Koldulórendek templomai


Domingo de Guzman (1170-1221) = Domenico Guzman, a dominikánus rend megalapítója volt. Gyermekkorától kezdve úgy nevelték, hogy felnőve az egyház szolgálatába álljon, és testvérei követték őt. Bizonyos okokból Franciaországba került, ahol vitába keveredett puritán eretnekekkel, akik mondhatni felnyitották a szemét arra a tényre, hogy a kolostorokban gyakorlatilag fényűző módon élnek a papok. A hedonizmus, mely görög szó tulajdonképpen az élet élvezetére biztatja az embereket, egyre nagyobb méreteket öltött. Domingo de Guzman, aki felettébb elítélte ezt az életmódot, és azt szorgalmazta, hogy a papságnak ne lehessen vagyona vagy bármi jövedelme, ellenben a hívektől kapjanak alamizsnát. Javaslatát az akkori pápa jóváhagyta 1206-ban, de Domenico ennyivel azért nem érte be. Akik nem tartották be az elvárásokat, azokat akár máglyahalállal is büntették. Voltak azért jó döntései is, kolostorokat alapíttatott, de amellett az eretneküldözés volt a legfontosabbnak érzett feladata. 

Domenico 12 szerzetest bízott meg azzal, hogy Firenzében alkossanak egy dominikánus gyülekezetet..., ők lettek az Úr kutyái. Firenzében 1221-ben telepedtek meg a dominikánusok a már akkor épülő kis templomban, az általuk épített és elnevezett Santa Maria templomban. A Novella szó ehhez a templomhoz még nem kapcsolódott, maga a "novella" szó csupán "új területet" jelentett. Nagyon sikeres volt a vállalkozásuk, mert viszonylag rövid idő elteltével, 1246-ra felépült egy kisebb templom. A dominikánus prédikátorokat jó szívvel fogadta Firenze népe, így hamarosan, 1279-ben  elkezdték a ma is látható hatalmas és gyönyörű  templom, a Santa Maria Novella építését, melynek terveit a rend tagjai készítették. A templom felszentelése 1420-ban történt meg V. Márton pápa jelenlétével. A gótikus stílusban épült templom méretei grandiózusnak tűntek a maga idejében, de még ma is az élvonalban van. A ma látható homlokzat már a reneszánsz időkben készült Leon Battista Alberti tervei alapján, és csodájára lehet járni! Megjegyzendő még, hogy a templom körül sírhelyek vételére volt lehetőség, ami komoly anyagi forrás volt a gyülekezet számára. Bizonyára nem a véletlen műve volt, hogy a nagyszerű festő,  Domenico Ghirlandaio, aki gyönyörű freskóival gazdagította a templomot, ő is ezen sírhelyek egyékében alussza örök álmát. Nekem nem sikerült bizonyosan megtalálnom az ő sírját, mert nincsenek feliratozva, de remélem lesz még lehetőségem rá. Azt olvasom, hogy a saroktól a harmadik sírhely az ő sírhelye..., de elég sok sarok van és elég sok irány..., és felirat valószínűleg már nem olvasható.

Koldulórendek templomai 






A Medici család genealógiája

 Az Averado családról szóló első firenzei jelzést 1201-ből találták a kutatók a város krónikájában, de ezek a jelzések még bizonytalanok voltak. Ami tény (vagy legalábbis annak tűnik), az az, hogy 1378-ban, a híres firenzei ciompi (takács) lázadás idején Salvestro de Medici (1331-1388) volt a gonfaloniere, és ő is szimpatizált a takácsokkal. Ám hathatósan nem tudott nekik segíteni, és amikor a lázadást leverték neki is menekülnie kellett a városból. A későbbiekben nem találkozunk a nevével, sőt, magával az Averado névvel sem. Nem tudható bizonyosan, de nem lehet kizárni, hogy az a lázadásban való részvétel az Averado család  végét jelentette és ezért ő továbbiakban Giovanni di Bicci de Medicinek (1360-1429) neveztette magát. Ez mindenképpen furcsa, mert hát foglalkozását tekintve bankár volt, sőt, pápai bankár! A bank működött, és egyik legjelentősebb ügyfele  Balthasare Cossa bíboros (1371-1419) volt, aki ugyan inkább kalandornak tűnt, mintsem pápának. Ám valamilyen úton-módon mégiscsak pápa lett belőle, és  akkortól is a Medici bank foglalkozott a pénzügyeivel.

Na de hogy a Medici családra visszatérjek, Giovanni di Bicci de Medici (1360-1429) is megöregedett, két fiára, Cosimóra (öreg) (1389-1464) és  Lorenzóra (öreg) 1395-1440) hagyta a bankot. Eltelt jó néhány évtized addig, amíg a család két ága végül I. Cosimo Medici fejedelem, nagyfejedelem, herceg, majd nagyherceg  személyében egyesült, kinek édesapja Giovanni delle Bande Nere (hivatalosan Giovanni de Medici) volt, édesanyja pedig  a család másik ágából. származó Maria Salviati..

Kastélyok a Medici hercegek és nagyhercegek számára Toszkánában

   Az alanti képek a Firenze com'era múzeumocska anyagából készültek..., a múlt Firenzéjéről. Az a múzeum már megszűnt, anyagát állítólag a Palazzo Vecchióban láthatjuk. Érdekes képek a nagyhercegek kastélyairól. Bár nem számoltam meg őket, de bizonyára majd mindegyik uralkodó építtetett egy kifejezetten az ő ízlése szerint készült kastélyt, hogy le ne maradjon... Azért nem vehetjük őket egy kalap alá, voltak köztük kifejezetten jó gazdák és voltak köztük hasznavehetetlenek. Nagyjából ebben a sorrendben, minél régebbiek voltak annál jobbak. A szó szoros értelmében szép lassan elkorcsosult a Medici család, míg ki nem haltak.

Képek a Medici hercegek, nagyhercegek vidéki kastélyaikról


Leonardo da Vinci (1452-1519), az ötvössegédből lett génius (uomo universale)

 


Leonardo da Vinci Milánó közelében, pontosabban Vinciben született, onnan is indult még egészen fiatalon, 12 évesen, de már tehetségének biztos tudatában megkeresni azt a helyet, ahol azt a benne szunnyadó tehetséget kibontakoztathatja. Elsőre úgy gondolta, hogy Firenze lesz az a hely, de nem igazán volt Firenze kegyeltje. Amikor ő odament már elég nagyszámú művészcsapat dolgozott Lorenzo de Medici kedvére. Azért ha nem is hosszú ideig, de mégiscsak lakója volt a városnak..., és egy darabig ő is, akárcsak Michelangelo, a Medici palotában lakott. Lorenzo hamar meglátta benne a tehetséget, munkákat is adott számára, de túl sokan voltak ott a művészek Firenzében, így viszonylag kevés munka jutott neki. Amikor a milánói Sforza herceg egy bronzból készült lovasszobrot kívánt készíttetni apja emlékére, Lorenzo de Medici a fiatal Leonardót ajánlotta be számára. Ez önzetlen tett volt Lorenzo részéről..., de nem számolt azzal, hogy Leonardót örökre elvesztette Firenze számára. Mondjuk volt Firenzében éppen elég neves művész..., Milánóban igazából csak egy, de ő tán mindenkinél jelentősebb, Leonardo da Vinci, az "uomo universale".

XI. Leó (1535-1605), a Villámpápa

 XI. Leó pápa  a Medici család új nemzedékéből származott  és mindösszesen 17 napig volt regnáló pápa, ezért ragadt rá halála után a "villámpápa" elnevezés. Személyében a Medici család két ága egyesült, így aztán elég sok támogatója volt. Néri Szent Fülöp volt a példaképe, I. Cosimo nagyherceg pedig bensőséges barátjának tekintette őt, és minden lehetőségével segítette élete során. 

Egyházi személyhez méltó életet élt (ami azokban az időkben nem mindig minden pápáról volt elmondható), 1605 április 15.-én megválasztották pápának. Nagy reményeket fűztek hozzá, de beiktatása után 17 nappal meghalt.  Személyében olyan egyházi vezető veszett el Firenze és Itália számára, aki talán igazán dicsőségére lehetett volna a Medici családnak. 

VIII. Károly (1470-1498) Franciaország királya Firenzében, Savonarola

 Mindössze 28 évet élt, mégis jelentős szerepe volt Európa történelmében. Nagy király lett belőle, ki gondolta volna, hiszen testi adottságai nem sok jóval kecsegtettek. Alacsony volt, hatalmas kampós orra, rendkívül vastag ajkai, rövidlátó és rendkívül kicsi szemei .Beszélni is alig tudott, erősen dadogott, száját gyakorlatilag mindig nyitva tartotta, és mindehhez folyamatosan rángatózott. Apró termetéhez mérve hatalmas lábai voltak, úgy gondolták az emberek, hogy legalább 6 lábujja van. Mindehhez a sok hátrányos külsőhöz egy rendkívül kellemetlen természet is tartozott, ami miatt az emberek nem nagyon bíztak meg benne. 

A kor szokásai szerint a házasságok nem a házasulandó felek akaratán múltak, hanem a szövetségi viszonyokon, így VIII. Károly (1470-1498) is megnősült, ráadásul egy gyönyörű lány kezét nyerte el. 8 gyermekük született, de mind a nyolc meghalt felnőtt kora előtt. 

VIII. Károly hatalomra kerülése után sejteni lehetett, hogy miután meghal  Ferrante nápolyi király ő is  bejelenti majd igényét  a nápolyi trónra, hiszen terjeszkedni kívánt. 1494-ben ez meg is történt, meghalt Ferrante király, méghozzá különleges módon, igen magas ember lévén egy szemöldök fába vágta bele a fejét. Ezen esemény után megkezdődött a felkészülés Itália lerohanására, vagyis Ferrante király utódjának, II. Alfonznak az eltávolításához. A 30 ezernél többet számláló francia sereg átkelt az Alpokon, akkor, amikor Gian Galeozzo  éppen ágyban fekvő beteg volt. 

"Egy dominikánus barát úgy megfélemlítette az összes firenzeit, hogy mindenki kegyes életre adta magát. Egy héten három nap böjtölnek kenyéren és vízen, szinte minden lány  és asszony kolostorba vonult, úgyhogy csak férfiakat, gyerekeket és öregasszonyokat lehet látni az utcákon."

"Íme - kiáltotta Savonarola - az Úr kardja lecsapott, az ostor lesújtott, a próféciák megvalósultak. Íme  az Úristen áll a csapatok élén... Íme, vizet bocsátok a földre... Nem én beszélek, hanem Isten, aki mindezt előre megmondta. Most minden megvalósult! Minden megvalósult!"

Ebben az igencsak válságos helyzetben Piero Medici volt Firenze vezetője, és hiába kért anyagi támogatást a gazdag firenzeiektől, a rokonaitól, senki sem állt mellé. Mi több, üzenetet küldtek a franciák táborába, és rokonszenvükről biztosították a királyt. Elhitették vele, hogy a firenzei nép majd mint felszabadítóra fog tekinteni rá: 

"És végre eljöttél, ó király! - Köszöntötték a feljegyzések szerint Károlyt - Úgy jöttél, mint az Isten szolgája, mint az igazság szolgája. Örömmel teli szívvel, boldog arccal fogadunk téged... Reméljük, hogy általad Jehova letöri a büszkék gőgjét, felmagasztalja az egyszerűek alázatosságát, szétzúzza a vétket, feldicséri az erényt, egyenessé teszi, ami görbe, megújítja a régi dolgokat, és kiigazítja  a helyteleneket. Jöjj tehát boldogan, diadalmasan, hiszen aki téged küldött, megváltásunkért a kereszten diadalmaskodott."
-
Savonarola az Úr nevében kegyelmet kért Firenze népe számára, hiszen szerinte akik ellent álltak nem tudták, hogy Károlyt aranyozott páncéljában az Isten küldte hozzájuk, hogy megmentse őket a bűntől. Károly ennek megfelelően igyekezett jó szándékáról biztosítani a firenzeieket, de azért jelentős seregét bevitte a városba..., és az ilyen helyzet nem igazán használ a békességnek. 
-
VIII. Károly király 1494 november 17.-én bevonult seregével Firenzébe, a katonák éhesek és fáradtak voltak, és a legkevésbé sem megértőek..., hiszen katonák voltak. De azért tény, hogy nem tettek nagyon sok kárt a városban.

San Lorenzo templom új sekrestyéje

 Michelangelo fantasztikus szobrász volt, de mint ember bizalmatlan volt mindenkivel, nem tudott együtt dolgozni senkivel. A San Lorenzo templom új sekrestyéjében 1534-ben fejezte be fantasztikus munkáját a két nem túl jelentős Medici ifjúról, Lorenzóról és Giuliánóról.   Hogy nem voltak jelentősek annak oka az is lehetett, hogy korán meghaltak, nem volt idejük nagy dolgok létrehozására..., ám Michelangelo által mégis örökre fennmaradt  létezésük Firenze történetében! A kérdésre, hogy hasonlítanak-e azok a szobrok Giuliánóra és Lorenzóra az volt a mester válasza, hogy hamarosan úgysem fog senki emlékezni rájuk másként, mint ahogyan az ő szobrain vannak ábrázolva.

Michelangelónak arra már nem volt ideje, hogy a szobrokat helyükre állítsa, hogy a kápolnát valamiképpen is díszítse, mert 1534-ben nem éppen Mediciket éltető hangulat volt Firenzében. Sokáig bujkált az épületben, és amint tehette elhagyta a várost, visszatért hát Rómába. Onnan már csak holtában került vissza Giorgio Vasari jóvoltából Firenzébe, aki a szó szoros értelmében elrabolta Michelangelo tetemét Rómából és hazavitte Firenzébe. Nagy pompával temették el, síremléke is pompás lett..., csak hát ő nem ezt szerette volna, hanem saját alkotását, a "Madonna a gyermekkel" címűt. Talán az a szobor túl értékes volt ahhoz, hogy nyilvános helyen legyen felállítva. Ezt a képen lévő síremléket a Santa Croce templomban láthatjuk, Giorgio Vasari nagyszabású alkotása. Hogy méltó-e Michelangelóhoz, azt mindenki eldöntheti magában.

-



Solferinói csata 1859.06.24.

 Solferinói csata 1859 június 24.-én zajlott le, és a szövetséges csapatok (szárdok, franciák, olaszok) harcoltak az osztrákok ellen. Európa történelmének az addigi egyik legnagyobb csatája volt, mely 6000 ember halálát okozta. Ennek a csatának a győztese végül a szövetséges csapat lett, minek utána az olaszok megvalósították az itáliai népek egyesítését Olaszország néven. 

(A halálos áldozatok fenti száma talán nagynak tűnik, de a két majdan következő világháborúhoz képest mondhatni csekély. Az I. világháborúban 6 millió katona vesztette életét, civil áldozat 13 millió volt, míg a II. világháborúban 16 millió katona és 37 millió civil vesztette életét.)

Lorenzo de Medici útmutatása fiának, Giovanninak a pápaság útján

 "Az első dolog, amit erősen az elmédbe kell vésni, az, hogy hálásnak kell lenned Istennek. Mindig emlékezz arra, hogy nem saját érdemeid, nem a saját bölcsességed révén jutottál erre a nagy méltóságra, hanem csakis az Ő kegye folytán. Szent, példás, szűzi élettel mutassad ki háládat... Az elmúlt év során nagy vigaszomra szolgált, hogy minden külön figyelmeztetés nélkül gyakran és jó szántadból meggyóntál és szent áldozáshoz járultál. Azt hiszem nincs jobb mód Isten kegyelmének a megőrzésére, mint hogy ezt rendszeresen gyakoroljad. Nagyon jól tudom, hogy Rómában élve - amely város a bűn gyűjtőedénye - nagyon nehéz lesz számodra ezt a tanácsot követni, mert ott sokan lesznek, akik megpróbálkoznak majd megrontásoddal és a bűnbe visznek, és mert bíboros kinevezésed ebben az ifjú korban nagyon sok irigyet fog támasztani... Ellen kell tehát állnod a csábításoknak, mégpedig szilárdan...  Ugyanakkor nem szabad álszent ember hírébe keveredned. Társaságban ne mutass se túlzott szigorúságot, sem pedig felesleges komolyságot. Mindezeket a dolgokat jobban meg fogod érteni, ha már idősebb leszel . 

Bizonyára tisztában vagy azzal, hogy milyen nagy jelentőségű az a példa, amelyet te adsz, mint bíboros, másoknak, amilyeneknek lenniük kellene, hiszen ha így lenne, akkor közülük mindig jó pápa kerülne ki, és így következésképpen az egész világ békésebb lenne.

Te vagy a legfiatalabb bíboros nem csak a Szent Kollégiumban, hanem mindmáig a történelemben. Éppen ezért, amikor a többi bíborossal üléseztek,  neked kell a legcsendesebbnek, legalázatosabbnak lenned... Próbálj meg rendezettebben élni. Selyem és ékszer nem illik a te helyzetedhez. Sokkal helyesebb antik tárgyakat, könyveket gyűjteni, és tudós, jól szervezett házat vinni, mint túl nagyot és pompásat. Gyakrabban hívj vendégeket, mintsem téged hívnak meg, de mégse túl gyakran. Egyszerű étkeket fogyasszál, és sokat mozogj! 

Inkább kevéssé bízz másokban, mint túlságosan. És íme, még egy olyan szabály, amelyet minden másnál szigorúbban be kell tartani: kelj fel korán minden reggel! Ezt nem csak egészséged végett mondom, hanem mert így módodban áll elrendezni és elindítani egész napra az ügyeidet. 

Ami a konzisztóriumban történő felszólalásaidat illeti, azt hiszem, amíg ilyen fiatal vagy, az a legjobb, ha bármit is javasolnak neked, add elő a szentatyának, és e lépésedet indokoljad fiatal koroddal, tapasztalatlanságoddal. Meg fogod látni, hogy sok kicsiny ügyben fogják a közbenjárásodat kérni a pápánál. Igyekezz ezt elkerülni, és amennyire csak lehet, ne zavard őt szükségtelenül ilyen dolgokkal. A pápa általában arra szentel nagyobb figyelmet, aki a legritkábban zavarja... Isten áldjon."



Michelangelo és a Medici család


  Lorenzo de Medici hamar felismerte, hogy az ifjú Michelangelóban nagy szobrászati tehetség lapul, elhatározta hát, hogy támogatni fogja őt abban, hogy gond nélkül csak a szobrászatnak éljen. 1488-ban elkérte apjától, aki örömmel fogadta a támogatást, így aztán az ifjú Michelangelo a Medici család palotájába költözött. Gyakorlatilag "örökbe fogadták", gondoskodtak róla úgy, mintha a saját gyermekük lett volna. Vannak olyan gondolatok, hogy idővel ez a kötelék nem volt szerencsés amikor a Medicik nem örvendtek közmegbecsülésnek, ami miatt Michelangelo is veszélybe került, de összességében 4 évig volt a Medici palota lakója, mindaddig, míg Lorenzo de Medici élt. Bár Michelangelo kitüntetett helyzetben volt, Lorenzo nem csak őt támogatta, a szobrásziskola valamennyi "szobrásznövendéknek" rendszeresen adott "fizetést"..., de valóban csak őt tüntette ki azzal, hogy otthonába fogadta, gyermekei közt taníttatta. Ám ez a kiváltság sajnálatos módon nem tartott sokáig, 1492-ben meghalt Lorenzo de Medici, így 4 év után véget is ért az ifjú Michelangelo gondtalan élete.


7+1 napos firenzei programom a teljesség igényével, de a megvalósítás idő miatti valószínű teljesíthetetlenségével

Sajnos még én sem tudtam ezen program útját ilyen módszeresen végigjárni a várost, de több utazásom alkalmával láttam mindazt, amiről írtam. Az biztos, hogy egy hosszabb utazás alatt kellene végigjárni a várost..., és nem adtam fel még én sem azt a reményt, hogy egyszer lesz még rá alkalmam! Mondjuk ha két hetünk lenne rá, az lenne az igazi..., talán majd készítek olyan tervet is, hátha sokan használnák. Firenze nem az a hely, amit sok apró részletben lehetne megnézni, megismerni, mert hát ha már ott lennénk, mindent újra szeretnénk látni.

Az én 7 + 1 napos firenzei programom:

0. nap / 1   Megérkezés a Michelangelo térre
0. nap / 2   Alkonyat az Arnónál

1. nap / 1   Firenze korán reggel 1-2 óra
1. nap / 2   Firenze szíve 3-4 óra
1. nap / 3   Firenze központja 3-4 óra
1. nap / 4   Séta a Ponte Vecchióig 1 óra

2. nap / 1   Nyugati városrész 
                  Palazzo Davanzatti 3 óra
2. nap / 2   A Piazza Santa Trinitáig 1 1/2 óra
2. nap / 3   A Santa Maria Novelláig 4 óra

3. nap / 1   Keleti városrész
                  Piazza del Duomótól a Bargellóig 3 1/2 óra
3. nap / 2   Piazza di San Firenzétől az S.M. Maddalena de'Pazziig 5-6 óra

4. nap / 1   Látogatás az Uffiziban 3-4 óra
4. nap / 2   Íriszkert, San Miniato al Monte 2-4 óra

5. nap / 1  Északi városrész
                 San Lorenzo negyed 4 óra
5. nap / 2  San Marco és az Accademia 4 óra
5. nap / 3  Piazza della S.S, Annunciata látnivalói 3 óra

6. nap / 1   Arnón túli városrész
                  San Fredianótól a Santa Felicitáig        3 óra     
6. nap / 2   Palazzo Pitti, Boboli, Fortezza,  4-5 óra
       vagy   Giardini és Museo Bardini 3-4 óra

7. nap / 1   Séta a belváros körül 7-8 óra

8. nap        Fiesole 5-7 óra és esti búcsú Firenzétől

Neri di Bicci (1419-1491)

 Neri di Bicci neve egyáltalán nem volt számomra ismerős, pedig a róla szóló ismertetés igencsak tartalmasnak látszik, és ráadásul egész életében Firenze város dicsőségére dolgozott. A róla szóló leírásból kitűnik, hogy a festői tehetség nagyapáról apára, apáról fiúra szállt. Művészetének Giotto volt az ihletője.

Ahhoz képest, hogy a neve azt hiszem keveseknek kelti fel az érdeklődést, elképesztő munkái voltak, ráadásul igen termékeny festő is volt. Meglepő módon sokat ír róla a Wikipedia (fentebb a link), érdemes elolvasni élettörténetét és művészetének dicséretét!


-

A fenti képen Santa Felicita van megidézve 7 fiával.

Humanizmus

 A Medici család Careggióban lévő birtokán ütöttek gyakorta tanyát Firenze azon személyei, akiket felettébb érdekeltek a tudományok és művészetek. Lorenzo Medici volt a "szállásadója" ezen gyülekezeteknek, ahol nagy hévvel és lelkesedéssel próbálták egymást meggyőzni bizonyos ideológiákkal. "Humanizmus" néven ismert ez az általuk képviselt ideológia, melynek lényege, hogy végre az embert kívánja a létező dolgok legfontosabb létrehozójaként megismertetni a világgal.

Spedale Santa Maria Nuova, Folco Portinari (Beatrice apja)

 A Firenzében található Spedale Santa Maria Nuova kórházat Dante Beatricéjének apja, Folco Portinari alapította 1285-ben, és mint ilyet, a világ legrégebben alapított kórházának tartják Folco  Portinari a felesége késztetésére hozta létre ezt az átlagostól eltérő céllal épített kórházat, melyet  mostanában "elfekvő kórháznak" nevezik. Itt olyan betegek vannak, kiknek meggyógyulására már nincs remény, de azért nem maradnak ellátás nélkül az utolsó napjaikban, és ha eljön az idő, tisztességes temetésben részesülnek. 

A kórház alaprajza kereszt alakot öltött és a két szár kereszteződésében négy kórterem állandó megfigyelésére volt így lehetőség.

Bár általánosságban az a vélekedés, hogy a Lotharingiai örökösök nem sokat törődtek Firenzével, de ez az orvosi ellátásban nem így volt.  Érdemes elolvasni a fenti link tartalmát.

Teatro Comunale

 A Corso Italia 16 szám alatt található a firenzei színház épülete, melyet a második világháborúban szinte földig romboltak. Maga az újjá épített színház nem túl szép sem kívül, sem belül, de a célnak tökéletesen megfelel. Az itt tartott előadások között a legnépszerűbbek a "Maggio Musicale" rendezvényei, amelyek vonzzák egész Európa zeneszerető embereit, ám a magas jegyárak miatt nem ajánlhatóak az egyszerű, de tán még a kevésbé egyszerű turistáknak sem. 

Tiziano (1488-1576) és Tintoretto (1518-1594), a velencei festőiskola legjelesebb képviselői

 

-

-

Tiziano Vecellio: (1490-1576) Mária mennybe menetele

Tiziano reneszánsz stílusa igen szép és kedvelt..., és olyan témában jeleskedik leginkább, ami az erőssége, a szépen és tisztán kivehető alakok vászonra vitele.

------------------------------------------------------------

-
-

Tintoretto  ugyan Firenzében kezdte pályafutását (ezért is írok itt róla pár szót), de ott nem sok maradandót és különlegeset alkotott. Némi keresés után Velencében találta meg az inkább neki illő közeget, részben azért is, mert ott nem volt olyan nagy a konkurencia, mint Firenzében. Állandó otthona így Velencében volt, és mint az egyik legjelentősebb itáliai festőt kell megemlíteni. Tiziano volt az első  mestere, aki talán miután rájött, hogy tanítványa akár túl is nőhet rajta, abbahagyta támogatását..., sőt, egyre inkább ellenséges viszony alakult ki közöttük, Tiziano állítólag igyekezett lejáratni különböző eszközökkel korábban igen kedvelt tanítványát. Ez azért is érdekes, mert Tiziano neve mindenképpen fényesebben csillogott talán mindig is az utókor művészetének történelemben. Ennek oka az is lehet, hogy Tiziano még reneszánsz festő volt, míg Tintoretto stílusa már inkább manierista..., amit mi, talán helytelenül, de nem annyira szeretünk. 


Cenacolo di' Sant' Apollonia kolostorban Andrea del Castagno "Utolsó vacsora" című festménye és híres emberek portréi, köztük a Magyarországon letelepedett Ozorai Pipo háza

Az épület címe Via XXVII. Aprile 1.szám.

Castagno nem tartozik a legismertebb és legkeresettebb itáliai festők közé, talán azért sem, mert e  fenn említett kolostor, melyben legjelentősebb alkotását, egy "Utolsó vacsorát" láthatnának, már kissé kívül esik a firenzei belvárostól, így a turisták többsége nem jut el odáig.

Andrea del Castagno (1396-1457) művei vonzzák ebbe az épületbe a művészet kedvelőit. Dante, Petrarca, Boccaccio, és nekünk magyaroknak fontos személy,  Filippo Scolari portréját láthatjuk itt, akit mi Ozorai Pippo néven ismerünk. Ennek oka az, hogy Filippo Scolari katonai pályafutása végén a Magyarországon lévő Ozorán telepedett le, és mint Ozorai Pippo lett ismert. Volt szerencsém járni ebben az épületben..., hát nem hiszem, hogy az épület berendezése Pippo korát idézné, jóval komfortosabb, de azért érdekes volt a kirándulás. Voltak benne kuriózumnak számító megoldások..., és talán mondhatjuk, hogy van benne valamennyi Itália.. 


Kempingek Firenzében

Kempingek Firenzében

Elég nagy a választék a Firenze határainak közelében lévő kempingekben, hol telepített lakókocsik, sátrak, hol pedig saját lakóautók vagy saját sátrak elhelyezésére van lehetőség. Vannak persze a városon kívül is kempingek, természetesen olcsóbbak..., de ez relatív, hiszen ha valami nagy kincs Firenzében, az az idő. Távolabbi szállásnál többnyire csak autóval lehet megközelíteni a várost, és a parkolás sem olcsó, ha egyáltalán sikerül helyet találni. A Piazzale Michelangelo melletti ligetes parkban telepített lakókocsikban lehet lepihenni egy-egy fárasztó nap után.

Palazzo Larderel ( Via Tornabuoni19)

Firenze és a reneszánsz építészet egyik legszebb épületének tartják ezt a viszonylag nem nagyméretű, de arányaiban kellemes épületet a Via Tornabuoni 19. szám alatti Palazzo Landerel Az utca majd minden épülete különleges valami miatt, de azok között is megállja a helyét mind méretében, mind szépségében ez a késő reneszánsz jegyeit hordozó palota. 1580-ban épült egy C.A.Dosio nevű  építész tervei alapján, akiről csak ennyi adatot találtam.

-

Palazzo Larderel

 





Medici vagyon, Medici uralkodás, Patto di Famiglia, összefoglalás

 Amikor meghalt egy csatában a híres hadvezér, Giovanni delle Bande Nere (igazi nevén Giovanni de Medici), a Medici örökség várományosa, akkor fia, aki a Cosimo nevet kapta, még szinte gyermek volt. A Medici vagyon már akkor is igen jelentős volt, de a város nagy szerencséjére a 18 évesen hatalomra jutó  I. Cosimo Medici kivételes tehetségekkel is rendelkezett. Néhányan szerették volna őt akár megöletni is, de nagyon vigyáztak rá, így ez nem sikerült senkinek. Sokak számára meglepetést okozott a hatalomra kerülése 18 évesen, rokonai jól irányították az eseményeket. Voltak köztük akik tényleg segíteni akartak az ifjú és természetesen uralkodásban  tapasztalatlan  Cosimónak, de azoknál valószínűleg sokkal többen voltak azok, akik gyengeségében reménykedve próbálkoztak a hatalomra kerülésre. 

Ám Firenze szerencséjére hiába volt minden ármánykodás, az ifjú Cosimo Medici lett Firenze új  és ráadásul igazán jó gazdája

Nagy szerencseként könyvelhető el az is, hogy majd 300 évig az utódok között mindig volt férfi, aki örökölhette az uralkodást. Ám legyünk őszinték, nem tudni mi okból, de azok az utódok szinte törvényszerűen egyre rosszabb emberek és egyre rosszabb uralkodók lettek. 

Ám nagyjából 300 év után véget ért a Medicik hatalmi sorozata, kihalt férfi ágon a Medici család, és bár Anna Mária Luisa Medici minden bizonnyal jó uralkodó lett volna, de kinevezésébe a hatalom és az örökség várományosai, a Lotharingiaiak, nem egyeztek bele. Tettek egy villámlátogatást az eléggé elhanyagolt Firenzébe, megbíztak valakit a felügyeletével, és a továbbiakban nem foglalkoztak vele.

Firenze népe zokogott Anna Maria Luisa temetésén..., nem csak őt siratták, hanem az egész Medici családot, és persze magát az "árván hagyott" Firenzét is, ami megszűnt önálló lenni a Lotharingiai uralkodók árnyékában.

De a nagyvilág szerencséjére a Medici vagyon mindmáig egyben van, és aki csak megteheti, láthatja is azokat! Persze nem olyan egyszerű a dolog, nagyon sokan kíváncsiak ezen kivételes városra, amit tulajdonképpen mégiscsak egy Medici mentett meg, az, akit nem engedtek uralkodni! Igen, Anna Maria Luisa volt az, aki kierőszakolta az öröklő  Lotharingiai családtól, hogy beleegyezzenek abba, hogy a firenzei kincseket soha, senki ne vihesse el Firenzéből ("Patto di famiglia")! Így is lett, de azért elég nagy visszaesés volt szinte mindenben a Firenzét valójában cseppet sem érdeklő Lotharingiaiak uralkodása alatt. 

Na de az a korszak is véget ért amikor is létrejött az egységes Olaszország, melynek első fővárosa Firenze volt 5 esztendeig. Ha ez e fővárosi státusz nem is állt fenn sokáig,  Firenze mindmáig a kulturális élmények vadászainak földi paradicsoma! De mondhatjuk talán úgy is, hogy az egyetemes  kultúra egyik fellegvára! :-) 

Federigo da Montefeltro (1444-1482), Giovanni delle Bande Nere és más híres condottierók


-

Mindössze 38 évet élt az egyik legsikeresebb condottiere,  a legendás Federigo da Montefeltro. A róla fennmaradt festmények szerint ritka csúnya ember lehetett, de ez természetesen mit sem számít abban, hogy mint hadvezér és mint herceg is nagyszerűen intézte és végezte feladatait.  

De ha már a condottiero "mesterségról" esik itt szó, volt belőlük sok legendás hírű, és a csatolt linkben sok érdekeset megtudhatunk róluk. Bárhogyan is nézzük, ők voltak azok, akik alakították Itália sorsát, határait.  Közülük nekünk, Firenze kedvelőinek talán Giovanni delle Bande Nere neve a legismerősebb, de nagy megbecsülésnek örvendtek mindannyian, mert a feladataik nem voltak könnyűek. Többségük fiatalon halt meg, mint Giovanni delle Bande Nere is, kinek lábát szétroncsolta egy lövedék, és ki maga tartotta a lámpást a felcsernek, míg levágta a lábát..., de hiába, a sebe elfertőződött a harctéri körülmények között, és meghalt. 

Személye mégis igen jelentősen formálta Firenze sorsát, mert ő volt az apja az idővel Firenze hercegévé, majd nagyhercegévé lett I. Cosimo Medicinek (1519-1574), a Medici ház első hercegének majd nagyhercegének és utódainak, kiknek  későbbi uralkodása Firenze és Toszkána felett konkrétan 1737-ig tartott, Gian Gastone de Medici haláláig,.

Accademia della Crusa

 A Medicik által építtetett Villa della Petraiában működött az Accademia della Crusa, melynek célja a toszkán nyelv megtisztítása volt az idő közben rárakódott hibáktól. A link megnyitásával látható lesz az a fantasztikus könyvtár, ami a Medicik birtokában volt. Szinte elképzelhetetlen, hogy abban a korban ennyi könyvre szert tudtak tenni. Igaz, megvoltak az erre a célra "szakosodott" embereik, akik igyekeztek a lehető legtöbb értékes könyvet beszerezni gazdáiknak, amely könyvek pedig nem voltak sokszorosítva, azokat lemásolásra kölcsönvették.

-


Francesco Sforza (1401-1466) és a többiek


-
Francesco Sforza (1401-1466) annak ellenére jutott nagyon magasra a katonai ranglétrán, hogy egy romagnai földműves, Giacomo Attendolo   törvénytelen fia volt. Attendolo idővel felvette a Sforza nevet, és nagy hadvezérként sok csatát nyert. Fia már Francesco Sforza néven 22 évesen került parancsnoki státuszba, miután apja a Pescara folyóba fulladt akkor, amikor egy harcostársát akarta kimenteni a folyóból.

Francesco Sforza a továbbiakban kitűnő hadvezérként szolgálta Nápolyt, Velencét, a pápát és bárkit, aki meg tudta fizetni a szolgálatait. A történelem úgy jellemezte őt,  

"Francesco nagyon magas volt és méltósággal viselkedett. Arckifejezése komoly, beszéde nyugodt, modora kellemes, egész jelleme herceghez illő. Korunkban ő látszott az egyetlen embernek, akit Fortuna a kegyeibe fogadott. Kiváló testi és szellemi képességekkel rendelkezett. Nagyon szép, magas rangú és erényes hölgyet vett feleségül, akitől nyolc gyermeke született (ezeken kívül volt tizenegy törvénytelen gyermeke is). Ritkán betegeskedett. Nem akadt, amit ne tudott volna megszerezni, ha nagyon vágyott rá."

-

Filippo Maria Visconti (1392-1477), a milánói herceg vonakodva bár, de odaadta leánya kezét az ifjú Francesco Sforzának, akinek ezáltal reményei lettek a milánói trónra. De apósa nem egyengette számára ezt az utat, sőt, még életében kijelölte az utódját, aki nem Francesco Sforza volt, hanem a nápolyi király. Még többen is aspiráltak a milánói trónra, amit végül id. Cosimo Medici, aki üzleti kapcsolatban állt Francesco Sforzával, oldott meg. Cosimo Medici a békével érvelt támogatottja elfogadására, mert ő tudta, hogy béke nélkül nincs kereskedelem, márpedig kereskedelem nélkül nincs élhető világ! Cosimo Medici érvei, ha nehezen is, de meggyőzték a vitázó feleket arról, hogy a béke az egyetlen járható út a boldoguláshoz. Nagy munkát fektettek a problémák megoldására, de a lényeg a híres  Agnolo Acciaiuoli,  a kiváló diplomata személyében volt, mert neki sikerült 1452-ben meggyőznie a hiúságáról híres francia királyt, hogy segítsen Firenzének és Milánónak, ha támadás érné a városokat.

A család nagyon sokadik leszármazottja Luchino Visconti (1906-1976), a híres olasz filmrendező.

Toalett használat

Nem elhanyagolható információ ez sem, mert nem pontosan úgy működik, ahogyan azt elképzeljük. Vannak természetesen Firenzében is nyilvános toalettek, de meg kell mondanom, ezt a lehetőséget nem igazán ajánlhatom senkinek. Hogy az a kevés nyilvános toalett miért olyan elhanyagolt, amilyen, annak valószínűleg oka van. Egy ok lehet például az, hogy Olaszországban se szeri, se száma a kisebb, nagyobb "bároknak", amik igazából olyanok, mint nálunk a presszók. Ezen bárokban ehetünk és ihatunk is, és ami itt fontos, kulturált körülmények között használhatjuk az illemhelyet!  Legcélszerűbb ha legalább egy-egy kávé, egy-egy üdítő elfogyasztásáig helyet foglalunk, és csak úgy mellékesen  használjuk a többnyire ragyogóan tiszta toalettet. Megpihenünk egy kicsit..., szükségünk is van erre egész napos "kulturálódásunk" mellett :-) 

A legfrekventáltabb, és talán emiatt nem is mondható igazán kulturáltnak, a Duomo közelében lévő illemhely .

-

Nem vagyok benne 100 %-ig biztos, de talán fogyasztás nélkül is lehet használni a bárok mosdóit..., legfeljebb csúnyán néznek. Mintha lenne erre egy megállapodás a várossal, mert hát nyilvános Toalett kevés van, és többnyire sajnos olyan is, amibe talán jobb nem bemenni. Hogy erről a helyiek, akiknek takarítaniuk kell vagy a turisták tehetnek, nem tudom..., de jobb őket elkerülni. 

.

Pietro Bembo (1470-1547)

 Pietro Bembo is fiatal korában Lorenzo Medici társaságához tartozott, kinek halála után Urbinóba került. Később a pápai udvarban a Medici származású X. Leo pápa titkáraként dolgozott mint bíboros. 

A pápa halála után visszatért szülővárosába, Velencébe, ahol megírta a Velencei köztársaság történtét 12 kötetben, amit 1513-ban fejezett be.

Biblioteca Laurenziana (San Lorenzo könyvtár) mint menedékhelye a kódexeknek és Michelangelónak

 



San Lorenzo könyvtár

1571-ben nyitották meg a könyvtárat.

Id. Cosimo Medici szenvedélyesen gyűjtötte a Medici palotában értékesnél értékesebb könyveit. Halála után utódai is folytatták a könyvek gyűjtését, fia, Piero és fóleg unokája, Lorenzo Medici is lelkes könyvgyűjtők voltak. Ezek a nagyon értékes könyvek akkor kerültek a San Marco kolostor védelmébe, amikor a Medici családot száműzték Firenzéből. Időközben szerencsésen Rómába is eljutottak a kódexek X. Leó pápa palotájába, amiket azután a veszély elmúltával az ugyancsak Medici házból származó VII. Kelemen pápa visszavitetett Firenzébe 1526-ban, miután  befejeződött az új könyvtár építése. Még éppen időben történt mindez, a  Sacco di Roma előtt.

Michelangelo Buonarroti (1475-1564) volt megbízva Firenzében a könyvtár megtervezésével és építési munkálatainak irányításával. Mind a könyvtárba vezető lépcső, mind a könyvtár és annak bútorzata is Michelangelo művészetét dicséri. De Michelangelónak nagy árat kellett fizetnie a Firenzében maradásáért, mert idővel Firenzében nagyon Medici ellenes hangulat lett, és ő nem tudott hová és hogyan menni, így ebben az épületben bújt meg. Bár a fentebb írottak alapján talán szerencséje is volt, hogy akkor nem tudott visszamenni Rómába, amikor is hatalmas pusztítást végeztek idegen, főleg spanyol katonák a  Sacco di Roma (1527) alkalmával. De amint lehetőség lett rá visszament Rómába, ahonnan már csak holtan került vissza Firenzébe Giorgio Vasari közreműködésével, aki gyakorlatilag elrabolta Rómából a tetemét. Firenzében temették el nagy pompával a Santa Croce templomban..., akár giccsesnek is mondható síremléke sajnos meglehetősen méltatlannak tűnik a nagy művészhez..., annál is inkább, mert köztudott volt, hogy ő maga a kétalakos Pieta szobrot szerette volna, ha a sírjára teszik.  Úgy tűnik, hogy túl értékes volt az a szobor erre a célra..., és hát lehet ebben valami igazság..., Michelangelo szobrai igencsak értékesek voltak már életében is, bár ő ebből nem sokat profitált. Élete jelentős részében szó szerint nyomorgott..., talán nem is anyagi okok miatt, hanem fanatikus munkabírása miatt nem jutott ideje az étkek beszerzésére és az evésre..., és gyakorlatilag semmilyen más élvezetre. Nőt még cselédként sem tartott a házában, nem volt róluk jó véleménnyel. 

Szerencsére az utókor értékelni tudta és tudja mindazt, amit ő alkotott, mint művésznek az ő neve cseng tán ma is a legszebben minden idők művészei között.





Can Grande della Scala, az ideális firenzei vezető

 A XIV. század itáliai uralkodói jól tudták azt, hogy uradalmuk szilárd alapja csak az lehet, hogy az adókat nem emelik gyakran, a nép terheit nem növelik a végtelenségig..., vagyis hogy a viszonylagos jólétben élő uradalom tagjai több adót is fizetnek számukra, mint azok, akik nem tudnak adót fizetni, mert egyszerűen nincs miből fizetnie. Az úr dolga volt, hogy ellássa alattvalóit olyan munkával, amiből, ha nem is busásan, de megélnek, és adót is tudnak neki fizetni. Vagyis egyszerűen megfogalmazva az okosabb  uralkodók tisztában voltak azzal, hogy ők járnak a legjobban, ha az alattvalóikat együttműködő emberként és nem rabszolgaként kezelik! Ahhoz, hogy az adók emelkedhessenek szükség volt arra, hogy az alattvalói többet és jobban dolgozzanak a munkájukért kapott megfelelő jövedelem elérésének reményében.

Can Grande della Scala (1291-1321) volt a korszak egyik legelismertebb uralkodója, aki tudta, hogy nem a nép teljes kizsigerelésével érhet el jó eredményeket, hanem a tisztességes foglalkoztatásukkal és megfizetésükkel. Na persze azért ez bizonyára nem volt ilyen szép, de nyilvánvaló, hogy egy éhezéstől gyenge jobbágy nem tudott úgy dolgozni, mint egy jóllakott, tehát kevesebbet termelt. Alapvető érdeke volt tehát a gazdának, hogy a körülötte lévő emberek elégedettek legyenek a sorsukkal, és ezzel az ő életét is kellemesebbé tegyék. Persze azért sajnos ez nem volt mindenkire vonatkoztatható, de valahol ennek a teljesen egyszerű tételnek a felismerése kellett, hogy ha jól bánnak az urak az alapvalókkal, akkor majd ők is jól járnak. Ez teljesen egyértelmű, hiszen a jóllakott és elégedett munkás többet termelt, mint az éhes és kétségbe esett.

"Nem az kell, hogy polgáraidnak ura légy, hanem hogy a haza atyja légy és polgáraidat úgy szeresd, mint gyermekeidet."

És hogy miket vártak el egy uralkodótól?:

"A fejedelem mindenről gondoskodjék, templomokat és nyilvános épületeket építtessen és tartson fenn, szárítsa ki a mocsarakat, a borra és gabonára őrködjék. Gyakoroljon továbbá szigorú igazságot...", 

De mindezt, és még számtalan kívánalmat csak viszonylag kevés uraság tartotta szem előtt. Nem volt bizony ez a korszak sem még erőszak és háborúskodás nélküli, sok volt a vitás helyzet és sok volt a nemtelen vita. És végül bizony sokan voltak, akik fizikai erővel próbáltak meg jogos és jogtalan igazuknak teret követelni. Voltak aztán törvényes és törvénytelen utódok szinte minden családban, így a háborúskodások mindennaposak voltak. 

Valójában nem is volt szilárd öröklési joggyakorlat..., a nagyobb családok megbuktatása a kisebb családok összefogásával természetesen ellenségességeket szült, de hát ez volt a rendszer..., és próbálkozásaik ellenére is a nagyhalak már akkor is és ott is többnyire bekapták a kishalakat.



Ünnepek Firenzében

 Firenze sok egyéb mellett arról is híres volt az egykori Itáliában, hogy sok ünnepe volt, és ezeket az ünnepeket komolyan át is élték.

Vannak olyan utazók, akik szeretnék az igen látványos firenzei ünnepeket átélni, ezért olyan időpontra időzítik a firenzei tartózkodásukat, amikor valami komolyabb ünnep is benne lehet a programjukban. És vannak akik meg direkt nem akarnak olyankor menni, mert jobban szeretik a hétköznapi Firenzét, mint az ünneplőset. Lehet válogatni igény szerint. 

Íme, a jelentősebb látványosságokkal bíró firenzei ünnepek listája:

január 26. Szent Zanobius ünnepe. A szent köré fonódó legendát szerint a Duomoból kihozott Zanobius teteme hozzáért egy fához, ami az érintéstől a januári hidegben kivirágzott. A Battistero mellé állítottak az esemény emlékére egy oszlopot, melyet virágokkal díszítenek a nevezetes napon és a szent ereklyéivel a körmenet élén  vonulnak a papok, míg a hívők követik őket.

.

március 23. Savonarola ünnepe. Savonarolát és két társát ezen a napon máglyahalállal kivégezték, és nem tudni mióta, de bizonyára jó ideje már misét mondanak érettük, és pálmaleveleket meg rózsaszirmokat szórnak arra a kerek bronzlapra a Palazzo Vecchio előtt, ami máglyájuk egykori helyét jelzi.

-

Húsvét! március, április. Ez az ünnep szinte minden évben más naptári napon van, de ekkor talán a legtöbb és legérdekesebb látványosságokban lehet részük az utazóknak. Ezt az időszakot a böjt előzi meg, így azután az ünneplés elég mozgalmas, és sok finom étel fogy. De a legizgalmasabb esemény húsvét vasárnap van, aminek neve olaszul "Lo skoppio del Carro", ami egy autó felrobbantását jelenti. De ahhoz, hogy ez az esemény megtörténjen egy galamb formájú rakétát kell meggyújtani. Ehhez a tűzcsiholáshoz állítólag a mai napig azokat a tűzcsiholókat használják, amiket Pazzino Pazzi hozott a jeruzsálemi Szent Sírból Firenzébe a XI. században történt első keresztesháborúból.

-

június 24. Keresztelő Szent János ünnepe. Ő Firenze városának védőszentje, gyertyákat, mécseseket gyújtanak emlékére. Ez a nap azonban sokkal ismertebb arról, hogy ekkor tartják azt a bizonyos "focimeccset" középkori "kosztümben" a Piazza della Signorián, amire bizony nagyon sok turista is kíváncsi. Külön látványosság az épületek fali kárpitokkal díszítése, melyek a Szent életéből való jeleneteket ábrázolnak.

-

augusztus 10. Szent Lőrinc ünnepe. Mint tudjuk, Szent Lőrincet roston égették meg..., és ezen a napon a pékek ünnepe van..., akik süteményeket készítenek a téren.

-

szeptember 7. Mária nap..., ehhez nem kell sok kommentár. Állítólag ilyenkor kivilágított hajókkal rendeznek felvonulást az Arnón. Szép lehet!

-

szeptember 29.  Madarak napja, vagyis madárvásár van a Porta Romanán és a madáridomítók is ekkor rendezik meg versenyeiket.

-

december 24., 25, 26 Karácsony, gyönyörűen kivilágított város, sok betlehemi jászol, valószínűleg vásári sokadalom. 

-

december 31. Természetesen Szilveszteri mulatságok. Állítólag van egy különlegesség, minden nőt, aki szeretné, megajándékoznak valami aprósággal ezen a napon a Palazzo Vecchióban

Lorenzo Medici mint az itáliai mérleg nyelve

 "... a Firenzei Köztársaság, hála Lorenzo nagy hírnevének, háborítatlanul élte mindennapjait. Az olasz uralkodók között béke honolt, és így, mivel határain kívül is mindenütt nyugalom volt, és otthon sem voltak zavargások, Firenze átadhatta magát a művészeteknek és a béke örömeinek. Firenze bevonzott messze földről érkező irodalmárokat, könyveket halmoztak fel, felékesítették a várost és felvirágoztatták a környező vidéket. Rövidre fogva: a város azoknak a művészeteknek és tevékenységeknek szentelte magát, melyek az emberek szemében oly boldognak tüntették fel azt a kort."  Scipio Ammirato 

-

Azért mindez nem volt ennyire egyszerű, de Lorenzo Medici érdemeit mindenki elismerte, és nagyon tisztelték. Annak ellenére, hogy nem volt katona, részt vett a csatákban, bátorította a katonákat, felügyelt mindenre.és ott volt a diadalok helyszínén is, amikor együtt ünnepelt a katonáival és városa polgáraival.

Fioretta Gorini (1453-1478) és fia, VII. Kelemen pápa (Giulio Medici)

 Fioretta Gorini a Pazzik által fiatalon meggyilkolt Giuliano Medici szerelme volt, és az ő kapcsolatuk gyümölcse lett minden valószínűség szerint fiúk, Giulio Medici. . A magára maradt Fioretta hűen nevelte fiát, de korai halála után Lorenzo de Medici a saját fiai közt fiaként gondozta és taníttatta Giuliót is. A gyermekből idővel VII. Kelemen pápa lett a Medici család hathatós támogatásával. Hogy neve nem cseng szépen az utókor számára, az nem véletlen, nagyrészt az ő számlájára róható a Sacco di Roma, vagyis Róma kifosztása, mert nem jól választotta meg a szövetségeseit.

Federigo Malavolti, börtönőr a Palazzo della Signoriában

 Ha már a történelem írói feljegyezték Federigo Malavolti nevét, aki egy börtönőr volt a Palazzo della Signoriában, akkor én is írok róla néhány szót. Bizonyára nem volt egy tanult ember, de az igazságtalanságot ő sem értékelte. Sokak mellett id. Cosimo Medici is mint rab reá volt bízva, aki, legalábbis a történetírók szerint, emberségesen bánt Cosimóval, megóvta attól, hogy netán megmérgezzék, engedte, hogy olyan helyről hozzanak neki ételt, ami biztonságos, és ő maga együtt evett Cosimóval. Persze lehet, hogy mindez csak legenda..., de azért elhihetjük, mert jó nekünk is, ha hiszünk a jóindulatban.

Johannes Guttenberg (1393-1468) könyvnyomtatás, Niccolo Niccoli (1365-1437),

 Niccolo Niccoli (1365-1437) rajongott a művészetekért, és mert hatalmas vagyont örökölt, nem okozott gondot számára bármit megvenni, ami megtetszett neki. Szerencsére jó ízlése is volt, és jutott mindenre, ami boldoggá tette. Állítólag egyetlen Firenzébe látogató igényesebb férfi sem hagyhatta ki, hogy megtekintse műgyűjteményét. Cosimo Mediciben (1389-1464) jó barátot és lelkes gyűjtőtársat talált. Idővel odáig merészkedtek, hogy tervezgettek egy közös utazást a Szentföldre..., de ez a vágyuk nem teljesült. Cosimo apja, Giovanni di Bicci (1360-1429), a Medici vagyon megalapítója tárgyilagosabb ember volt, nem adta pénzét efféle kalandokra. Valójában Cosimo Medici is tárgyilagos ember volt, de apja halála után ha nem is ment el a Szentföldre, de gazdag örökségét leginkább könyvekre költötte, hatalmas könyvtára messze földön híres volt. És, mint tudjuk, akkoriban még a könyvek nem nyomdákban készültek, hanem kézzel írták beléjük a betűket..., és nem is akárhogyan, hanem gyönyörűen. 

Niccolo Niccoli igazán ismertté akkor lett, amikor kitalált és kifejlesztett egy új folyóírást, ami idővel a könyvnyomtatás alapja lett, de magát a nyomtatás feltalálását és kifejlesztését Johannes Guttenberg (1393-1468) nevéhez kötik az 1440-es évek vége felé.

Firenze történelme 8. A II. Világháború

Ez a téma sok fejezetként le van írva az alant lévő linkben, akit érdekel Olaszország szemszögéből is.  Ez az egész Európára kiható borzalmas esemény, bizonyára megtalálja ott, amit tudni szeretne. Ami  Firenze városát illeti aktív részese volt az eseményeknek, szenvedett is jelentős károkat, de hatalmas összefogásokkal és rengeteg munkával helyre állították a gyönyörű város. A legnagyobb károk Firenze hídjait érintették, hiszen mindegyiket felrobbantották a  visszavonuló németek..., kivéve az egy Ponte Vecchiót nem teljesen! Persze az sem úszta meg sértetlenül, a hídfőket a közelükben lévő épületekkel együtt felrobbantották, hogy ne tudják őket követni az ellenséges erők. Vajon miért is kegyelmeztek a Ponte Vecchiónak, hiszen miután már felrobbantották a hídfőnél lévő épületeket, már az övéik sem tudtak volna átmenni. Az kizártnak tűnik, hogy "kegyelemből", nem voltak olyan jószívűek, az biztos.

De van itt egy érdekes írás erről a katasztrófális eseményről, vagyis a II. világháborúról.

 II. világháború Olaszországban

Firenze történelme 7. az I. Világháború

 Az I. világháború hatásai Itáliában

Tourist hotel Firenzében

 

-

A Tourist hotel a kép közepén..., csupán egy nyitott ajtó innen, a Santa Maria Novella térről, és a mellette lévő pályaudvartól. Talán kicsit szűkös, de aludni lehet benne, meg reggelizni.. A pályaudvar közelsége nem zavaró, sőt, érkezésnél, indulásnál kifejezetten praktikus. A téren lévő forgalom semmiképpen nem zavaró, mert ablakok  nem néznek arra a lépcsőházon kívül, hanem egy nagyobb kertre (ezt, ha fontos a kert, akkor érdeklődni érdemes, hiszen nem voltam minden szobában, A szálloda képein egy nagy medence is látható. 

A csatolt képek alapján kicsit túldíszítettnek tűnik a berendezés, de ez legyen a legnagyobb probléma. Ha még egyszer Firenzébe mennénk, minden bizonnyal ismét ott szállnánk meg, nem kell hosszan cipekedni a pályaudvartól..., a célnak, hogy kipihenjük magunkat éjszaka, hogy jó közérzettel induljunk városnéző utunkra egy bőséges reggeli után, tökéletesen megfelel. Ez nem reklám, csak egy ajánlás valakitől, akinek megfelelt ez a szálláshely...., igaz, mi már több éve voltunk ott, akkor puritánabb volt, mint ahogy a reklámból most látom. És ennek függvényeként valószínűleg olcsóbb is volt.

Borgia család, Rodrigo Borgia az apa (1431-1503), Cesare Borgia a fia ( 1475-1507) és Lucrezia Borgia ( 1480-1519)

Rodrigo Borgia, az apa..., igencsak kétes hírű pápa volt VI. Sándor néven. Pápaságát leginkább arra használta, hogy törvényes és törvénytelen családtagjainak útját egyengesse. 

Fia, Cesare Borgia viszonylag rövid élete meglehetősen kalandos volt, ami elsősorban korlátokat nem nagyon tisztelő életmódja miatt alakult így.  

A Borgia apa és fia nevénél tán csak egyik lánya, Lucrezia Borgia neve lehet ismerősebb, akit a történelem egyik legnagyobb méregkeverőjeként tartanak számon. Bizonyára sok túlzás van ezekben a megítélésekben, de ahogy mondani szokták "Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél!" 

Borgiák címen filmsorozat is készült a család történetéből.

Természet tudományi múzeum - La specola

 

La Specola Múzeum

Akit kifejezetten érdekel a természet tudomány, annak bizonyosan sok érdekességet kínál ez a múzeum! Leghátul, középen kiemelkedve, bizonyára sokaknak feltűnt a kép közepén lévő épület akkor. amikor a Michelangelo térről csodáltuk az alattunk lévő várost. Én is sokáig töprengtem rajta amikor a képeimet nézegettem, hogy mégis mi lehet az a "valami". Már nem emlékszem rá, hogy mi vezetett el az eredményhez, de az bizonyos, hogy itthon jöttem rá. Azért gondolom, hogy csak így lehetett, mert úgy igazán én sem láttam, pedig ha tudtam volna, hogy egy amolyan modern "kultúrcentrum", akkor valószínűleg megkerestem volna az érdekesség kedvéért, hogy legalább kívülről megcsodáljam. De én őszintén bevallom, valami gyárépületnek gondoltam..., csodálkoztam is, hogy így beépült a városba. Firenze éppen arról híres, hogy nagyon őrzi az "identitását...", de lám, vannak kivételek, el kellett szakadni a reneszánsztól..

VI. Sándor pápa (Rodrigo Borgia) - a Szent liga

 Rodrigo Borgia = VI. Sándor pápa nem volt éppen tökéletes személy, mint ember közönséges volt, kövér és kopasz..., de valami titokzatos okból kedvelték őt..., főleg a nők, akiket ő is igencsak kedvelt. Ennek következményeként 6 gyermeke is született, akikről nagyvonalúan gondoskodott. 

A legfontosabb teendője azonban az volt, hogy egységbe foglalja és közös erővel megvédje Itáliát a hatalmas sereggel veszélyeztető törököktől. Ezen cél érdekében létrehozták a Szent Ligát. 

Magyarország is részt vett ebben a háborúban 15.000 fővel, de a Habsburgok a háború befejezése után a magyar Dunántúli területek jelentős részét  meghódított területként kezelték, míg török fennhatóság alá került a Duna-Tisza köze. Ezen időkben történt nemzetünk nagy tragédiája, Magyarország három részre szakadása. 

Firenze közigazgatási és pénzügyi rendszere a reneszánsz időkben, loggiák, bankok

 Firenze városa a reneszánsz időkben közigazgatásilag 4 nagy negyedből állt, és ezek a negyedek egyenként további 4 kisebb közigazgatási kerületre voltak osztva. Ezen kerületek jellemzően az adott térségben  folytatott mesterségekről voltak elnevezve, vagy olykor egy-egy jelentősebb palota közelségéről voltak ismeretesek. 

-

A reneszánsz városok jellemzői voltak a főleg a városháza közelében lévő loggiák, amik védték az ügyeiket intéző vagy éppen csak beszélgető polgárokat télen az esőtől, tavasszal, nyáron és ősszel a tűző naptól. Talán nem mindenki tudja, hogy a "bank" szó magyarul padot jelent, és a reneszánsz időkben valóban "bankként" szolgáltak azok a padok, mert többnyire azokon a padokon folytak az anyagi jellegű műveletek.

Platon akadémia


Idősebb Cosimo de Medici számára nagyon fontos volt a múlt kutatása, és emiatt számtalan hozzá hasonlóan gondolkozót vonzott, akik részben tudósok, részben lelkes műkedvelők voltak, mint maga Cosimo is. Feltett célja volt, hogy összehozzon egy tudósokból álló csoportot, akik majd kibogozzák a múlt rejtélyeit. Cosimo páratlanul gazdag könyvtárával jelentős szerepet töltött be a hozzá közelálló humanisták körében, fáradhatatlanul gyűjtötte egész életében a könyveket, amit meg nem tudott megvenni, azt lemásoltatta.. Mindez a XV. század közepe táján történt, és egyre több komoly tudóst vonzott Cosimo házába a múlt értékeinek megtalálására és közismertté tételére. Magát az Platon Akadémiát nem Cosimo Medici alapította, hanem barátja, Marsilio Ficino, aki értette és beszélte a görög nyelvet, ami nagy használatot tett a kódexek, és főként a Biblia fordításában. Idővel csatlakozott hozzájuk az igen művelt és igen gazdag grófi származású, több nyelven beszélő  Pico della Mirandola, aki minden belső és külső jó tulajdonsággal rendelkezett, és e mellé még igen művelt, okos, kíváncsi és igen gazdag is volt. Ő volt az, aki id. Cosimo Medici kérésére latin nyelvről olasz nyelvre fordította a Bibliát. Mivel hasonló korúak és érdeklődésűek voltak, jó barátságba kerültek egymással. Idővel csatlakozott hozzájuk a már költészetéről közismert Poliziano, de talán a történelemben nagyobb szerepet játszott azzal,   hogy ő mentette meg id. Cosimo Medici életét a Pazzi összeesküvésben!
-

-
A képen Marsilio Ficino, Cristoforo Landrino, Poliziano (Agnolo Ambrogini), Pico della Mirandola
-
2007-ben kihantolták Pico della Mirandola és Marsilio Fizino földi maradványait, és megállapították, hogy mindketten arzénmérgezésben haltak meg. Hogy kinek állt érdekében a haláluk, az pontosan nem tudható, de sejthető.

600. bejegyzés

 A legnagyobb sajnálatomra úgy érzem most, hogy kifogytam az érdemi mondanivalóból, de fantasztikus élmény volt nekem összehozni ezt a 600 bejegyzést, és így nap, mint nap, legalább képzeletben ismét "Firenzében lenni"! Nem is tudom, hogy mit fogok kezdeni ezután a szabadidőmmel, mert a napjaim fénypontja volt leülni a számítógéphez és kutakodásaim eredményeit megosztani veletek. De nem búcsúzom véglegesen, remélem, hogy találok még hasznosítható információkat nekünk, Firenze rajongóinak örömére! Nem hagyom abba, az eddig leírtakat próbálom majd csiszolgatni, kiegészíteni. Nem igazán tudom már az estéimet a Firenzével kapcsolatos tevékenység  nélkül elképzelni. Nagyszerű dolog, hogy Firenze oly sok ember képzeletét megmozgatta, így oly nagy irodalma van, és oly sokan keresik fel a várost. De attól tartok, hogy nem mindenki találja meg benne azt a "csodát", ami benne van..., mert egy biztos, Firenzére fel kell készülni, nem tárja elénk könnyen a titkait! Remélem ebben én is tudok segíteni valamennyire.

-

És persze ott van a "Miért éppen Firenze" címmel írott 6 napos útitervem..., úgy gondolom, ha mindent látni akarunk, akkor kell az a 6 nap, a + 1, Fiesole! 

Mivel valószínűleg nem fogok tudni nyugton maradni, úgy gondolom azért meg fogok próbálni rövidebb időtartalmú programot összeállítani  a látnivalók jelentősége szerint..., de ez biztosan nem lesz könnyű.

Mindenesetre kívánom, hogy minden Firenzébe látogató utazó örömét lelje abban a különleges városban! Nem véletlen, hogy nem gyönyörűt írtam, mert nem gyönyörű..., annál sokkal több..., egy kincsesláda..., és a kulcs a ti tudásotokban, felkészültségetekben kell, hogy legyen!



süti firenzei módra

 "Chocolate Chip" "cookie"... "Melegítse elő a sütőt 175 C. fokra .

A vajat, a fehér cukrot és a barna cukrot habosra keverjük. Egyenként beleütjük a tojásokat, majd beleforgatjuk a vaníliát. Oldjuk fel a szódabikarbónát forró vízben. Hozzáadjuk a tésztához sóval együtt. Hozzákeverjük a lisztet, a csokireszeléket és a diót. Csepegtesd nagy kanállal a kiolajozott serpenyőkre, vagy 
előmelegített sütőben kb. 10 percig sütjük, vagy amíg a szélei szép barnára nem sülnek."
-
Sajnos mértékegységek nem voltak a recepthez mellékelve, de lehet próbálkozni.

id.Cosimo Medici Cristofer Hibbert szerint így láthatta Firenzét az Alberghetto fogságában

"Terek és tornyok, keskeny, nyüzsgő, kanyargós utcák, erődszerű masszív kőfalakkal emelt és kiugró erkélyekkel díszes paloták, fehér, fekete, zöld és rózsaszín kövekből geometriai minták alapján kirakott homlokzatú régi templomok,  kolostorok, apácazárdák, kórházak, zsúfolt lakóházak alkották a várost, melyet kővel csipkézett téglafal zárt körül. A falakon túl a mezők a környező dombokig nyúltak. Több, mint ötvenezren éltek a falakon belül, kevesebben, mint a korabeli Párizsban, Nápolyban, Milánóban és Velencében, de többen, mint  a legtöbb európai városban." 

-

A fenti sorok Cristofer Hibbert történetíró leírása szerint ahogyan id. Cosimo Medici is láthatta 1433-ban az "Alberghettino" béli fogságából Firenzét! Firenze és tán az egész emberiség szerencséjére idővel kiszabadult börtönéből, miután Velencébe száműzték. Ott azért még ha száműzött is volt, nem lehetett nagyon rossz dolga. Hazatérése után a városban hamarosan ismét ő diktálta a teendőket..., és volt az amúgy méretében nem túl nagy Firenze az akkori körülmények között a Föld egyik legjelentősebb városa! 

Ami a mai helyzetet illeti úgy gondolom, hogy ugyancsak a város arányait tekintve hihetetlen mennyiségű csodálható műkincse és szépséges fekvése által ma is Földünk egyik legismertebb városa!

-




Arciconfraternita della Misericordia

Firenzében évszázadok óta, pontosabban 1326-óta (más forrás szerint 1576 óta) működik ez a szervezet (confraternita), melynek feladata a súlyos betegek szállítása. A confraternita székhelye a Piazza del Duomo 19 . szám alatt van.  Több ezer tagja van a szervezetnek, amit egy pestisjárvány alkalmával alapítottak. Fekete csuklyát és fekete köpenyt hordanak a szervezet tagjai munka közben..., de ma már a csuklyát többnyire nem tartják a fejükön. Egy-egy tag úgy kétévente teljesít szolgálatot, mert oly sokan vannak, hogy csak ritkán  kerülnek sorra. Úgy tartják, hogy ez a szervezet volt a  Nemzetközi Vöröskereszt előfutára. Mint Firenze majd minden fontos épületében itt is találhatunk értékes műemlékeket, pl. Benedetto di Maiano Szent Sebestyén szobrát és a della Robbiák által készített terrakotta angyalokat. 

Lorenzo Medici önfeláldozó útja Nápolyba, Firenze és Nápoly szövetsége

 "Két embernek látszott, nem egynek... Nappal úgy tűnt, hogy minden rendben van, kedves volt, vidám, bizakodó, de éjszaka keserűen gyászolta saját balsorsát, Firenzéét, és többször elmondta, hogy mit sem törődik a maga életével, de az rendkívüli módon aggasztja, hogy nem lesz képes megmenteni hazáját a rá leselkedő veszedelmektől."

Végül úgy döntött, hogy személyesen kell eldöntenie ezt a helyzetet, hajóra szállt Nápoly felé. De mielőtt útnak indult hagyott egy üzenetet a Signoriának, melynek felolvasásakor sok szem nem maradt szárazon:

" Városunk veszélyes helyzetében nincs már idő a gondolkodásra. Cselekedni kell... Jóváhagyásotokban bízva elhatároztam, hogy habozás nélkül elhajózom Nápolyba abban a hitben, hogy mivel én vagyok az a személy, aki ellen ellenségeink tettei főként irányulnak, talán énnekem sikerül visszaszereznem polgártársaim békéjét azzal, hogy magamat az ellenség kezére adom... Mivel körötökben több megbecsülés és nagyobb felelősség volt az osztályrészem, mint napjainkban bármely más polgárnak, ennélfogva  más polgároknál jobban is kell szolgálnom a hazámat, még ha az életem kockáztatásával is jár. Ilyen szándékkal kelek most útra. Talán Istennek úgy tetszik, hogy ez a háború, amely a testvérem és az én véremből fakad, általam érjen véget. Vágyam az, hogy életemmel vagy halálommal, balsorsommal vagy szerencsémmel hozzájárulhassak városunk felvirágzásához... Reménnyel telve indulok el, kérem Isten adjon erőt ahhoz, hogy megtegyem azt, amit minden polgárnak mindenkoron meg kell tennie a hazájáért. Alázatosan ajánlom magam a Signoria kegyelmes urainak. 

Laurentius de Medici"


Étlap "firenzei módra" polgároknak

 "Fokhagymával ízesített tészta, húslevesben kifőtt ravioli, májas és véres hurka, kecskesajt, gyümölcs, bor. Néha az asztalra került egy galamb vagy egy darab hús, általában bárány, és rendszerint vasárnap. A gazdagabb kereskedők asztalán természetesen egzotikusabb ételek is szerepeltek. A szokásos fényűzést üldöző törvények ezen a téren is megtiltottak minden kilengést, de épp úgy, mint a ruházat esetében, a törvényeket látványosan áthágták, és a legtöbben megtalálták a kiskapukat. Ha a főfogás nem lehetett több, mint "tésztában sült hús" akkor a tésztába minden elképzelhetőt belesütöttek a disznótól a sonkáig, a tojástól a manduláig."

Háztartási tanácsadó a reneszánsz Firenzében

 "Seperni kell? Akkor hát seperjen a rabszolgád! Ki kell súrolni a fazekat? Rajta, súroltasd ki azokat! Zöldséget kell tisztítani vagy gyümölcsöt hámozni? Csináltasd meg velük! Mosás? Hagyd, hogy ők mossanak! A rabszolga ügyeljen fel a gyerekekre és minden másra!  Ha nem szoktatod rá a , hogy minden munkát elvégezzen, nem lesz belőle más, mint egy kis csomó lusta hús. Annyit mondok, ne adj neki semmi szabadidőt. Amíg ellátod munkával, nem lesz ideje az ablakból bámészkodni!"


Férfiak és nők öltözete Firenzében a reneszánsz korában

Férfiak öltözetének legjellegzetesebb darabja a "lucco" volt, tulajdonképpen olyasféle, mint nálunk a pelerin..., bokáig érő csuklyás köpeny, aminek a színe  "hivatalosan" vörös volt, de azért lehetett más színben is. A vörös szín az igazán gazdagok színe volt nem olcsó előállítása alapján, hiszen a nem könnyen fellelhető bíborcsigából  nyerték ki.. 

-

"Az öntől kapott utasításnak megfelelően elmentem, hogy felkutassam a nők által viselt tiltott díszeket, és olyan érvekkel válaszoltak nekem, amelyek nem szerepelnek egyetlen törvénykönyvben sem. Találtam egy nőt, akinek a kámzsája csipkével volt díszítve, és ezt a feje köré tekerte. A segédem megszólította: "Mi a neved? A kámzsádon csipkedísz van!" A nő ekkor lekapta a csipkét, amelyet csak egy tű erősített a csuklyához, és azt mondta: hogy ez  csak egy koszorú volt. Azután találkoztunk egy asszonnyal, akinek gomb díszítette a ruhaderekát. A segédem megszólította: "Te nem viselhetsz gombot!" Az asszony azonban így válaszolt: "Ezek nem gombok, hanem csak amolyan veretek, nézd, nincs fülük és itt nincsenek gomblyukak sem!" 

"A segédem megszólít egy másik asszonyt: "Te hermelint viselsz!" Elő is vette a könyvét, hogy beírja a nő nevét. "Nem írhatod fel a nevemet, ez nem hermelin! Ez egy szopós állat prémje" "Mi az, hogy szopós állat? " Egy állatfajta! " volt a válasz."

A firenzei nők szerettek  elegánsan öltözködni, és híresek is voltak szőke hajukról (gyakran festett), de a paróka is nagy divat volt.  

Cosimo Medici (1389-1464), aki az itáliai történelemben "il vecchio" néven is szerepel

 II. Pius pápa véleménye 1458-ban Cosimo Mediciről (1389-1464, "il vecchio"), akit az ország gazdájaként emlegetett:  "A politikai kérdések az ő házában dőlnek el. Azok kapnak hivatalt, akiket ő választ, .., ő dönt  béke és háború ügyében, és ő ellenőrzi a törvényt..."

"Minden tekintetben király, csak nevében nem az!" 

A külföldi uralkodóknak azt ajánlották, hogy személyesen vele keressék a kapcsolatot és ne vesztegessék Firenzében idejüket azzal, hogy máshoz közelednek, főleg, ha valami fontos döntésről van sző. 

Francesco Giuccardini, a firenzei történetíró jegyezte meg Cosimo Medicivel kapcsolatban: 
"Olyan híre van, amilyennek Róma bukásától napjainkig valószínűleg nem örvendett magánember."
-
Mégis ki volt ez az ember, aki képes volt minden rang nélkül irányítani Firenze város lakóinak életét? El kell olvasni a linket..., lemásolnom nem lenne érdemes..., de az biztos, hogy ő volt a "király"! :-)

Templomok, egyházi épületek nevei és címei

Santa Maria del Fiore - Piazza del Duomo

Museo Opera del Duomo - Piazza del Duomo

Battistero - Piazza del Duomo

Campanile - Piazza del Duomo

Santa Maria Novella - Piazza Santa Maria Novella 

Museo Opera del Duomo - Via della Canonica 1

Orsanmichele - Via dell Arte della Lana

Santa Croce - Piazza Santa Croce 

Santo Spirito - Piazza Santo Spirito 

Santissima Annunziata - Piazza SS Annunziata

Santi Apostoli - Piazza Limbo  3

San Remigio - Via San Remigio 4

San Marco - Piazza San Marco 

San Lorenzo - Piazza di San Lorenzo 

Ospadele degli Innocenti - Piazza della SS Annunziata 

Santa Maria del Carmine - Piazza del Carmine

Badia - Via Proconsolo 

Santa Trinita - Via del Parione 3

San't Ambrogio . Via dei Pilastri

San Miniato al Monte - Via del Parione

Ognissanti - Borgo Ognissanti 42

Santa Felicita -Piazza Santa Felicita 3

Chiostro dello Scalzo - Via Camillo Benso Cavour 69

Chiostro San Salvi - Via San Salvi 16

Santa Maria Maddalena del Pazzi - Borgo Pinti 58

Santi Apostoli - Piazza del Limbo

Sant"Apollonia - Via XXVII  Aprile 1

Santa Maria Maggiore - Piazza di Santa Maria Maggiore 42

Rucellai sírkápolna - Piazza San Pankrazio (Marino Marini Museo

Zsinagóga - Via Luigi Carlo Farini 6

-

Egy ilyen relatív kisméretű városban ennyi templom talán túlzásnak tűnik..., de bizonyára ki voltak és ma is ki vannak használva.  





 

id.Cosimo Medici (1389-1464) kivégzésének terve (1433), majd száműzetése

1433-ban egy éjszaka vérrel kenték be idősebb Cosimo Medici házának ajtaját. Cosimo, akit már többször ért gyilkos fenyegetés, családjával együtt elhagyta a várost, Mugellóban lévő birtokára költöztek. Komolyan vette a fenyegetést, ezért vagyonát római és nápolyi bankokban helyezte el, de ugyanakkor a San Miniato al Monte és a San Marco kolostorában is helyezett el nagyobb pénzmennyiséget. 

Természetesen az Albizzik örültek az eseménynek, miszerint Cosimo Medici elhagyta a várost, és hozzákezdtek egy új Signoria létrehozásához. A kiválasztott priorok 70 %-a a Medicik ellensége volt. Bernardo Guadagni lett az új gonfaloniere, aki pár hét múlva felszólítást küldött Cosimónak, hogy jelenjen meg a városházán szeptember 9.-én. Cosimo eleget tett a kérésnek, de sejtette, hogy mi vár rá. Az őr, kinek nevét feljegyezték, Federigo Malavolti, nem a Tanácsterembe kísérte, hanem az "Alberghettóba". Az Alberthgetto  a városháza tornya, ahol foglyokat szokta "elszállásolni".

Az Albizzik megpróbáltak adni a látszatra, hogy a nép akaratát követik akkor, amikor Cosimo Medicit elítélik, de a nép kedvelte Cosimót, és nem csak ők, hanem más városállamok, sőt, külföldi  vezetők is tiltakoztak a kivégzés ellen..., megtettek mindent Cosimo szabadon bocsájtása érdekében. Rinaldo degli Albizzi és még néhányak nagy bosszúságára végül sikerült Cosimo pártfogóinak elérni, hogy külföldi száműzetésbe kerüljön. Nagyon azért nem kellett sajnálni, hogy előbb Padova, majd Velence palotáiban kellett a "száműzetés keserű kenyerét ennie". 

id. Cosimo Medici levele a Signoriának száműzetése megkezdésekor:

"Mivel úgy döntöttek, hogy Padovába kell mennem, kijelentem, hogy örömmel megyek bárhová, ahová parancsoljátok, nem csak a trevisói államba, hanem az arabok közé vagy más, a mi szokásainkat nem ismerő nép közé is boldogan elmegyek. Ha rendeletetek alapján a balsors reám szállt, én azt úgy fogadom, mint ami nekem és az enyéimnek a javára fog válni. Bármilyen nehézséget könnyű lesz elviselni azzal a tudattal, hogy megpróbáltatásaim békét és boldogságot hoznak a városra. Egyre kérlek benneteket, urak, mivel látom az a szándékotok, hogy megőrizzétek az életemet..., ne engedjétek, hogy gonosz polgárok megfosszanak tőle, mert ez rátok nézve is szégyen volna. Ügyeljetek arra, hogy akik fegyverrel a kézben a véremre áhítoznak, kint a téren, ne nyúlhassanak hozzám. Az én kínjaim kurták lesznek, de ti örökre rossz hírbe hozzátok magatokat."

Az éj leple alatt id. Cosimo Medicit a Porta San Gallón kijuttatták Firenzéből, őrei elkísérték odáig, majd magára hagyták. Padovába ment, onnan két hónappal később Velencébe..., ahol más dolga sem volt, mint szórakozni. Mindenhol örömmel fogadták..., de az ő szívében bizonyára nagy volt a nyugtalanság! 

-