Piero de Medici 1467 májusában a híres hadvezért, Bartolomeo Colleonit és katonáit küldte csatába Toszkána elfoglalása céljából. Győztek, így Piero de Medici Toszkána korlátlan ura lett. Igaz, Piero nem szeretett harcolni, leginkább a könyvei társaságában érezte jól magát. Azt is mondták róla, hogy "úgy lapozza a könyveit, mintha halomba gyűjtött aranyat simogatna! Az egyik napon pusztán nézegeti a könyveit, így múlatja az időt. Más napokon - úgy mondják - előveszi a múlt császárainak és nagy embereinek képmását, egyik-másik aranyból készült, mások ezüstből, bronzból, drágakövekből, márványból vagy más anyagból, melyre gyönyörűség csak rápillantani is..." "Értékes, vagy különös tárgyak vásárlásakor nem törődik az árral."
Ahogyan apja, Lorenzo Medici is, úgy Piero is a művészek között kereste a barátait, de kivételezett helyzetben volt számára is Donatello. Érdekes módon halálát közeledvén Donatello utolsó kívánsága az volt, hogy Cosimo Medici (il Vecchio) mellé temessék a San Lorenzo templomban. Piero teljesítette a kívánságát, a költségeket is ő állta. Művésztársain kívül több ezer egyszerű firenzei polgár is elkísérte Donatellót azon az utolsó útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése