"Városunk veszélyes helyzetében nincs már idő a gondolkodásra. Cselekedni kell... Jóváhagyásotokban bízva elhatároztam, hogy habozás nélkül elhajózom Nápolyba abban a hitben, hogy mivel én vagyok az a személy, aki ellen ellenségeink tettei főként irányulnak, talán énnekem sikerül visszaszereznem polgártársaim békéjét azzal, hogy magamat az ellenség kezére adom... Mivel körötökben több megbecsülés és nagyobb felelősség volt az osztályrészem, mint napjainkban bármely más polgárnak, ennélfogva más polgároknál is jobban kell szolgálnom a hazámat, még ha az életem kockáztatásával is jár. Ilyen szándékkal kelek most útra. Talán Istennek úgy tetszik, hogy ez a háború, amely a testvérem és az én véremből fakadt, általam érjen véget. Vágyam az, hogy életemmel vagy halálommal, balsorsommal vagy szerencsémmel hozzájárulhassak városunk felvirágzásához... Reménnyel telve indulok el, kérem Istent, adjon erőt ahhoz, hogy megtegyem azt, amit minden polgárnak mindenkoron meg kell tennie hazájáért. Alázatosan ajánlom magam a Signoria kegyelmes urainak. Laurentius de Medici"
-
Két embernek látszott, nem egynek... Nappal úgy tűnt, hogy minden rendben van, kedves volt, vidám, bizakodó, de éjszaka keserűen gyászolta saját balsorsát, Firenzéét, és többször elmondta, hogy mit sem törődik a maga életével, de az rendkívüli módon aggasztja, hogy nem lesz képes megmenteni hazáját a rá leselkedő veszedelmektől."
Végül úgy döntött, hogy személyesen kell eldöntenie ezt a helyzetet, hajóra szállt Nápoly felé. De mielőtt útnak indult hagyott egy üzenetet a Signoriának, melynek felolvasásakor sok szem nem maradt szárazon:
Lorenzo de Medici vállalkozása ugyan vakmerő volt, de azért az életéért nem igazán kellett aggódni. Állítólag a priorok annyira meghatódtak ettől a levéltől, hogy többen sírtak. Ferrante királynak elég rossz híre volt, kevesen bíztak abban, hogy élve viszontlátják Lorenzót, de ő hitt magában. Mindenesetre rengeteg ajándékot és pénzt is vitt magával, megvásárolva így sok befolyásos személy jóindulatát. A királlyal történő megegyezés nehezen jött létre, de végül csak létrejött. A nápolyi nép szimpátiáját bőséges adományozásaival hamar elnyerte, de Ferrante király sokáig kérette magát. Lorenzo már igencsak szeretett volna véget vetni nápolyi tartózkodásának, ám végül "nagy kegyesen" elfogadta Ferrante király a rengeteg aranyat és aláírta a szövetségüket. Volt még egy érdekes feltétele a nápolyi királynak, szabadon kellett Lorenzónak engednie a még élő, de rabságban lévő Pazzikat. Hogy ez miért volt fontos neki és hány személyre vonatkozott, azt nem írta a krónika..
Firenzének nagy árat kellett fizetnie, de a város biztonságát a Nápollyal összehozott békeszerződéssel és rengeteg pénzzel megalapozta Lorenzo de Medici, akit hazaérésekor nagy örömmel fogadott Firenze népe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése