1864-78 között Firenze megbecsült polgármestere volt.
Buontalenti és az olasz fagyi Firenzében
Bernardo Buontalenti 1531-1608, festőművész, építész, író..., itt mindjárt megemlítem a Casa Bianca Capellót, de ezek mellett több szokatlan dolgot is el kellett végeznie ami a nagyhercegek örömére szolgált. Ide tartozott például a fagylalt őse, minek kikisérletezésére és elkészítésére bízta meg Francesco nagyherceg a festőművészt.
Például az olasz fagylalt ma is fogalom, és ennek a csemegének a feltalálója nem akárki volt, hanem Bernardo Buontalenti, aki a fagylalt feltalálása mellett híres festő is volt. Az olaszoknál nagyon meleg van olykor, és a nagyherceg hűséges alattvalóját, Buontalentit bízta meg azzal, hogy valami hűsítő édességet készíttessen a vendégeinek. Így született meg a "fagylalt", ami nagyon nagy sikert aratott. Megjegyzem, hogy az olasz fagylalt azóta is igazi kuriózum.
Buontalenti cukrászdája a mai napig is működik Firenzében, ahol természetesen az ő egykori receptje alapján készítik a fagylaltot..., de sajnos a címét nem tudom.
Buontalenti parfüm is létezik.
Cristoforo Roncalli (1553-1626)
Jelentős reneszánsz festő volt, Firenzében tanulta a festészetet, de mintha szándékosan kerülte volna később Firenzét, nincs említés róla, hogy járt volna tanulmányai után valaha is a reneszánsz fővárosában.
San Giovanni Evangelista (San Giovanni degli Scolopi), Ammanati sírja
San Giovanni degli Scolopi egy régi firenzei templom, amelyet Ammanati tervei alapján renováltak, de ez a művelet jóval Ammanati halála után kezdődött, és csak a XVII. században készült el.
Van a templomban egy kápolna, minek felépítését is Bartoloneo Ammanati biztosította anyagilag, és halála után, 1592-ben, természetesen oda temették.
Loggia degli Alberti
Egy XIII. századi erősen restaurált toronyházat láthatunk a Via dei Benci és a Borgo Santa Croce sarkán, melynek lakója volt egykoron Leon Battista Alberti.
Ma egy régi és rangos firenzei kávéház, a Caffe delle Colonnine található itt a földszinten.., gondolom nem vékonytárcájú turistáknak.
Spedale S. Maria Nuova
1285-ben alapította Folco Portinari, Dante Beatricéjének apja a kórházat. Sok firenzei gazdán mehetett át az évszázadok során, mert az "Új kórház" ma is működik! Ha van rá lehetőség, akkor feltétlenül menjünk be a kórház előcsarnokába, ami a XVI. században épült. A falakon szépséges freskók láthatóak, melyek Pomarancio alkotásai.
reneszánsz kori műhelyek, művészek, Michelangelo, felnövekvő segédek
Általában a művészek vagy festők voltak, vagy szobrászok a középkori művészetben, de a reneszánsz korszaka ebben is hozta a nagy újítást, mert művészei többnyire olyan tehetséggel rendelkeztek, hogy nem csak egyféle művészeti ágban tudtak csodákat létrehozni. Például ki gondolta volna, hogy Leonardo da Vinci ötvös segédként kezdte pályafutását Verrochio mester mellett? Pedig így volt, inas korukban el kellett sajátítaniuk mesterük tanításával többféle művészeti ágat..., persze biztosan nem mindenki élt ezzel a lehetőséggel, de akik megtették, többnyire kiemelkedőbb művészek lettek. A már jelentősnek látszó művészek aztán kiválogatták a tehetségesnek látszó tanoncokat, akik aztán gyakran túlszárnyalták mesterüket.
Természetesen kereslet nélkül nem lehet sikeres művészet, ám Firenze éllovas volt a művészek és művészetek porondján, a városban sok jómódú polgár élt, akik mondhatni versenyeztek a műalkotásokért. Ráadásul idővel az egyházi intézmények is bekapcsolódtak ebbe a rendszerbe, és elképesztő alkotásokat hoztak létre a templomokban a város művészei. Talán kicsit túl sok is volt a versenyzők száma, így nem mindenki találta meg Firenzében a számítását, mint pl. Leonardo da Vinci sem. De ő nagyon jól tette, hogy máshol keresett lehetőséget, máshol tudta igazán kibontakoztatni csodálatos tehetségét.
Michelangelo azonban ízzig-vérig firenzei volt, néha ugyan "körülnézett", de az ő művészete Firenze hírét repítette a nagyvilágba. És ez soha nem lesz másként, Firenze város és Michelangelo így együtt alkotott, együtt boldogult! Persze nem felejthetjük el a római tevékenységeit sem, ami talán a legismertebb, de számára valószínüleg nem volt olyan fontos, mert talán nem olyan "szeretettel dolgozott" mint firenzei munkáin. Azt gondolom, hogy Firenzében nagyobb szívvel, nagyobb lélekkel, nagyobb odaadással alkotott mint Rómában a pápáknak..., de persze ez csak feltevés tőlem.
Capella dei Principi = Nagyhercegi kápolna
Úgy tartják, hogy jáspisból készült a Mennyország kapuja, ezért aztán a Medici család sírkápolnájának kapuja is abból készült. Maga az egész épület hatalmas munkát kívánt és igen sok pénzbe került, de az akkor hatalmon lévő Medicik számára a pénz nem volt akadály. Érdekesség amúgy, hogy a kápolnában látható koporsók állítólag üresek, a tetemek a belső termekben vannak elrejtve másik koporsókban. Nyilván oka volt ennek az elővigyázatosságnak, hiszen Firenzében azért olykor, olykor bizony elégedetlenkedtek a szegény emberek.
Strandfürdő (Piscina di Bellariva)
Van, ahol lehet fürdeni az Arnóban, de annak városi szakaszán szigorúan tilos és veszélyes!
Strandfürdő (Piscina di Bellariva) - A város keleti végén, az Arno jobb partján van a nagyobb strand, melynek bejárata a Lungarno Cristoforo Colombón van.
A folyó bal partján a Lungarno Francesco Ferrucci 4 szám alatt van egy kisebb strand.
Stadionok Firenzében
A város keleti felében a Viale Manfredo Fanti és a Viale Malta mentén található a város azon stadionja, ahol főként a nemzetközi labdarúgó mérkőzéseket rendezik.
Van azonban a városnak egy ultramodern sportkombinátja is, melyet Campo di Marte (Mars mező) néven neveznek. A világhíres Pier_Luigi_Nervi tervezte a minden sportolási igényt kielégítő komplesszumot.
(Ő tervezte a római Palazzo dello Sport fantasztikus épületét is.)
Pénzverde + a város címere - turistabuszok, vesztőhely
Firenzének, mint minden jelentős itáliai városnak, volt pénzverdéje, ahol hosszú időn át verték a liliomos forintokat. Maga az első komoly pénzverde ott volt, ahová később az Uffizit építették fel. De maradt azért valami emlék arról a pénzverdéről, amit ma is láthat a figyelmes utazó. Sajnos én nem tudok saját képet mutatni, pedig ha korábban tudok róla, akkor biztosan megkeresem az U alakú udvar nyugati szárnyának indulásánál. Sok-sok liliom és alatta három nagy címer látható, a firenzei pénzverde három jelképe, a liliom, a köznép és az akkor éppen hatalmon lévő gelf párt címere látható. Nem véletlenül van ott a címerük, ők voltak hivatottak arra, hogy minden rendben legyen, de senki nem lehetett olyan sokáig hivatalban, ami visszaélésekre adott volna lehetőséget.
Piazza Piavenak hívják azt a teret, ahol a vesztőhely volt egykor..., manapság azonban már oda érkeznek a turistabuszok... :-)
Chiostro dello Scalzo = "Mezitlábasok" kolostora", Andrea del Sarto Utolsó vacsora című freskója
Ez az itteni hihetetlen és mondhatni megmagyarázhatatlan esemény az, hogy az itt meglátogatható kolostor épületében Andrea del Sarto festőművész "Utolsó vacsora" című gyönyörű alkotásában mi, földi halandók a mai napig gyönyörködhetünk. Azért különleges ez a tény, mert maga a templom teljesen elpusztult, de a hozzá tartozó kolostor épségben megmaradt. Ami meg még különösebb, hogy az ebben a templomban látható gyönyörű freskók is mind teljesen épek maradtak. Mindez persze alapvetően természetes, de volt Firenzének néhány nagyon szomorú és erőszakos korszaka, és az egyik alkalommal nagy veszély fenyegette ezen csodálatos műalkotásokat is..., na meg talán lehettek restaurálások is időközben.
-
-
Pontosan 12 gyönyörű grisaille (csak szürke vagy csak barna árnyalatok) freskón láthatjuk a falakon Andrea del Sarto fantasztikus művét.
-
-
-
A Medici címer, a zászló és annak golyóinak száma
Azt nem tudom pontosan, hogy az évszázadok során hányféle használatos címere volt a városnak, de voltak számosan. Ám ez igazán most nem fontos, jelen írásban a Medici címerek érdekelnek minket. Van mit keresni, mert bizony elég sokféle van számontartva azokból is..., és bizonyára voltak elfeledettek is. A firenzeieknek nagyon fontosak voltak a zászlók, és hát persze a zászlónak mutatnia kell, hogy kikhez tartozik. Persze így volt ez minden térség zászlajával, Firenze város zászlaja is több formában volt jelen.
Faliszőnyegek varázslói
Cosimo Medici nagyherceg szeretett mindent, ami szép..., hogy ez azért volt, mert alapvető érzéke volt a szép dolgokhoz, nagyon valószínű. De az is tény, hogy mint birodalmának irányítója gondoskodni kellett alattvalóinak munkával megkereshető elfoglaltságáról. Sokmindent gyűjtött, sokmindennel foglalkozott, de az biztos, hogy ebben a tevékenységében az is vezérelte, hogy Firenze dicsőségére kelendő árukkal lássák el nem csak Firenzét, de Toszkánát is..., sőt, tán azon is túl.
Ennek a tevékenységének egyik pillére volt a szőnyegkészítés megtaníttatása és meghonosítása birodalmában. Alapanyag volt bőven, művésznek is kitanítható dolgozói is voltak, hát belekezdtek a nagy vállakozásba.
1546-ban azzal kezdte megalapozni ezt a munkát, hogy Flandriából hívatott több mestert, akiknek dolga nem maga a munka volt, hanem az, hogy annak megtanulására vállalkozó firenzei embereket kitanítsanak a szőnyegkészítés művészetére, és majdan elhalmozzák a firenzei és más városokban élő embereket azokkal az általuk készített gyönyörű szőnyegekkel.
A vállalkozás nagyon sikeres volt, idővel Firenze "szőnyegkészítő nagyhatalom" lett. Ennek a munkakezdésnek a megteremtési lehetőségét állta a nagyherceg, a többi a flandriai mesterek által ügyesen kitanított szakembereken múlt. Az egy dolog volt, hogy szép szőnyegek készültek, de a legfőbb jó az volt, hogy a dolgozók bért kaptak a munkájukért, amiből ugye fenntarthatták családjukat, és mindenki jól járt ebben a történetben. Ha jól emlékszem ezek már a kapitalizmus alapjai.
Marzocco, a firenzei oroszlán
Firenze város egyik jelképe Donatello alkotása, a Marzocco nevű oroszlánszobor, mely a mancsában tartja a város másik jelképét, a liliomos címert. Az oroszlán, mint jelkép, a város erejét hivatott láttatni az ott élőknek és a látogatóknak.
Santa Lucia
Szent Luca napja december 13, mely naphoz különös népszokásokat kötöttek. A legismertebb tán a "Luca széke", amit a lányoknak kell elkészíteni, majd ráállni, és állítólag az a fiú lesz a férje, akit elsőre meglát.
A hagyomány szerint egy Lucia nevű lány nem akart férjhez menni a mások által kiszemelt ifjúhoz, és azt hozta fel kifogásul, hogy meg kell csinálnia a székét, majd arra felállni karácsony éjszakáján a templomba, és az első fiú, akit meglát, az lesz a férje. De úgy tűnik, hogy meggondolta magát és elég szomorú vége lett ennek a történetnek, mert Luca végül nem volt hajlandó férjhez menni senkihez..., inkább a máglyahalált választotta.
Állítólag mindez az ötödik században történt, és Luca idővel a vakok, az utcanők és a menyasszonyok védőszentje lett,
Az 5. századtól tisztelt vértanú szűz a vakok, szemfájósok, torokfájástól szenvedők, az utcanők és menyasszonyok védőszentje, ünnepének december 13-át tették meg.
Pietro Bembo (1470-1547)
A nemesi származású Pietro Bembo leginkább arról híres, hogy jó kapcsolatokat ápolva a Medicikkel költészetével kivívta azok elismerését és barátságát. X. Leo Medici pápa titkáraként működött, miközben felkérték arra is, hogy 12 kötetben írja meg Velence állam történetét, és egyéb irodalmi művei is vannak. Magyarul is lefordította 1963-ban Bembo költeményeinek nagy részét Szabó Lőrinc "Szerelmes levelek" címmel.
San Martinói Buonomini oratóriuma,
Gondolom én, hogy az épület már nem funcionál templomként, valószínűleg nem lehet látogatni, de amit megmutatnak képeken, az igazán különleges.
Dante Alighieri és Gemma Donati (1265-1333) úgy ismerték meg egymást, hogy mindketten itt laktak a templomhoz közel. Itt is házasodtak össze, de a templom mostanában már nem látogatható. (ha mégis, örülnék, ha valaki megírná).
-
San Martinói Buonomini oratórium
II. Viktor Emanuel Olaszország királya (1820-1878)
II. Viktor Emanuel olasz király , mint lehetséges cseregyerek?
Firenzében a Piazza Vittorio Venetón láthatjuk II. Viktor Emanuel lovasszobrát, melyet Cesare Zocchi alkotott. A király Torinóban született és Rómában halt meg, de különös dolgot olvastam vele kapcsolatban. Lehet, hogy csak történelmi pletyka, de nem biztos. Történt ugyanis állítólag, hogy amikor még kisfiú volt Viktor Emanuel, tűz ütött ki a palotának azon részében, ahol ő tartózkodott a dadájával. Állítólag a dada és a kisgyermek is meghalt..., ám úgy állították be a dolgot, hogy a gyermek szerencsésen megmenekült. Mivel egyetlen gyermek volt, kicsi is még, valaki másnak a gyermekével "helyettesítették", hogy ne legyen válságos az utódlási helyzet, hiszen nem volt testvére. Akik ezt a "gyerekcsere" teóriát komolyan vették azzal érveltek, hogy míg a királyi család tagjai mind meglehetősen soványak és gyengék voltak, a majdani Viktor Emanuel király igen nagydarab és sportos fiatalemberré cseperedett. Ha valóban így volt, valószínűleg jól járt a "cseregyerekkel" Itália, hiszen talán a legérdemesebb királya volt az országnak II. Viktor Emanuel! De vajon mit gondolt erről a lehetőségről maga Viktor Emanuel király? Vajon sejtett valamit, netán tudta is, hogy "trónbitorló"? Ez a történet már sosem tisztázódhat..., habár a mai világban...? Na de kinek lenne ma már érdekében felbolygatni ezt az egészet? Bárki is volt, kivételesen jó gazdája volt kora országának..., ami talán bizonyítja azt is, hogy nem feltétlenül a vér számít, hanem a megfelelő cselekvő képesség.
Liliomos Madonna tabernakulum
A Via dei Girardi és a Via dei Pandolfini sarkán látható G. Bezzoli által egy a XIX. században készült tabernaculum...., igazából talán csak azért híres, mert a firenzeiek szerint ez a legnagyobb "kisjézus" a világon. Sajnos nincs róla saját képem.
Dante Alighieri háza, Via Dante Alighieri és a Via del Proconsolo, Isteni színjáték.
A Via del Proconsolo és a Via Dante Alighieri sarkán van az az épület Firenzében, melyben (valószínűleg) született és élt haláláig Dante Alighieri. A környék házainak falait Dante idézetek tarkítják, mindmáig sok arra járó Dante művészetét ismerő így rója le tiszteletét Dante munkássága előtt. Mások meg másként, pl. az én nagyapám is, mert a mi házunkban is volt egy kissé félelmetes fekete Dante "mellszobor", amilyeneket a XIX. század fordulóján sorozatban készíthettek gipszből.
És megint másoknak, mint például mi is voltunk, megadatott az is, hogy sétálgassunk az egykori Dante házban turistaként..., vagyis hát ez azért nem bizonyos, inkább mondhatják azt, hogy egy olyasféle házban nőhetett fel, amelyet kineveztek az ő egykori otthonának. Igaz több házuk is volt az utcában, de a lényeg az, hogy tudjuk, azok között a házak között nőtt fel és lett az az ember, aki megírta az Isteni színjátékot. Az évszázadok alatt oly sok országban, oly sok nyelven olvashatták az emberek ezt a művet, hogy valószínűleg a nagyvilágban legtöbb fordításban megjelent irodalmi műalkotás lehet az ő Isteni színjátéka. Dante sosem ment ki a divatból, személye, és munkássága örökéletű. Na meg aztán készültek nem túl művészi mellszobrok számtalan kivitelben, kisebbek, nagyobbak, fehérek, feketék..., többnyire inkább "férfiasak", mint szerethetőek.
-
Piero Medici (1416-1469), Bartolomeo Colleoni (1400-1475) Donatello halála
Piero de Medici 1467 májusában a híres hadvezért, Bartolomeo Colleonit és katonáit küldte csatába Toszkána elfoglalása céljából. Győztek, így Piero de Medici Toszkána korlátlan ura lett. Igaz, Piero nem szeretett harcolni, leginkább a könyvei társaságában érezte jól magát. Azt is mondták róla, hogy "úgy lapozza a könyveit, mintha halomba gyűjtött aranyat simogatna! Az egyik napon pusztán nézegeti a könyveit, így múlatja az időt. Más napokon - úgy mondják - előveszi a múlt császárainak és nagy embereinek képmását, egyik-másik aranyból készült, mások ezüstből, bronzból, drágakövekből, márványból vagy más anyagból, melyre gyönyörűség csak rápillantani is..." "Értékes, vagy különös tárgyak vásárlásakor nem törődik az árral."
Ahogyan apja, Lorenzo Medici is, úgy Piero is a művészek között kereste a barátait, de kivételezett helyzetben volt számára is Donatello. Érdekes módon halálát közeledvén Donatello utolsó kívánsága az volt, hogy Cosimo Medici (il Vecchio) mellé temessék a San Lorenzo templomban. Piero teljesítette a kívánságát, a költségeket is ő állta. Művésztársain kívül több ezer egyszerű firenzei polgár is elkísérte Donatellót azon az utolsó útján.
Santi Buglioli (1461-1521)
Santi Buglioni (1494-1576)
Andrea della Robbia műhelyében tanulták ki mindketten a mázas kerámia készítésének titkát, de idővel ellenségek lettek..., valószínüleg szakmai féltékenység okán.
Andrea del Verrocchio (1435 Firenze-1488 Velence)
Andrea del Verrocchio Valódi neve Andrea del Cione volt, de valamilyen okból felvette a mestere nevét, és lett Andrea del Verrocchio néven ismert művész. Firenzében született, Velencében halt meg. Kora ifjúságától lehetett tudni, hogy nagy művész lesz majd belőle.
Szobrász, festő, építész, ötvösművész volt egyszemélyben, szinte mindennel foglalkozott, ami művészet. Érdekes, hogy nem művész családból származott, mégis rátalált erre az útra. Több mestere is volt, ezért a művészetek több ágából is voltak ismeretei. Filippo Lippivel például a prátói katedrálisnál dolgozott.
1465-től azonban már saját műhelye volt Firenzében, ahol találkozott az ugyancsak festészetet tanuló Leonardo da Vincivel. Azt, hogy Verrocchio valóságos polihisztor lett, azt megrendelőjének, Lorenzo de Medicinek köszönhette, aki olykor különleges, de nem feltétlenül művészi munkákkal is ellátta.
Piero és Giovanni de Medici Verrocchio által készített síremléke 1472-ben készült és a San Lorenzóban van felállítva.
Sant' Ambrogio templom, Andrea del Verrochio
Szent Ambrus püspök Firenzébe menekült akkor, amikor zavargások voltak Milánóban. A templom idővel Ambrus püspök nevét vette fel azért, mert csodának mondhatóan vércseppeket találtak egy kehelyben, mely cseppeket Krisztus véreként könyveltek el, és ezen cseppeknek a tárolásához Mino da Fiesole gyönyörű tabernaculumot készített.
Ebben a templomban is több ismert firenzei polgár alussza örök álmát, de köztük is talán a legismertebb Andrea del Verrochio neve, kinek sírjának fedőlapja a padlózatban található.
Vasari folyosó (Corridorio Vasariana) , Wellner István, Giorgio Vasari, Feuer István (Van egy másik írásom is ebben a témában, kicsit más tartalommal, de ha már megírtam nem törlöm ki egyiket sem).
Kezdjük azzal, hogy milyen hely is az a Vasari folyosó, miért jött létre és mire szolgál ma. Nagyon hosszú időn keresztül felújítás okán zárva volt a látogatók előtt, de most már végre újra használható! Ez nagyon jó, de arra a látogatásra most már alaposan fel kell készülni, mert nem olyan egyszerű, és hát bizony nem olcsó. Itt most, hogy járható a Vasari folyosó, célszerű , hogy a Palazzo Vecchióból indul a séta a Pitti palotába, mert ezek az épületek a végpontjai a folyosónak és egyfajta "mindent megnézhető" jegyet kell venni a bejutáshoz. Hogy ez a jegy mennyibe kerül, azt még nem tudom.
Természetesen kell, hogy legyen lehetőség arra is, hogy valaki a hagyományos módon megtekintheti külön, külön az őt érdeklő épületek, kiállítások valamelyikét, bizonyára lehet csak a Palazzo Vecchióba vagy a folyó másik oldalában lévő Pitti palotába menni, de így nem lehet az újdonságon, a Vasari folyosón végigmenni.
Valamikor nagyon régen az első Medici nagyherceg Firenzében a Pitti palotában élt, de a "munkahelye" az Arnó túloldalán volt, a Palazzo della Signoriában. I. Cosimo Medici, Firenze akkori nagyhercege igen fontos ember volt, ellenségei is voltak számosan, hát vigyázni kellett a családja és a maga életére is. Giorgio Vasari amolyan "mindenes" volt a nagyhercegi család mellett. Ő lett megbízva azzal, hogy kitaláljon valamit, hogy biztonsággal, és a viszonylag nagy távolság miatt kényelmesen közlekedjen a nagyherceg és adott esetben a családja tagjai. Na meg voltak fontos vendégei, munkatársai is a két úticél, az akkor még Palazzo della Signoria (ma Palazzo Vecchio) és az Arnón túli Pitti palota között. Bizonyára hosszú tanácskozás után arra jutottak Vasarival, hogy egy biztonságos folyosót kell építeni a két épület között, ami folyosónak paloták háztetőin át, majd az út jelentős részén az Arno folyó hídján kellett átmennie. Nagyon nagy nunkával, de megoldották a dolgot, elkészült a több száz méter hosszú folyosó, amiben kézzel hajtható járművel lehetett közlekedni a nagyhercegi családnak és esetleges vendégeiknek.
A folyosó megépült, ma is használatos, igaz, már nem nagyhercegek, hanem Firenze megismerésére elszánt turisták vehetik igénybe ezt a kurimoziumot! Sajnos nem volt még szerencsém ezt megtapasztalni, mert amikor én arra jártam még nem lehetett látogatni. Ha igazán tartalmas utazásra vágyunk és anyagilag is megengedhető, akkor nagyon nagy kár lenne kihagyni ezt a kivételes lehetőséget! Ám bizonyára ez nem megy könnyen, idejekorán foglalni kell időpontot, most úgy tűnik, hogy a megrendeléstől hónapokkal később lehet a megadott időponthoz igazítani az utazásokat.
-
Na és van még itt valami nagyon izgalmas..., ami kicsit minket, magyarokat is érint! A folyosó hosszú falain helyezték el az Uffizi világhírű, több mint 1600 művet számláló portrégyűjteményének nagy részét..., de a folyosó csak csoportosan, idegenvezetővel látogatható! .
Hogy ne legyen olyan unalmas Cosimo de Medici nagyhercegnek az a hosszú séta abban a Vasari folyosóban, azért szebbnél szebb festményekkel, konkrétan önarcképekkel díszítették annak falait, és igen, ott van a festmények között néhány néhány magyar művész önarcképe is! Nem kis nevek: Szinyei Merse Pál, Markó Károly, Benczúr Gyula, Barabás Miklós, Csók István, Rippl Rónai József és talán még néhányan.
40 000 forint körüli összeggel sétálhatunk végig a folyosóban..., bizonyára fantasztikus, kihagyhatatlan élmény ez a lehetőség! Ebben az összegben remélem, hogy benne van az Uffizi és a Pitti palota megtekintése is..., így már azért nem tűnik vészesnek az ár..., de .
Bár mostanában nem utaztam Firenzébe, de úgy érzékelem, hogy egyre több olyan meglátogatásra érdemes hely van a városban, ahová előre kell biztosítani a bejutást!
Ha komolyan érdekel ez a művészet téma, akkor ezt a könyvet meg kell venned: Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete
Félreértés ne essék, az ő munkássága nincs is benne a gyűjteményben, pedig ő maga is jelentős művész volt. Igaz, nem volt sok ideje a Medicik kívánságai miatt a maga kedvére festegetni, de vannak szép alkotásai. Giorgio Vasari az én legnagyobb firenzei hősöm, oly sok jót tett Firenzének és az európai kultúrának..., és oly kevéssé volt megbecsülve! Remélhetően minden Firenzébe látogatóban megmarad az emléke legalább akkor, amikor majd megveszik a jegyet a róla elnevezett Vasari folyosóra.
És ha eddig még nem tette, akkor megveszi Giorgio Vasari fentebb ajánlott könvvét, mert ha meg akarja valaki ismerni Itáliának és Firenzének a művészetét, akkor annál a könyvnél jobbat bizonyosan nem talál! Igaz, nem csak itáliai festőkről ír, de ez csak dicséretére válik!
Na és persze Wellner István "Firenze" című útikönyve semmiképpem nem maradhat el a Panoráma kiadótól..., de most már a bőségesebb és főleg "modernebb" információk idejében már nem elég csak abból a műből felkészülni.
!!!!!!!
De, fokozva az izgalmakat, van egy talán minden egyébnél tartalmasabb könyv, minek írója Feuer István Firenze kutató. 2015-ben jelent meg könyvének első kiadása, minek címe "A csodálatos Firenze"! Egy Firenze iránt komolyan érdeklődő ember könyvespolcán feltétlenül ott kell lennie annak a könyvnek is! Én még magánkiadásban vettem meg, de úgy tudom, hogy pár éve árulják könyvesboltokban is! Egyszerűen kihagyhatatlan, ha komoly az érdeklődés Firenze iránt! De némiképpen problémás a dolog, mert az a könyv nem az a hagyományos útikönyv, hanem olyan, amit bizony még otthon kell forgatni! Ez az én nagyméretű Feuer István könyvem 560 oldal, képek nagyon ritkásan vannak benne, és azok sem színesek, de betű aztán bőven van! :-) Kihagyhatatlan, ha tényleg meg akarjuk ismerni Firenzét!! A-4-es méretű lapokkal 540 oldal..., csupa írás, csupa Firenze, csupa csodálatos művészet és néha kevésbé csodálatos történelem! Nagyszerű jegyzeteket lehet belőle készíteni az utazáshoz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)