Solferinói csata 1859.06.24.

 Solferinói csata 1859 június 24.-én zajlott le, és a szövetséges csapatok (szárdok, franciák, olaszok) harcoltak az osztrákok ellen. Európa történelmének az addigi egyik legnagyobb csatája volt, mely 6000 ember halálát okozta. Ennek a csatának a győztese végül a szövetséges csapat lett, minek utána az olaszok megvalósították az itáliai népek egyesítését Olaszország néven. 

(A halálos áldozatok fenti száma talán nagynak tűnik, de a két majdan következő világháborúhoz képest mondhatni csekély. Az I. világháborúban 6 millió katona vesztette életét, civil áldozat 13 millió volt, míg a II. világháborúban 16 millió katona és 37 millió civil vesztette életét.)

Lorenzo de Medici útmutatása fiának, Giovanninak a pápaság útján

 "Az első dolog, amit erősen az elmédbe kell vésni, az, hogy hálásnak kell lenned Istennek. Mindig emlékezz arra, hogy nem saját érdemeid, nem a saját bölcsességed révén jutottál erre a nagy méltóságra, hanem csakis az Ő kegye folytán. Szent, példás, szűzi élettel mutassad ki háládat... Az elmúlt év során nagy vigaszomra szolgált, hogy minden külön figyelmeztetés nélkül gyakran és jó szántadból meggyóntál és szent áldozáshoz járultál. Azt hiszem nincs jobb mód Isten kegyelmének a megőrzésére, mint hogy ezt rendszeresen gyakoroljad. Nagyon jól tudom, hogy Rómában élve - amely város a bűn gyűjtőedénye - nagyon nehéz lesz számodra ezt a tanácsot követni, mert ott sokan lesznek, akik megpróbálkoznak majd megrontásoddal és a bűnbe visznek, és mert bíboros kinevezésed ebben az ifjú korban nagyon sok irigyet fog támasztani... Ellen kell tehát állnod a csábításoknak, mégpedig szilárdan...  Ugyanakkor nem szabad álszent ember hírébe keveredned. Társaságban ne mutass se túlzott szigorúságot, sem pedig felesleges komolyságot. Mindezeket a dolgokat jobban meg fogod érteni, ha már idősebb leszel . 

Bizonyára tisztában vagy azzal, hogy milyen nagy jelentőségű az a példa, amelyet te adsz, mint bíboros, másoknak, amilyeneknek lenniük kellene, hiszen ha így lenne, akkor közülük mindig jó pápa kerülne ki, és így következésképpen az egész világ békésebb lenne.

Te vagy a legfiatalabb bíboros nem csak a Szent Kollégiumban, hanem mindmáig a történelemben. Éppen ezért, amikor a többi bíborossal üléseztek,  neked kell a legcsendesebbnek, legalázatosabbnak lenned... Próbálj meg rendezettebben élni. Selyem és ékszer nem illik a te helyzetedhez. Sokkal helyesebb antik tárgyakat, könyveket gyűjteni, és tudós, jól szervezett házat vinni, mint túl nagyot és pompásat. Gyakrabban hívj vendégeket, mintsem téged hívnak meg, de mégse túl gyakran. Egyszerű étkeket fogyasszál, és sokat mozogj! 

Inkább kevéssé bízz másokban, mint túlságosan. És íme, még egy olyan szabály, amelyet minden másnál szigorúbban be kell tartani: kelj fel korán minden reggel! Ezt nem csak egészséged végett mondom, hanem mert így módodban áll elrendezni és elindítani egész napra az ügyeidet. 

Ami a konzisztóriumban történő felszólalásaidat illeti, azt hiszem, amíg ilyen fiatal vagy, az a legjobb, ha bármit is javasolnak neked, add elő a szentatyának, és e lépésedet indokoljad fiatal koroddal, tapasztalatlanságoddal. Meg fogod látni, hogy sok kicsiny ügyben fogják a közbenjárásodat kérni a pápánál. Igyekezz ezt elkerülni, és amennyire csak lehet, ne zavard őt szükségtelenül ilyen dolgokkal. A pápa általában arra szentel nagyobb figyelmet, aki a legritkábban zavarja... Isten áldjon."



Michelangelo és a Medici család


  Lorenzo de Medici hamar felismerte, hogy az ifjú Michelangelóban nagy szobrászati tehetség lapul, elhatározta hát, hogy támogatni fogja őt abban, hogy gond nélkül csak a szobrászatnak éljen. 1488-ban elkérte apjától, aki örömmel fogadta a támogatást, így aztán az ifjú Michelangelo a Medici család palotájába költözött. Gyakorlatilag "örökbe fogadták", gondoskodtak róla úgy, mintha a saját gyermekük lett volna. Vannak olyan gondolatok, hogy idővel ez a kötelék nem volt szerencsés amikor a Medicik nem örvendtek közmegbecsülésnek, ami miatt Michelangelo is veszélybe került, de összességében 4 évig volt a Medici palota lakója, mindaddig, míg Lorenzo de Medici élt. Bár Michelangelo kitüntetett helyzetben volt, Lorenzo nem csak őt támogatta, a szobrásziskola valamennyi "szobrásznövendéknek" rendszeresen adott "fizetést"..., de valóban csak őt tüntette ki azzal, hogy otthonába fogadta, gyermekei közt taníttatta. Ám ez a kiváltság sajnálatos módon nem tartott sokáig, 1492-ben meghalt Lorenzo de Medici, így 4 év után véget is ért az ifjú Michelangelo gondtalan élete.