Pitti palota, Galleria Palatina = Palota képtár + királyi lakosztályok

 A Pitti palotában lévő Palatinus képtár anyaga nagyjából hasonló méretű az Uffizi képtáréval. Kérdés lehet, hogy miért is a neve Palatinus képtár? Egyszerű, de nem könnyen kitalálható oka van ennek: Anna Maria Lujza volt az utolsó Medici, aki a Pitti palotában élt ..., a "palota", vagyis a "Palatinus" itt a kulcsszó..., egyszerűen "Palota képtár", ahol Tiziánótól Rubensig szebbnél szebb festményeket láthatunk!.

És nem csak a képtár az, amiért érdemes oda ellátogatni, hanem a csodálatos királyi lakosztályok is emlékezetesek maradnak az egyszerű földi halandóknak! Amikor Firenze néhány évig Olaszország fővárosa volt akkor II. Viktor Emmanuel király ebben a palotában rendezkedett be, és az évszázadok során nem változtattak benne semmit, ma is királyi lakosztály..., csak már nincsenek királyok..., helyettük szépségekre éhező turisták töltik meg a termeket.

De akkor nézzük azokat a termeket, az első és második teremben görög szobrok római utánzatait látjuk és gyönyörködhetünk az ablakon át a kertben is (a kert látogatása nincs benne a jegyárban, külön jegyet kell venni hozzá). 

harmadik teremből nyílik a legszebb kilátás a Boboli kertre, ezt a lehetőséget is érdemes kihasználni..., sajnos nincsenek ilyen képeim, mert nekem nem fért bele az időmbe más, csak a kert, és úgy tűnik, valamilyen okból nem fényképeztem..



Sant' Ambrogio Chiesa, Szent Ambrus (339-397), az orvietói templom

 Úgy tartják, hogy Orvietóban a Sant'Ambrogio templom a római időkben épülhetett, mérete is ezt mutatja, de a ma látható homlokzata már bizonyosan a XIX. században készült. Igaz, külseje nem túl érdekes, nem túl  patinás, de a templombelső igazán különleges élményben részesítheti a látogatóit. A templomocska megalapítója és névadója  a milánói Szent Ambrus (339-397) püspök volt, aki ha éppen Firenzében járt, ezen a helyen pihent  meg.

 Amit a Sant'Ambrogio templomból mostanában láthatunk, az nagyrészt egy XIX. századi felújítás eredménye, csupán fedélrészének építési idejét datálják a XIII. századra. 

Persze Orvieto nem Firenze, de annyira különleges és szép városka, hogy jó szívvel merem ajánlani, ha megoldható a meglátogatása!


Argenteria - kincstár (arany, ezüst, elefántcsont, hegyikristály) a Pitti palotában

A Pitti palota földszintjének keleti  szárnyában, annak is a 25. termében van a kincstár, vagyis az Argenteria, ami múzeum igen különleges leletekkel rendelkezik.  Európa egyik, ha tán nem a legnagyobb ilyen jellegű múzeuma, ahol  arany és ezüst tárgyak mellett elefántcsont és hegyikristály gyűjtemény is látható.

Látható..., de vajon képesek a látogatók befogadni néhány óra alatt mindazt, amit itt láthatnak? Ezen elgondolkozva  jutottam arra, hogy lévén olyan forrásanyagom, amit nem tudhatnak könyv formájában megfelelően használni a látogatók, ebben talán segíthetek. 


Petrarca (1304-1374)

 Petrarca (1304-1374)

Firenzei Köztársaság és a firenzei művészet legnagyobbjai

 Firenzei Köztársaság

Igen érdekes írás itt fenn Firenze megalakulásáról, várossá válásáról az 1115-1185 és 1197-1532 közötti kis kihagyással, de a lényeg az, hogy rohamosan megkezdődött a városka és Toszkána fejlődése, amivel néhány évszázad alatt vezető szerepe lett gazdaságilag és kultúrálisan is Európa fejlődésében. 

Kultúrális emelkedésének nagyjai voltak az irodalomban azokban a századokban Dante, Petrarca, Bocaccio...,  szobrászatban és festészetben Michelangelo,  csak festészetben Raffaello, Botticelli... és a többiek, két szóval a dicsőséges reneszánsz korszak!

Camillo Cavour gróf (1810-1861) az egységes Olaszország egyik létrehozója

 Camillo Cavour gróf  (1810-1861) legfőbb politikai célja az egységes Olaszország megteremtése volt.  1860-ban Garibaldi sikereit is felhasználva Cavour egyesítette az olasz királyságot, ami egyesítésben akkor még Róma és Velence nem vett részt. 
-
1859-ben megalakult a magyar légió is  Kossuth Lajossal az élen Ausztria ellen. Kossuth is az itáliai liberális nagypolgári nemesség nevében tevékenykedett.


A Föld népességének eloszlása

 


Igen elgondolkoztató ez a térkép ..., ami feltűnő, hogy a viszonylag nem nagy területen lévő Indiában annyian vannak, mint Amerikában, Európában és Ázsia nagy részében. Elgondolkoztató..., már azért is, hogy gondolván a nagyon sűrűn lakott területre és a minden bizonnyal nem megfelelő higiéniára sűrűn lehetnek járványok. De a jelek szerint mégsem..., talán éppen ők a "kiválasztott nép"?

Garibaldi bronz lovasszobra

Arnaldo Zocchi olasz szobrásművész Garibaldiról 1890-ben készült szobra Firenzében a Lungarno Amerigo Vespucciról nyíló téren látható. 



Palazzo Altoviti (Borgo degli Albizzi 18) Firenzében, másnéven Palazzo Visacci (Fintor Palota)

 Gyanítom, hogy Firenzében nem csak egy Altoviti nevű palota volt, de ennek van valami mókás története, ami miatt figyelemre méltó. A hivatalos nevét már leírtam, de Palazzo Visaccinak csúfolják, ami magyaruk "Fintor Palota". Érdekessége az, hogy Firenzei művészekről és egyéb hírességekről készült domborművek díszítik az épület homlokzatát, mint pl. Amerigo Vespucci, Dante, Marsilio Ficino, Petrarca, Boccaccio...  Azt viszont nem tudni, hogy kik készítették és mi okból ezt az érdekes "kiállítást". A szobrocskák megtekintésénél talán jó hasznát lehet venni egy távcsőnek is. De vajon ki lehetett az alkotója ezeknek a mókás domborműveknek? És lehetőség van bárki számára legalább a palota kertjét látni?


-


-
-
 Ezt a gyönyörű festményt Raffaello festette, Bindo Altovitót (1491-1556) ábrázolja a híres kép.



Szent Márton "jóemberei" - a Buonominik

 12 "jóember" alapított egy olyan szervezetett, ami az önhibájukon kívül elszegényedett emberek megsegítésén fáradozott. Tevékenységük arra irányult, hogy a városban élő olyan szegény családokat támogassák, akik szégyellték a helyzetüket és nem kértek senkitől segítséget. Ma is látható a Szent Márton kápolna falán az a kőfalba vájt nyílás. A kolostor külső falán elhelyeztek egy ládát, amibe a bajba jutott emberek bedobhatták segélykérő levelüket. A Szent Márton kápolna belső falára viszont egy másik ládát szereltek, ahová azok dobhatták be adományaikat., akik megengedhették maguknak az adakozást. A társaság tagjai által megítélt adományokat kiosztották, és amikor kifogyóban volt a kassza, akkor egy gyertya meggyújtása  jelezte a külvilágnak, hogy fogytán van az adomány. A "12 jóemberen" kívül bizonyára névtelen jótevők is csatlakoztak ehhez a nemes adakozáshoz.

I.Ferdinando de Medici nagyherceg (1549-1609)

 I. Ferdinando nagyherceg bíboros volt Rómában, és esélyt láttak sokan arra, hogy majdan pápa lesz. Minden tekintetben tökéletesnek látszott a feladatra, okos volt, szorgalmas, tisztelettudó, és ami igen jellemzi a Mediciket, álhatatos műgyűjtőként csodálatos műtárgyakat vásárolt vagy készíttetett művészeivel.

-

-


Mint uralkodó is nagyon ígéretes volt, jó kapcsolatot tartott fenn kora jelentős szereplőivel, tartós békére törekedett államában. Feleség választásában a francia kapcsolatot igyekezett erősítni, Christine de Lorraint választotta, aki a francia királyné, Medici Katalin unokája volt. Esküvőjük alkalmával a Pitti palota udvarát vízzel árasztották el, majd csatajelenetet rendeztek benne.és sok hasonló látványossággal szórakoztatták vendégeiket. Christine 9 gyermeket szült és 72 évet élt, ami igen ritka volt akkoriban. 

I. Ferdinando az Arnóból hajózható csatornát csináltatott és így összekötötte Livornót Firenzével, ami által mondhatni tengeri kikötője lett Firenzének.  Bárkinek szabad letelepedést engedélyezett, így Livorno nagy fejlődésnek indult abban az időszakban.

Legnagyobb vállalkozása azonban a család szerinte méltó emlékéről szólt, ami a Capella dei Prinzipi lett. Ferdinando nagyherceg elhatározta, hogy valami egészen különleges és hatalmas építményt csináltat a junior ág emlékére, és ez sikerült is neki. Hogy tetszik-e ez a vállalkozás mindenkinek, az mellékes volt, mert szinte semmi nem volt elképzelhetetlen számára. A hatalmas épületen azért nem olyan nagyon hatalmas a kupola, de azért jó magasan van és messzire ellátszik. A kör alaprajzú épületben körben vannak a gyönyörűen megmunkált porfír koporsók, melyek mögött az adott fejedelem szobra áll, illetve állt volna, de talán nem készült el mind. Ám valami ennél furcsább dolog is van ott, merthogy azok a koporsók üresek voltak és üresek ma is, a tetemek óvatossági okokból egy hátúlsó zárt teremben vannak! Alapvetően ez minket annyira nem érdekel, nem igazán kedveljük a nagyhercegeket. Akihez talán fűz minket valami pozitív érzelem, az Anna Maria Luisa, akinek nem engedték meg, hogy nagyhercegnő legyen, de képletes sírja természetesen neki is itt van. Pietre delle Dure volt annak a műhelynek a neve, ahol az itt  felhasznált féldrága köveket megművelték. Úgy hírlik, hogy magát a műhelyt kizárólag ennek a vállalkozásnak alapították.

A Medici család tagjainak születési és halálozási éveik, valamint uralkodásuk ideje

 

Lotharingiai Ferenc István, I. Ferenc német -római császár (1708- - 1765)

 Lotharingiai Ferenc István   (1708-1765),   I. Ferenc néven német-római császár (1745-1765)

Lotharingia történelme 

Modern Múzeum Galériája Firenzében

 Lotharingiai I. Lipót nagyherceg 1784-ben elrendelte egy külön kiállítóterem megépítését arra a célra, hogy a festészetre fogékony ifjak az ott tanulmányozható képek alapos vizsgálatával tanulhassanak általuk. Erre a célra jött létre a Modern Művészetek Galériája, ahol minden évben voltak kiállítások, és a legsikeresebb képeket ott helyezték el. 

Ám idővel ismét költözködni kellett, 1914-ben a királyi család kiköltözött a palotából, és helyükre az akkor már igen jelentős mennyiségű alkotásból állandó kiállítást rendeztek be.a felső emeleten. A  "Modern képtár" 1922-ben kezdte elfoglalni itt a palotában a helyét, majd két év múlva nyilvánossá tették a kiállítást. Összesen 30 terem telt meg festményekkel, a művek több, közel 250 év munkáját ölelik fel, 1750-től 1914-ig. Bár gazdag művészeti értéket képviselnek a Modern képtár képei is, de azért talán a Galleria Palatinához nem mérhető a művek művészeti értéke, így ha idő szűkében választani kell, akkor a Palatina meglátogatása tűnik jobb döntésnek. De azért nem árt utána nézni, hogy kit mi is érdekel igazából a jelentős időket kívánó választékból. 

Azt tapasztalatból tudom, hogy az Uffizihez hajnaltól sorba kell állni, mert arra a múzeumra van a legnagyobb érdeklődés. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy egyszer elsőnek léptem be az Uffizibe néhány óra álldogálás után..., de megérte, mert aki nyitás körül megy, annak nagyon hosszú várakozással kell számítania, hiszen a már bentlévők nem sietnek, hanem bizonyára alaposan körülnéznek!

Antonio Magliabechi (1633-1717)

Antonio Magliabechi könyvtár 

Antonio Magliabechi (beceneve: Könyvtári egér) 40.000 könyv és 10.000 kézirat volt a könyvtárában.

Dante Beatricéjének és gyermekkorában Cosimo de Medicinek is otthona volt a mai Banca Toscana épülete - Palazzo Salviati (Via del Corso 6. szám) -

Úgy tartják, hogy Firenzében a mostani Banca Toscana épületében élt a Via del Corson a Portinari család, köztük Beatrice,  Dante szerelme is. 

De nem csak ő volt híres lakója ennek az épületnek, Giovanni delle Bande Nere  és Maria Salviati fia, Cosimo Medici (1519--74), aki idővel Toscana nagyhercege lett, szintén ebben az épületben töltötte gyermekkorát.

Villa la Petraia

 
-

A Medici hercegek, nagyhercegek is szerették a változatosságot a szabadidejükben, ezért több városon kívüli palotát is építtettek vagy vásároltak maguknak. Ez a lenti volt az egyik, amit 1544-ben vásároltak meg. A palota eredetileg a Brunelleschi család tulajdona volt, majd a Strozzi család tulajdona lett, mígnem a Medici család megvásárolta tőlük.

-
-
-
. Gondolom azok a középen lévő fák már békeidőben kerültek oda..., mert hogy mostanában már nem kell szemmel tartani a várost, mivel manapság "csak" a tuiristák hadai ostromolják. Furcsa, hogy a fákkal eltakarják a várost.



Pragmatica Sancio

 Pragmatica Sancio (latin kifejezés, ami "elrendezést" jelent) Ezen törvény garantálta bizonyos törvények és határozatok megtartását, ami valójában egy királyi rendelet volt. Mária Terézia révén hallhatjuk többször ezt a kifejezést.

-


Giano della Bella

Giano della Bella

-

-

Ghibbelin családba született, de valamilyen okból felnőttként a guelfeket támogatta minden tekintetben, így 1292-ben ő vezette a nemesek (ghibellinek) ellen a "mágnások háborúja" nevű eseményt. Személye és neve nem igazán  ismert, de a fenti linken bizonnyal majdnem mindent megtudhatunk róla.

Noli Me Tangere

 Noli Me Tangere - Ne érints meg engem

A feltámadott Krisztus ezen szavakat mondta az eléje térdeplő és lábát megcsókolni akaró Máriának. Számtalan festmény készült erről a nem mindennapi eseményről, talán az egyik legtöbb festőt megihlető téma volt.


A németek visszavonulása Firenzéből 1945-ben

 

Számomra, és gondolom mások számára is igen elgondolkoztató ez a kép, mely a II. világháború végefelé készült. A visszavonuló németek persze hatalmas károkat okoztak, de nézzétek csak a szinte  érintetlen épületeket a parton! És ez nem volt véletlen, ha lehetett Firenze városának elpusztítása nélkül visszavonulniuk a németeknek, akkor ezt részben megtették! Persze nem nézhetjük el sok egyéb cselekedetüket, de minden bizonnyal földig rombolhatták volna Firenzét, ha úgy akarják. Talán nem naív gondolat tőlem, hogy maga a város számukra is nagy értéket képviselt, és gondolom, hogy gondolják sokan mások is, hogy sokkal nagyobb rombolást is véghezvihettek volna, de nem tettek jelentős kárt magában a városban. Hát a hídaknak pusztulniuk kellett, hogy az üldözőket visszatartsák, de a városnak jelentő része érintetlennek tűnik a kép alapján. Az egyetlen Ponte Vecciónak megkegyelmeztek a menekülés miatt,,,, , persze nem tudhatták, hogy hány menekülő van még mögöttük, de egyszer határozniuk kellett, hogy elzárják az utat, így hát a híd körüli épületeket robantották fel a hídon átmenő utolsó katonák. Mondjuk a fenti képen éppen nem ez látszik..., a parti házak itt érintetlnek, "csak" a hidakat rombolták le. Volt némi szépérzékük ezeknek a németeknek..., de tán inkább sietniük kellett hazafelé.

A "Budai oldalon" valószínűleg szintén nagy károk lehettek az épületekben, de az a rész nem volt olyan sűrűnlakott. Firenze igazán az, amit a képen látunk, a másik oldal akkor még nem volt sűrűn lakott (most sem az). az a dombos terület nem volt fontos másnak, "csak" az ottlakóknak akik többnyire nagy kertjükben szép villákban éltek. Bizonyára a hidak helyreállítása önkéntes ingyen munka volt, éppen elég sokba kerülhetett az építőanyag. Háború volt, nem csak Olaszországban, de egész Európában, 

Hát el lehet alaposan gondolkozni ezen az eseményen, meg azon is, hogy vajon miért nem tettek nagy kárt a város épületeiben a németek. Talán volt szépérzékük? Nézem a képet a monitoron..., micsoda pusztítást lehetett volna ott is tenni..., de nem tettek. Persze a hidak lerombolása is hatalmas kár volt, de a visszavonulás másként nem ment volna, használhatatlanná kellett tenni mindet, mielőtt odaérnek az őket üldözők. Most megint kicsit elgondolkozok azon, hogy hogyan tarthatták a kapcsolatot, hogyan, mikor és ki adott ki komoly cselekvésekre parancsot? Ki mondhatta ki és hol és hogyan és mikor..., pl. hogy a Ponte Vecchiót ne rombolják le, de a hídfőknél lévő épületeket igen?

Rég volt, csúnya volt..., de szinte mindent helyre lehetett hozni, csak az emberi életeket nem. Nagy lecke volt, és talán bízhatunk abban, hogy Európában soha többé nem lesz semmilyen hasonló esemény.

-

Étkezési lehetőségek Firenzében

A turistáknak is kell enni, aminek kivitelezése elsősorban az anyagi helyzetünktől függ. Természetesen az étterem a legjobb választás még akkor is, ha meglehetősen drága. Ha nem is minden nap, de néhányszor érdemes kipróbálnunk az éttermi lehetőségeket, de az éttermeken kívül nagyon keresettek a kisebb kifőzdék, ahol olcsóbb, de laktató ételeket árulnak. 

-

https://restaurantesaranjuez.com/hu/etkezesi-lehetosegek-firenzeben/ 


https://diningguide.hu/harapjunk-firenzebe - a legendás Gianni 10 helyet-ajánl itt, amit látni és kostolni érdemes.     


Dino Campana (1885-1932)

 Dino Campana (1885-1932)

A XIX. és XX. század fordulóján élő olasz költő neve nem igazán ismert, így nem sokak számára ismertek versei sem. Csak néhány versét fordították le magyarra. Különleges ember lehetett..., és csupán 47 évet élt.


Basilica Santa Maria Novella, Dominikánusok, a Kolduló rendek templomai, Domenico (Domingo) de Guzmán (1170-1494), Domenico Ghirlandaio (1449-1494)

 


-

Ezen templomok építésének szervezői azon spanyol kolduló rendek voltak, melyeknek nem volt vagyonuk, hanem leginkább a hívektől kaptak támogatást az életben maradáshoz. Többnyire mezitláb és koldusköpenyben járták a várost, de azon is túl, szerte Európában. Dominikánusoknak nevezték őket..., ők voltak az "Úr kutyái", vagyis Domini Canes. 1221 hivatalosan a rend megalakulása. Templomuk , a Santa Maria Novella 1246-ra épült fel, de ez még egy igen kicsiny templom volt. Domenico di Guzman

-

Az egyre gyarapodó gyülekezet anyagi hozzájárulásával aztán 1279-ben már lerakták az új templom alapjait. Az építők neve nem ismert, maguk a szerzetesek építették fel azt a gyönyörű, 99 méter magas és 62 méter széles épületet. Azért persze minden bizonnyal voltak az építkezéshez értő emberek is köztük, mint például Giovanni da Campi, aki a Ponte alle Carraiát is építette. 

1279-ben tették le a gótikus stílusban épült templom alapkövét. Nem csak Firenze, de egész Itália egyik legszebb építménye ez a csodálatos gótikus templom, amit 1340-ben fejeztek be, de, nem tudni miért, csak 1420-ban szentelte fel V. Márton pápa. Érdekessége a templomnak, hogy a főhomlokzaton 6 családi sírkamra épült, melyek egyikében a híres festő, Domenico Ghirlandaio földi maradványai vannak..., hogy melyikben azt feliratozás híján nem tudtam megállapítani..., de úgy írják, hogy a saroktól a harmadik avellóban. Na de melyik saroktól..., mert nincsenek a sírok nevekkel ellátva. De ez igazából nem is fontos, nevek nélkül is sokféle szép gondolat járt ott a fejemben, főként mert Ghirlandaio a legkedvesebb firenzei festőm. Lehet, vannak nála nagyobb művészek, de Ghirlandaio az, aki a legtöbbet mutatja élete Firenzéjéből és lakóinak életéből.

.

Cappella dei Principi - Pietra Dura - Anna Maria Lujza- Patto di Famiglia Medici


Pietra Dura  = féldrágakő

Ezzel a csodálatosan munkálható színpompás burkolattal látták el az egész nagyhercegi kápolnát            
I. Ferdinando nagyherceg utasítására. Mondhatni e célból létesítettek egy üzemet, melyben kizárólag ezt a burkoló anyagot készítették. A munkálatokat Ferdinando nagyherceg szervezte és ő is finanszírozta a hatalmas kápolnának a költségeit. 
-
Hogy miképpen értékeljük Ferdinandónak ezt a vállalkozását, azt mindenki eldöntheti magában, amikor ott áll és csak néz és néz...!  Ám van valami, ami semmit nem tud megszépíteni, és hiába szép a környezet, az ott lévő koporsókban lévő személyek közül csak egy van, akinek sorsa talán megérinti a szívünket, az utolsónak, Anna Maria Lujzának a sírja. Nehéz sorsa volt, bár érdemes lett volna arra, hogy nagyhercegnő legyen..., ám az akkori viszonyok ezt nem engedték meg neki, mert hogy nő volt. Minden bizonnyal jó, sőt, sokkal jobb gazdája lett volna a mondhatni "halálra  ítélt" városnak, mint akkoriban bárki más!
-


-

De a neve az utókor számára enélkül is igen fényesen kell, hogy csengjen! Hogy miért is? Azért, mert ő, Anna Maria Luisa Medici gondoskodott arról, hogy bár a halála után osztrák férjére szállt a Medici vagyon, de az csak képletes lehetett, mert az általa megfogalmazott rendelet kikötötte, hogy soha semmi műkincset nem vihetnek el senkik Firenzéből, de bárkinek mindig lehetőséget kell adni arra, hogy azokat a műkincseket megcsodálhassa a firenzei múzeumokban! Szóval a  Patto di famiglia tette lehetővé, hogy Firenzében minden érdeklődő láthasson minden múzeumban és minden templomban minden időben minden Medicik által gyűjtött műkincset!

Torre dei Donati + Dante Alighieri

A Torre dei Donati a kép közepén egyike a régi korokból megmaradt vakolatlan firenzei lakótornyoknak a híres Via del Corsón. Az utca híre leginkább azért él még most is, mert úgy tartják, hogy ezen utca házainak egyikében született Dante Alighieri. Ha Firenzében járunk érdemes alaposan megtekinteni az épületet és környékét a hangulata miatt. De nem csak ezen az épületen, hanem a környék több más épületén is idézeteket írtak, írnak a falakra Dante rajongói. 




Magyar festők önarcképei a Vasari-folyosóban


Nem is gondolnánk talán, hogy magyar festők önarcképeiből is láthatunk néhányat a legendás Vasari folyosó falain Firenzében. Az igazság az, hogy nem túl sok, de tán egy tucatnyi ilyen festmény is látható ott, bár én csak néhány képet találtam itt a neten.:  Sajnos még nem volt szerencsém átsétálni azon a folyosón, de nagyon nagy vágyam, hogy egyszer én is ott járjak azok között a festmények és falak között !


-

-

-


                                                                        Benczúr Gyula

-
-

  És voltak bizonyára mások is, akikről ezidáig nem találtam feljegyzést. Sajnos még nem volt módom nekem sem végigsétálni azon a folyosón.

Pio Fedi: Fanti tábornok emlékműve a Piazza San Marcon

 Az itáliai "Risorgimento" nevű eseménynek, mely az olasz függetlenséget tűzte ki célul, vezető alakja volt az 1865-ben elhunyt Manfredo Fanti tábornok, kinek szobra a Piazza San Marcon áll. A kor legismertebb szobrásza, Pio Fedi készítette el Fanti tábornok emlékművét. Pio Fedi arról is híres, hogy ő volt az egyetlen XIX. századi szobrász, akinek legalább egy szobrát a Loggia del Lanziban helyezték el..., de az nem ez a szobor volt, hanem a Filoxena elrablása. Azért Fanti tábornok szobrának talapzatán lévő domborműveket is érdemes alaposan megszemlélni, a Politika, a Sratégia, az Erődítés és a Taktika szimbólumait láthatjuk rajtuk. 

-




Lakótornyok Firenzében,

 A középkori Firenze nem volt egy egyszerű város, mivel lakói között igen gyakoriak voltak a nézeteltérések, amik bizony gyakran halállal, halálokkal is végződtek. Igaz, nem csak Firenzére volt ez jellemző, Toszkána, de mondhatni egész Itália lakói gyakorlatilag mindig készek  voltak egy kisebb, nagyobb összecsapásra. Ma már elég kevés álló lakótorony van Firenzében, mely épületek adtak egykor védelmet, vagy máskor lehetőséget az egymás elleni hadakozáshoz. Ezen lakótornyok ma már elég ritkásan láthatóak Firenzében (San Gimignanóban van több és látványosabb), de vannak köztük látogathatóak is. A legismertebb Firenzében a Casa di Dante, amit mindenképpen érdemes felkeresni..., habár olyan nagyon nem eredeti, de még mindig jobb, ha nem teljesen eredeti, de van és olyan, mintha az lenne. A többit már a fantáziánkra lehet bízni. :-)

A Torre dei Donati arról híres, hogy a 3. és 5. számú épületben Gemma Donati, Dante szerelme nőtt fel ..., és ami a mai helyzetet érdekessé teszik, a ház falain sok-sok Dante idézetet lehet olvasni, amiket Dante művészetének csodálói véstek a falakba.

Firenze kártya

 Firenzecard

Megnyitva a linket mindent meg lehet tudni a kártya használatáról. Én még sajnos nem tapasztaltam a kártya előnyeit, de tapasztalatom van a több órás sorállással az igen frekventált múzeumoknál, és ezzel a kártyával ha nem is minden múzeumba, de a legfrekventáltabbakba könnyebb a bejutás. Azt nem garantálhatom, hogy percek alatt be lehet jutni, de bizonyosan sokkal gyorsabban, mint a korábbiakban. 


Gian Carlo di Cosimo de Medici (1611-1663)

 Gian Carlo de Medici

Sokat nem lehet tudni róla, de fő külső vonásai alapján bizonyára egy rabszolganő gyermeke volt Cosimo de Medicitől, akit befogadott Cosimo a családjába, nevet és rangot adott neki. Egyházi emberként meglehetősen magasra jutott a ranglétrán.

Francesco Ferrucci (1489-1530)

 Francesco Ferrucci volt az a firenzei parancsnok, aki felvállalta, hogy megvédi Firenze városát és annak lakóit attól a seregtől, amely korábban a Sacco di Roma borzalmas eseményeit irányította. Habár nem sikerült megvédenie Firenzét, azért a városban a Via Santo Spiritón emléktábla hirdeti hősiességét, és az Uffizi kültéri szoborcsarnokában láthatjuk a szobrát is. Személye azért eléggé megosztó..., de katona volt és tette a dolgát! 

Gyermekként Savonarola "csapatában" volt Ferrucci is, segített megtisztítani a várost a felesleges és bűnös luxustól.

12 nemzeti park Firenzében

 12 nemzeti park

Giardino delle Rose

 Giardino delle Rose

Ha netán pont a rózsák nyílásakor vagyunk Firenzében, ráadásul szeretjük is a rózsákat, akkor érdemesnek tűnik kis felüdülésként a programunkba beiktatni ezt a különleges kertet. Persze nem csak ez az egy kert érdemes megtekintésre Firenzében..., de azt is tudom, hogy az idő abban a fantasztikus városban nagy kincs..., szóval tényleg csak rózsanyíláskor, talán májusban néhány órácskára... :-) Én sajnos nem jártam még ott, nem tudtam a létezéséről, de az tény, hogy Firenzébe nem a rózsákért megyünk elsősorban, ám ha van rá idő, szép színfoltja lehet az utazásnak.

Firenze látogatható kertjei

 Firenze látogatható kertjei

Teatro Comunale (Corso Italia 16)

Ha Firenzében sétálunk, ott is a Corso Italian, akkor ha szeretnénk legalább kívülről látni Firenze színházát, akkor a 16-os számot keresse. Azt írják a könyvek, hogy belül igazán impozáns az épület, de külseje nem feltétlenül juttatná eszünkbe, hogy az egy színház..., és nem is akármilyen színház. Van egy minden évben megtartandó rendezvény a színpadán, a Maggio Musicale, amin Európa legjelesebb zenészei vesznek részt nagy sikerrel.   Az esemény színvonalához igazodnak a belépési díjak.

-



Luca Landucci (1436-1516) A Medicik elleni (Pazzi összeesküvés) merényletről idézetek

 Luca Landucci (1436-1516) valójában egy kicsit unatkozó patikus lehetett, aki talán nem túl mozgalmas munkája miatt keresett magának egy izgalmasabbnak tűnő feladatot, vagyis naplóírásba fogott! Tudta ő, hogy városa a maga nemében egyedülálló, a benne élő személyek, a benne történő események, a benne lévő épületek is megérdemlik, hogy megörökítse létezését és történéseit. Ahhoz viszont, hogy érdekesebb emberekkel és azok történeteivel találkozzon, új helyre költözött a patikájával együtt. Ez az esemény még a Strozzi palota építése előtt megtörtént, majdhogynem a majdani palotával szemben állt a háza. Nem tudom pontosan, hogy áll-e még, mert amikor én a Strozzi palota közelében jártam, nem tudtam, hogy más okból is érdekes lehet számomra az a környék. Azt olvastam, hogy abban, hogy ő is egy olyan jó helyre költözhetett üzletével, abban szerepe volt újdonsült feleségének is, aki igen szép hozománnyal érkezett a házasságba.

-

A könyvem szerint 1450 - ben kezdte el a patikus Landucci kérve és kéretlenül összegyűjteni a városról és lakóinak életéről szóló információkat...., de ezt az információt nem igazán fogadhatom el, hiszen a krónika szerint akkor még csak 14 éves volt. De ez az adatgyűjtési időpont lényegtelen is, ami lényeges, az az, hogy ha ő nincs, akkor vajmi keveset tudnánk Firenze egy nagyon fontos szakaszának történetéről! Talán nem tudnánk pl. azt sem pontosan, hogy mikor is történt a Medicik elleni merénylet. Luca Landucci így jegyezte fel a történetet:

"És az 1478-as esztendő áprilisának huszonhatodik napján, szentmise közben, éppen amikor magasra emelte a pap az Úr testét a Santa Maria del Fiore-templom kórusának tövében, az oldalkapu mellett meggyilkolták Giuliano de Medici és Francesco Nori urakat. Lorenzo de' Medici a nyakán kapott sebet mely nem volt halálos, sikeresen a sekrestyébe menekült, így további bántódás nem érte. Az említettek halálának oka egy bizonyos összeesküvés volt, amelyet többen szőttek, Jacopo de Pazzi és fiai, Francesco és Guglielmo."


Medici Katalin (1519-1589) és a "Szent Bertalan éjszakája"

 Medici Katalin 1519április 13-án született Firenzében, és még ugyanezen hónap 28-án anyját, majd május 4-én apját is elveszítette. Rokonai rangjának megfelelően gondoskodtak róla. 14 évesen ment férjhez II.Henrik francia királyhoz, de hiába volt királyné, férje nem szerette, nem becsülte. A király többnyire szeretőjével, Diane Potierssel múlatta az időt, de ennek ellenére Katalinnal létrejött házasságukból  7 gyermek is született. A király halála után régensi szerepe volt Katalinnak legidősebb fiának nagykorúságáig. 


Minden bizonnyal a legjobban gyűlölt Medici volt a történelem folyamán, de az a rémség, amit elkövetett, nem Itáliában történt. Az esemény, vagyis a Párizsba békekötési szándékkal érkező, vagy más források szerint a királyi vőlegény esküvőjére érkező hugenotta (református) vendégek száz számra történő lemészárlása volt, ami nagy valószínűséggel Katalin parancsára történt!  Szent Bertalan éjszakája néven ismert ez az iszonyatos történelmi esemény, ám ennek a cselekedetnek nem voltak Katalin számára következményei. Boldogtalan feleség, boldogtalan királyné, de mégiscsak három király édesanyja volt..., akiket igencsak próbált kormányzásukban befolyásolni. Két lányából lett királyné.

Kemény olasz nő a francia trónon

Jó kapcsolatokat ápolt unokabátyjával, Ferdinandóval, aki idővel Firenze nagyhercege lett.

Lorenzo il Magnifico emlékezéséből részlet apja halála után

 "Apám halála után a második napon meglátogattak a város legtekintélyesebb urai, és - bár én, Lorenzo, nagyon fiatal voltam akkor, alig 21 esztendős - részvétüket nyilvánítva rábeszéltek, hogy kövessem apám és nagyapám példáját, vegyem át a város és az állam vezetését. Ez az ajánlat nem állt összhangban fiatal korommal; vonakodva mondtam csak igent, a rám váró terhek nagyságára és a feladattal járó veszedelmekre tekintettel. Mégis elvállaltam: vagyonunk és barátaim érdekében. Mert Firenzében könnyen pórul jár az, aki gazdag, és nem gyakorol befolyást a kormányzatra.... Súlyos gondokat okozott nekem, hogy magas rangú és nagy hatalmú férfiak törtek vesztemre, minden rendelkezésre álló eszközzel.... Olykor még a halál  is elviselhetőbbnek látszott a nehézségekkel szemben folytatott kényszerű küzdelmeknél...."

(Lorenzo il Magnifico emlékezéseiből)


A Medici ház kb. 300 éve

 Nagyvonalúan számolva körülbelül 1378-ban indulhatott meg az ismertség útján a Medici család. Már az is talány, hogy miért pont "Medici", vagyis "Orvos" lett a nevük, amikor is valószínűleg földműveléssel foglalkoztak, de ez már megmarad örök talánynak.

A történelemben első néven nevezett Salvestro Medici (1331-1388) a chiompik (takácsok) lázadásakor (1378)  lett ismert, aki, bár nem tartozott közéjük, de mégis segíteni akart a takácsoknak. Ám próbálkozása nem vezetett sikerre, a felkelést elfojtották és neki is menekülnie kellett Firenzéből, további útjáról nincsenek feljegyzések. Ám volt egy unokatestvére, aki bankár volt, a vállalkozása sikeres lett, de ő a család Averado ágához tartozott. Hogy pontosan mi és hogyan történt azt ilyen történelmi távlatból nem lehet pontosan tudni, de úgy tartják, hogy valami okból megváltoztatta a nevét, Giovanni di Bicci lett belőle, ezen a néven ismeri az utókor. Végezetül a család két ága összefogott és vállalkozásuk igen sikeresnek volt mondható. Idővel ugyan  Bicci egyedül maradt, de akkor jött el az ő ideje, amikor az ugyancsak Firenzéből származó Balthasare Cossa bíboros lett a pápa, és Bicci a pápa bankára lett. Alaposan meggazdagodott, majd idővel visszament Firenzébe, mely város éppen fejlődni kívánt, amihez sok pénz kell. A Via della Lana és a Via Porta Rossa sarkán hozta létre azt a bankot, amely idővel a Medicik bankja lett.

Giovanni di Biccinek két fia született, az egyik a Cosimo  (1389-1464) nevet kapta a másik pedig Lorenzo (1395-1440) lett ..., ez a két név gyakorlatilag fennállásuk során végig a Medicik kedvelt keresztneve volt..., de néha egy-egy Giovanni is került a családba. Idővel a "öreg" Cosimo és az "öreg" Lorenzo valóban öreg lett, de már jött az új Cosimo. Szerencsés módon édesanyja egy a senior családból származó Salviati  lány volt, édesapja meg a junior ágból származó Giovanni delle Bande Nere , aki azonban sajnálatos módon meglehetősen fiatalon meghalt egy Rómát védő csatában (Sacco di Roma, 1527). Így történt meg az, hogy 18 éves koráig édesanyja és rokonai, pártfogói igen jól felkészítették az ifjú Cosimo Medicit, aki 1537-ben  Firenze hercege, majd 1537-től Firenze és Toszkána hercege, majd 1569-től haláláig, 1574-ig Toszkána nagyhercege volt. Támogatói azt gondolhatták, hogy majdan ők fogják irányítani az eseményeket, de tévedtek, mert az ifjú Cosimót ( már túlságosan is jól felkészítették, így aztán nélkülük intézte a dolgokat. 

Összefoglalva 1360-ban született Giovanni di Bicci, az első ismert Medici, kinek fia, Cosimo Medici (il Vecchio) 1389-1464, és ő már tényleges vezető szerepet játszott Firenzében. Hosszabb nehéz politikai körülmények után az ifjú Cosimo Medici 1537-ben  hercegként majd nagyhercegként. Hosszú és egyre lejtő út vezetett oda, amikor 1737-ben Gian Gastone Medicivel férfi ágon kihalt a Medici család. Az utolsó élő Medicinek, Anna Maria Luisának nem engedték, hogy nagyhercegnő legyen, Toscana trónját a Lotharingiai család tagjai örökölték, akik igazából nem foglalkoztak Firenzével és Toszkánával. 

Ezekből a fenti számokból következtettek a történészek arra, hogy kb. 300 évig tartott ez a "fejedelmi majd hercegi, nagyhercegi korszak", minek végén férfi ágon kihalt a Medici család. Firenze és Toscana a Lotharingiai uralkodók tulajdona lett 1861-ig, de azzal a különleges megállapodással, mely szerint Firenzéből egyetlen műtárgyat sem vihetnek el..., és így is történt..., sőt, még maguk a Lotharingiaiak is bővítették olykor a múzeum anyagát mindaddig, míg létre nem jött az egységes és szabad Olaszország 1861-ben, melynek fővárosa is volt Firenze néhány évig..

Az 7 napos firenzei + 1 napos fiesolei program általam összeállított terve

Sajnos még én sem tudtam ezen program útját ilyen módszeresen végigjárni a várost, de több utazásom alkalmával láttam mindazt, amiről írtam. Az biztos, hogy egy hosszabb utazás alatt kellene végigjárni a várost..., és nem adtam fel még én sem azt a reményt, hogy egyszer lesz még rá alkalmam! Mondjuk ha két hetünk lenne rá, az lenne az igazi..., talán majd készítek olyan tervet is, hátha sokan használnák. Firenze nem az a hely, amit sok apró részletben lehetne megnézni, megismerni, mert hát ha már ott lennénk, mindent újra szeretnénk látni.

Az én 7 + 1 napos firenzei programom + Fiesole

0. nap / 1   Megérkezés a Michelangelo térre
0. nap / 2   Alkonyat az Arnónál

1. nap / 1   Firenze korán reggel 1-2 óra
1. nap / 2   Firenze szíve 3-4 óra
1. nap / 3   Firenze központja 3-4 óra
1. nap / 4   Séta a Ponte Vecchióig 1 óra

2. nap / 1   Nyugati városrész 
                  Palazzo Davanzatti 3 óra
2. nap / 2   A Piazza Santa Trinitáig 1 1/2 óra
2. nap / 3   A Santa Maria Novelláig 4 óra

3. nap / 1   Keleti városrész
                  Piazza del Duomótól a Bargellóig 3 1/2 óra
3. nap / 2   Piazza di San Firenzétől az S.M. Maddalena de'Pazziig 5-6 óra

4. nap / 1   Látogatás az Uffiziban 3-4 óra
4. nap / 2   Íriszkert, San Miniato al Monte 2-4 óra

5. nap / 1  Északi városrész
                 San Lorenzo negyed 4 óra
5. nap / 2  San Marco és az Accademia 4 óra
5. nap / 3  Piazza della S.S, Annunciata látnivalói 3 óra

6. nap / 1   Arnón túli városrész
                  San Fredianótól a Santa Felicitáig        3 óra     
6. nap / 2   Palazzo Pitti, Boboli, Fortezza,  4-5 óra
       vagy   Giardini és Museo Bardini 3-4 óra

7. nap / 1   Séta a belváros körül 7-8 óra

8. nap        Fiesole 5-7 óra és esti búcsú Firenzétől 

Vadászat, halászat nagyhercegi módon

 Vörös lovaglónadrág, hosszú szárú lovaglócsizma, szarvasbőr kabát, ékszerdíszes kalap - ezek voltak minden vadászatkor, halászatkor Cosimo de Medici nagyherceg öltözékei. 

Ezeken túl is rendkívül fontos volt számára a mindenkori minden alkalomra használatos megfelelő öltözet, legyenek egyszerű hétköznapok, vagy ünnepségek, annak megfelelő  volt a ruházata..

Benvenuto Cellini mester életének regénye

 "A tizenhatodik században élt Benvenuto Cellini itáliai szobrász és ötvösművész, kinek nagy hírű önéletrajzi írását, melynek világsikerét később Goethe figyelme és elragadtatása alapozta meg, méltán nevezik a „reneszánsz önéletrajzának” is. Nemcsak egy nyugtalan, energiákkal megáldott és megvert ötvösművész sorsfordulóinak, kalandjainak, szerelmeinek, alkotói terveinek, öndicséretének, jogos vagy jogtalan panaszainak, önigazolásának és emberi természetrajzának foglalata ez a mű: Egy izgalmas kor lüktet és lélegzik benne, a reneszánsz világa elevenedik meg előttünk, gazdag vegetációjával, mozgalmas nagyvárosaival, életszépítő mámorával, nyers indulataival, veszedelmesen villogó tőreivel, nagyszerű művészi törekvéseivel, kiszámíthatatlan szeszélyű egyházi és világi hatalmasaival, diadalmas vagy elbukó halandóival és halhatatlanjaival. Nincs olyan kalandregénye a világirodalomnak, mely nagyobb erővel és több színben idézné a teljes életet."

Benvenuto Cellini mesterről hallva vagy olvasva mindig eszembe kell, hogy jusson egy kamaszkori emlékem. A szomszédunkban élt egy néni, aki azt hiszem, hogy nagyon nem szeretett minket, de valami okból nekem adott egy könyvet, melynek címe "Benvenuto Cellini mester életének regénye" volt. Én akkor még szinte kislány voltam, nem hiszem, hogy akkor azt a könyvet elolvastam volna, de az esemény emléke mélyen bennem van. Felnőttként újra kezembe került az a könyv, bele is olvastam talán, de akkor még nem érdekeltek engem sem olyan nagyon "azok a dolgok", amik ott Firenzében történtek. Ma már más a helyzet, Itália történelme, művészete jelentős szerepet kapott mondhatni a mindennapjaimban is, hiszen talán nincs nap, amikor valamiért ne foglalkoznék vele. Lehet nap, melyben csak néhány percet, de többnyire inkább órákat is eltöltök ismereteim bővítésével. 

Most már úgy gondolom, hogy nincs még egy olyan izgalmas ország, mint Olaszország, és sok hasonlóan izgalmas és nyughatatlan művész volt benne, mint az itáliai Benvenuto Cellini mester.

Loggiák Firenzében

 



Az olaszok számára a loggia szó nem azt jelenti, amit nálunk, hanem egy többnyire nagy és tágas teraszt, ahol bármit lehet csinálni kellemes időben, de hőségben vagy éppen  esőben is megfelelően használható, hiszen fedett. Persze egyik sem a legkívánatosabb mellékhatás, de mégis megoldható rajta a vendéglátás piknikszerű megrendezése, a vendégek elhelyezése és az étkek tálalása a szabadban. 

-

-

Vannak..., illetve hát voltak kifejezetten "állami" loggiák is, pl. ilyen a Loggia del Lanzi a Palazzo Vecchio előtt. Ez a loggia, ahogyan a neve is mutatja,  eredetileg nem várakozásra és nem is szórakoztatásra készült, hanem a nagyhercegeket védő lándzsás katonák helye volt, akik azért nem állhattak hosszú órákon át mozdulatlanul a tűző napon vagy a zuhogó esőben. Ezen funkcióját régen elvesztette, helyettük most híres firenzei szobrászok híres szobrainak másolatait láthatjuk az árkád alatt.

Faliszőnyegek gyártása, zenehallgatás és éremgyűjtés a reneszánsz Firenzében

 I. Cosimo nagyherceg meghívta Flandriából azokat a mesterembereket, akik különösen szép faliszőnyegeket tudtak gyártani, és meg is tanítottak erre a mesterségre firenzei polgárokat. Ez is  nagyon sikeres vállalkozásnak bizonyult, a firenzei szőnyegeknek nagy keletje volt szerte Európában. Még ma is őriznek belőlük több tucatot az Uffizi és a Pitti palotában, de ma már nem használatra, hanem kizárólagosan műemlékként vigyáznak rájuk. Odáig ment a nagyherceg, hogy Flandriából hívott mestereket azért, hogy firenzei vállalkozókat tanítsanak meg művészetükre...., mert azon a szinten a szőnyegkészítés is művészi munka volt,  nagy értéket képviselnek ma is az akkoriban készült szőnyegek.

I. Cosimo nagyherceg szenvedélyesen gyűjtött szinte mindent, ami szép volt, és nagyon megbecsülte művészeit. mestereit. Nagyon szeretett minden művészetet, és annak firenzei fejlődése érdekében  minden lehetőséget megragadott. Ilyen volt például a zene, aminek akkori jeles képviselője Claudio Monteverdi volt. Érdekes a történet, mert Giulio  Caccini olyan jól megtanította Monteverdit a zeneszerzésre, hogy végül Caccini neve felejtődött, és Monteverdi által lett a zeneszerzés és a zenehallgatás, abban is főleg az operahallgatás igazából  "nagy divat" a reneszánsz Firenzében.

Cosimo Medici nagyherceg egy másik "hóbortja" az éremgyűjtés volt, minek következtében valószínűleg párját ritkító érem gyűjteményre tett szert.

Gyűjteményének darabjait ma már mindenki láthatja az Uffizi és a Pitti palota termeiben.