Cosimo Medici nagyherceg szeretett mindent, ami szép..., hogy ez azért volt, mert alapvető érzéke volt a szép dolgokhoz, nagyon valószínű. De az is tény, hogy mint birodalmának irányítója gondoskodni kellett alattvalóinak munkával megkereshető elfoglaltságáról. Sokmindent gyűjtött, sokmindennel foglalkozott, de az biztos, hogy ebben a tevékenységében az is vezérelte, hogy Firenze dicsőségére kelendő árukkal lássák el nem csak Firenzét, de Toszkánát is..., sőt, tán azon is túl.
Ennek a tevékenységének egyik pillére volt a szőnyegkészítés megtaníttatása és meghonosítása birodalmában. Alapanyag volt bőven, művésznek is kitanítható dolgozói is voltak, hát belekezdtek a nagy vállakozásba.
1546-ban azzal kezdte megalapozni ezt a munkát, hogy Flandriából hívatott több mestert, akiknek dolga nem maga a munka volt, hanem az, hogy annak megtanulására vállalkozó firenzei embereket kitanítsanak a szőnyegkészítés művészetére, és majdan elhalmozzák a firenzei és más városokban élő embereket azokkal az általuk készített gyönyörű szőnyegekkel.
A vállalkozás nagyon sikeres volt, idővel Firenze "szőnyegkészítő nagyhatalom" lett. Ennek a munkakezdésnek a megteremtési lehetőségét állta a nagyherceg, a többi a flandriai mesterek által ügyesen kitanított szakembereken múlt. Az egy dolog volt, hogy szép szőnyegek készültek, de a legfőbb jó az volt, hogy a dolgozók bért kaptak a munkájukért, amiből ugye fenntarthatták családjukat, és mindenki jól járt ebben a történetben. Ha jól emlékszem ezek már a kapitalizmus alapjai.
