Cimitero delle Porte Santo (San Miniato al Monte melletti temető)

-
Valóságosnak tűnő időutazásban lehet része annak, aki időt tud szánni eme temető alaposabb megtekintéséhez. Bevallom, én nagyon szeretek temetőkben sétálni, különösen szeretek más kultúrájú országok temetőiben, hiszen, bár mindegyik egy célt szolgál, de oly érzékletesen mások az alapvető díszítési és megemlékezési eszközök, szokások. Szerepet játszanak persze az anyagiak és talán a lehetőségek is, és persze a modern idők itt is megmutatkoznak, immáron nem olyan szépen, hanem inkább praktikusan. Kezdem talán a széppel. Már a templom előterénél láthatóak sírok, de a háta mögé menve tárul ki előttünk a temető a maga nagyságában és szépségében.
-
-

-
Enrico Coveri divatdiktátor sírja..., biztos vannak, akiknek ismerősen hangzik a neve.
-
-
-

-

-
A ráadás volt innen egy újabb helyszínről látni magát a várost, jóval magasabbról, mint a Michelangelo térről..., de azt gondolom, hogy a Michelangelo térről sokkal szebb és szerethetőbb. A legalapvetőbb hiány innen, hogy nem látszik jól maga az Arno. Egy folyó kb. olyan hatásos egy képen, mint a családi fotón a kisbaba.
-

-
De az új és a legújabb idők ide is elérkeztek..., nincs már hely magányos síroknak, ám mégiscsak ez a temető Firenze nagy temetője, így hát a mai igényeknek is meg kell felelni, azokat el kell fogadni. Sok-sok ezren alusszák itt örök álmukat. Nekem nagy élmény volt ezek között a nyughelyek között sétálni a város legmagasabb pontján. Ha a temetőt nem is járja mindenki végig, de annak rövid szemrevételezése és a San Miniato templom alaposabb megtekintése szinte kihagyhatatlan egy firenzei utazásból . 
-

-
Ha szeretünk különleges temetőkben sétálni, akkor nagyon ajánlanám még a belvárost határoló autóúttal körbeölelt Angol temetőt. A "Tea Mussolinivel" című filmben láthattuk, hogyan temették ott Elisabeth Barrett Browningot, az élete utolsó éveit betegsége miatt Firenzében töltő angol költőnőt. A temető elvben zárva volt, de nekem olyan szerencsét hozott magyarságom, kivételes fogadtatásban részesítettek, és beengedtek! Ez másnak is sikerülhet! :-)
-

Palazzo Viviani (Cartelloni) Via Sant'Antonio11, Gallileo Gallilei tanai az épület falán


  
-
A Palazzo Viviani (vagy más néven Cartelloni) homlokzatán a bejárat két oldalán Gallileo Gallilei tanai vannak kőbe vésve a szó szoros értelmében. A korszak egyházi vezetői nem akarták elfogadni Gallilei tanait, de Vincenzo Viviani, aki hűséges tanítványa és készséges segítője volt Gallileinek, azt a megoldást választotta mestere tanainak hirdetésére, hogy palotájának kapuja mellé márványtáblába vésette azokat. 
A Palazzo dei Cartelloni néven is ismert épület, amely Vincenzo Viviani otthona volt, az első firenzei köztéri emlékmű, amelyet Galileo Galilei-nek állítottak. Viviani 1639 októberétől 1642-ben bekövetkező haláláig nagy hittel és szeretettel segítette a pisai tudósokat. Évekig tartóan óriási energiát fordított a Mester tiszteletére felállítandó monumentális sír projektjére, de képtelen volt legyőzni az egyházi körök ellenállását, amely nem tartotta helyénvalónak az "eretnekség heves gyanúja miatt" elítélt ember emlékének megünneplését. Így történt, hogy 1690-ben Viviani megbízta palotája homlokzatának feliratozásával barátját, Giovanni Battista Nellit, amelyet feliratot bátran Galilei emlékműveként lehetett tekinteni. Az épület bejáratánál két nagy "kőtekercs" hirdette a Mester felfedezéseit. Galilei mellszobrát a két oldalsó domborművel együtt helyezték el, amelyek a pisai tudós néhány felfedezését idézik. Az egyik a Jupiter műholdjainak távcsővel történő megfigyelésére, a másik pedig a lövedékek parabolikus mozgásának Galilei szerinti meghatározására utal. 
Csak 1737-ben avatták fel a Santa Croce-bazilikában a monumentális sírt, amelybe Galileinek és hű tanítványának, Vivianinak földi maradványait szállították át, akkor, amikor már több mint harminc éve halottak voltak. 1737-ben halt ki férfi ágon a Medici család is, melynek tagjai (bár lehet, hogy nem mindegyik!) támogatták Galilei munkáját, aki hálából Medici csillagoknak nevezte az általa felfedezett Jupiter bolygó körül keringő holdakat összességükben. Ám végül hivatalos nevük is lett: Io,  Europe, Ganumedes és Kalliszto, ami későbbi korszakra utal, amikor is egy Marius nevű kutató nevezte el így őket a XX. században.
-

Loggia del Mercato Nuovo és a Porcellino

Firenze egyik kedves története, hogy ha a Mercato Nuovo csarnokának sarkán lévő vadkan orrát megsimogatjuk, akkor visszatérünk a városba. Pietro_Tacca alkotása ez a római kori márványszobor másolata bronzból, eredetije az Uffiziben látható. Bizony sokan folyamodunk egy simogatással és pár garassal célunk elérése érdekében a támogatásához! :-) Fontos, hogy a kis medencébe szórható aprópénzünk jótékonysági adományként szolgál. Vadkanunk ezen túl még ivókútként is jó szolgálatot tesz :-). Maga az igen szép, négy oldalán nyitott, immáron sok száz éves reneszánsz csarnok, a Mercato Nuovo is szóra érdemes, de ma már nem a firenzeiek, hanem inkább a turisták céljaira szolgál, bőrtárgyakat meg mindenféle emléktárgyat lehet itt vásárolni. Milyen jó is lenne, ha padjain csak úgy megpihenhetnének az árnyékot nyújtó loggia alatt a megfáradt turisták! Valójában nem is értem, hogy ez miért nincs így, miért fontosabb az, ami most ott van. Még szerencse, hogy estére elpakolnak. 
Mindenesetre egy Porcellino simogatást nagyon megér a visszatérés nagyobb lehetősége! A fényesre simogatott orrát látva ebben sokan bíznak..., én is! :-)
-

Medici dinasztia családfája



Talán a legátfogóbb Medici családfa.


Fortezza di Belvedere (más néven "Szent György erőd")

I.Ferdinando (1549-1609) de Medici nagyherceg megrendelésére Bernardo Buontalenti (1529-1608) tervei alapján készült 1590 és 95 között ez a hegyoldalba épült erődítmény, a Fortezza di Belvedere. Építésének fő célja Firenze, és azon túl leginkább az akkoriban is még épülő nagyhercegi rezidencia, a Pitti palota védelme volt. Innen az egész várost és messze a környéket is be lehetett látni, ha netán váratlanul valami ellenség közelgett volna a város felé. Nem hiszem, hogy erre sok alkalom volt, de a Medici hercegi család biztonsága mindennél fontosabb volt. Most már elsősorban "csak" a gyönyörű kilátás élvezetére szolgál, bár a nemrégiben felújított épületben kiállításokat is szoktak tartani. Amikor mi arra jártunk még éppen felújítási munkák zajlottak benne, de már sok éve látogatható. Ellenségek kémlelésére már nincs szükség, így, ahogyan a Fortezza da Bassót is, kiállításokra és egyéb rendezvényekre használják..., de legfőbb értéke úgy gondolom most is a pazar kilátás. 
-

-
-

-
-
-

Az épületben sok olyan freskó látható, melyeket bizonyos okokból és bizonyos helyekről leválasztottak a falakról és itt találtak új otthonra..., és ha minden igaz, Botticelli "Angyali üdvözlet" című freskója is itt látható.

Masaccio Tomasso Cassai

-

-
Masaccio Tomasso Cassai 1401-ben született Firenzében és 1428-ban Rómában halt meg. Legjelentősebb ismert munkája a Santa Maria del Carmine templom Brancacci kápolnájának freskóciklusa, melyet a reneszánsz művészet kezdeteként tart számon a művészettörténelem. Az ifjú Masaccio együtt dolgozott a kápolnában az akkor már közismert művésszel, Masolinóval, mondhatni tanítványa volt a mesternek. Ám Masolinót Budára hívta Ozorai Pipo, és nem tudott ellent állni a meghívásnak. Munkáját a Brancacci kápolnában rábízta tanítványára, az akkor még majdhogynem ismeretlen fiatal festőre, Masaccióra. Mondhatni, hogy mindez a művészet történelem szerencséje, mert Masaccio abban a kápolnában egy új festészeti irányzat, a reneszánsz művészet alapjait tette le. Feltételezhetően ő és kortársai sem voltak ezzel a ténnyel tisztában, de kapott a továbbiakban is szép megbízásokat. És amíg itt a reneszánsz festészet előfutára volt, addig a Santa Maria Novella egyik kápolnájában megismertette a világgal a perspektívikus ábrázolást egy gyönyörű Szentháromságot ábrázoló festményen. A Santa Maria Novella templom bal oldalhajójában van ez a nagyon híres alkotása Masacciónak. A téma Krisztus ábrázolása a kereszten, a kereszt alatt az őt siratókkal, Máriával, János apostollal és a festményre megrendelést adó megbízókkal. A mű igazán nagy értékét a Filippo Brunelleschi által kidolgozott perspektívikus ábrázolás adja, amit itt Masacchio tökéletesen megvalósított. - Nagy igazságtalansága a sorsnak, hogy a művész nem sokkal a festmény elkészítése után tele tettvággyal Rómába ment, ahol hamarosan meghalt pestisben..., még csak 27 éves volt. Élete nagy nyeresége, míg korai halála nagy vesztesége a reneszánsz művészetnek. - -

Elgondolkoztam azon, vajon miért Filippino Lippi fejezte be a Brancacci kápolna freskóit, miért nem Masaccio és az időközben hazatért Masolino? Utána jártam: Filippino Lippi majd 30 évvel később született, minthogy Masaccio meghalt. Valószínűleg Masaccio életében nem volt pénze a templomnak a kápolna befejezésére. Masolino viszont még sokáig élt, (1383-1447), de jelentős életművet nem hagyott maga után Itáliában, még a kápolnában dolgozott, amikor a magyar Ozorai Pipo meghívta hazájába, hogy palotáját festményekkel díszítse. Paradox módon neve igazából mondhatni, hogy Masacciónak köszönhetően maradt fenn Itáliában a Brancacci kápolnában korszakot jelölő munkásságával. Nem is tudom ki mondta Masaccióről: "Amit előtte festettek azok festett dolgok..." 

-
-



Giorgio Vasari és néhány portréja + Casa Vasari (Firenze)

-


-
Giorgio Vasari Arezzo közismert művésze volt, ám Firenze ura, I.Cosimo de Medici nagyherceg Firenzébe hívta, ahol rendkívül sok firenzei munkával látta el. Ezután élete jelentős részében a Mediciek szolgálatában állt, szükségszerű volt hát számára Firenzében is fenntartani egy otthont. Ez az otthon látogatható, címe Borgo Santa Croce 8, úgy néz ki, hogy már készen vannak benne a felújítási munkák (2020). Én jártam az arezzói házában, és láttam képeket a firenzei otthonáról is, a stílus hasonló, manierista freskók borította falak. Ha a művészetét annyira nem is, de személyét nagyon kedvelem, fantasztikusan sokoldalú, és szerintem mint ember is nagyszerű lehetett. Kár, hogy nem egy fél évszázaddal hamarabb született, a reneszánsz virágzásában, valószínűleg nagyobb hírnévre tett volna szert művészetével. Bár lehet, hogy ebben tévedek, mert igazából I. Cosimónak és Firenzének köszönheti talán leginkább a hírnevét. Firenzében igen gyakran találkozunk a nevével, bár nem mindig csodáljuk művészetét, de mindig szerethetjük rendkívüli áldozatosságát, kitartását, sokoldalúságát, hűségét, szorgalmát. A reneszánsz művészek életének felkutatásával és megírásával pedig rendkívül nagy szolgálatot tett le a művészet történelem oltárára, nélküle nagyon keveset tudnánk a korábbi idők művészeiről! Valószínűleg eme munkájának ötlete és megvalósításának feltételei is I. Cosimo Nagyhercegtől származtak. Egyszerűen nem is értem, hogy hogyan fért annyi tevékenység Vasari életébe! - Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete Magyar nyelven az 1983-as kiadásban csak 40 művész élete szerepel az általa felkutatott és megírt 150-ből, de volt olyan korábbi kiadás, amiben mind a 150 művész élete volt két kötetben. Antikváriumban lehet, hogy fellelhető. Beleolvasva érdekes részletek vannak egy, az Ognissanti falán lévő festményéről: "ezen látható Amerigo Vespucci képe, aki Indiába kívánt hajózni..." A könyvben természetesen nincs még említve Amerika, hiszen a maga valójában akkor még nem volt "megtalálva", csak felfedezve :-) Hát (többek között) az ilyenek miatt is érdemes ezeket a nagyon régi, de nagyon érdekes írásokat olvasgatni. 
-
Miért éppen Olaszország 2017 - Ezen a linken van arezzói kirándulásunk leírása többek között Giorgio Vasari ottani munkáiról és festményeivel díszes otthonáról is. És az oldalon láthatóak képek arról a helyről, ahonnan indul hosszú útjára az Arno. És még nagyon sok minden, ami Olaszország!
-
Úgy gondoltam, hogy mégiscsak ide teszem arezzói otthonának képeit, valószínűleg a firenzei is hasonló lehetett.
-

-

----------------------------------------------------------------------
Az alábbi képek többségét Giorgio Vasari festette:

-

-
Lorenzo Medici portréja..., nagyon élethűnek tűnik..., azt mondják csúnya volt, ráadásul a hangja is kellemetlen..., mégis ha beszélt, nem lehetett nem ráfigyelni! Az utóbbit nem halljuk, de az arcára mondjuk inkább, hogy "karakteres" :-)

-
Az "Öreg" Cosimo de Medici..., hát ő sem a szépségéról volt híres. 
-
-
-
Madonna a kis Jézussal
-

-
Itáliai humanisták, Petrarca és Dante az előtérben, kettejük között talán Boccaccio arcát láthatjuk.
-
-
-


Giorgio Vasari üzenete "Az ábrázolás művészeihez", folyosó látogatása + Az én itáliai hőseim!

"Kiváló és hőn szeretett művészeim! Miközben legjobb tudásom szerint munkálkodom az ábrázolás nemes művészetének javán, a munkámmal járó haszon és megbecsülés mellett oly nagy gyönyörűségben volt részem, hogy nemcsak a művészet hírének terjesztésére, dicsőítésére és erőm szerinti felmagasztalására támadt heves vágyam, hanem igazi szeretet ébredt szívemben azok iránt, akik ugyancsak ismerik ezt a gyönyörűséget, s akik talán nálam nagyobb sikerrel gyakorolták e hivatásukat. Így hát szeretetem, de még inkább kiváló tehetségetek iránt érzett tiszteletem, nem különben természet adta hajlamom, amelyet a tudatos választás fölöttébb megerősített, mindig azt az érzést táplálta bennem, hogy köteles vagyok mindannyiótoknak támogatást és segítséget nyújtani, ha úgy ítélem, hogy valamilyen módon valamiben örömöt szerezhetek vagy hasznot hajthatok nektek. E cél érdekében adtam ki 1550-ben legjobb és legnevesebb művészeink életrajzát. Fogadjátok tehát jó szívvel fáradozásomat, bármily kevéssé sikerült is elérnem a szeretet sugallta célt: "a művészet dicsőségének és a művészek megbecsülésének szolgálatát. Művemet tekintsétek lelkem tükrének, igaz zálogának, hiszen csakis arra vágyódom, hogy dicsőíthesselek, magasztalhassalak benneteket, s mivel befogadtatok magatok közé, mindig úgy érzem, hogy valamiképpen én is részesülök dicsőségetekben."
-
-
-
----------------- ----------------- ----------------- ------------ 

Az én első számú  "itáliai hősöm" mindenképpen Giorgio Vasari, aki talán nagyobb és ismertebb művész lett volna, ha nem egy olyan mozgalmas korban élt, mint a manierizmus kora, és ha nem egy olyan ambiciózus urat szolgált volna, mint I. Cosimo de Medici nagyherceg. Na és igen, ha már Cosimo nagyhercegnél tartunk, van valami, ami igazán Vasari nevét viseli, és amit akarva, akaratlanul, mindenki lát, ha nem is járhat rajta (de ma már járhatunk is rajta!). És ez a valami a Vasari folyosó, ami összeköti a már csak Palazzo Vecchióként nevezett épületet a Pitti palotával a Ponte Vecchio felett. Még valamilyen kézi hajtású járgányt is tervezett urának ahhoz, hogy a hosszú utat ne gyalog kelljen megtennie. Hihetetlenül szerteágazó volt Vasari munkássága, követni szinte lehetetlen. Hogy szerencse volt-e számára I. Cosimo Medici nagyherceg korában élni, vagy éppen az a rengeteg munka, amivel megbízták, a művészete kibontakozását gátolta, azt már sosem fogjuk megtudni. Egy bizonyos, fantasztikus pasas volt, és a neve, talán igazságtalanul, de leginkább azáltal a folyosó által marad fenn a művészettörténelemben.
Na meg azáltal, hogy megírta azt a könyvet, amiről a fentebbi sorokban ő maga ír munkájának bevezetőjében. A könyv címe: "A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete". A könyv magyar nyelven is megjelent, több kiadásban is, legutóbb a "Tóth Könyvkereskedés és Kiadó KFT" gondozásában, csodálatos képekkel.
---------------------------------
(második firenzei hősöm Domenico Ghirlandaio, aki megmutatta festményeivel a firenzeiek életét, és harmadik Guseppe Poggi, aki mérnöki munkájával élhetővé tette a középkori Firenzét az utókor számára.. Egyiknek sem jutott szobor a várostól. Fel nem foghatom!)