A Museo Novecento a Piazza Santa Maria Novellán található, és az ott látható tárgyak a XX. századi firenzei művészet jeles alkotásai.
Isolotto - Chiesa di Santa Maria Madre delle Grazie all'Isolotto
Ez a terület, amin a címben említett templom is van, úgy tűnik, hogy egy külön kis "modern világ", mondhatnánk lakótelepnek is, mert részben valóban az, de mégis más, mint amit a "lakótelep" fogalom áraszt magából..., bár lehet csak azért, mert mégiscsak Firenzéhez tartozik :-).
Érdemes megnézni a linken a többi képet is. A híd bizonyára azt a célt is szolgálja, hogy az ott lakók átsétálva rajta élvezzék a park adta lehetőségeket. Ráadásul a Cascine parktól induló villamosig elég sokat gyalogolhatnának a környék lakói e nélkül a híd nélkül, mert azért az elég nagy távolság.
-
Én jártam a Cascine park útjait egyik firenzei utazásunkkor, de akkor nem
vettem észre a túloldalra vezető kis gyalogos hidat, csak most a netről
értesültem róla. Elég nagy az a Cascine park terület, és én nem mentem ki ottjártamkor az Arno partjához, így nem láttam, de a neten talált képek alapján ez a kis gyalogoshíd az Arno felett összeköti úgymond a kellemest a
hasznossal, a nagy Cascine parkot egy kisebb lakóteleppel. Ez a híd kb. a park közepe táján van, elég messze a Piazza Vittorio Venetótól, ahol járműre lehet szállni.. A belvárosba bejutás a lakótelepről valószínűleg csak gépjárművel történhet, busszal vagy autóval, talán részben villamossal is..
-
Egy viszonylag új, modern templom is van ebben a városrészben, a Chiesa di Santa Maria Madre delle Grazia
Dante köve (Sasso di Dante)
Dante Alighieri viszonylag közel lakott a majdani Piazza del Duomóhoz, és gyakran járt ki a térre, figyelte a Duomo építését. Volt ott egy nagyobbacska kő, amire leült a gyönyörködése közben. Az a kő sajnos már nincs ott, az elmúlt évszázadok alatt az utak szintje folyamatosan emelkedett, de a kő nem. Ám mégis figyeltek a dologra, mert a falon legalább egy tábla jelzi, hogy hol volt a Sasso di Dante !
A Battistero volt Dante számára Firenzében a legkedvesebb épület.
Capella Rucellai, Giovanni di Paolo Rucellai, Chiesa San Pancrazio, Marino Marini múzeum
Giovanni di Paolo Rucellai (1403-1489) a reneszánsz kori Firenze egyik prominens személye volt! Nagyon jó kapcsolatokat ápolt a Strozzikkal és a Mediciekkel is, mi több, második fia családi kapcsolatra is lépett Piero Medici lányával. Palotáját és síremlékét elnézve igen módos ember lehetett.
-
-
A festményen a nagyon szimpatikus tűnő Giovanni Rucellai mögött balra a Leon Battista Alberti által tervezett palotája látható, jobbra pedig az ugyancsak Alberti által tervezett a kis Rucellai loggia látható. Középtájt a Santa Maria Novella Basilica homlokzatát látjuk, melynek csodálatra méltó homlokzatát is Alberti tervezte és bizonnyal jócskán finanszírozta Giovanni Rucellai. Mindkét alkotáson ott vannak a Rucellai jelképnek számító dagadó vitorlák annak bizonyítékaiként, hogy a hajóinak köszönhette majdhogynem határtalan gazdagságát. És ráadásként a portré mellett jobboldalon látható a képen az a gyönyörű síremlék, amelyet szintén Leon Battista Alberti készített Giovanni Rucellai számára. Sajnos a korábban elhunyt megrendelő miatt üresen áll a gyönyörű szarkofág, de legalább megtekintésre várva a San Pancrazio templomban.
-
-
A San Pancrazio templom azonban most már nem templom, hanem kiállítóhelye Marino Marini "különleges" fából készült lovasszobrainak. Talán csak a Marino Marini kiállítás nyitva tartása alatt lehet a síremléket is megnézni közelről..., de hallottam olyat is, mi szerint lehet úgy is megnézhetjük a síremléket, hogy a Rucellai palota portását megkeressük, és gondolom némi anyagi szolgáltatás ellenében kinyitja nekünk az épületrészt, ahol a sír körbejárható. Végső sorom ha nem is jól és részletesen, de az üvegen át is látható legalább az egyik oldala..., a többi is hasonló..., de ha megtaláljuk a módját, mindenképpen érdemes közelről megtekinteni, hiszen Firenze egyik ékessége. Nekünk talán szerencsénk volt, hogy éppen nyitva találtuk. A "ráadás", vagyis a Marino .Marini. múzeum meg ..., talán az érdekes szó rá a legjellemzőbb. Érdekes, hogy művészetnek tartják..., és talán annál is érdekesebb, hogy egy egykori templomban láthatóak azok a különleges "szobrok
-
--
A Toszkán nagyhercegség a Medici család kihalása után, Olasz királyság
A Toszkán nagyhercegség 1569-1860
1569 augusztus 27.-én Firenze, Pisa, Lucca, Siena, Volterra és más kisebb toszkán városok alkották meg a nagyhercegséget, melynek mindenkori vezetői a Medici családból származtak. Ám 1737-ben a Medici család férfiágon kihalt. Az utolsó Medici, Anna Mária Lujza egy osztrák választófejedelem felesége volt. Mivel férje betegsége miatt nem született gyermekük, a várost kénytelen volt a Lotharing és a Habsburg házra örökíteni. Ennek következtében Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc lett 1737-től Toszkána és Firenze új uralkodója 1859-ig. Ezt az uralkodást Napóleon térhódítása 14 évre megszakította, létrehozva az Etruriai köztársaságot, és Elisa nevű nővérét tette meg Toszkána nagyhercegnőjévé. Érdekes, hogy a franciák is tiszteletben hagyták Anna Mária Lujza végrendeletét, nem rabolták ki Firenzét. 1815-ben, Napóleon bukása után visszatért a városba III. Ferdinánd nagyherceg, majd követte őt fia, II. Lipót, akiből azonban már nem kértek a firenzeiek, 1859-ben lemondatták. 1860 március 15.-én Firenze és Toszkána is csatlakozott a Szárd - Piemonti királysághoz, majd 1861-ben kikiáltották az Olasz királyságot, melynek Toszkána és természetesen Firenze is a része lett. 1865 és 71 között az Olasz királyság fővárosa is volt Firenze. Számunkra, vagyis Firenze iránt rajongók számára a legfontosabb az, hogy Anna Mária Lujza végrendeletét mindenki tiszteletben tartotta, így a firenzei műkincsek mindmáig Firenzében vannak, és minden valószínűség szerint örökre ott is maradnak.
-
-
Montemurlói csata (1537) Firenze első hercege Cosimo de Medici
1537.08.01 napján zajlott le a Montemurlói csata, melynek célja a száműzött firenzeiek részéről az ifjú Cosimo de Medici (1519-1577) uralkodásának megdöntése és a köztársaság visszaállítása volt. Cosimo de Medici, aki akkor még mindössze csak 18 éves volt, könnyedén leverte a hevenyészett hadsereget, és természetesen, ahogyan ez lenni szokott, a győztes részéről a csata után véres bosszúhadjárat következett.
1537.09.30.-án V. Károly német-római császár elismerte az ifjú Cosimo de Medicit Firenze hercegének, így innentől kezdve a Medicik jogosan viseltek számot a nevük előtt..., ő lett így 1537-től I.Cosimo de Medici néven Firenze első hercege, majd később, 1569-től 1574-ig I.Cosimo de Medici, Toszkána első nagyhercege.
Ám a sok névazonosság a felületes ismereteknél komoly problémákat okozhatott az utókornak, főleg mert a korábbi Medicik nem viseltek számokat. Ez esetleg előnyös is lehet számunkra, mert elvben ha csak Cosimo de Medicit látunk szám nélkül, akkor az "öreg" Cosimóról lehet szó, de ha szám van előtte, akkor hercegről (több is volt Cosimo néven, és a számok segítenek eligazodni), de a legbiztosabb az, ha születési évszám is van a nevük mellett, és úgy tudjuk őket biztosan beazonosítani, mert pl. az "öreg" Cosimót is láttam már I.Cosimo Mediciként említeni.
Több helyen is megemlítettem, hogy egy amerikai Firenzéről szóló filmben a riporter I. Cosimo nagyherceg lovasszobra mellett állva, miközben paskolta a ló fenekét, azt mondta, hogy ő a Medicik ősapja, és neki köszönheti Firenze azt az egész reneszánszot. Nem kommentálom..., bár persze ez nem feltétlenül igazságos megítélés, hiszen valóban olyan kusza ez az egész firenzei történelem, csak akik komolyan gondolják, azok tudják megismerni, megérteni.
A lényeg az, hogy legyen egy jó családfánk évszámokkal, titulusokkal..., legalább ilyen, mint ez a lenti. Ki kell nagyítani a képet kattintással az egész családfa megtekintéséhez. A hercegi családból csak I.Cosimo Mediciig vannak feltüntetve a fontos személyek..., van ennél bővebb családfa is a neten, érdemes keresgélni. A lényeg itt az, hogy Giovanni di Bicci az "ősapa", utána vált szét a junior (balra)és a senior (jobbra) ág, akik majdan I. Cosimo de Medici nagyherceg személyében egyesül, mivel apja, Giovanni delle Bande Nere a junior ágból a senior ágból származó Maria Salviatit veszi feleségül, és így lesz a fiúk, az ifjú Cosimo Medici Firenze vezetője, és követik őt majdan az ő leszármazottjai.
-
Palazzo Medici-Riccardiról két érdekes cikk!
Bevallom, én se nagyon voltam tisztában eddig azzal, hogy mikor és hogyan történtek a Medici palota ügyei, kik voltak és hogyan, és mikor kerültek oda a Riccardik. Elég sokat foglalkozom Firenze történelmével, de ezen a Medici-Riccardi palotás dolgon kívül semmit nem tudtam a Riccardikról. Most már legalább azt tudom, hogy bankárok voltak ők is, és hogy csak azután vásárolták meg az épületet, hogy I. Cosimo Medici herceg családjával onnan átköltözött a nyilván biztonságosabb és adminisztratív okokból is jobban használható Palazzo della Signoriába. Valahogyan úgy képzeltem ezidáig, hogy az épület egyik felében a Medicik laktak, másik felében a Riccardik, de ezek szerint tévedtem. Azt meg, hogy olyan csodálatos könyvtáruk volt a Riccardiknak, azt meg aztán végképpen nem gondoltam. Nagyon gazdagok lehettek, az biztos. A két cikket tényleg érdemes elolvasni!
Palazzo Nonfinito
A Palazzo Nonfinito a Via del Proconcolo 8-as számú épülete.
Alessandro Strozzi rendelte meg a gyönyörű palota építését a XVI. században Buontalentitől. A neve befejezetlent jelent..., állítólag a mai napig nincs befejezve, de én ezt nem nagyon hiszem. Persze a befejezés meglehetősen relatív fogalom, de így kívülről igazán impozáns épület, melyben afrikai, indonéziai és amerikai ősi kultúrákat láthatunk. Alessandro Strozzi nem sokat élhetett itt, mert haláláig papként szolgált Arezzóban. Valószínűleg ritkán használta gyönyörű palotáját, és papként még örökösei sem lehettek. Bár... :
Guelfek és ghibellinek együttélése Firenzében
Azt tudjuk már mindannyian, hogy az ezen nevek alatt felsorakozók többnyire ellenséges érzelmekkel viseltettek egymás iránt. Azt is nagyjából mindenki tudja, aki egy kicsit is érdeklődik a téma iránt, hogy a guelfek a pápaságot támogatták, a ghibellinek pedig a császárságot. Ez az ellentét a pártok között korántsem volt jelentéktelen, gyakorlatilag többnyire például majdnem kizárt volt, hogy mondjuk egy ghibellin fiú feleségül vegyen egy guelf lányt. Erre gondolom nem is gyakran adódott alkalom, nem keresték egymás társaságát. Ám néha azért csak előfordult, mert már akkor is volt olyan, hogy szerelem első látásra..., erről Dante is mesélt nekünk. Talán néha be is jött a házasság, de olykor tragédia lett a szerelem vége. Nem véletlenül írta meg Shakespeare Rómeó is Júlia történetét Verona városába téve. Ez a történet, amit most leírok, mesének tűnik, de van sok valóság alapja. 1215 húsvét vasárnapja végzetes nap volt Firenze történelmében. Addig viszonylagos békében élt egymással a két párt, ám azon a nevezetes napon szokatlan dolog történt, a guelf érzelmű Buondelmonti családból származó fiatalember korábban feleségül kért egy ghibellin lányt az Uberti családból. Bár volt némi ellenkezés, de végül a szülők megegyeztek. Ám a fiú meggondolta magát, és mást vett feleségül. A hoppon maradt Uberti lány családja és párttársaik természetesen bosszút esküdtek, és egységesen fellépve a fiatalembert meggyilkolták a Ponte Vecchio közelében. A dolognak komoly következménye lett, évtizedekig tartó háborúskodás után győztek végül 1249-ben a ghibellinek, és a guelf párt valamennyi tagját száműzték a városból. És ez a fajta ellentét szinte minden korabeli itáliai városban kialakult, de nem is lehetett volna ez másként..., ám a versengés is mindig előbbre viszi a dolgokat, még ha áldozatokkal is jár. Azért azok a száműzetések többnyire nem voltak örök érvényűek, idővel visszatérhettek a száműzöttek. Ám voltak olyanok is, akik nem kértek a kegyelemből, közöttük is a leghíresebb a fehér guelf kötődésű Dante Alighieri, akit örökre elvesztett Firenze. Dante veronaiként él talán a köztudatban, pedig firenzei volt testestül, lelkestül. Csak hát a politika... ! Még holtában sem tért vissza városába, Ravennában alussza örök álmát.
Monteperti csata (1260)
A firenzei guelfek 1258-ban nagy győzelmet arattak a ghibellinek felett, és az élve maradottakat száműzték a városból (köztük Dantét is). A száműzöttek jelentős része Sienába menekült, ahol az amúgy Firenzével ellenséges városban szövetségesekre találtak. Ám ezzel természetesen nem intéződött el semmi, a száműzöttek vissza akartak térni városukba, és, mivel ez csak harccal volt lehetséges, Sienában szövetségesekre is találtak. A "győztes Firenze" is tudta, hogy a dolog nincs végképpen eldöntve, ő is keresett szövetségeseket, így 1260-ban 35000 fős sereget sikerült összehoznia. Mindeközben a sienaiak is fegyverkeztek, és bár Pisa és Cortona is támogatta őket, a seregük csak 20 000 fős volt, melyet Farinata degli Uberti vezetett. A csata kezdetekor a sienaiak különböző trükköket vetettek be annak érdekében, hogy a seregük jóval nagyobbnak tűnjön, mint amilyen valójában volt. A firenzei guelfek azért nem bátorodtak el, de nem számoltak az ellenfél fondorlatos terveivel, így nem haladtak túl jól a dolgaik. Érdekes szerepe volt ebben a történetben a napnak is, mely kezdetben a sienaiak szemébe sütve hátráltatta őket, de ezt a helyzetet a firenzeiek nem használták ki. Amikor a nap haladása immár a sienaiakat támogatta, ők bizony éltek is a lehetőséggel! Ebben segítette őket a német páncélosok csapata, akik ezidáig nem mutatkoztak, így váratlan "fényes" megjelenésük összezavarta a firenzei sereget. A Monteperti nevű városka melletti csata mérlege nagyon durva volt, a firenzeiek nem tudták kihasználni emberi fölényüket, viszont rengeteget, 10 000 embert elveszítettek, míg a sienaiak mindössze 600-at!. A Monteperti csata jóval bővebben kifejtve itt olvasható. A Firenzében maradt guelfek a vereség hallatára elmenekültek a városból, míg a hazatérők most az ő otthonaikat rombolták le. Valójában néhányan már-már ott tartottak, hogy magát Firenzét kellene földig rombolni, de akkor szerencsére volt közöttük egy okos ember is, hadvezérük, Farinata degli Uberti, aki megállíttatta az őrült rombolást. Közel kétszáz év kellett hozzá, hogy a kocka megforduljon, és a guelfek, köztük a Medicikkel, ismét hatalmi pozícióba jussanak. Igazi csoda, hogy ez a város fennmaradt annyi rombolás után.
Szent Liga
A "Szent Liga" pápai kezdeményezésre az a katonai szövetség volt, amely a törökök elleni egységes európai fellépést tette lehetővé. Érdemes elolvasni a cikket, mert a mi három részre szakított Magyarországunkat is nagyon érinti.
Parco e Villa Strozzi
A Ponte alle Vittorián átsétálva térkép alapján tájékozódva hamarosan megtalálhatjuk ezt a szép kertet, a Parco e Villa Strozzit, ha nagy mediterrán kert rajongók vagyunk. Sajnos még nem láttam, nekem a képek alapján annyira nem tűnik túl izgalmasnak, de a Strozzi név után annak kell lennie, hiszen ez a név már mindenképpen valami különlegességre kötelez! :-)
SS. Annunziata tér és templom , Innocenti múzeum, Confraternitás épülete, Archeológia múzeum, majd néhány gondolat Benvenuto Cellini mesterről
-
-
-
A Piazza della Santissima Annunziata Firenze leginkább reneszánsznak mondható tere, így nem maradhat ki egy firenzei látogatásból! Különös ismertetője három szép loggiás épülete és van itt egy szép lovasszobor Ferdinando nagyhercegről. A loggiás épületek a korabeli festményen balról jobbra: Confraternita dei Servi di Maria, Santissima Annunziata, majd a Spedale degli Innocenti , amelynek kiemelkedően szép loggiája sajnos ezen a képen nem látszik jól. De itt igen
-
-
A tér legfontosabb műalkotását, Ferdinando nagyherceg lovasszobrát hivatalosan Giambologna készítette, de a művész halála után segítőjének, Pietro Taccának is nagyon komoly szerep jutott a mű méltó befejezésében. Ezt a szobrot 1608-ban kezdte el Giambologna a törököktől zsákmányolt ágyúk beolvasztott anyagából. Giambologna már 1609-ben meghalt, és a szobor megrendelője, Ferdinando nagyherceg is abban az évben halt meg. Hogy Tacca mikor kezdte folytatni a művet, azt nem tudom, de azt igen, hogy csak 1629-ben lett teljesen készen a szobor.. Hogy ebből a szoborból mennyi lehet Giambolognáé és mennyi Taccáé, az gondolom örök talány..., de hivatalosan Giambologna az alkotó.
-
-
-
Van ezen a téren Taccától kizárólagosan saját mű, nem is akármilyenek, két különleges szökőkút is, melyek tengeri szörnyeket mintáznak. Ezekkel a szörnyekkel is a Mediciket éltették, hiszen I.Cosimo de Medici nagyherceg volt az, aki nagyszerűen felfegyverzett haderejével több komoly tengeri ütközetben is sikeresen vett részt. Az ő szobra viszont ott van a Piazza della Signorián, főhelyen, és mily véletlen, az is Giambologna alkotása.
-
Azért iszonyatosan nehéz munka lehetett a bronzszobrok készítése, olvastam a "menetrendjét" Benvenuto Cellini önéletrajzi munkájában (Benvenuto Cellini mester élete). Bár ez személyes dolog, de jópofa..., talán ez az életrajzi regény volt az első felnőtt könyvem, amit valami megmagyarázhatatlan okból a különben elég utálatos szomszédnénink adott nekem körülbelül 10 éves koromban. Lehet azt akarta, hogy elkárhozzak? :-( Vagy csak nem tudott olvasni? Mivel nagyon templomba járó volt inkább csak a "nem merte elolvasni" lehet igaz..., én meg, biztos úgy gondolhatta, hogy előbb-utóbb úgyis elkárhozom. Elolvastam, sokat biztosan nem értettem belőle..., de elolvastam már felnőtt koromban is..., és éppen ideje lenne újra elolvasni, hiszen amióta Firenze "lélekben a második otthonom" igencsak más aspektusból látnám most az írást. Mondhatni tudnék a sorok között is olvasni.
-
A tér loggiás épületei:
-
-
-
-
-
A templom még firenzei viszonylatban is igen gazdagon díszített, és nem csak a templom, de üvegtetővel ellátott loggiás kerengője is. Az itt látható sok gyönyörű freskó készítője többnyire Andrea del Sarto volt.
-
A pásztorok imádása
-
-
Mária születése
-
Képeinek modellje gyakran a felesége volt, akit imádott, de aki cserbenhagyta őt, amikor a pestis utolérte..., így teljesen elhagyatottan halt meg a művész.
-
-
Szent Ferenc siratása a kép témája
-
-
A templom belső tere is erősen díszített, de másként..., igen különleges hatást kelt mind a színekkel, mind a formákkal. -
-
-
-
-
-
Az épület loggiájának oszlopai értékes szürke pietra serenából készültek.
-
A bejárati ajtó feletti gyönyörű majolika a della Robbia család alkotása.
-
Belépve az udvarba árkádos körfolyosót látunk.
-
-
Ismét della Robbia alkotás, de már a kiállítási részen.
-
-
-
Ez a festmény igazán nem tudom miért van itt, de azt igen, hogy Domenico Ghirlandaio munkája, és hogy sok kortársa mellett ő maga is szerepel a képen, balra a középső síkban a harmadik teljes arc, mely ránk is néz. Valószínűleg majd mindenki felismerhette magát a képen a maga idejében.
-
Nem lehetett ottjártunkkor igazán átérezni a hely különlegességét..., többnyire üres termek voltak, néhány festmény a falakon. Fényképezni szabadott, ám sajnos nem sok fényképezni való volt.
De azt olvastam nemrég, hogy 2016-ban komolyabb fejlesztés volt az épületben! Gondolom, vagy legalábbis remélem, hogy most már valami képet kaphatunk az itt felnövő gyermekek életéről is.
-
Az új fejlesztésektől függetlenül bizonyára mégiscsak a legizgalmasabb látványosságát az épület szépséges loggiás homlokzata adja. Filippo Brunelleschi tervezte az épületet, ami egy árvaház szerepét töltötte be a maga idejében, most múzeum. Érdekesség, hogy az oszlopokat a márványbányákból már "elkészítve" szállították ide, Filippo Brunelleschi komoly számítások alapján határozta meg az arányokat.., ami természetesen nagyon fontos, de mégsem a legérdekesebb látnivaló az épületen. Az Andrea della Robbia által készített és a lunettákban elhelyezett pólyás babák vonzzák itt leginkább a tekinteteket. Betérve az épület ajtaján ma is láthatjuk azt a forgóablakot, melyen át be tudták tenni a nem kívánatos kisdedeket az 1451-re elkészült épületbe. Arra utaló jelet nem láthattunk az épületben, hogy miként éltek itt az árva gyermekek, de úgy olvastam valahol, hogy az épület földszintjén most is árvaház működik.
-
-
Vajon a képen látható jobboldali Grifoni palota melyik ablakán csüggött nap, mint nap lovaglásai alkalmával Ferdinando nagyherceg tekintete? És vajon ki volt abban az ablakban? Úgy tűnik, hogy a jobboldali ablakok egyikére néz. Állítólag az az ablak még most is mindig nyitva van, de a képen nem látok nyitott ablakot..., és most már elegáns szálloda működik az épületben, melyet amúgy Baccio d'Agnolo tervezett lakóháznak. Érdekes és gondolom költséges élmény lehet itt megszállni részben a legenda miatt is.
-
-
Nagy reneszánsz művészek nevei köthetőek ehhez a fenti épülethez is, Baccio d'Agnolo és az idősebb Antonio di Sangallo is dolgoztak a tervezésén. Eredetileg állítólag azon szerviták rendháza volt, akik végül elhagyták a várost vallási okokból, és a hegyekbe vonultak. Az épülettől pár lépésre van a szerviták gyönyörű temploma, a fentebb ismertetett SS. Annunziata templom..., ami így megvilágítva már kicsit más értelmezést kap. Manapság talán csak magánlakások vannak ebben a némiképpen furcsa épületben..., be lehet nézni, de sok érdekeset nem fogunk látni. A "tipikus reneszánsz épület" mintapéldája ez is, de igazából ma már csak a loggiája érdemel figyelmet.
-
-
A tér 9-es számú épületében kapott helyet a Museo Archeologico, mely nem túl nagy múzeum, de annál gyönyörűbb műalkotásokat láthatunk benne. Kihagyhatatlan!
-
A múzeum kincsei számosak, de közülük is kiemelkedik szépségével, tökéletességével a fentebb látható Arezzói kimera, amelyet Siena környékén találtak szántás közben. Relatív kicsi a múzeum anyaga, de legalább nem kavarognak befoghatatlanul az emlékek. És ha csak ezt a "kimérát" láttam volna, már akkor is nagyon megérte idejönnöm!
-
-
-
-
Etruszk hamvvedrek.
-
-
Egyiptomi leletek
-
Etruszk hamvvedrek.
-
-
Az épület gyönyörű kis kertjében etruszk sírok is láthatóak, ha nem esik az eső. A képemen talán úgy látszik, hogy süt a nap..., de sajnos akkor éppen nem lehetett kimenni. :-(
Az épület gyönyörű kis kertjében etruszk sírok is láthatóak, ha nem esik az eső. A képemen talán úgy látszik, hogy süt a nap..., de sajnos akkor éppen nem lehetett kimenni. :-(
-
Bemenni itt a téren a Santissima Annunziata templomba és az Archeológiai múzeumba "kell", az Innocentibe is lehet, de sajnos nem igazán érdemes. Gyakorlatilag semmi nem jelzi, hogy milyen célt szolgált egykor, mondhatni egy nagy és majdnem üres épület néhány szép festménnyel. Ha valaki többet látott, örülnék, ha jelezné, hogy javítsak. Én igenis kíváncsi lettem volna, hogy miként éltek ott egykoron az árva gyermekek..., így csak remélni tudom, hogy nem volt az nekik olyan rossz.
Bár most kicsit utána néztem, és úgy tűnik, hogy az utóbbi időkben komoly fejlesztések történtek az Innocenti épületében..., mondhatni "turista csalogatóbb" lett..., már kávézó is van benne...
Néri Szent Fülöp (1515-1595)
-
Ki ne hallott volna a római Fülöp atyáról, aki egykoron maga köré gyűjtötte Rómában az árva gyerekeket, és ki tudja honnan és hogyan, de otthont, élelmet teremtett számukra.
Nagyreményű fiatalember volt, jómódú firenzei családból származott Filippo Romolo Neri néven, bármi lehetett volna belőle, de ő szerzetes akart lenni. Rómába szökött, ahol hamar megismerte a körülményeket és tanulás helyett inkább az elesettek, otthontalanok megsegítésében jeleskedett. Élete és tettei idővel filmvászonra is kívánkoztak, ami elmesélte legendás történeteit. Pap lett, de nem az a hagyományos pap, aki palotában él bíborban, bársonyban, hanem olyan, aki tényleg akár egy angyal, minden rászorulón igyekezett segíteni. Nem viselt hivatalt, nem kellett neki papi talár, hanem vigyázta a betegeket, elesetteket, összegyűjtötte a csavargó gyermekeket. Sokan szentként tisztelték, de ő nem kért ebből a tiszteletből, ezért inkább úgy viselkedett, mintha kissé bolondos lett volna. Bár úgy tűnt, hogy az egyház nem igazán tolerálta ténykedését, de ez nem volt igaz, csak nem volt bátorságuk követni. 1595-ben halt meg, a korábban kissé bolondosnak tartott papot már 20 évvel halála után, 1615-ben boldoggá, majd 1622-ben szentté avatták.
Életéről nagyon népszerű film is készült "Legyetek jók, ha tudtok" címmel.
Firenzébe nem tért vissza soha, igazából nem kötődött semmivel szülővárosához, de a városban van egy hatalmas barokk épület, a Palazzo di San Firenze, amelynek egyik szárnyában berendeztek a tiszteletére egy templomot, melyet róla neveztek el. A templomnak ha a külseje nem is, de legalább a belső berendezése szerény névadójához illően.
Leonardo da Vinci múzeum Firenzében
Leonardo da Vinci Itália egyik legnagyszerűbb művésze volt, de Firenzében nem találta meg a helyét. Valami okból a Mediciknek nem kellett, nem foglalkoztatták, így azután visszatért Milánóba, ahol minden neki kedvezett...., kibontakoztathatta hatalmas tehetségét a Sforzák védelmében. Firenze idővel talán megbánta, hogy mellőzte őt, de évszázadoknak kellett eltelnie addig, míg valakinek eszébe jutott valamilyen izgalmas módon "becsempészni" nagyszerű ötleteit a városba. Nem hagyományos múzeummal hódoltak neki, hanem egy különlegessel, ahol a gyerekek játszva tapasztalhatják meg a fizika törvényeit.
-
Leonardo da Vinci múzeum Firenzében
-
Felnőttnek, gyereknek egyaránt jó szórakozás a múzeum, játékos ismerkedés a fizika törvényeivel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)