Piazza Santa Croce.

 

-

-

Firenze egyik legizgalmasabb, legérdekesebb és legnagyobb tere a Santa Croce tér, melynek 8800 négyzetméter az alapterülete. Három oldalán különösen szép épületek vannak, míg  negyedik oldalt a templom és a mellette lévő Pazzi kápolna kertje és épülete teszi ki.

-

Magáról a templomról itt írtam, nem átlagos templomban voltam, nem átlagos körülmények között.

-

-

A téren elég nagy általában a nyüzsgés, többnyire alkalmi vásárokon lehet itt szuvenírt beszereznünk.

-

-

Ahogyan a fenti képeken is látható a templomtól balra, hogy nem látható ott Dante szobra..., na nem azért, mert általános vélekedés szerint nem igazán jó maga a szobor, hanem mert akkor, amikor ezt a képet készítettem, éppen restaurálták. De nem csak egy alkalommal jártam Firenzében, így szerencsére tudok fényképpel is szolgálni! :-) Ki ki maga eldöntheti, hogy tetszik-e neki, avagy sem. Én nem hiszem, hogy a művészi érték ebben az esetben olyan nagyon fontos lenne, a lényeg maga a szobor, ami eszünkbe juttatja magát a költőt. Azt a nagy költőt, akit Firenze száműzött, mert nem a győztesek oldalán volt. Firenze nagyon jó hely, de valamikor rengeteg ellenségeskedéssel gyengítették saját magukat az ott élők.., ám a középkori történelem már csak ilyen, voltak benne csaták és voltak győztesek és vesztesek. Dante a vesztesek között volt..., mennie kellett..., de azért kivétel lehetett volna! Sokan könyörögtek neki, hogy hazatérjen amikor már hazatérhetett volna, de ő már végzett magában Firenzével, soha többé nem tette be a lábát a városba. Történetét viszont megírta az Isteni színjátékban..., és ha alaposan meggondoljuk, ez a száműzetés és az abból a haragból táplálkozó érzések tették őt halhatatlanná! Ha kényelmesen élhetett volna, politizálgatott volna továbbra is Firenzében, akkor valószínűleg soha nem írja meg az Isteni színjátékot. Vagy ha mégis maradt volna, bizonyosan egészen más lett volna a történet lényege. Kellett ehhez a különös történethez a benne lévő megbántottság, mondhatni harag a szülővárosa iránt, amely kivetette őt magából..., de amely bizonyára örökké hiányzott neki.

-

-

-

Piacnap volt Firenzében a Santa Croce téren..., mint úgy általában. Olyan, hogy minden rendben legyen itt, ritkán van. De egy térnek kell is a nyüzsgés, arra való. És persze nem csak arra, mert annál sokkal izgalmasabb dolgokat is csináltak itt egykoron az ifjú firenzei titánok. Már a korai Medicik korában is ezen a téren hatalmas "csatákat" vívtak egymással az adott korok ifjai, és ez a hagyomány máig kitart, mostanában évente háromszor rendezik meg. A "calzio storico" nem éppen finom játék volt, igazi férfias erőt kívánó közelharcokkal tarkított foci..., és állítólag a Medici ifjak némelyike is jeleskedett ebben a sportban. Egyik alkalommal Giuliano de Medici nagyszerű közreműködését a költő Poliziano versben is méltatta.

-

-

-

A képen középen lévő épület, a Palazzo dell'Antella 1619-ben épült,  különleges festéséről híres. Hogy pontosan mely festők vettek részt az épület díszítésében és milyen indíttatás alapján, azt nem tudjuk, de hogy turistalátványosságként éli világát, az biztos. Kapualjába, udvarába állítólag be lehet menni, nagyon hangulatos..., én sajnos kihagytam. A bejárati kapu felett van II. Cosimo Medici nagyherceg mellszobra. Hogy miért pont ott, azt nem tudom, de azt írja a könyvem, hogy az említett Medici nagyherceg feltett szándéka volt Jeruzsálembe menni és elrabolni onnan Krisztus földi maradványait. Végül ez, mint tudjuk, nem történt meg.

-

-

Egy azt hiszem nem túl különleges szökőkút hűsítheti a levegőt itt a templommal szemben lévő épületek előtt, de nem hiszem, hogy nyaranta túl hatékony lenne. Firenzébe nyáron csak az menjen, aki máskor semmiképpen nem tud menni, hiszen olyan, akár egy forró katlan! 

-

Federigo di Montefeltro (1422-1482)

 Federigo di Montefeltro   (1422-1482)

-

Urbino híres ura Piero Medici kortársa volt.  legjellemzőbb vonása szokatlan csúnyasága volt, amit a róla készült festmények igazolnak.. Már 16 évesen hadvezérként ismerték el. Meggyilkolt féltestvére után ő foglalhatta el Urbino város trónját. Hogy a Medici ifjak ellen irányuló merényletben volt-e szerepe, azt gyanították, de sosem bizonyosodott be. A katonáskodások és paloták építtetése mellett volt gondja Federigonak a kultúrára is, szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket. Igazi reneszánsz emberként még kiváló hadvezér is volt..., de személyét nem igazán lehet kedvelni.  Volterra kifosztásában komoly szerepe volt, hiszen ő adott parancsot a szabad rabláshoz, ami rettenetes következményekre vezetett.

Trecento, Quattrocento, Cinquecento, az itáliai művészet korszakai és azok főszereplői

Talán ezt a fejezetet azzal kell kezdeni, hogy az élet Firenzében a XI. században kezdett jogállami formát felvenni, innentől lehet a város szót komolyan venni. Város, melyben nem csak úgy lézengtek az emberek, hanem már vannak jogaik és kötelezettségeik. A XII. században kialakult a céhrendszer, minden szakmának voltak képviselői, akik igyekeztek rendben tartani a dolgokat és képviselték az adott szakmában dolgozók érdekeit. 

A kezdésnél 7 céh alakult, mégpedig a következő szakmákban:  kereskedők (Calimala); gyapjúkészítők; selyemkészítők; pénzváltók; majd az orvosok, patikusok és különlegességek; szörmések és bőrösök; bírók, jegyzők és ügyvédek; 

Volt még 6 olyan közepesnek mondott céh, mely a különleges árukat készítettek, ők voltak a mészárosok, a lakatosok, a használt ruha kereskedők, a cipészek, a kőművesek és az ácsok.

És volt még egy céh, melynek kilenc tagja volt, és ők nem játszottak jelentős szerepet a város életében,, de mégis árucikkeik nélkülözhetetlenek voltak: asztalosok, pékek, lószerszám készítők, páncélkészítők, só sajt és olajkereskedők, bőrcserzők, bőráru kikészítők, hotelesek és italkimérők.

Így a XIII. században elején összesen 72 céh működött Firenzében.

Ezeknek a céheknek ekkor még nem volt vagyonuk, de főként Isten iránti tiszteletből, meg persze támogatásának elérése miatt adóztak a művészet oltárán is..., így készültek  a szebbnél szebb szobrok és szentképek. A művészet képviselői, mint a festők és szobrászok, az orvosok céhébe tartoztak. A jelentős létszámú céhek mellett voltak természetesen kisebbek is, de azért ez az "ipari" átalakulás nem ment egyik napról a másikra.  

A XIII. század végére azonban már a céhek száma a 100-at is elérte, és volt érdekvédelmi szervezetük is.

TRECENTO, QUATTROCENTO, CINQUECENTO. Ennek a három számnak Firenze és persze egész Itália művészete számára komoly jelentősége van. Néha persze átnyúlnak egymáson az ezen évszázadokban élő művészek, sőt,  koruk haladtán is változhatnak művészi elképzeléseik, tudásuk, ami hol jó, hol kevésbé jó. A leghatásosabb példa erre talán Michelangelo, akinek hosszú élete során tökéletesen végig kísérhető munkásságának változása. Igaz, ez nem Firenzére vonatkozik leginkább, ott még egyértelműen reneszánsz művész volt, hanem már Római munkásságára, és főleg festészetére. Gondoljunk itt a Sixtus kápolnára, melynek mennyezeti freskója a reneszánsz művészet egyik legcsodálatosabb alkotása, míg az oldalfalon lévő munkája már bizony tömény manierializmus. .., ami már annyira nem népszerű.

A San Giovanni Battistero talán a város   legrégebbi épen maradt épülete, melyet 1059-ben kezdtek el építeni, és 1150-ben  fejeztek be. Nagy valószínűséggel egy időszámítás előtti római épület maradványai fölé építették. Ám amiért itt most írok róla, azok a kapui, melyek a reneszánsz előfutárai..., és itt sem mindegy a sorrend, hiszen hosszadalmas munkákról van szó.

TRECENTO - XIV. század (1301-1400) gótikus

Festők: Giotto di Blondone (1267-1337), Duccio di Buoninsegna (1255-1318), Simone Martini,(1284-1344) Lippo Memmi (1291-1356), Ambrogio Lorenzetti (1290-1348), Piero Lorenzetti, (1280-1342)

Szobrászok: Giovanni Pisano (1248-1315), Arnolfo di Cambio (1240-1300), Timo di Caiano (1280-1317)

QUATTROCENTO - XV. század (1401-1500) reneszánsz

Festők:  Filippo Brunelleschi (1377-1446), ,  Ghiberti (1378-1455), Donatello (1386-1466),  Angelico (1395-1455), Andrea della Robbia (1395-1455), Luca della Robbia (1400-1482) Andrea del Castagno (1419-1457),  Benozzo Gozzoli (1421-1497), Domenico Ghirlandaio (1448-1494),   Luca Signorelli (1441-1523), Masaccio (1401-1428), Masolino (1383-1447), Paolo Ucello (1397-1475), Piero della Francesca (1415-1492), , Sandro Botticelli (1445-1510) , 

Szobrászok: Andrea del Orsagna (1308-1368), Nanni di Banco (1380-1421), Donatello (1386-1466), 

CINQUECENTO - XVI. század (1501-1600) érett reneszánsz vagy manierista

Festők: Pietro Perugino (1446-1523) Leonardo da Vinci (1452-1519), Michelangelo (1475-1564), Raffaello (1483-1520), Tiziano (1490-1576), Pontormo (1494-1557), , Parmigianino (1503-1540), Caravaggio (1571-1610), ,,  

Szobrászok:  Andrea della Robbia (1435-1525), Giovanni della Robbia (1469-1529),    Michelangelo (1475-1564) 

Az Uffiziben Botticelli a "Három királyok imádása" festménye

 Sandro Botticelli Firenze nagy tiszteletben tartott művésze volt, és az utókor is igen nagyra értékeli munkásságát. Eredeti neve egészen más volt, Filipepi, de Botticelli néven ismeri a világ. Hogy miért is "hordócska", arra sokan sokféle magyarázatot kerestek, de a valódi ok máig tisztázatlan.

-

-

Sandro Botticelli elképesztően nagy és gyönyörű és értékes örökséget hagyott Firenze városára..., merem állítani, hogy az Uffizi múzeumban lévő látogatók legtöbbje a legtöbb időt az ő képei előtt tölti..., sőt, legtöbben talán elsősorban miatta váltanak jegyet, és állnak akár órákat sorban a bejutásért. Éppen ezért is furcsálltam némiképpen, hogy abban a teremben, ahol az ő művei vannak kiállítva, talán az átlagosnál is rosszabbak a fényviszonyok, az ablakokon beszűrődő fény miatt minden tükröződik a képek üvegein, ami elég jelentősen befolyásolja a műélvezetet. Na de nézzük, csodáljuk a képeket a lehetőségek szerint. Majd minden komoly műve látható itt, persze a legtöbben a X. teremben lévő Botticelli műveket várják. Ott is a legérdekesebb a "Három királyok imádása", melyen a Medici család három generációja elevenedik meg, és még közöttük van narancsszínű kabátban maga a művész, Botticelli. Idősebb Cosimo Medici a Szűzanya előtt térdel, a lépcsőn középen fia, Piero, és annak fia fekete hajjal, Lorenzo. Külön ajándék nekünk a jobb szélen a narancssárga kabátos úr, aki nagy valószínűséggel nem más, mint maga a festő, Sandro Botticelli. 

A legtöbb vendég talán a művész leghíresebb képe, a "Vénusz születése" előtt áll a leghosszabb ideig. A legismertebb és talán tényleg a legszebb festménye, aminek sok mondanivalója ugyan nincsen, fő értéke maga a szépség. Hasonlóan a "Tavasz" című festményhez, ami szintén az életörömöt sugározza. A festmény modellje közismert személye volt Firenzének, Simonetta Vespucci, férjezett, de állítólag Giuliano Medici szerelme volt. Maga Botticelli is tán szerelmes volt a hölgybe, de ez gondolom nem ritka a festőknél, könnyen beleszeretnek modelljeikbe, így valószínűleg az ábrázolásuk is érzékenyebb lesz. 

Ám van itt egy még titokzatosabb kép is, melynek címe "Apellész megrágalmazása" nem olyan ismert, ennek a festménynek másfajta üzenete van, nem a szépséget hirdeti. Köztudott, hogy idővel  Botticelli Savonarola hatása alá került, és már nem lebegő szűzlányokat festett, hanem komoly társadalmi problémákat. A fentebb említett festményét előzetes információk nélkül nem igazán érthetjük. Görög témát dolgozott itt fel egy költő műve alapján, amikor is Apellészt, Nagy Sándor udvari festőjét az irigyei hamis vádakkal próbáltak neki ártani az uralkodónál. Szép hölgyek helyett a "butaság", a "gyűlölet", a "rágalmazás"a főszereplő, de közöttük is a legcsúnyább az "irigység" fekete köntösében.

Azután ismét egy szívünknek kedves kép, a Primavera következik, vagyis a Tavasz. A bonyolult szerelmi történet itt is felbukkan, a szereplők élvezik a tavaszt és a szerelmet. A narancsfák között Cupido készül tenni a dolgát... 

 

Firenze, mint a művészetek oázisa

 Különös véletlennek tűnik, de bizonyosan nem az, hogy az itáliai irodalom legismertebb szereplői Firenzéből indultak mondhatni örökbecsű világ körüli útjukra. Dante, Boccaccio, Petrarca, Machiavelli nem csak hogy firenzeiek, de kortársak is voltak. És ez csak egy érdekesség, tán még érdekesebb az, ami a képzőművészetet illeti! Nem az lenne a nehezebb munka, hogy összeírjuk a firenzei képzőművészeket, hanem hogy találjunk Itália más részeiben élőket! Persze vannak azért híres római, velencei, sienai, stb. művészek is, de majdnem bizonyos, hogy legtöbbjük hosszabb-rövidebb ideig élt és tanult a firenzei mesterektől. Sokan sokféleképpen próbálták ezt magyarázni, közülük talán a leginkább logikusnak tűnő a város földrajzi helyzete volt. Távol a pápától, távol a császártól, némiképpen magára, de ugyanakkor szabadjára is hagyva békességben alkothattak itt a művészek. Ám az is érdekes, hogy pont a legnagyobbak idővel elhagyták a várost, mint Michelangelo, vagy éppen nem tudtak itt érvényesülni, mint Leonardo. És ott volt Dante, akit kivetett magából a város..., és talán pont ez tette őt halhatatlanná, hiszen ha nem ez lett volna a sorsa, akkor mit írt volna az Isteni színjáték helyett?! Na de mégis..., nem kell sokat gondolkoznunk a miérten, hiszen megvan a közös nevező..., a Medici család! Tudunk-e még más családról, amely 300 éven át irányított egy várost, és amelyben nem volt olyan időszak, amikor ne alkotott volna valaki valami csodálatra méltót? Mert fanyaloghatunk mondjuk a manierista alkotásokon, de az is igen jelentősen gazdagította a város művészeti arzenálját. És hát van-e még ilyen egy nap alatt gyalogosan körbejárható méretű város (én körbejártam), ahol annyi múzeum van annyi műkinccsel, mint itt? És nem csak műkincs, hanem csodás építészet és csodás természet is, hiszen adott minden, sík terület, dombság, hegy és főként folyó..., igazi oázis ez a város! Ám ez a sokszínűség talán túl magasra tette a mércét a XIV., XV., XVI. században..., és miután megalakult az egységes Olaszország, melynek "csak" egy szeletkéje lett Firenze, talán alábbhagyott a város lendülete, nem tudott és talán nem is akart újat mutatni. Ez tulajdonképpen természetes is, Firenze nem lehet a modern művészetek számára olyannyira befogadó, mert hát legyünk őszinték, Firenzébe nem a modern művészetek miatt zarándokolnak a szépre vágyó emberek.

Chiesa di Sant'Ambrogio

 A  Sant'Ambrogio templom az a templom, amit talán csak misék alkalmával láthatnánk, de attól tartok, hogy már egyáltalán nem is használják. Pedig ha megnézzük a linkben lévő képeket, csodálatos és gazdag belső teret láthatunk..., de igazából Firenzében olyan sok templom van, hogy lehet válogatni. Ám azért azt gondolom, valami más oka lehet annak, hogy az épületbe sosem lehet bejutni.Illetve lehet, hogy miséket tartanak benne az elkötelezett híveknek. Egy legenda fűződik a templomhoz, mi szerint egy misén a kehelyben hagyott bor másnapra vérré változott.

-

-

Van egy különleges freskó is a templomban, ami valójában a templom gyülekezetét láttatja egy körmenet alkalmával, és közülük valószínűleg sok felismerhető személy van az utókor számára, de nevesítve közülük csak Pico della Mirandola van. Érdemes elolvasni a fenti linket is, ami elég sok érdekességet tartalmaz a korszak különleges személyeiről is. A templom padlójába süllyesztve több ismert személy sírlapját  láthatjuk, köztük Cronaca és Andrea Verrocchióét. De mert a templom ma már talán sosincs nyitva, ennek látására valószínűleg nem lesz alkalom.

Piazza Beccaria és a San Salvi kolostor

 Piazza Beccaria és a San Salvi kolostor

Firenze egyik olyan tere a Piazza Beccaria, ahol azt gondolom, hogy nem fordul meg sok turista. Valóban nincs itt sok látnivaló, viszonylag új a városnegyed, de az ott látható nagyméretű parkban van a keleti városkapu, a Porta alla Croce. Ez a környék nem hordoz így magában sok látnivalót, de maga a tény, hogy itt ér véget a belváros körgyűrűje, jelentőssé teszi. Ám kis gyaloglással a Portától keleti irányban eljutunk a Via Vincenzo Ghiobertin a Piazza Albertire, ahonnan egy csatorna mellett a Via Lungón eljuthatunk a San Salvi kolostorhoz, amiben  megcsodálhatjuk többek között Andrea del Sarto Utolsó vacsora című freskóját. Gondolom térkép minden városnézőnél van, így nem fog senki eltévedni. Ha valaki komolyan gondolja,hogy meg akarja ismerni Firenzét és annak különlegességeit, az bizonyára nem fog csalódni. Sajnos nekem nem volt gondolatom felkeresni, pedig hát jártam a Piazza Beccarián.

Teatro alla Pergola

 Bár azt gondolom kevesek akarnak az egyszerű turisták közül Firenzében színházba menni, de azért nem baj, ha tudjuk, hogy Firenzében van egy szép nagy színház a Via della Pergola és a Via San Egidio sarkán. Korábban egy deszkaszínház volt ezen a helyen, de a XVIII. században felépítették ott ezt a kőszínházat.

Teatro alla Pergola

Épületek Firenzében, melyekről nem sokat lehet tudni, de látványosak

 Épületek Firenzében, melyek többségéről nem tudunk semmit, de attól még jellemzően firenzeiek, izgalmasak, titokzatosak, zártak, bizalmatlanok. Firenzében gyakran voltak belháborúk, ezért bizony nem ártott bástya szerű épületeket emeltetni. Célom az, hogy a fényképeimet, melyeket több utazás alatt készítettem, megmutassam, még akkor is, ha nem tudok róla semmit. Itt a képtáramban elvannak, de örömmel osztom meg őket másokkal is, mert tudom, milyen jó érzés ráismerni valamire, amit korábban személyesen is láttunk. Van, amelyiknek tudom a nevét, de a többségének nem, így a nevekkelVannak persze paloták, melyeknek tudni kell a nevét, de azokról úgyis írok valahol, így ezzel most nem foglalkozom.

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

A Palazzo Rucellai ide kívánkozott a végére, mint tán a legszebb firenzei palota.

Naplemente Firenzében

-

Nem annyira a naplemente a fontos, de érdekes képeket lehet ilyenkor készíteni, a keskeny utcákba éppen csak beszökik néha egy kis aranysugár.

-

-

-

-

-

-

Rakparti paloták

 

-

-

Sajnos csak a középen lévő hatalmas épület nevét tudom, az a Palazzo Corsini, melynek gyönyörű magánképtára nagyon híres. Olaszország egyik leggazdagabb magánképtáraként tartják számon. Idő hiányában nincs saját tapasztalatom, de ami késik, nem múlik!.

-

Casa Siviero

 Megint találtam egy "kincsesládát" Firenzében, egy műgyűjtő hagyatékát! Nagyon érdekesnek tűnik a link alapján! Az Arno "budai" oldalán van a Piazza Pogginál balra, ha az Arnó felé nézünk a Lungarno Serristorin. Egy ilyen épületbe bemenni, belülről látni igazi ajándék, ha komolyan gondoljuk érdeklődésünket Firenze múltja iránt. Igaz, ez az épület nem nagyon régi, de a benne lévő tárgyak azok.

Rodolfo Siviero 

Casa Siviero

Riccardiana könyvtár

 Riccardiana könyvtár is egy kivételes élmény lehet a városba látogatók számára..., ha csak úgy be lehet menni. Az, hogy nyilvános, még nem feltétlenül jelenti, hogy bárki számára az. De ha nem is lehet bemenni legalább tudunk róla és itt gyönyörködhetünk benne.