Az átlagos firenzei férfiak minden bizonnyal nagyon büszke emberek voltak, mert hát úgy gondolom, firenzeinek lenni már maga szinte érdemnek számított. Azok meg azután, akik részt vettek a politikai életben, még büszkébbek lehettek. És hát persze ott voltak a művészeik! Mindez a népszerűség persze nem volt veszélyek nélküli, mert a firenzei városvezetés igen komolyan figyelte és ellenőrizte személyüket mielőtt bármi bizalmasabb hivatalban állást adtak nekik. Lehet, hogy tévedek, de eddigi olvasmányaim alapján úgy érzem, hogy bizony nagyon büszkék voltak..., akárcsak az asszonyaik. Firenzeinek lenni kiváltság volt Itáliában..., és gondolom még ma is az. De óvatosnak is kellett lenni, mert ha valaki elveszítette mondjuk a szavahihetőségét, kiesett rögtön a rostán...., legalábbis a fontos emberek rostáján. Na és az asszonyok sem voltak teljesen jelentéktelenek, igaz, a politikába nem szólhattak bele, de többnyire megbecsültek és elismertek voltak..., na meg hiúak. Érdekes dolgot olvastam arról, hogyan szőkítették a hajukat..., mert Firenzében szinte elvárás volt egy nőtől a szőke haj. elárulom..., állítólag a vizeletükkel mosták meg, ami kiszívta a haj színét, így az világos lett. Hát a szépségért már akkoriban is sok mindenre képesek voltak az emberek! Bocsánat, az asszonyok! :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése