Domingo de Guzman (1170-1221) = Domenico Guzman, a dominikánus rend megalapítója volt. Gyermekkorától kezdve úgy nevelték, hogy felnőve az egyház szolgálatába álljon, és testvérei követték őt. Bizonyos okokból Franciaországba került, ahol vitába keveredett puritán eretnekekkel, akik mondhatni felnyitották a szemét arra a tényre, hogy a kolostorokban gyakorlatilag fényűző módon élnek a papok. A hedonizmus, mely görög szó tulajdonképpen az élet élvezetére biztatja az embereket, egyre nagyobb méreteket öltött. Domingo de Guzman, aki felettébb elítélte ezt az életmódot, és azt szorgalmazta, hogy a papságnak ne lehessen vagyona vagy bármi jövedelme, ellenben a hívektől kapjanak alamizsnát. Javaslatát az akkori pápa jóváhagyta 1206-ban, de Domenico ennyivel azért nem érte be. Akik nem tartották be az elvárásokat, azokat akár máglyahalállal is büntették. Voltak azért jó döntései is, kolostorokat alapíttatott, de amellett az eretneküldözés volt a legfontosabbnak érzett feladata.
Domenico 12 szerzetest bízott meg azzal, hogy Firenzében alkossanak egy dominikánus gyülekezetet..., ők lettek az Úr kutyái. Firenzében 1221-ben telepedtek meg a dominikánusok a már akkor épülő kis templomban, az általuk épített és elnevezett Santa Maria templomban. A Novella szó ehhez a templomhoz még nem kapcsolódott, maga a "novella" szó csupán "új területet" jelentett. Nagyon sikeres volt a vállalkozásuk, mert viszonylag rövid idő elteltével, 1246-ra felépült egy kisebb templom. A dominikánus prédikátorokat jó szívvel fogadta Firenze népe, így hamarosan, 1279-ben elkezdték a ma is látható hatalmas és gyönyörű templom, a Santa Maria Novella építését, melynek terveit a rend tagjai készítették. A templom felszentelése 1420-ban történt meg V. Márton pápa jelenlétével. A gótikus stílusban épült templom méretei grandiózusnak tűntek a maga idejében, de még ma is az élvonalban van. A ma látható homlokzat már a reneszánsz időkben készült Leon Battista Alberti tervei alapján, és csodájára lehet járni! Megjegyzendő még, hogy a templom körül sírhelyek vételére volt lehetőség, ami komoly anyagi forrás volt a gyülekezet számára. Bizonyára nem a véletlen műve volt, hogy a nagyszerű festő, Domenico Ghirlandaio, aki gyönyörű freskóival gazdagította a templomot, ő is ezen sírhelyek egyékében alussza örök álmát. Nekem nem sikerült bizonyosan megtalálnom az ő sírját, mert nincsenek feliratozva, de remélem lesz még lehetőségem rá. Azt olvasom, hogy a saroktól a harmadik sírhely az ő sírhelye..., de elég sok sarok van és elég sok irány..., és felirat valószínűleg már nem olvasható.
