-
Firenze egyik, ha nem a leghangulatosabb tere az Arnón túli (Oltarno) városrészben a Piazza Santo Spirito. A sűrűn lakott északi városrészhez képest a hegyvidékes déli oldalon a terek is nagyobbak, és természetesen több rajtuk a növényzet.
-
Több magánkertet is meg lehet látogatni a Bobolin kívül ebben a városrészben, ilyen a Giardino Torrigiani, a Giardino delle Rose, a Giardino Bardini. Általában mindegyik kert tavasszal élvezhető igazán, de a kilátás a városra fantasztikus lehet bárhonnan és bármely évszakban.
-
A Santo Spirito (Szentlélek) templomot, melyet az Ágoston rendi szerzetesek építtettek, Filippo Brunelleschi tervezte a tőle megszokott "elegáns" stílusban az Oltarno városnegyedben. Azért ez az elegancia talán kicsit rideg, de ez ízlés kérdése. Építése nagyjából 50 évig tartott, harangtornyát 1540-ben kapta.
-
-
-
-
-
A lentebbi képeken látható kápolnában nagy meglepetés várt ránk...
-
-
-
Michelangelo Piétája nagy meglepetést okozhat az eléggé fel nem készült látogatóknak. Így jártam én is, mert a sokunk által nagyon kedvelt Wellner István féle útikönyv említi ugyan a sekrestyét, de a benne lévő "csodát" nem.
-
Az épületnek van ugyanis egy nyolcszögletű sekrestyéje, ami szerintem a legizgalmasabb műalkotás ebben a templomban, holott eredete nem teljesen bizonyos. Mi azért higgyük el azt a verziót, miszerint az abban a kápolnában látható csodálatos fából faragott Piétát nem más, mint Michelangelo faragta ifjú korában. Akkoriban még a testekkel való ismerkedés nem volt egyszerű, és az ifjú Michelangelónak azok tanulmányozására volt szüksége majdani szobrainak a lehető legjobb elkészítéséhez. Ez azonban az akkori törvények szerint tiltott dolog volt, de a még igazán csak szobrászpalánta valahogyan elérte, hogy ennek a templomnak a halottas házában tanulmányozhassa a halottak tetemeit. Nyilván valaki adott neki ehhez segítséget, és állítólag ezen segítség ellenében készítette fából azt a gyönyörű keresztre feszített Krisztust, amit a fenti képeken láthatunk. Bár kezdetben valószínűleg eldugták valahová a kis szobrot mezítelensége miatt, de miután Michelangelo hírneve a magasba szökött, külön kis kápolna épült a szobor számára. Nos ez a kápolna, amiről érdekes módon a Wellner István féle útikönyv sem tesz említést, firenzei látogatásaink egyik csúcspontja lehet. Talán még a mai napig is kétlik, hogy Michelangelo munkája..., de igazából a fából faragott szobor szépsége a legfontosabb, és ahhoz nem férhet kétség. Ha kiderülne, hogy mégsem Michelangelo munkája, akkor nem tetszene? Bizonnyal ugyanúgy tetszene akkor is, csak kevesebbet érne. Mi a fontosabb, a mű, vagy hogy ki az alkotó? Bár elég nagy igazságtalanság lett volna, ha téves a Michelangelo féle "igazság", és a gyönyörű mű alkotója ismeretlenként lenne elkönyvelve..., a mű van olyan szép, hogy Michelangelo is büszke lenne rá!.
-
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése