon keresztül.
Igen komolyan vették Firenzében a kormányzást, és ezen teendőkhöz kellett egy komoly épület, melyet 1298-ban kezdtek felépíteni. Az épület neve elkészültével Palazzo dei Priori volt..., ma is megtekinthető az a Palazzo nagyságához képest viszonylag kis terem talán a legfelső emeleten, ahol egykoron a város elöljárói (priorjai) tanácskoztak. Érdekesség, hogy csak kétszer 1 hónapig ültek össze évente, de arra az időre teljesen távol kellett tartaniuk magukat a külvilágtól, hogy ítéleteikben senki ne befolyásolhassa őket. Gyakorlatilag ott éltek azalatt az évi kétszer egy hónap alatt. A priorok viszonylag kis tárgyalóterme látogatható volt ottjártunkkor.
Az épület Nagytermét 1495-ben alakították ki, amikor a Mediciket egy időre száműzték a városból, és Girolamo Savonarola vette át a város irányítását. Demokratizmusra akartak berendezkedni egy 500 fős testülettel. A hatalmas terem neve Sala Cinquecento lett, vagyis az Ötszázak terme. Olyan fantasztikus művészeket hívtak meg a terem kifestésére, mint Leonardo da Vinci és Michelangelo (ő maga is híve volt Savonarolának, emiatt élete későbbi részében távol tartotta magát Firenzétől, félve a Medicik számonkéréstől), akik el is kezdték a munkát, de befejezni nem volt idejük, mert visszatértek az akkor már ellenségnek számító Medici hercegek. Vannak olyan legendák, mely szerint a terem újbóli freskókkal borításával megbízott Giorgio Vasarinak nem volt szíve ráfesteni a nagy művészek alkotásaira, így inkább egy újabb falat húzatott fel előttük, de ha így lenne, akkor az már bizonyára régen nyílt titok lenne. A lényeg az, hogy az "ötszázak terme" megmaradt politikai célokra, de majdnem az egész épületet átalakították a Medici hercegek, majd nagyhercegek otthonává. Ez az egy terem jó szolgálatot tett a "látszólagos" demokráciához, mert hát valójában ekkortól már csak az történt Firenzében, amit a hercegek, nagyhercegek akartak.
-
Idővel "otthonnak" szűknek bizonyult az épület, illetve talán a legfőbb ok a változásra I. Cosimo nagyherceg feleségétől, Toledói Eleonórától eredhetett, aki megvásárolta az akkor még csak félkész állapotban Pitti palotát, melyet Luca Pitti kezdett építeni az Oltarno legszebb utcáján. Érdekes, hogy a név annak ellenére rajta maradt az épületen, hogy maga Luca Pitti sosem lakott benne, még tán félkész sem volt, amikor eladta. Egy nem túl felvilágosított turista elég nehezen teheti helyre azt a történetet, hogy a Medicik miért laktak a Pittik palotájában. De alapjaiban véve az akkor, 1540-ben megvásárolt palota talán a fele sem lehetett a most láthatónak. Valójában nem is az épület volt a legfontosabb a nagyon betegeskedő Toledói Eleonórának, hanem az Arnón túli városrész jobb levegője..., de sajnos ez sem biztosított neki hosszú életet.
Amikor már beköltözhető lett a palota, akkortól azonban ki kellett találni valamit, hogy I. Cosimo nagyherceg biztonságosan közlekedhessen a "munkahelye", vagyis a Palazzo della Signoria épülete és az új palotájuk között, mert hát azért a demokrácia látványát meg kellett őrizni, be kellett néha járni a "munkahelyre". Akkortól kezdve lett Palazzo Vecchio, vagyis Régi palota az épület neve. Ha most ellátogatunk ebbe az épületbe, akkor gyakorlatilag ott a nagyhercegi család "elhagyott" otthonát látjuk. Az emeleti priorszobán kívül csak a földszinten látható hatalmas Sala dei Cinquecento utal arra, hogy az épületben városvezetési munka is folyt. Azt a hatalmas termet eredetileg Girolamo Savonarola hozatta létre 1495-ben, amikor kihirdette Krisztus királyságát és kezébe vette a város irányítását. Maga ez a terem megmaradt mindmáig nagyobb gyűlések helyszínének, esetenként tán ünnepségeknek, és valószínűleg alkalmanként tán ma is használják. Ha más nem is, de a turisták bizonyosan! Falait egykoron Savonarola megbízásával Michelangelo és Leonardo da Vinci félkész freskói borították, de mert nem lettek befejezve Cosimo nagyherceg Giorgio Vasarit bízta meg a terem kifestésének munkálataival. Egy legenda szerint Vasari nem volt képes eltüntetni a nagyszerű festők műveit, hanem egy falat építtetett elé, és azt dekorálta ki I. Cosimo nagyherceg győztes csatáinak jeleneteivel. Ezt az elképzelést már cáfolták, hiszen modern technikával képesek a falak mögé tekinteni.
-
Meg kell említeni, hogy ebben a nagy teremben, vagyis a Sala dei Cinquecentóban látható néhány csodaszép szobor, köztük is a leghíresebb Michelangelo Győzelem című szobra, amit sajnos nem fényképeztem le. És akkor most már jöjjenek képek a Palota termeiről, melyek máig őrzik a nagyhercegi család emlékeit.
-
-
A többi helység pompásan díszített egykori lakó helység, ahol élt pár évtizedig I. Cosimo Medici a családjával. Ezek a termek ma már csak kíváncsi turistákat fogadnak.
-
-
Francesco de Medici apja halála után nagyherceg lett, de nem túl sokáig, mert meghalt maláriában. Bár sokan kételkedtek a malária történetben, az utókor modern technikáival is bizonyságot nyert, hogy valóban maláriában és nem mérgezésben halt meg második feleségével, Bianca Capellóval együtt. Nem sok pozitív emléket hagyott maga után rövid ideig tartó kormányzása, de itt a Palazzóban az ő nevéhez fűződik az egyik legérdekesebb látványosság, a Tribuna terem. Mint mondhatni minden Medici, ő is megszállott műgyűjtő volt, és a számára legkedvesebb műveket az erre a célra létrehozott teremben gyűjtötte össze. Hát legyünk őszinték, nem biztos, hogy ez így annyira szép..., de őt bizonyára más okok indították erre a "felhalmozásra", mint minket a gyönyörködésre.
-
Ma már a harangtoronyba is fel lehet menni, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. Sajnos erről képekkel nem tudok szolgálni, amikor én ott jártam, csak sóvárogva nézhettem a képen ugyan nem látható, de ott lévő kötéllel elzárt lépcsőt.
-
Amikor mi a Palazzo Vecchioban voltunk, akkor még nem lehetett kimenni az épület hátsó frontján lévő teraszra sem, amit ugyancsak nagyon sajnáltam. Azután jártam, keltem a városban, és a szemem megakadt az épület teraszán..., persze le is fényképeztem. Íme a képek róla:
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése