52 éves volt Gian Gastone amikor hatalomra került, de szemernyit sem kívánta ezt a feladatot. Ennek megfelelően igencsak el is hanyagolta Firenzét és Toszkánát. Mentségére legyen mondva, beteges volt egész életében, amit még tetézett alkoholizmusa, és homoszexualitása miatt utód sem igazán származhatott tőle..., bár volt felesége, aki viszont nem kellett neki.
Az európai nagyhatalmak tudták Gian Gastone alkalmatlanságát és egyre többen készültek arra, hogy adott esetben hatalmuk alá kerítsék Firenzét. Eleinte csak tárgyalgattak, de ahogyan romlott a nagyherceg állapota, egyre kiélezettebb lett a küzdelem. VI. Károly fente legjobban a fogát Toszkánára,.., de még várniuk kellett, míg maga Toszkána is szinte felélte önmagát..., szinte nem volt senki, aki irányította volna a fennmaradását. Persze ettől függetlenül még igen nagy konc volt Toszkána és Firenze, nem is adták fel könnyen az érte folyó küzdelmet a körben lévő nagyhatalmak. Végül csak megegyeztek, 1735-ben Ausztria, Franciaország, Anglia, Spanyolország és Hollandia a még élő nagyherceg feje felett megegyeztek abban, hogy Toscana Gian Gastone halála után Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc birtokába fog kerülni.
-
-
Anna Maria Luisa, Gian Gastone nővére már közel 70 éves volt bátyja halálakor, de neki kellett hivatalosan átadnia minden hatalmat Lotharingiai István német-római császárnak. Kénytelen-kelletlen eleget kellett tennie ennek a kérésnek, hivatalosan férje, Johann Wilhelm által a Lotharingiai családra kellett hagynia a Medici család hatalmas műkincs készletét! Ám ezt a megállapodást azzal a kitétellel kötötték meg Anna Maria Luisa követelésére, hogy AZOKAT A MŰKINCSEKET SOHA SENKI NEM VIHETI EL FIRENZÉBŐL ÉS TOSZKÁNÁBÓL, ÉS HOGY AZOKAT FIRENZEI TOSZKÁNAI NYILVÁNOS MÚZEUMOKBAN KELL ELHELYEZNI, HOGY AZ UTÓKOR ÉRDEKLŐDŐI LÁTHASSÁK ŐKET! Kívánságát teljesítették..., és Firenze teszi a dolgát!
Anna Maria Lujza 1743-ban halt meg, zokogó firenzeiek ezrei kísérték utolsó útjára, siratták vele az egész Medici családot..., és gyűlölték az osztrákokat, akik csak pár hétre költöztek Firenzébe..., kb. addig, míg a császári sas jelképét felbiggyesztették a város címerébe. A világhírű város világhírű címerébe..., ami lassan, de biztosan sorvadni kezdett a lotharingiaiak szinte nem is létező fennhatósága alatt. Ám, hála Anna Maria Luisának, az egyedülálló Firenze páratlan műkincsei mind egyben maradtak, így Firenze mégsem veszett el a történelem süllyesztőjében! Európa művészetkedvelői tudták, hogy milyen kincsek birtokában van a város, és minden időben fennmaradt műkincsei iránt az európaiak érdeklődése. Van egy nagyon kedves olasz film ebben a témában, melynek címe "Tea Musolinivel", kicsit meseszerű, de mindenképpen megtekintésre érdemes annak, aki kíváncsi Firenze történelmére!
-
I. Ferenc (Lotharingiai Ferenc 1737-1765) nem ért rá Toszkána gondjaival foglalkozni, helytartója ugyan volt Toszkánában, de mind Toszkána, mind annak fővárosa, Firenze minden tekintetben hanyatlásnak indult!
I. Lipót (1765-1790) személyében azonban végre olyan uralkodója lett Toszkánának, aki komolyan foglalkozott Firenzével, annál is inkább, mert ott született és ott nevelkedett..., mondhatni otthon volt. 16 gyermeke született Toszkánában. A Pitti palotába költöztek, és szívvel, lélekkel új hazájának felvirágoztatásán dolgozott. Kórházakat építtetett, könyvtárakat létesített, és ő volt az, aki létrehozta az Accademia delle Artit. De nem csak művészeti dolgokkal foglalkozott, a földművelést is jelentősen támogatta , aminek egyik legjelentősebb beruházása a Maremma vidék mocsarainak lecsapoltatása volt. Mint igazi "gazdának", szinte mindenre volt gondja, a város közvilágítására, és a korábban névtelen utcák nevesítésére is. Talán az első uralkodó volt, aki megszüntette Európában a halálbüntetést. Kedvelt mondása volt: "A királyok kincsei az alattvalók szívei"
Személye Magyarországot is érintette, hiszen II. József halála után ő lett az osztrák császár és a magyar király II. Lipót néven..., így azután, igen sok dolga lévén uralkodójának, Firenze ismét hanyatlásnak indult.
-
1791-ben a már Firenzében 1769-ben született III. Ferdinando lett az új ura a városnak. Firenze számára jó és igazságos uralkodó volt, de a történelem, vagyis Napóleon közbeszólt..., 1799-ben elfoglalták Firenzét. Firenze lakói gyűlölték a franciákat.
Torinóban elkezdődtek az olasz egyesítési mozgalmak, melyek háborúba torkoltak az osztrákokkal, és amely évekig eltartott. A híresen véres Solferínói csatában (1859) 30 000 katona vesztette életét, és rengeteg sebesült volt, kiknek többsége nem épült fel.
-
-
Sok víz folyt még le az Arnón addig, ameddig 1864-ben végre Firenze is csatlakozott komoly tárgyalások után az egységes Olaszországhoz, és egy egészen új élet vette kezdetét a városban és Olaszországban.
-
De a lényeg az az emberiség számára, hogy az ország felépült romjaiból és műkincsei többségükben visszakerültek a helyükre! Remélhetően ott is maradnak az idők végezetéig és láthatóak lesznek a "hétköznapi" emberek számára továbbra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése