Firenzében évszázadok óta, pontosabban 1326-óta (más forrás szerint 1576 óta) működik ez a szervezet (confraternita), melynek feladata a súlyos betegek szállítása. A confraternita székhelye a Piazza del Duomo 19 . szám alatt van. Több ezer tagja van a szervezetnek, amit egy pestisjárvány alkalmával alapítottak. Fekete csuklyát és fekete köpenyt hordanak a szervezet tagjai munka közben..., de ma már a csuklyát többnyire nem tartják a fejükön. Egy-egy tag úgy kétévente teljesít szolgálatot, mert oly sokan vannak, hogy csak ritkán kerülnek sorra. Úgy tartják, hogy ez a szervezet volt a Nemzetközi Vöröskereszt előfutára. Mint Firenze majd minden fontos épületében itt is találhatunk értékes műemlékeket, pl. Benedetto di Maiano Szent Sebestyén szobrát és a della Robbiák által készített terrakotta angyalokat.
Lorenzo Medici önfeláldozó útja Nápolyba, Firenze és Nápoly szövetsége
"Két embernek látszott, nem egynek... Nappal úgy tűnt, hogy minden rendben van, kedves volt, vidám, bizakodó, de éjszaka keserűen gyászolta saját balsorsát, Firenzéét, és többször elmondta, hogy mit sem törődik a maga életével, de az rendkívüli módon aggasztja, hogy nem lesz képes megmenteni hazáját a rá leselkedő veszedelmektől."
Végül úgy döntött, hogy személyesen kell eldöntenie ezt a helyzetet, hajóra szállt Nápoly felé. De mielőtt útnak indult hagyott egy üzenetet a Signoriának, melynek felolvasásakor sok szem nem maradt szárazon:
" Városunk veszélyes helyzetében nincs már idő a gondolkodásra. Cselekedni kell... Jóváhagyásotokban bízva elhatároztam, hogy habozás nélkül elhajózom Nápolyba abban a hitben, hogy mivel én vagyok az a személy, aki ellen ellenségeink tettei főként irányulnak, talán énnekem sikerül visszaszereznem polgártársaim békéjét azzal, hogy magamat az ellenség kezére adom... Mivel körötökben több megbecsülés és nagyobb felelősség volt az osztályrészem, mint napjainkban bármely más polgárnak, ennélfogva más polgároknál jobban is kell szolgálnom a hazámat, még ha az életem kockáztatásával is jár. Ilyen szándékkal kelek most útra. Talán Istennek úgy tetszik, hogy ez a háború, amely a testvérem és az én véremből fakad, általam érjen véget. Vágyam az, hogy életemmel vagy halálommal, balsorsommal vagy szerencsémmel hozzájárulhassak városunk felvirágzásához... Reménnyel telve indulok el, kérem Isten adjon erőt ahhoz, hogy megtegyem azt, amit minden polgárnak mindenkoron meg kell tennie a hazájáért. Alázatosan ajánlom magam a Signoria kegyelmes urainak.
Laurentius de Medici"
Étlap "firenzei módra" polgároknak
"Fokhagymával ízesített tészta, húslevesben kifőtt ravioli, májas és véres hurka, kecskesajt, gyümölcs, bor. Néha az asztalra került egy galamb vagy egy darab hús, általában bárány, és rendszerint vasárnap. A gazdagabb kereskedők asztalán természetesen egzotikusabb ételek is szerepeltek. A szokásos fényűzést üldöző törvények ezen a téren is megtiltottak minden kilengést, de épp úgy, mint a ruházat esetében, a törvényeket látványosan áthágták, és a legtöbben megtalálták a kiskapukat. Ha a főfogás nem lehetett több, mint "tésztában sült hús" akkor a tésztába minden elképzelhetőt belesütöttek a disznótól a sonkáig, a tojástól a manduláig."
Háztartási tanácsadó a reneszánsz Firenzében
"Seperni kell? Akkor hát seperjen a rabszolgád! Ki kell súrolni a fazekat? Rajta, súroltasd ki azokat! Zöldséget kell tisztítani vagy gyümölcsöt hámozni? Csináltasd meg velük! Mosás? Hagyd, hogy ők mossanak! A rabszolga ügyeljen fel a gyerekekre és minden másra! Ha nem szoktatod rá a , hogy minden munkát elvégezzen, nem lesz belőle más, mint egy kis csomó lusta hús. Annyit mondok, ne adj neki semmi szabadidőt. Amíg ellátod munkával, nem lesz ideje az ablakból bámészkodni!"
Férfiak és nők öltözete Firenzében a reneszánsz korában
Férfiak öltözetének legjellegzetesebb darabja a "lucco" volt, tulajdonképpen olyasféle, mint nálunk a pelerin..., bokáig érő csuklyás köpeny, aminek a színe "hivatalosan" vörös volt, de azért lehetett más színben is. A vörös szín az igazán gazdagok színe volt nem olcsó előállítása alapján, hiszen a nem könnyen fellelhető bíborcsigából nyerték ki..
-
"Az öntől kapott utasításnak megfelelően elmentem, hogy felkutassam a nők által viselt tiltott díszeket, és olyan érvekkel válaszoltak nekem, amelyek nem szerepelnek egyetlen törvénykönyvben sem. Találtam egy nőt, akinek a kámzsája csipkével volt díszítve, és ezt a feje köré tekerte. A segédem megszólította: "Mi a neved? A kámzsádon csipkedísz van!" A nő ekkor lekapta a csipkét, amelyet csak egy tű erősített a csuklyához, és azt mondta: hogy ez csak egy koszorú volt. Azután találkoztunk egy asszonnyal, akinek gomb díszítette a ruhaderekát. A segédem megszólította: "Te nem viselhetsz gombot!" Az asszony azonban így válaszolt: "Ezek nem gombok, hanem csak amolyan veretek, nézd, nincs fülük és itt nincsenek gomblyukak sem!"
"A segédem megszólít egy másik asszonyt: "Te hermelint viselsz!" Elő is vette a könyvét, hogy beírja a nő nevét. "Nem írhatod fel a nevemet, ez nem hermelin! Ez egy szopós állat prémje" "Mi az, hogy szopós állat? " Egy állatfajta! " volt a válasz."
A firenzei nők szerettek elegánsan öltözködni, és híresek is voltak szőke hajukról (gyakran festett), de a paróka is nagy divat volt.
Cosimo Medici (1389-1464), aki az itáliai történelemben "il vecchio" néven is szerepel
II. Pius pápa véleménye 1458-ban Cosimo Mediciről (1389-1464, "il vecchio"), akit az ország gazdájaként emlegetett: "A politikai kérdések az ő házában dőlnek el. Azok kapnak hivatalt, akiket ő választ, .., ő dönt béke és háború ügyében, és ő ellenőrzi a törvényt..."
"Minden tekintetben király, csak nevében nem az!"
A külföldi uralkodóknak azt ajánlották, hogy személyesen vele keressék a kapcsolatot és ne vesztegessék Firenzében idejüket azzal, hogy máshoz közelednek, főleg, ha valami fontos döntésről van sző.
Templomok, egyházi épületek nevei és címei
Santa Maria del Fiore - Piazza del Duomo
Museo Opera del Duomo - Piazza del Duomo
Battistero - Piazza del Duomo
Campanile - Piazza del Duomo
Santa Maria Novella - Piazza Santa Maria Novella
Museo Opera del Duomo - Via della Canonica 1
Orsanmichele - Via dell Arte della Lana
Santa Croce - Piazza Santa Croce
Santo Spirito - Piazza Santo Spirito
Santissima Annunziata - Piazza SS Annunziata
Santi Apostoli - Piazza Limbo 3
San Remigio - Via San Remigio 4
San Marco - Piazza San Marco
San Lorenzo - Piazza di San Lorenzo
Ospadele degli Innocenti - Piazza della SS Annunziata
Santa Maria del Carmine - Piazza del Carmine
Badia - Via Proconsolo
Santa Trinita - Via del Parione 3
San't Ambrogio . Via dei Pilastri
San Miniato al Monte - Via del Parione
Ognissanti - Borgo Ognissanti 42
Santa Felicita -Piazza Santa Felicita 3
Chiostro dello Scalzo - Via Camillo Benso Cavour 69
Chiostro San Salvi - Via San Salvi 16
Santa Maria Maddalena del Pazzi - Borgo Pinti 58
Santi Apostoli - Piazza del Limbo
Sant"Apollonia - Via XXVII Aprile 1
Santa Maria Maggiore - Piazza di Santa Maria Maggiore 42
Rucellai sírkápolna - Piazza San Pankrazio (Marino Marini Museo
Zsinagóga - Via Luigi Carlo Farini 6
-
Egy ilyen relatív kisméretű városban ennyi templom talán túlzásnak tűnik..., de bizonyára ki voltak és ma is ki vannak használva.
id.Cosimo Medici (1389-1464) kivégzésének terve (1433), majd száműzetése
1433-ban egy éjszaka vérrel kenték be idősebb Cosimo Medici házának ajtaját. Cosimo, akit már többször ért gyilkos fenyegetés, családjával együtt elhagyta a várost, Mugellóban lévő birtokára költöztek. Komolyan vette a fenyegetést, ezért vagyonát római és nápolyi bankokban helyezte el, de ugyanakkor a San Miniato al Monte és a San Marco kolostorában is helyezett el nagyobb pénzmennyiséget.
Természetesen az Albizzik örültek az eseménynek, miszerint Cosimo Medici elhagyta a várost, és hozzákezdtek egy új Signoria létrehozásához. A kiválasztott priorok 70 %-a a Medicik ellensége volt. Bernardo Guadagni lett az új gonfaloniere, aki pár hét múlva felszólítást küldött Cosimónak, hogy jelenjen meg a városházán szeptember 9.-én. Cosimo eleget tett a kérésnek, de sejtette, hogy mi vár rá. Az őr, kinek nevét feljegyezték, Federigo Malavolti, nem a Tanácsterembe kísérte, hanem az "Alberghettóba". Az Alberthgetto a városháza tornya, ahol foglyokat szokta "elszállásolni".
Az Albizzik megpróbáltak adni a látszatra, hogy a nép akaratát követik akkor, amikor Cosimo Medicit elítélik, de a nép kedvelte Cosimót, és nem csak ők, hanem más városállamok, sőt, külföldi vezetők is tiltakoztak a kivégzés ellen..., megtettek mindent Cosimo szabadon bocsájtása érdekében. Rinaldo degli Albizzi és még néhányak nagy bosszúságára végül sikerült Cosimo pártfogóinak elérni, hogy külföldi száműzetésbe kerüljön. Nagyon azért nem kellett sajnálni, hogy előbb Padova, majd Velence palotáiban kellett a "száműzetés keserű kenyerét ennie".
id. Cosimo Medici levele a Signoriának száműzetése megkezdésekor:
"Mivel úgy döntöttek, hogy Padovába kell mennem, kijelentem, hogy örömmel megyek bárhová, ahová parancsoljátok, nem csak a trevisói államba, hanem az arabok közé vagy más, a mi szokásainkat nem ismerő nép közé is boldogan elmegyek. Ha rendeletetek alapján a balsors reám szállt, én azt úgy fogadom, mint ami nekem és az enyéimnek a javára fog válni. Bármilyen nehézséget könnyű lesz elviselni azzal a tudattal, hogy megpróbáltatásaim békét és boldogságot hoznak a városra. Egyre kérlek benneteket, urak, mivel látom az a szándékotok, hogy megőrizzétek az életemet..., ne engedjétek, hogy gonosz polgárok megfosszanak tőle, mert ez rátok nézve is szégyen volna. Ügyeljetek arra, hogy akik fegyverrel a kézben a véremre áhítoznak, kint a téren, ne nyúlhassanak hozzám. Az én kínjaim kurták lesznek, de ti örökre rossz hírbe hozzátok magatokat."
Az éj leple alatt id. Cosimo Medicit a Porta San Gallón kijuttatták Firenzéből, őrei elkísérték odáig, majd magára hagyták. Padovába ment, onnan két hónappal később Velencébe..., ahol más dolga sem volt, mint szórakozni. Mindenhol örömmel fogadták..., de az ő szívében bizonyára nagy volt a nyugtalanság!
-
Albizzik, a Medicik nagy ellenségei
A nemesi származású Albizzi család Arezzóból érkezett Firenzébe, majd kevés idő után néhány tagja igen jelentős szerepet játszott Firenze történelmében. De talán még a firenzei jelentőségüknél is nagyobb ismertségük volt azzal, hogy mennyire lenézték a polgári származású Mediciket. Rinaldo degli Albizzi (1370-1442) volt a család feje, aki remek katonai és diplomáciai sikerei által nagy megbecsültségre tett szert a Medicik által bármiféle tisztség nélkül vezetett Firenzében. Kezdetben jó kapcsolat volt a két család között, de ez nem tartott örökké..., minek oka a korabeli pletykák alapján az lehetett, hogy Rinaldo Albizzi egyik fia, Luca Albizzi házassági ajánlatot tett egy Medici lánynak, ám végül mást vett feleségül. Azokban az időkben ez becsületsértésnek számított, és többnyire megtorlást kívánt. Hogy mi lett a történet vége, azt sajnos nem tudom..., de ha nagyon nagy botrány lett volna, akkor bizonyára tudna róla az utókor.
Anna Maria Lujza Medici halála 1743-ban, a Medici örökség sorsa
Úgy írják, hogy az utolsó Medici, Anna Maria Luisa (1667-1743) végre újra megcsillantotta a Medici ház nagyságát végrendelkezésében, melyben kinyilatkoztatta, hogy a Medici család hagyatékából soha senki és sehova nem vihet el egyetlen darabot sem Firenzéből, de mindenkor lehetőséget kell adni mindenkinek, hogy láthassa azokat Firenzében! Kívánságát tiszteletben tartották minden időkben úgy is, hogy ez a hagyaték valójában akkor már nem Firenze tulajdona volt, hanem örökség révén az osztrák Lotharingiai családé.
-
"Hétfő reggel nagy haditervvel bevitték Anna Máriához a gyóntatóját, mivel ő maga nem küldött volna érte..., a gyóntatónak megmondták, hogy közölje a hölggyel, hogy a halálán van. Erre a hölgy megkérdezte: "Ki mondta ezt magának?"Az orvosa" - hangzott a válasz. "Rendben van, tegyük, amit tennünk kell és intézzük el hamar" - mondta a nagyhercegnő. Így azután megáldoztatták. Magánál volt a végső percig, de halála előtt kb. másfél órán át már nem beszélt. Csütörtök reggelig a palota nagytermében volt felravatalozva, és ma éjjel fogják eltemetni... az utolsó Medici földi maradványai hamarosan csatlakoznak tehát az ősökéhez."
-
"A köznép meg van róla győződve, hogy a szél ragadta el: ma reggel heves szélvihar tört ki, és két órán át tartott, utána meg úgy kisütött a nap, mint még soha: ezt tartják itt bizonyítéknak. Hasonló jelenségek kísérték Gian Gastone halálát is. Ezeket a hiedelmeket senki nem rombolhatja le, mert az emberek azt állítják, hogy mindent a saját szemükkel láttak."
Maria Salviati (1499 - 1543), Giovanni delle Bande Nere (1498-1526), Cosimo Medici nagyhercg (1519-1574) Anna Maria Luisa történelmi tette (1667-1743) útiterv gondolatok
Maria Salviati (1519-1543) arról híres, hogy I. Cosimo Medici nagyherceg édesanyja volt, és abban, hogy fia nagyherceg lett, elég nagy szerepe volt neki is, hiszen apa nélkül nevelte fel a fiát, és nem is akárhogyan! Cosimo apja, Giovanni Medici, ismertebb nevén Giovanni delle Bande Nere (1498-1526) katona volt, aki hősi halált halt 28 évesen, amikor fia még csak 6 éves volt.
Állítólag keresztapja, X. Leó pápa (1475-1521) választotta Giovanni delle Bande Nere és Mária Salviati gyermeke (1519-1574) számára a Cosimo nevet, tisztelegve ezzel a korábbi Cosimo Medici nagysága előtt, és bízva abban, hogy az ifjú Cosimo is öregbíti majdan a Medici család jó hírét. Bár ő két évvel Cosimo születése után meghalt, de nyugodtan állíthatjuk, hogy ezen bizodalma valóra vált, nagyon büszke is lett volna a keresztfiára.
De sajnálatos módon I.Cosimo nagyherceg utódai már egyre gyengébb emberek és uralkodók voltak, míg viszonylag hamar, 1537-ben Alessandro Medicivel (1510-1537) ki is halt a nagy hírű Medici család senior ága, mi után hatalomra jutott a Medici család junior ága I. Cosimo herceg, majd nagyherceg személyében (Giovanni delle Bande Nere és Maria Salviati fia). Ha reálisan nézzük a történelmi tényeket I. Cosimo Medici nagyherceg (1519-1574) uralkodása volt a Medici család junior ága számára a csúcspont., az ő utódai azonban sajnálatos módon egyre kevésbé voltak méltóak az öröklésre és Firenze városának vezetésére.
Úgy írják, hogy az utolsó Medici, Anna Maria Luisa (1667-1743), kinek férje és örököse Lotharingiai Ferenc volt, végre újra megcsillantotta a Medici ház nagyságát végrendelkezésében, melyben kinyilatkoztatta, hogy "a Medici család hagyatékából soha senki és sehova nem vihet el egyetlen darabot sem Firenzéből, de mindenkor lehetőséget kell adni mindenkinek, hogy láthassa azokat Firenzében!" Kívánságát az örökösök, vagyis a Lotharingiai család tagjai tiszteletben tartották minden időkben! Ezen kinyilatkoztatására azért volt szükség, mert előre látható volt, hogy miután kihal férfi ágon a Medici család junior ága is, Firenze minden vagyona elvben az osztrákokra száll. De Anna Maria Lujzának ezen kinyilvánítását tiszteletben tartották az egységes Olaszország létrejöttéig, 1861-ig..., és azon túl is. Érdekes helyzet, az a temérdek kincs a Lotharingiaiak öröksége volt, de mindig Firenze volt a gazdája. Gondolom Olaszország megszületése után rendezték a helyzetet, tudni nem tudom, hogy jogilag most hogyan állnak, de az biztosnak tűnik, hogy amíg Firenze Firenze, addig mindenkinek lehetősége lesz látnia Firenzében a város páratlan kincseit.
-
A későbbiekben létrejött az egységes Olaszország, majd két világháború is volt, és a jogviszonyokat a második világháború után rendezték. A lényeg számunkra az, hogy Firenzében bármikor láthatjuk a teljes Medici örökséget a saját szemünkkel..., amire ha igyekszünk, akkor minimum egy hét kell, de ha mindent látni szeretnénk kényelmesen, akkor akár két hétnél is több.
De a legfontosabb az, hogy bármennyi időnk is van, nagyon alaposan fel kell készülni a majdani látnivalókra, mindenképpen előre látva tervet kell készíteni! Hogy mennyi idő is kell Firenze nagyjából történő megismerésére, azt nem tudom, de azt igen (Ki, hol és mikor), hogy egy jól megszervezett hét talán a kezdetekhez a lényegre azért jól felkészülve elég lehet. Hogy mennyi lenne az ideális? Talán 2 hét egyfolytában ott eltöltött idő már reálisnak mondható a város igazi és kényelmes megismerésére. Azért is gondolom ezt így, mert mehetünk akár évente egy-egy hétre, de bizonyos, hogy annak az egy hétnek az egyik felében olyan helyeken sétálnánk, ahol már voltunk, mert újra meg újra "szeretnénk azt a valami csodát látni", minek neve Firenze! Igaz, magam is egyhetes útitervet tettem itt közzé..., mert hát ez tűnik reálisnak..., ennél kevesebbért tán kár is útnak indulni, ennél több meg nehezen adódik. De talán érdemes lenne egy legalább kéthetes terv kigondolása..., annyival azért már talán elmondható lenne, hogy "láttuk, éreztük és megismertük Firenzét"! Ám ezt már mindenki formálhatja a lehetőségei szerint, ha egy hét, hát akkor egy "kemény" hét, ha három, akkor kényelmes és igen tartalmas utazás, de a reális és szükségletes talán a két hét.
Firenze talán nem is egy különösen szép város, hanem inkább egy fogalom
Végezetül még néhány szót kell írnom itt is a Medicikről..., akik már nem élnek ugyan, de kétségtelen, hogy Firenze a Medicik városa volt és marad is az idők végezetéig! Kizárt, hogy ha valaki meghallja azt a szót, hogy "Firenze" ne a Medicikre gondoljon azonnal, és ez minden bizonnyal fordítva is így van.
Ám újra le kell írnom azt is, hogy Firenze szépségének és különlegességének jelentős százaléka a falak mögött van mint a Medicik öröksége, ott kell keresni! De ha nincs is időnk mindent látni, vagy akár csak 1 napunk van Firenzére..., maga csak az érzés, hogy ott lehetünk abban a városban, önmagában is felemelő! Teljesen összeszorul a szívem most is, ahogyan ezeket a sorokat írom, és reménykedek, hogy talán még én is láthatom újra, beszívhatom a levegőjét és fiatalabbnak érzem majd magam, hiszen ott nem lehet öregnek lenni..., menni kell, látni kell, érezni kell mindent, amit az a páratlan város még most is adhat nekünk! Ennek a 600 bejegyzésnek a létrehozatala hihetetlen nagy élvezet volt számomra, és bízom benne, hogy akiknek nincs oly sok idejük utána nézni minden fontos részletnek, megtalálják itt azt, amit keresnek. A "munkát" reményeim szerint folyamatosan folytatni fogom, és kérem, hogy ha valami hibát észleltek, vagy kiegészítéssel segíteni tudtok, akkor írjatok.
S. Maria Primerana templom (Fiesole)
humiliatik (megalázottak), Ponte alla Carraia, Chiesa Oggnissanti, II. világháború
Lombardiában jött létre egy olyan szervezet, melynek tagjai megalázottnak tartották magukat azáltal, hogy valahány milánói nemest Barbarossa Frigyes túszként magával vitt Németországba, ahol munkára kényszerítették őket. Ez a munka főként textilkészítés volt, és amikor elengedték őket 1239-ben, akkor Firenzében találták meg azt a helyet, ahol a kitanult textilkészítésből megélhetést biztosíthattak maguknak. Az Arno folyó firenzei szakasza tökéletesen megfelelt munkájuk számára. A város nyugati felén telepedtek le, mert ott volt egy összeszűkülő szakasz, ami a víz bőségét és sodrását felerősítette. 1218-ban fejezték be a Ponte alle Carraia hidat, Firenze második hídját, ami, ahogyan az a nevében is benne van olyan híd volt, melyet kocsik áthaladására terveztek, így a szállítási problémák is megoldódtak. Mindezek az adottságok igencsak kedveztek a textilgyártásnak, és ezt a Milánóból ide települt humiliatik ki tudták használni. Igaz, voltak problémák, 1333-ban árvíz sodorta el a hidat, amit Ammanati tervei alapján csak 1559-ben építettek újjá..., ám ezt a hidat és az egy Ponte Vecchio kivételével a többi hidat is 1944-ben a II. Világháború idején a németek felrobbantották azért, hogy visszavonulásukat üldözőik ne tudják gátolni. De a Ponte Vecchio megmaradásának is nagyon nagy ára volt, mert a visszavonuló németek a hídfőnél lévő épületek felrobbantásával akadályozták meg a hídon történő áthaladását az őket üldöző csapatoknak.
-
-
Idővel építettek a hídfőknél új házakat, és azok a házak is szépek, meg korszerűbbek is..., de talán mégiscsak idegenek a reneszánsz fővárosában
-
-
A turisták számára Firenze talán legnépszerűbb temploma az Ognissanti templom az Arno partján, a humiliatik temploma. Úgy tűnik, hogy nem érte nagy kár a háború alatt. Az egyik legszebb és legkedvesebb firenzei templom izgalmas művészettörténeti látványokkal.
A templom egyik legizgalmasabb látványossága nem sokkal a bejárat után a jobboldali falon szinte szemmagasságban látható..., a méltán híres Vespucci család "portréja" Domenico Ghirlandaio ecsetje által megalkotva. A mű címe "A védelmet adó Madonna"..., aki köpönyegével öleli át a Vespucci család számos tagját. A Madonna jobb karja alatt felismerhetően láthatjuk Amerigo Vespuccit, akiről kapta Amerika a nevét. Igaz, nem ő fedezte fel Amerikát, hanem Kolumbusz Kristóf, de ő volt az, aki rájött, hogy az a föld, melyet Kolumbusz megtalált, az nem India, ahová készült Kolumbusz, hanem egy új kontinens. Így végül Kolumbuszról csak egyetlen országot, Kolumbiát nevezték el, míg Vespucciról kontinenseket. És láthatjuk Simonetta Vespucci ábrázolását is ..., nem olyan szép ezen a freskón, mint Botticellién, de a mi helyzetünkben nem is ez a fontos, hanem az, hogy ott lehetünk és nézhetjük őket sok század távolában.
Visszatérve a templomra..., kicsit tovább haladva a szentély felé egymással szemben láthatunk két portrét. A jobboldali Botticelli alkotása és Szent Ágostonról készült portréját láthatjuk. A baloldali portrét Ghirlandaio festette Szent Jeromosról..., általános vélemény, hogy Botticelli portréja a jobb, Szent Ágostonban áhítat látszik, míg Ghirlandaio Szent Jeromosa inkább csak tanácstalannak tűnik. Botticelli ebben a templomban nyugszik, az oltártól jobbra a kereszthajóban..., Sandro Filipepi névvel .
-
-
Vincenzo Meucci neve bizonyára keveseknek ismerős, ő a kereszthajóban lévő freskók alkotója volt..., de a méltán világhíres Brancacci kápolna mennyezeti freskóját is ő alkotta...., ám azért a kápolna nem miatta híres. Emlékeim szerint fel sem néztünk a mennyezetre, hiszen annyi ott a falakon a látnivaló..., és korábban nem hívták fel rá a figyelmemet!
-
-
A "Krisztus a kereszten" című festmény alkotója évszázadokon át bizonytalan volt, de modern technikákkal már kimutatták, hogy Giotto alkotása.
Elérve a szentélyhez a főoltár előtt láthatjuk a Vespucci család kriptájának fedlapját, ami alatt nyugszik többek között a szép Simonetta Cataneo, akiről mintázta Botticelli Vénuszt, és a Tavasz című festményének alakját.
A templom már nem a humiliatik, hanem a ferencesek temploma.