Fiesole csúcsa 345 méteren

Ha már feljöttünk Fiesoléba, nem hagyhatjuk ki, hogy felmenjünk a Via San Francescón egy tényleg nem könnyű, de izgalmas séta után a hegy csúcsára. 

-

Alattunk Fiesole

-

-

Még alább Firenze

-

San Francesco templom Fiesole legmagasabb pontján

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Zarándokok "szállása"

-

-

Kolostorkert

-

-

-

Alattunk Fiesole

-

-

-

Az útról le lehetett tekinteni at egykori római maradványokra, amiket közelebbről már nem tudtunk megtekinteni.

-

-

 Visszatérve Fiesole főterére,   majd onnan immár busszal Firenzébe jutva még volt időnk elbúcsúzni a várostól. Ez után a kirándulás után vonultam be az esti városba egy állvánnyal, hogy néhány valamire való esti képet készítsek. Szerintem elég szépek lettek, de fő értékük mégiscsak az emlékek megőrzése. 

 

Museo Bandini (Fiesole)

Félreértés ne essék, nem egy Bandini nevű  nem túl népszerű festő gyűjteményéről van itt szó, hanem egy Bandini nevű fanatikus műgyűjtő múzeumának a nevéről lett Museo Bandini. Az általa összegyűjtött műkincsek Fiesoléban találtak otthonra, méghozzá a "rommező" kijáratával szemben! A múzeum fő anyagát XIV. századi nem túl ismert festők művei alkotják, de van közöttük néhány igen szép és értékes alkotás is, főleg a művészek neve általi ismertségre gondolok, hiszen sajnos én sem láttam a múzeum anyagát: Ambrogio Lorenzetti, Bicci di Lorenzo, és különösen érdekesek állítólag a nem igazán ismert Jacopo dell Sellaio képei, melyek a vallásra, a szerelemre, a szűziességre és az idő múlására utalnak. Mindezen túl van egy terem, amely a della Robbia család különleges mázas kerámiáit tartogatja számunkra..., ezt kihagyni vétek lenne annak, aki tud róla és elmegy mellette. Mi nem tudtunk róla..., de talán lesz még lehetőség! 

Galileo Galilei (1564-1642)

 "És mégis mozog a Föld"..., ki ne ismerné ezt a mondatot, amit állítólag Galileo Galilei mormogott magában miután az inkvizíció arra kényszerítette, hogy vonja vissza felfedezését a Föld nevű bolygó mozgásával kapcsolatban! A róla szóló cikkből sok mindent megtudhatunk felfedezéseiről és megpróbáltatásairól.

San Giovanni Evangelista (San Giovannino degli Scolopi) Firenze, Leopoldo Pasqui építész, restaurátor

 

Chiesa San Giovanni Evangelista, vagy San Giovanni degli Scolopi néven kereshetjük.

A XIV. században épült maga a templom a Medici városrészben, de Ammanati (1511-1592) tervei alapján alaposan átépítették barokk díszítéssel a XVII. században. Eredetileg a jezsuiták temploma volt, akiknek rendjét 1775-ben felszámolták Firenzében. Nem az az épület, ami miatt Firenzébe megyünk, de ha kedveljük Ammanati munkásságát és arra járunk, akkor benézhetünk.., bár nem igazán remélhető, hogy nyitva is találjuk. Ammanatinak úgy látszik szívügye volt ez a kis templom, mert állítólag sok pénzét és munkáját fordította a rendbetételére, és nyilván saját kifejezett kérésére itt alussza örök álmát.1592-től. Feltételezem, hogy ő is a jezsuiták rendjébe tartozott, és részben az ő személyének volt köszönhető a templomocska megépítése.1843-ban restaurálták az épületet, homlokzata klasszicista stílusú lett..., ami azért nem annyira firenzei stílus. 

Valahol a Battistero és a Palazzo Medici között van az épület, de valószínűleg nincs használatban, nem található nyitva. Talán vasárnap mégis próbálkozhatunk, ha fontos ez nekünk. Leopoldo Pasqui 1666-ban fejezte be az épület restaurálását, mely, legalábbis külső megjelenésével ezután klasszicista stílusú lett. Az építész neve nem feltétlenül tartozik a legismertebb firenzei építészek közé, pedig érdemes utána olvasni, hiszen komoly formázója volt ő is Firenzének.

Chiesa Santa Maria Maggiore, Berta és a szemüveg

Chiesa Santa Maria Maggiore 

A X. században épült háromhajós templom most ugyan XIII. századi külső átalakítása utáni küllemét mutatja, de a templombelső megőrizte eredeti kialakítását. Úgy tűnik, hogy a nagyméretű háromhajós  épületet nagy valószínűséggel már régóta nem használják. A legizgalmasabb, amit tudni lehet róla, hogy itt van a szarkofágja Dante Alighieri tanítómesterének, Brunetto Latininek, akiről azt tudni, hogy 1294-ben halt meg. Állítólag tanító létére eléggé szabatos életet élt, minek okán tanítványa, vagyis Dante, személyét a pokolba tette halhatatlan művében, az Isteni színjátékban. 

De ha már betértünk a templomba, akkor az sem baj, ha tudjuk (vagy legalábbis tudni véljük), hogy ugyancsak ebben a templomban nyugszik az a firenzei polgár, aki állítólag elsőként találta fel a szemüveget. Az ő neve Salvino degli Arvati, és ő 1317-ben halt meg. Bizonyos források szerint egy másik olasz szerzetes is aspirált a feltalálói címre, sőt, hozzájuk csatlakozik még az  angol, Roger Bacon (1214-1294) is, és talán tényleg ő volt az első életkora alapján. Akkoriban azt hiszem az információ áramlás elég lassú lehetett, nem valószínű, hogy tudtak egymás feltalálásáról, így mindketten megérdemelhetik a feltalálói címet. Gondolom én, életkoruk előre haladtán egyre nehezebb volt olvasniuk, írniuk, és próbálkoztak ezen javítani, majd eredményeiket másokkal is megosztották.  Visszatérve az elhagyatott templomra, ha bemenni nem is tudunk, de van egy különös "lakója" a templom falában, akinek neve is van. Ő Berta, egy a falba épített női fejet ábrázoló szobor. 

De akit komolyan érdekel ez a szemüveg téma..., igaz, egészen más adatokkal:

Szemüveg feltalálása

Színházak Firenzében

Ha éppen a Via della Pergolán sétálnánk..., akkor ott találnánk a Teatro alla Pergolát, de nem gondolom, hogy sokan mennének színházba a turisták közül. De ha mint érdekesség éppen "szembejön" velünk, akkor jó, ha tudjuk, hogy mit látunk. Eredetileg igazi "deszkaszínház" volt, de a XVIII. században kőszínházat építettek belőle. 

A Corso Itália és a Via Corso sarkán is van egy színházépület, a Teatro Comunale, ahol inkább operákat adnak elő. Firenzében járó nagy operakedvelőknek bizonyára nagy élmény lehet egy ilyen művet itt megnézni, hiszen a zene világa igazán nemzetközi.

Giardino Boboli

-

Úgy tudom, hogy van olyan lehetőség, hogy a Palazzo Pittit (ami minimum kb. 3 óra) nem nézzük meg, csak a Boboli kertet. Ilyen jegyet gondolom a "kertmániások" vesznek, és vagyunk sokan olyanok is! Firenze bővelkedik ezzel a lehetőséggel is , több gyönyörű magánkert is látogatható a városban. Természetesen a Pitti palota kertje köztük a legnagyobb..., hogy a legszebb-e, azt már talán nem merném állítani..., főleg mert sajnos nem jártam magam sem máshol, csak a Boboli és a Bardini villa kertjében. De az internet segítségével láthatjuk a többi lehetőségeket is, és válogathatunk, ha mindenre nincs időnk.

-

-

Mindenesetre most a Boboli kertben vagyunk, és a  képen balra a Forte di Belvedere látható, melyet Bernardo Buontalenti tervezett I. Ferdinando Medici nagyherceg megrendelésére . 

Jobbra pedig a Torre del Gallót kellene látnunk, ahonnan ugyancsak belátni az egész környéket...., talán kicsit jobban is. Úgy tűnik, akkor még nem állt ott az a torony, később épülhetett.  Azt olvastam, hogy a San Miniato al Montétól negyed óra sétával elérhető! Kérdés persze, hogy fel lehet-e menni a toronyra..., sajnos Firenzében is vannak elhanyagolt épületek :-( Bár úgy gondolom, a kilátás onnan a talajszintről sem lehet rossz..., ha úgy adódik tuti elsétálok odáig!

A fenti kép 1599-ben készült, magát a monumentális Belvederét (balra fenn) 1590 és 1595 között építették, I.Ferdinánd nagyherceg idejében. Építésének oka elsősorban az volt, hogy  megvédje a völgyben lévő Pitti palotát és annak lakóit, azon túl persze kémlelték onnan a környéket, hogy ellenség közeledte ne érje őket váratlanul. Látogatható a várépület, de amikor mi jártunk ott, akkor sajnos éppen restaurálták. Érdekes a fenti képen a palota talán eredeti mérete..., most úgy háromszor akkora lehet. De kik és mikor építették olyan nagyra? Talán a fenti linken választ kapunk erre.

-

-

Ezen az általam készített fenti képen már jobbra látható a Torre del Gallo. 1590 és 95 között épült, az évszám alapján I. Ferdinando nagyherceg idejében. Azóta viszont állítólag olyan sok restauráláson ment át, hogy lehet nem is ismerne magára. A lényeg az, hogy onnan az egész várost és a távoli dombokat is körben be lehetett látni, így nem érhette váratlanul egy támadás a várost! Mindenesetre szívesen felmennék oda a feltehetően csodálatos kilátás miatt! A San Miniatótól állítólag csak negyedórás séta..., de kérdés, fel lehet e menni a toronyba? Próba - szerencse. Bár Firenzében sajnos minden perc drága a szó nemes értelmében. De biztosan nagyobb élmény élettelen szobrokat nézni, mint élvezni a város és a csodálatos táj szépségét? Szerencsére többnyire van döntési lehetőségünk.

-

Valahol ezen a környéken élt utolsó éveiben Galileo Gallilei, itt készítette a Villa il Gioiellóban a távcsövét, melyen keresztül kémlelte a csillagokat. Néhányat el is nevezett, azok a "Medici" csillagok, ami nem véletlen, hiszen a Medicik támogatását és védelmét élvezhette idős korában a sok megpróbáltatást is átélt nagyszerű tudós.

-. 

-

-

-

A városra történő rálátás szép, de közel sem nem olyan szép, mint a Michelangelo térről. De ez nem azt jelenti, hogy kár lenne a kertben sétálni, hiszen sok gyönyörűséget láthatunk itt lépten, nyomon.

-

-

Innentől lefelé visszatértem a képeimmel a Boboli kertbe alsó szakaszába, ami hatalmas, és sokféle ízlést próbál kielégíteni. A képeim alapján lehet válogatni, mit szeretnénk majdan alaposabban megnézni.  Fontos, hogy jól osszuk be a látnivalókat, mert elég meredek a terep.  Én bizony a feltett képeimnél nem vigyáztam a "sorrendre", mert bizony ha valamit kihagyunk, nem igazán lenne kedvünk visszamenni. Jó hír, hogy a kert legfelső pontján is van kijárat, ami után hamarosan a jóval kisebb, de tán éppen ezért kicsit érdekesebb Bardini kertbe juthatunk úgy, hogy a Boboli jegye oda is érvényes (legalábbis akkor így volt, amikor utoljára arra jártunk). De most még a Boboli kert különlegességeit  vehetjük alaposan szemügyre.

-

A "grotta" az első látványosság a kertben, én nem fordítottam rá nagy figyelmet, de van itt egy film, amin sok mindent láthatunk.

-

-

-

Bevallom, ezen fenti látvány engem nem igazán nyűgözött le, de a későbbiekben sok szép dolgot láthatunk sétánk során a Boboli kertben

-

-

-

-

-

-

-

-

Ez az épület a Porcelán múzeum, érdekes dolgokat lehet itt is látni, de májusi ottlétkor tán az előtte lévő rózsakert izgalmasabb. Itt a képeimen már szerencsémre kezdtek nyílni a gyönyörű rózsák, de olyan igazán nagy nyílást még nem sikerült látnom.

-

-

-

-

-

-

-

Ha jól emlékszem a kert ezen része  pontosan a legalsó részen van, ez az első látnivalók egyike. A háttérben egy szökőkút látható egy Dávid szoborral. 

-

-

A Pitti palota a kerttel együtt, ha alaposak vagyunk, bizony kitart egy egész napra is, palota vagy kert nélkül fél nap. Mondhatnám vigyünk magunkkal egy napi élelmet, mert hosszú lesz az a nap, és emlékeim szerint nincs ott lehetőség semmi effélére..., bár ha a fenti kijáraton átsétálunk a Bardini kertbe (ahova érvényes a jegyünk), ott van egy büfé. 

- 

Igazán különleges élményben lehet része annak, aki szereti a romantikus dolgokat, pl. régi hintókat! Firenzében ilyet is találhatunk! Ez nem elsősorban a Medici ház hintóit jelenti, úgy tűnik az övéik elkoptak, de helyette a Lotharingiai uralkodók hintóiban gyönyörködhetünk testközelből. Az érdekes látványosságok közül is kiemelkedik egy Nápolyban vásárolt hintó, melyen különleges díszítését ezüstből készült domborművekkel oldották meg. Úgy tartják, hogy a világ egyik legszebb hintója, amit nyilván kiváltság, ha földi halandó legalább láthat. Vannak a helyszínen persze egyéb hintók is..., aranyozottak is, sajnos képeket nem tudok róluk mutatni, mert ezidáig nem láttam őket én sem, de rajta leszek, hogy lássam! A múzeum sajnos csak a Pitti palota részeként látható..., ami, ha a palotát már láttuk vagy csak nem szeretnénk megnézni, akkor nem fog sikerülni a hintókat megtekinteni. Amúgy meg figyelni kell, mert mi jártunk a Boboli kertben, de ezt a látványosságot éppen elkerültük, mert nem készültem fel elég jól a palota látványosságaiból..., amit igazán sajnálok.

-

Ha a fenti kijáraton távozunk a Boboli kertből, ami igazából reális, akkor még jönnie kell  a Forte di Belvedere teraszáról Firenze legtökéletesebb panorámájának megtekintése. Amikor mi arra jártunk éppen tatarozták az épületet, így ezt a kilátást sajnos én nem tudtam megörökíteni. De onnan csupán pár perc a Giardino Bardini bejárata, amit, ha éppen tavasszal járunk arrafelé ugyancsak nagyon ajánlatos meglátogatni. Ott van egy kis pihenési, evési, ivási lehetőség is egy nagyon szép firenzei panorámát kínáló csodás teraszon. A Bardini kert  felső bejárata közel van a Belvederéhez, alsó kijáratánál meg hab lehet még ezen a hatalmas tortán a Museo Bardini  megtekintése a Piazza de'Mozzi 1 szám alatt, de a kert és a múzeum meglátogatásának időpontjait meg kell tervezni. Ám jóból is megárthat a sok..., de ez így azért kibírható. Gond csak ott van, hogy a Museo Bardini  nem minden délután van nyitva, így mi is sajnálatosan lemaradtunk róla. Mondjuk tény, hogy nagyon soknak tűnik egy napba betuszkolni, de tapasztalatból tudom, hogy beleférne. Persze nagyban függ az ilyesmi a habitusunktól, türelmünktől, erőnktől. Tudom, hogy mindezt megnézni egy nap alatt talán lehetetlennek tűnik, de ha muszáj válogatni, akkor legyen miből válogatni. A Bardini kertet tekinthetjük úgy is, mint egy szép utat le az Arno partjáig, hiszen különleges, időt igénylő látnivalói nincsenek, csak egyszerűen egy szép kert..., és azt hiszem az is leginkább csak tavasszal.  Van a területén egy étterem is (lehet, hogy csak kávézó, nem emlékszem pontosan, de valami van) olyan kilátással a városra, hogy a víz is akárha édes bor lenne a szánkban! Ha jól emlékszem a Boboli belépője érvényes a Bardini kertbe is, bár ez változhat. A Bardini múzeum a Piazza Mozzin már egy külön fejezet, de ha nagyon szeretnénk látni és törekszünk a teljességre, akkor a nyitvatartási időket figyelmesen össze kell egyeztetni!!! 

-

-

évszámok, amelyek fontosak Firenze uralkodói szempontjából

Igazi útvesztő a firenzei Medicik közötti eligazodás, gondoltam megpróbálok valami áttekinthető listát létrehozni:

A Medici család  hosszabb-rövidebb ideig "uralkodó" tagjainak sora címekkel és címek nélkül:

Giovanni di Bicci             -1360-1429

Cosimo il Vecchio             -1389-1464

Piero il Gottoso                 -1416-1469 

Lorenzo il Magnifico        -1449-1492

Giuliano de Medici           -1453-1478

II. Piero de Medici            -1471-1503

Giovanni (X. Leo)             -1475-1521

Giuliano (Nemours h)       -1479-1516

II. Lorenzo (Urbino h)       -1492-1519

Ippolito bíboros                 -1511-1535

Alessandro herceg             -1510-1537

Medici Katalin                   -1519-1589

--------

A Medici család másik ágának tagja, akik azért érdekesek, mert ebből az ágból született Giovanni delle Bande Nere révén a hercegi, majd nagyhercegi család tagjai.

Lorenzo   Medici                  -1395-1440

Pier Francesco  Medici                - 1479

Giovanni    Medici               -1467-1498

Giovanni delle Bande Nere -1498-1526 (az ő fia lett I. Cosimo néven herceg, majd nagyherceg)

---------

I. Cosimo herceg, n.herceg   - 1519-1574

I. Ferenc nagyherceg            - 1541-1587

I. I. Ferdinánd nagyherceg   - 1549-1609

II. Cosimo nagyherceg         - 1590-1621

II. Ferdinánd nagyherceg     - 1610-1670

III. Ferdinánd nagyherceg    -1642-1723

Gian Gastone nagyherceg    - 1671-1737  -  a Medici család férfi ágon kihalt

-----------------------------------

Anna Mária Luisa   - 1667-1743 (soha nem uralkodott) - női ágon is kihalt a Medici család, és mivel férje Lotharingiai Ferenc volt így Firenze a Lotharingiak hatalma alá került. De! Anna Maria Lujza olyan megegyezést kötött a Lotharingiaiakkal, hogy Firenze kincseit soha nem lehet elvinni Firenzéből! 

-----------------------------------

Lotharingiai uralkodók          1737-1799-ig, franciák 1801-1815-is, ekkor újra jöttek az osztrákok, de 1859-ben végleg elhagyták Toszkánát, majd 1861-ben Firenze is csatlakozott Olaszországhoz.

-----------------------------------

Toszkána uralkodói a kezdetektől 1861-ig, az egységes Olaszország kikiáltásáig!

Galleria dell'Accademia (Akadémia galéria)

Ha nekem valaki azt mondja, hogy az Akadémia galériába feltétlenül el kell menni és látni kell a Dávidot, akkor kicsit talán óckodnék, hiszen ott láthatom a Palazzo Vecchio előtt szabadon, bármikor. Hát nagyon nagyot tévednék! Talán már akkor, amikor az ottani szobrokról írtam, akkor is írtam azt, hogy milyen elképesztően más a hatása Dávidnak a múzeumban..., és gondolom valakiktől ezt mások is hallhatták, olvashatták, azért képesek órákat várni a múzeumi élményre! :-) Bár őszinte leszek, ilyet én sem hallottam, és nem is elsősorban a Dávid vonzott oda..., de így utólag azt mondhatnám, hogy ha semmi más nem lenne ott, csak a Dávid, akkor is érdemes órákat várni az ottani megtekintésének lehetőségére! Azután sok egyéb mellett ismét Michelangelo és a rabszolga szobrok...

-

Nem büszkélkedni akarok ezzel a képpel, de kellett valami emlék abból a csodálatos múzeumból. és hát ezt az egyet, mivel egyedül voltam itt, lekattintottam. Nem igazán jelentős része ez a múzeumnak, egy kis szoba, amihez, ha jól emlékszem lépcsőn kellett felmennem, és nem volt ott az égvilágon senki rajtam kívül. Nem volt ott senki, ami talán nem véletlen, ebbe a múzeumba a Dávodot megcsodálni jönnek az emberek..., még ugyancsak tőle a rabszolga szobrokat is megnézik. Magam sem tudom miért gondoltam, hogy fel kell ide jönnöm, de mert lehetett, hát feljöttem. Már csak azért is különleges élmény volt, mert egyedül voltam..., és kattinthattam egy emlékképet. :-)

-

Fontos emlékkép, mert hát ebben a múzeumban láttam az igazi Dávidot! 

Torre del Gallo kicsiben..., és többfelé kilátás a Boboli kertből

 Itt voltak ezek a képeim, de valahogyan nem találtam számukra helyet..., most, hogy olvastam a Torre del Gallóról, eszembe jutott, hogy láttam már én azt a különös kis tornyot, ha elég messziről is. Így azután nem csak azt képet mutathatom meg, hanem a többit is, amelyeket a Pitti palota kertjéből, a Boboliból fényképezhettem a Porcelán múzeum előtti rózsakertből. Sajnos nem voltam a torony közelében, de fényképeimet nézegetve igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Úgy tűnik, hogy nem teljesen az, aminek látszik így messziről, hanem egy jól megtervezett XIX. századi felújítás eredménye, melyet a híres műkereskedő, Stefano Bardini finanszírozott. 

-

-

Ott van majdnem a kép középén az a kis kiemelkedés, ami maga a torony! :-) Mint már többször írtam, a képek kinagyíthatóak, és itt van egy link is hozzá: Torre del Gallo. És ha már ott voltam, körbenéztem ezen a gyönyörű tájon. Bizonyára hatalmas anyagi értéke van ott a földeknek, de szerencsére nem lett beépítve, így élvezhetjük a látványt. 

-

-

-

Itt van egy kisebb település, de nem tudom, hogy mi az. Ígérem, ha eljutok még egyszer Firenzébe, utána járok!

-

-

Forte di Belvedere

-

-

-

Ezen a képen sikerült együtt lefényképeznem a Forte di Belvederét és a Torre del Gallót. Az előbbit Giovanni de Medici 

-

-

Szép volt a környék, az biztos...,  nagyobb sétaterveink is voltak a Torre del Gallóig, de valószínűleg rájöttünk, hogy Firenzében minden perc drága..., azért próbálkoztunk, és szép emlékeket találtunk! 

Palazzo Altoviti - Palazzo Visacci (Borgo degli Albizzi 18.)

Ki gondolná, hogy a komoly firenzei polgárok némelyike viccelődni is tud nyilvánosan..., ennek az épületnek a homlokzatán nagyon komoly firenzei művészek és polgárok jelennek meg kissé groteszk domborművek formájában. A művek ráadásul nem éppen méltóságot sugárzóak, hanem pont fordítva, nevetségesek és csúnyák. Így lett a palota neve a későbbiekben Palazzo Visacci, vagyis Fintor palota. Firenze leghíresebb itt megjelenő emberei között ugyan nincsenek Pazzik és Medicik, de van Ficino, Boccaccio, Dante..., és még sokan mások a múltból. Maga az épület új tulajdonosa, a sok közül valamelyik Altoviti találta ki ezt a "kis mókát", ő választotta ki a házán szereplőket. Ha nem is sok "szereplőt" tudunk beazonosítani, azért érdemes lenne arra sétálni. Az Altoviti családról egy írás..., terjedelmét nézve nem lehettek jelentéktelen polgárai a városnak. 

És egy másik Altoviti .

Esti emlék képek Firenzéről

 -

-

Természetesen az esti várost sem hagyhatjuk ki utazásaink programjából, és már egy valamire való kis fényképezőgéppel is lehet esti képeket készíteni.   Nekem ezek a képek is megfelelnek, hiszen egyetlen komoly célom van velük: ha úgy van kedvem, gyönyörködve felidézni az emlékeimet.

-

-

-

-

-

Ez alatt az árkád alatt állunk sorba az Uffizinél..., hacsak nem váltunk előre jegyet interneten a múzeum megtekintésére. Valahol liírtam már ennek a módját.

-

-

-

Az igaz, hogy fárasztó nappalokon lehetünk túl, de pihenhetünk majd otthon eleget, miközben mindenféle csodás firenzei képet nézegetünk. És ehhez természetesen az esti Firenze is hozzá tartozik. Persze a technikai felszereltség erre nem volt nálam tökéletes, de az ilyen képek nem is kívánnak nagy technikát, a lényegük nem a tökéletesség, hanem az érzelmi emlék.

-

-

Firenze általában állandó képet mutat magáról, legfeljebb bizonyos képeken a természet változása vehető észre..., ám a Santa Maria Novella tér ebben nem követi a hagyomány, én is találkoztam már rajta több változtatással, mondhatni a három firenzei utazásomon más-más képet mutatott. Ez valószínűleg az állomás közelségével magyarázható..., na meg talán azzal is, hogy a belváros egyetlen részben füves tere..., és a firenzeiek is szeretnek kutyát tartani... Ez a téma mondjuk nem feltétlenül kötődik az esti Firenzéhez, de azok a "gurigák" vajon tényleg azt a célt szolgálják, hogy olykor alkalmi éjjeli menedékhely legyen? Az biztos, hogy használták arra a célra, saját szememmel láttam. .

-

-

Talán állítottam valamit a gépen, ez a szín kicsit hideg, a másik meg túl meleg. Valahol a kettő közt lenne az igazi, de azért így is nagyon jó, hogy vannak képeim az esti Santa Maria Novella térről.

-