Lorenzo de Medici (1449-1492) (Il Magnifico)

"Ha Firenzének egy zsarnok kellett, sohasem találhatott volna jobbat vagy kellemesebbet nála." 

Lorenzo de Medici

-

-

1449.01.01.-1492.04.09.

Lehet annál jobban kifejezni, hogy milyen ember lehetett, mint ahogyan az a fenti mondat ismerteti? 

19 évesen lett Firenze első embere, és még csak 42 éves volt, amikor meghalt. 23 évig volt Firenze vezetője, és bátran mondhatjuk, hogy Firenze, sőt, talán egész Itália történelmének egyik legismertebb alakja.  Ahogy a fenti idézet is jelzi, Firenzét nem lehetett kesztyűs kézzel irányítani, főleg mert sok ellensége is volt a városban. Polgári származása miatt a nemesi származású firenzeiek nem akarták elfogadni vezetőnek, több alkalommal is terveztek merényletet ellene. Kezdetben öccsével, a nála 4 évvel fiatalabb Giuliano de Medicivel közösen munkálkodtak Firenze javára, de a békés évek a Pazzi összeesküvéssel véget értek. Terveikkel ellentétben "csak" Giulianót sikerült megölniük a Pazziknak 1478-ban a székesegyházban, de a népharag az összeesküvők ellen mondhatni páratlan volt. Egyértelmű volt, hogy Firenze népe Lorenzo mellett állt és a gyilkosok vérét kívánta. A Pazzik csúnya véget értek, de Lorenzónak ez ügyben nem sok cselekedni valója volt, a nép, úgymond, elvégezte a piszkos munkát. 

-

Ám kétségtelen, hogy Lorenzo életét sem csak jó cselekedetek kísérték, olykor talán nem az ő hibájából, de a vezetőnek mindig osztoznia kell a dicsőségben és a hibákban is. Ilyen eset volt például Volterra 1472-ben történt igen durva kifosztása.. Lorenzo, miután hírét vette az eseményeknek, azonnal a városba lovagolt...,  de Volterra népe sosem bocsájtott meg a Mediciknek, hogy nem védték meg őket. 

Az 1478-ban ellenük a Pazzi család által tervezett merénylet után bizonyára Lorenzo de Medici megváltozott valamelyest, gyanakvóbb, talán kegyetlenebb is lett az elkövetkező 12 évben, 1492-ben bekövetkező haláláig. Mindössze 43 évet élt. Halálos ágyához Girolamo Savonarolát hívatta, aki azonban nem oldozta fel őt a bűnei alól. 

Tán csak egyetlen felnőtt Pazzi férfi maradt életben a merénylet után, Lorenzo veje, Bianca Medici férje, Guglielmo de' Pazzi. Neki megkegyelmeztek, mert elhitték, hogy nem volt beavatva a merénylet terveibe..., de azért el kellett hagyniuk Firenzét. 15 gyermekük született..., kiknek a neve bizonyára Pazzi volt. Nagy teher lehetett volna ezzel a névvel élni abban az Itáliában, ahol  Lorenzo Medici meglehetősen népszerű volt. 

-

Kétségtelen, hogy Lorenzo életét sem csak jó cselekedetek kísérték, hiszen olykor, néha nem is az ő hibájából, de a vezetőnek mindig osztoznia kell a dicsőségben és a hibákban is. Ilyen eset volt például Volterra kifosztása, melyet Volterra népe sosem bocsájtott meg a Mediciknek. Volterra timsó bányái miatt volt fontos Firenzének, azért keveredtek háborúba. A volterrai nép hősiesen küzdött ellenük, de végül megadta magát abban a hitben, amit Lorenzo ígért nekik, a teljes bántatlanságban. Ám az események nem így alakultak, a firenzeiek vezére, Federico di Montefeltro szabad rablást engedélyezett katonáinak miután a város megadta magát. Ami rablás és gyilkolás azután következett, az szinte elképzelhetetlen..., és örökre nyomot hagyott Lorenzo Medici megítélésére..., ám az utókor, ismerve az ő életpályáját, talán meg tudott neki bocsájtani. Az biztosnak tűnik, hogy volterrai ma sincs a megbocsájtók között.

A fentiektől eltekintve az itáliai történelemben Lorenzo de Medici neve hangzik a legfényesebben a Medicik közül, ő volt  "a csodálatos", az "il Magnifico". 

Lorenzo Medici "Búcsúlevele" Firenzéhez

"Városunk veszélyes helyzetében nincs már idő a gondolkodásra. Cselekedni kell... Jóváhagyásotokban bízva elhatároztam, hogy habozás nélkül  elhajózom Nápolyba abban a hitben, hogy mivel én vagyok az a személy, aki ellen ellenségeink tettei főként irányulnak, talán énnekem sikerül visszaszereznem polgártársaim békéjét azzal, hogy magamat az ellenség kezére adom... Mivel körötökben több megbecsülés és nagyobb felelősség volt az osztályrészem, mint napjainkban bármely más polgárnak, ennélfogva más polgároknál is jobban kell szolgálnom a hazámat, még ha az életem kockáztatásával is jár. Ilyen szándékkal kelek most útra. Talán Istennek úgy tetszik, hogy ez a háború, amely a testvérem és az én véremből fakadt, általam érjen véget. Vágyam az, hogy életemmel vagy halálommal, balsorsommal vagy szerencsémmel hozzájárulhassak városunk felvirágzásához... Reménnyel telve indulok el, kérem Istent, adjon erőt ahhoz, hogy megtegyem azt, amit minden polgárnak mindenkoron meg kell tennie hazájáért. Alázatosan ajánlom magam a Signoria kegyelmes urainak. Laurentius de Medici"

-

Két embernek látszott, nem egynek... Nappal úgy tűnt, hogy minden rendben van, kedves volt, vidám, bizakodó, de éjszaka keserűen gyászolta saját balsorsát, Firenzéét, és többször elmondta, hogy mit sem törődik a maga életével, de az rendkívüli módon aggasztja, hogy nem lesz képes megmenteni hazáját a rá leselkedő veszedelmektől."

Végül úgy döntött, hogy személyesen kell eldöntenie ezt a helyzetet, hajóra szállt Nápoly felé. De mielőtt útnak indult hagyott egy üzenetet a Signoriának, melynek felolvasásakor sok szem nem maradt szárazon:

Lorenzo de Medici vállalkozása ugyan vakmerő volt, de azért az életéért nem igazán kellett aggódni. Állítólag a priorok annyira meghatódtak ettől a levéltől, hogy többen sírtak. Ferrante királynak elég rossz híre volt, kevesen bíztak abban, hogy élve viszontlátják Lorenzót, de ő hitt magában. Mindenesetre rengeteg ajándékot és pénzt is vitt magával, megvásárolva így sok befolyásos személy jóindulatát. A királlyal történő megegyezés nehezen jött létre, de végül csak létrejött. A nápolyi nép szimpátiáját bőséges adományozásaival hamar elnyerte, de Ferrante király sokáig kérette magát. Lorenzo már igencsak szeretett volna véget vetni nápolyi tartózkodásának, ám végül "nagy kegyesen" elfogadta Ferrante király a rengeteg aranyat és aláírta a szövetségüket. Volt még egy érdekes feltétele a nápolyi királynak, szabadon kellett Lorenzónak engednie a még élő, de rabságban lévő Pazzikat. Hogy ez miért volt fontos neki és  hány személyre vonatkozott, azt nem írta a krónika..

Firenzének nagy árat kellett fizetnie, de a város biztonságát a Nápollyal összehozott békeszerződéssel és rengeteg pénzzel megalapozta Lorenzo de Medici, akit hazaérésekor nagy örömmel fogadott Firenze népe. 

Botticelli: Királyok imádása

 

-

Botticelli egyik legismertebb festményének a címe: Királyok imádása

-

De a mű témáján túl a képen szereplők személye is igen fontos. Persze mindenkit nem tudhatunk beazonosítani, de néhány személyt azonosítottak. Valószínűleg maga a művész "viselkedik" a legfeltűnőbben narancsszínű köpenyében a kép jobb szélén. Maga a megrendelő, idősebb Cosimo de Medici térdel minden valószínűség szerint a Szűzanya előtt. Aki középen térdel vörös köpönyegében, az állítólag Piero..., nagyon gazdag és hiú is volt az, akinek ilyen vörös köpönyege volt! Igazi státusz szimbólum volt a vörös öltözék, mely színt a bíborcsigából nyerték ki. Vajon hány bíborcsiga kellett egy olyan szép piros köpönyeg megfestéséhez? Jobboldalt tán Piero fiai vannak, Giuliano szintén térdel, és az álló fekete hajú tán Lorenzo de Medici lehet. Mint erről már sokszor írtam, a vörös színt viselők bizonyosan mindig gazdag emberek voltak, mert a bíborcsigából kinyert festőanyag igen nagy luxusnak számított. És itt a baloldalon az a "kackiás" fiatalember vajon ki lehetett? Na meg mellette az a kalapos? Egy ilyen kép nagyon nagy kortörténeti érték lehetett a kutatóknak, és bizonyára vannak, akik tudják a kérdéseimre adható válaszokat!

-

A Madonna és az ölében lévő kisded előtt térdeplő személyről azt írják, hogy a már idős Cosimo Medici (1389-1464). Mivel Botticelli 1445-ben született, még 20 éves sem volt, amikor Cosimo meghalt, de persze emlékezhetett rá. 

-

A képen bizonyára a legtöbb alak magára ismerhetett, akkoriban egy ilyen jellegű képen a város színe-java felismerhető arccal lett lefestve, amiért bizonyára a festőt busásan megfizették! Biztos, hogy a képen több Medici és egyéb neves személy beazonosítható volt akkoriban, amikor a festmény készült, de ez a tudás legtöbbször nem maradt fenn az utókornak. 

San Lorenzo templom elképzelt homlokzata és a Palazzo Medici

 

-

Ilyennek képzelhette el Michelangelo a San Lorenzo templom homlokzatát..., ez a rajz az ő homlokzati terveit mutatja. Mert hát igazából csak Michelangelónak volt megbízása erre a munkára, és ő maga volt az, aki éveket töltött az életéből  azzal, hogy kiválassza a legszebb, legjobb márványtáblákat Carrara bányáiból ehhez a hatalmas munkához. Azután változott a politikai helyzet, nem lett az egészből semmi, Michelangelo már  ellenségnek számított az új Medicik számára, bujkálnia, majd menekülnie kellett Firenzéből.  És milyen az élet..., illetve a halál, Michelangelo tetemét I. Cosimo herceg parancsára,  Giorgio Vasari vezetésével, a szó szoros értelmében elrabolták Rómából és itt, a San Lorenzo templomban ravatalozták fel. De tetemét már nem itt helyezték örök nyugalomba, hanem a Santa Croce templomban..., hogy miért is, azt nem tudhatjuk, de sejthetjük. Michelangelo igazából ekkor már a Medicik ellensége volt, de hírneve akkor is fontos volt, Firenze igényt tartott erre a hírnévre holtában is! A Santa Croce templomban sok jeles firenzei polgár és művész sírja van, amolyan firenzei Pantheonként is tekinthető, és végül ott helyezték el Michelangelo földi maradványait is nagy pompával..Sírja nem igazán olyan, amilyennek talán "őt ismerve" elképzelnénk neki, de bizonnyal olyan sem, amilyet ő képzelt el magának. Belépve a templomba sorban síremlékeket látunk, a sor végén jobbra látható az ő sírja..., eléggé feltűnő.

-

Érdekesség, hogy a Medicik esküdt ellensége, Girolamo Savonarola gyakran tartott ebben a templomban prédikációkat a Medicik ellen.

-

A fenti képen az elképzelt homlokzatú San Lorenzo templom mellett az igazán impozáns Palazzo Medici látható a Via Largán. A templom homlokzata mindmáig csupasz tégla.

Börtön egykoron Firenzében? Ma lakások és szórakozóhelyek?

 Firenze hírhedt börtöne a Via Ghibbelina és a Via del Angolo közötti területen.

- 

Hát innen nem lehetett könnyű megszökni. A képen nehezen látni, de vannak apró lyukak a falon, szabályosan, azok voltak az "ablakok". És mily érdekes, az épület előtt van egy árus kis standdal. Vajon mit árulhatott? Nem lehetett kellemes a kilátás a környéken lakóknak. Ebben a relatív kisméretű városban ekkora börtön...!? .

-

Nem tudom bizonyosan megállapítani, hogy ennek a börtönnek az "újrahasznosításáról" van-e szó az alábbi cikkben, de nagyon elképzelhető! Ha nem, akkor is érdekes a történet, elolvasásra ajánlatos. 

Egy másik cikk a témában

Angol templom a Via San Gallo végén, majd az Angol temető a Piazza Donatellón

Ezt az angol templomot pontosan útközben az angol temető felé találtam a Via San Gallo végén, de azért a temető elég messze van tőle. Bemenni az épületbe nem lehetett, de külseje is megérdemel egy posztot, akkor is, ha nem firenzei jellegzetesség. Bár sajnos nem jártam Angliában, de képekről valamelyest ismerve ez tényleg egy igazi, mondhatni zord angol templom.

-

-

-

-

-

-

-

Folytattam az utamat ezen a nagy körúton legfontosabb célom, az Angol temető felé. Igazából nem is tudom megmondani, miért is volt ez a séta akkor számomra olyan fontos..., talán korábban láttam a Tea Mussolinivel című filmet, és tudatosan kerestem Elizabeth_Barrett_Browning sírját? Lehet.

-

-

-

Ez itt a képen már a temető..., érdekessége, hogy Firenze két legfontosabb, legforgalmasabb útja között olyan, akár egy gyönyörű kis sziget. Az 1900-as évek elején nagy korszerűsítések voltak Giuseppe Poggi vezényletével Firenze "rendbetételére", így korszerű körgyűrű épült a város köré. Érdekesség, hogy a híres kis  Angol temető pontosan az útjában volt a terveknek. Hosszas tanácskozás után nemes egyszerűséggel körbefogta a temető kis dombját a két út, és így szinte érintetlen szigetként maradt a temetőcske teljes területe. Mostanság nem mindig egyszerű, de én is sikeresen bejutottam! Szieszta idő lehetett, a kapu résnyire nyitva volt, gondoltam, beosonok....

-

Angol temető

Botanikus kert Firenzében

 -

-

-

Valószínűleg ha nem a szállásunk közelében van ez a botanikus kert, akkor bármennyire is vagyok növénybolond, nem térek be ide. De mert hát nagyon szeretem a növényeket, és ráadásul gyönyörű volt a látvány, elkerülhetetlen lett a "találkozás". Sokat mesélni nem tudok róla, a látvány önmagáért mesél, virágzó gesztenyefák a magasban, alatta kissé már elnyílt azalea bokrok. Ha jól tudom ezen a területen volt az a szobrásziskola egykoron, ahol először adtak vésőt a kis Michelangelo kezébe.

-

-

-

Szép volt, de a legfontosabb értéke számomra az volt, hogy Firenzében van.

-

Lungarno

A Lungarno rakpartot jelent, de egy-egy rakparti szakasznak más és más neve van, többnyire híres Firenzei polgárokról elnevezve. 

északi part:

Lungarno Amerigo  Vespucci, Lungarno Corsini, Lungarno Acciauoli, Lungarno A. Diaz, Lungarno d.Grazie, Lungarno Zecca Vecchia, Lungarno Peccori Giraldi, Lungarno D. Tempio, Lungarno Cristoforo Colombo

déli part:

Lungarno Santa Rosa, Lungarno Soderini, Lunggarno Giuccardini, Lungarno Torrigiani, Lungarno Serristori, Lungarno Cellini, Via Francesco Ferrucci

-

Rakparti képek nevek nélkül:

-

-

-

-

-

-

-

Ponte alla Carraia

 "Kocsiutas híd"..., 1218-ban kezdték építeni első változatában, de azt a hidat elmosta egy áradás. A mostani híd 1559-ben  lett felújítva, kiszélesítve. Miután a háborúban felrobbantották a visszavonuló németek ugyanolyan formában építették újjá. Ennek a hídnak nem a szépsége, hanem a használhatósága a legfontosabb a belváros nyugati felén. Csak ez az egy képem van róla..., emlékezetem szerint autók is parkolnak rajta. 

-

Via dei Servi - a Piazza del Duomo és a Piazza della Annunziata közötti út

 A Via del Servi igazából csak attól érdekes, hogy a Piazza del Duomót összeköti a Piazza SS. Annunziataval úgy, hogy végig az úton, ha a Duomótól megyünk, szemben vagyunk I. Ferdinánd lovasszobrával, és fordítva. Ennél több érdekessége nem nagyon van ennek a tipikus firenzei utcának, de éppen elég különlegesség már az is, hogy firenzei utca :-)

-

-

-

Nem látszik jól, de higgyétek el nekem, hogy ott van középen a szobor.

-

-

Valami legendára is emlékszem, hogy itt a jobboldali házban egy ablak a mai napig is mindig nyitva van, mert a mögött az ablak mögött élt egy lány, akibe szerelmes volt Ferdinando nagyherceg, ám feltehetően osztálykülönbségek miatt nem lehettek egymáséi. De valószínűleg ez csak mese.

-

 

Opificio delle pietre dure museo (Kemény kőzetek múzeuma), Medici nagyhercegi kápolna

-

Ez egy nagyon különleges hely, egy olyan műhely, amelyben évszázadokon keresztül "gyártották" az alapanyagokat különböző nagyszerű mozaikok készítéséhez. A XV. században Ferdinando Fer nagyherceg alapította a műhelyt, ami 1797-ig az Uffizi területén volt. Az amúgy sok jó tulajdonságáról nem ismert I. Francesco nagyherceg támogatta a műhelyt legjobban, sőt, szívesen dolgozott is benne. A cím, ahol érzékelhető ennek a műhelynek a munkája napjainkban: Via Alfani 78. Ha ennek a műhelynek legnagyobb eredményét szeretnénk látni, akkor a Medici hercegek kápolnájába kell menni, az maga egy nagy kiállítás. Hogy tetszik-e vagy sem, az ízlés kérdése..., na meg talán kicsit az érzelmeké is. Persze a kövek nem tehetnek semmiről..., és hát parádésnak mondható a látvány..., hála a szépen csiszolt köveknek!

-

-

-

-

-

Itt kövek nincsenek, de ez a San Lorenzo bazilika, annak nagyméretű kupolája, és ott hátul a kép szélén látható a nagyhercegi kápolna kupolája. Igaz, ennek így a kövekhez nem sok köze van, de odabenn nem illett fényképezni.

--

-

De azért itt látható, érzékelhető valamennyi a nagyhercegi kápolna látványából, méreteiből! A képet nem én készítettem, pedig úgy emlékszem, nem volt tiltva a fényképezés. Bevallom, nem az áhítat tartott vissza, vannak az embernek néha olyan pillanatai, amikor elvesznek a gondolatok. "Csak nézünk ki a fejünkből", mert igazán nem értjük azt, amit látunk. Mire, kire ez a hatalmas pompa? Kik voltak ők? Mivel érdemelték ki mindazt, ami itt látható? Különös, hogy tulajdonképpen I. Cosimo de Medici nagyherceg tényleg jelentős személyiség volt, és mintha törvényszerű lett volna utána a család lassú hanyatlása..., és az utolsó Medici uralkodó cselekvés képtelensége. Ha van a Medici ivadékok között valaki is, akit szeretni tudtak a firenzeiek, az az, aki nem lehetett nagyhercegnő, Anna Maria Lujza. Ő nagy valószínűséggel igazán jó gazdája lett volna Firenzének és Toszkánának, de nem engedték meg a Habsburgok neki az uralkodást, pedig az apja is azt szerette volna, hogy ő legyen az utódja. Nyilván volt rá ok, hogy a Lotharingiai ház volt az örökös, de mégis mit is kerestek a Habsburgok Itáliában? Pár hétre, tán pár hónapra odaköltöztek, azután helytartókat hagytak maguk mögött és az adót bizonyára beszedték a polgároktól, de a város javára semmit nem tettek.

Piazza és Chiesa di Santo Spirito és Michelangelo Piétája

-

-

-

Firenze egyik, ha nem a leghangulatosabb tere az Arnón túli (Oltarno) városrészben a Piazza Santo Spirito. A sűrűn lakott északi városrészhez képest a hegyvidékes déli oldalon a terek is nagyobbak, és természetesen több rajtuk a növényzet. 

-

Több magánkertet is meg lehet látogatni a Bobolin kívül ebben a városrészben, ilyen a Giardino Torrigiani, a Giardino delle Rose, a Giardino Bardini.  Általában mindegyik kert tavasszal élvezhető igazán, de a kilátás a városra fantasztikus lehet bárhonnan és bármely évszakban.

-

A Santo Spirito (Szentlélek) templomot, melyet az Ágoston rendi szerzetesek építtettek, Filippo Brunelleschi tervezte a tőle megszokott "elegáns" stílusban az Oltarno városnegyedben. Azért ez az elegancia talán kicsit rideg, de ez ízlés kérdése. Építése nagyjából 50 évig tartott, harangtornyát 1540-ben kapta. 

-

-

-

-

-

A lentebbi képeken látható kápolnában nagy meglepetés várt ránk...

-

-

-

-

Michelangelo Piétája nagy meglepetést okozhat az eléggé fel nem készült látogatóknak. Így jártam én is, mert a sokunk által nagyon kedvelt Wellner István féle útikönyv említi ugyan a sekrestyét, de a benne lévő "csodát" nem.

-

Az épületnek van ugyanis egy nyolcszögletű sekrestyéje, ami szerintem a legizgalmasabb műalkotás ebben a templomban, holott eredete nem teljesen bizonyos. Mi azért higgyük el azt a verziót, miszerint az abban a kápolnában látható csodálatos fából faragott Piétát nem más, mint Michelangelo faragta ifjú korában. Akkoriban még a testekkel való ismerkedés nem volt egyszerű, és az ifjú Michelangelónak azok tanulmányozására volt szüksége majdani szobrainak a lehető legjobb elkészítéséhez. Ez azonban az akkori törvények szerint tiltott dolog volt, de a még igazán csak szobrászpalánta valahogyan elérte, hogy ennek a templomnak a halottas házában tanulmányozhassa a halottak tetemeit. Nyilván valaki adott neki ehhez segítséget, és állítólag ezen segítség ellenében készítette fából azt a gyönyörű keresztre feszített Krisztust, amit a fenti képeken láthatunk. Bár kezdetben valószínűleg eldugták valahová a kis szobrot mezítelensége miatt, de miután Michelangelo hírneve a magasba szökött, külön kis kápolna épült a  szobor számára. Nos ez a kápolna, amiről érdekes módon a Wellner István féle útikönyv sem tesz említést, firenzei látogatásaink egyik csúcspontja lehet. Talán még a mai napig is kétlik, hogy Michelangelo munkája..., de igazából a fából faragott szobor szépsége a legfontosabb, és ahhoz nem férhet kétség. Ha kiderülne, hogy mégsem Michelangelo munkája, akkor nem tetszene? Bizonnyal ugyanúgy tetszene akkor is, csak kevesebbet érne. Mi a fontosabb, a mű, vagy hogy ki az alkotó? Bár elég nagy igazságtalanság lett volna, ha téves a Michelangelo féle "igazság", és a gyönyörű mű alkotója ismeretlenként lenne elkönyvelve..., a mű van olyan szép, hogy Michelangelo is büszke lenne rá!.

-

-

-

-

"Tücsök kalitka"

-

Firenze egyik legpatinásabb épülete természetesen a Santa Maria del Fiore székesegyház. Mivel a kupolát egy nagyon komoly és nyers felületű betongyűrű fogja össze, ami valljuk be, nem túl szép, így gondolták néhányan, hogy megszépítik, és egy körben futó loggiával szebbé és körbejárhatóvá teszik. Állítólag amikor ezt Michelangelo meglátta, nagyon felbőszült, "tücsök kalitkának" titulálta az építményt. Mutatja, hogy milyen elismertsége volt Michelangelo véleményének, rögvest abbahagyták a munkálatot. De így, hogy egy oldalon ott van az a terhelés, deformitást okozott a kupolán, de végül is megoldották a problémát, és a kupola ott áll évszázadok óta ezen kinézetében. A magam véleménye szerint szebb lett volna, ha végig építik, mint így, de Michelangelo szava sokat nyomott a latban. A képen éppen munkálatokat végeztek az épületen. Ha ott nem is lehet sétálgatni, de a kupola lanternájából csodálatos kilátásban lehet részünk bármely irányba, így, ha nincs mindkettőre időnk, akkor inkább a kupolát válasszuk, mint az alacsonyabb Harangtornyot, amin az egyik oldalt éppen maga a kupola takarja szinte teljesen. Eredetileg magasabbra tervezték a Harangtornyot (Campanile di Giotto), de statikai okokból alacsonyabb lett. Itt is felhívom a figyelmet, a kupola megmászása eléggé kemény munka, nyári melegben nagyon komoly erőpróba lehet, hiszen semmi szellőzése nincsen, és maga a lépcsőn haladás sem átlagos feladat. A többi évszakban sem könnyű, de nagy elszántság kell a kihagyásához, hiszen mindenképpen fantasztikus élmény. Mi is megmásztuk természetesen, de akkor még videó kamerám volt csak, így fényképeim sajnos nincsenek az alattunk elterülő Firenzéről. 

-

 

Az Arnón túl: Chiesa di Santa Felicita (Vasari folyosó), Casa Bianca Capello, Piazza és Chiesa Santo Spirito

-

A Chiesa Santa Felicita az első épület a Via Giuccardinin, és bár szép templom, de igazi érdekességét talán mégsem a szépsége adja. Amikor Giorgio Vasari a párját ritkító, idővel róla elnevezett folyosót tervezte és építtette I. Cosimo Medici megbízására a Palazzo Vecchiótól a Palazzo Pittiig, akkor meg lett bízva a hercegi család által azzal is, hogy a Santa Felicita templomot is érintse a folyosó. De nem csak ott kellett Vasarinak építeni, hanem ugye az útközben lévő összes épületben végig kellett haladnia annak a folyosónak a Palazzo Vecchiótól a Palazzo Pittiig.. Hatalmas munka lehetett, de meg lett oldva a feladat, és a templomban lévő emeleti páholyban nyugodt odajutással és ott tartózkodással szinte észrevétlenül vehettek részt a Medici hercegi, nagyhercegi család tagjai és vendégeik a szertartásokon. 

A templom legérdekesebb művészeti alkotása Pontormótól  "Krisztus levétele a keresztről". Aki Firenzében jár mindenképpen nézze meg, mert igazán különlegesek a kép alakjainak mozdulatai, és öltözetüknek színvilága..., leírni is röstellem kicsit, de olyan "neonos". Úgy tartják, hogy igencsak korát megelőző a mű stílusa minden tekintetben. 

-

-

A bejárat felett láthatóak itt is a Vasarí folyosó kis ablakai, jól be vannak rácsozva. Még belegondolni is nehéz abba a temérdek munkába, amivel I.Cosimo Medici ellátta Giorgio Vasarit! Mindazon a temérdek munkán túl bejárta Giorgio Vasari az egész országot, hogy az Itáliai festők életét tanulmányozva megírja hatalmas művét, "A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete" címmel. És mindennek ellenében neki nem jutott egyetlen picinyke emlékmű sem a várostól! :-( Ha jól tudom szülővárosában, Arezzóban van eltemetve. Volt szerencsém arezzói házában járni: tömény manierizmus, a firenzeiben sajnos még nem voltam, de képeken látva abban sincs hiány a dekorálásból. Szerintem a  korszak egyik legnagyobb "hőse" volt! Alázattal, éjt nappá téve élt hivatásának, korának, urának és mindezekkel Firenzének..., amitől mindez idáig semmi emlékhelyet nem kapott! :-( Bár valamit mégis, ezt a fenn említett folyosót, a "Vasari folyosót" legalább az ő nevével ismerjük..., de vajon hány a hídon sétálónak  jut eszébe utána járni, hogy honnan is kapta a nevét az a Vasari folyosó? Vajon hányan tudják az ott járók közül, hogy ki is volt Giorgio Vasari?

-

-

-

-

A Via Giuccardini az Oltarno legfontosabb útja, mindenképpen megérdemel néhány mondatot. Induljunk el hát rajta, nézzük végig a nevezetességeit. Az első a Chiesa di Santa Felicita, amiről már írtam, de azért itt is írok néhány mondatot. Fő érdeme az épületnek az, hogy a talán részben azért is épített Vasari folyosó ezt a templomot is érinti..., mert hát ide jártak misére a Medici hercegek, nagyhercegek. Maga a templom szép, de nem különleges, klasszicista stílusú. 

-

 
-

A  Casa Bianca Capello is a Palazzo Pitti közelében van, a Via Maggion, nem kellett sokat mennie Francesco Medicinek a kedvese otthonához.. 
-

- 

A Via Pitti és a Via Maggio  sarkához közel látható  Firenze egyik külsőre igen szép és különleges épülete, a Casa Bianca Capello. Már a neve is izgalmas, de a külleme a rajta látható grafittókkal még izgalmasabb. Ám ezeket a grafittókat jóval azután festették az épületre, minthogy Bianca Capello ott lakott, és pontosan azért lettek ott, mert óvoda lett az épület rendeltetése. De az épület homlokzatának legfelső szintjénél lévő kalapocska tényleg Bianca Capellóra utal, és igen népszerű az épület homlokzatának megtekintése a turisták között..., gondolom nem az óvoda miatt.

Bianca Capello I. Francesco nagyherceg szeretője volt, érdekes a történetük. Miután a nagyherceg jobb sorsra érdemes felesége, Ausztriai Johanna meghalt (valószínűleg a sok eredménytelen szülésben), végre feleségül vehette szeretőjét Bianca Capellót. Ehhez persze az is kellett, hogy a hölgy férje, akivel egykor Velencéből Firenzébe szöktek, valami csetepatéban  életét vesztette..., véletlenül vagy sem, azt már sosem tudjuk meg. A dolog pikantériája, hogy néhány évvel később Francesco nagyherceg és immáron felesége, Bianca Capello is meghaltak, állítólag maláriában, de ezt máig sokan vitatják, a mérgezés izgalmasabban hangzik. 

Francesco nagyherceget öccse, Ferdinando követte az uralkodásban..., Firenze sokkal nagyobb hasznára! 

-

Az utca 18-as számú háza helyén Machiavelli egykori otthona volt, és ezt egy márványtábla is hirdeti a ház falán. Két fagerendát is lehet ott látni, melyek a legenda szerint Machiavelliék házának gerendái voltak. Machiavelliről több könyvet is írtak, de a legismertebb talán az, amelyiknek írója Michael White, és címe "Machiavelli, egy félreértett ember". Annak a híres könyvnek, amit viszont maga Machiavelli írt  A fejedelem a címe, és amit kortársáról, a herceg Lorenzo Mediciről írt, ezzel próbálva kegyeibe férkőzni. Azt írják a történelem könyvek, hogy nem ért célt művével, mellőzve, elhagyatottan érte a halál. De az utókor legalább megbecsülte, még szobrot is állított neki. Hasonlóképpen volt ez Dantéval is, őt száműzték Firenzéből, de ő is kapott idővel szobrot a várostól. 

-

-

-

Palazzo Giuccardini, az egyik a sok közül a Via Giuccardini 15 szám alatt.

-

-

De az utca fő látványossága természetesen a Pitti palota, aminek meglátogatása nem hiányozhat egy jól szervezett firenzei programból. A palota méretei valóban lenyűgözőek. Ha valahol, hát itt nagyon komolyan veszik, hogy nem szabad fényképezni az épületben, de természetesen a kertben és a kerti épületekben már lehetett. A Palota alapos megtekintése és a kert bejárása bizony eltart egy napig.

-

-

És innen nézve még szebb! 

-

Ha van még erőnk és időnk, akkor még el lehet sétálni a Piazzale Porta Romanára, ott felszállni egy buszra, ami elvihet minket a San Miniato templomig, vagy a Michelangelo térig, vagy ha nagyon fáradtak lennénk akár a Viale  Michelangelón lebuszozhatunk az Arno partjáig, a Piazza Ferruccinál lévő  Ponte San Niccolóig.

-

Még egy kihagyhatatlan látnivaló is van itt, a Casa Bianca Capellótól nincs messze a Piazza Santo Spirito, és rajta a Chiesa di Santo Spirito, Firenze egyik legszebb temploma.

-

-
-

-

-

-

-

-
Michelangelo Piétájának másolata a templom egyik fő dísze, már csak ezért is érdemes ide eljönnie annak, aki még nem látta Rómában az eredetit. 

-

-

- 

-

A templom egy gyönyörű, ötszögletű mellék kápolnájában van méltóképpen kiállítva ez a feszület, melyről az útikönyvek többnyire nem is tesznek említést. Talán ennek az az oka, hogy mindmáig nem tudják bizonyosan az eredetét! Egyes források szerint a még nagyon ifjú Michelangelo "fizetsége" volt a templomnak azért a lehetőségért, hogy a templomhoz tartozó kórház hullaházában engedték neki, hogy a tetemeket  mint szobrásztanonc tanulmányozza. Hogy mi igaz ebből, azt máig nem tudjuk, de az bizonyos, hogy gyönyörű ez az alkotás, méltó Michelangelóhoz, ki ne hagyja, aki a Santo Spirito templom környékén jár!

-