Galileo Galilei és menedéke, a Villa il Gioiello

Villa il Gioiello

Galileo Galilei 

Galileit az egyház eretneknek nyilvánította azon tanítása miatt, hogy a Föld csak egy az égbolt számos bolygója közül és nem a világmindenség közepe. A némileg felvilágosodott Medici család  mindvégig támogatta és védte Galileit, aki talán ezért hálából róluk nevezte el a felfedezett csillagait. Galileo Galilei síremléke a Santa Croce templomban látható.

Galileo Galilei (1564-1642) eredetileg orvosnak tanult, de idővel jobban érdekelte az égitestek mozgása. Az egyház azonban szigorúan tartotta magát ahhoz az elmélethez, hogy a Föld a világmindenség középpontja, mely körül forognak az égitestek. Mivel Galilei hirdette, hogy a bolygók, köztük a Földünk is a nap körül kering, ezért konfliktusba került a katolikus egyházzal. "Eppur si miove", "És mégis mozog", dörmögte magában miután tanai visszavonására kényszerítette őt az egyház. Hátralévő életében Firenzében a Villa il Gioiellóban a Medici család védelme alatt tanulmányozta maga szerkesztette távcsövével az égboltot és a csillagokat. Egyebek mellett ezt a távcsövét láthatjuk kiállítva Firenzében a Villa il Gioiellóban. 

Egy csillagcsoportot a Medicikről nevezett el, ezek az úgynevezett Medici csillagok, melyek a Jupiter holdjai.

Galilei sírja a firenzei Santa Croce templomban található.

Medici csillagok

Stazione di Firenze Centrale (Központi pályaudvar)

A firenzei Santa Maria Novella pályaudvar 

Néhány elolvasásra mindenképpen érdemes információ van a linkben a vonattal érkezők, vagy akár tovább menők számára, többek között az Albergo Diurno használatával kapcsolatban is.

Árvíz Firenzében 1966

-

Firenze történelmében nem az első alkalom volt 1966-ban, hogy az Arno folyó elárasztotta vizével a várost, de ez az 1966-os árvíz volt mind között a legpusztítóbb. Kártétele pénzben ki nem mutatható, ésszel szinte fel sem fogható. 30 ember vesztette el az életét a mentési munkálatok alatt, mert hát nem volt mese, menteni kellett. Az egész kulturált világ, és főleg annak fiataljai igyekeztek menteni, ami menthető volt..., de az igazi munkájuk csak az ár elvonulta után kezdődött! Nem volt szinte épület, ahová ne tört volna be a víz, és ne borított volna mindent be sárral. Végül nyilván voltak veszteségek, de sokkal nagyobb arányban volt a jól végzett védelmi és helyreállító munka, Firenze és Firenze kincsei nagyrészt megmenekültek az utókor számára. A városban több helyen látható jelzés a víz magasságáról.

-

-

-

Ezen a képen én vagyok a magam 150 centijével..., az árvízszint pontosan nem tudom mennyi volt, de nekem nem sok esélyem lett volna...., olyan 200 cm. biztosan volt. Érdekes, hogy a jelzés mellett nincsenek számok.

Santuario Madonna della Corona

 Elképesztő helyen elképesztő elérhetőséggel egy feltehetően elképesztő templom. Az utóbbit azért írtam így, mert sajnos nem voltam ott és nagy valószínűséggel nem is leszek  már ott koromat tekintve. Bár, ha holnap hívna valaki, elmennék!

A Santuario Madonna Della Corona bizonyára benne van a világ legkülönösebb helyein épült építészeti csodákban. 

-

Via dei Neri, kivégzések, San Remigio templom, árvíz jelzések

  A Neri confraternitas egy olyan egyesület volt, amely különleges hivatást űzött, vállalták a halálraítéltek vigasztalását. A Bargellóban hozták meg a bírák az ítéleteket, és ott volt egy szoba, amelybe a halálos ítélet meghozatala után kísérték az elítéltet. Különös "figyelmesség" volt tőlük, hogy még süteményt is készítettek a halálra ítélteknek bizonyos apácák, amit kivégzésükig fogyaszthattak. Bizonyára van arra is valami magyarázat, hogy miért voltak azok a sütemények mindig oválisak..., talán a pokol kapuját jelképezte? A kivégzés napján azután innen indultak az elítéltek a vesztőhelyre, ami a Via dei Malcontentin volt felállítva. A Malcontentin szó Szerencsétleneket jelent. A Piazza Piavére mentek innen, ahol már a vesztőhely mellett várt rájuk a fekete kámzsába öltözött hóhér, akiket a kámzsájuk színe miatt Neriknek neveztek.

A Via dei Neri közelében találjuk a San Remigio templomot, mely csodálatos módon teljes épségben megmaradt a 11. századból. Hogy nyitva találjuk-e, az kétséges, de érdemes lehet próbálkozni. Nekem nem volt szerencsém, és hát az utazók nem nagyon változtathatnak egy útvonal terven, mert annak többnyire káosz és sok időveszteség lesz a vége. 

-

Amerika "megtalálása" a kb. 383 esztendős Medici uralkodás alatt

Nem kérdéses, hogy ez a Medicik által "uralt" 383 esztendő tette a Medici család által ismertté Firenzét Itáliában és szerte Európában, sőt, azt se felejtsük el, hogy egy firenzei,  Amerigo Vespucci  fedezte fel 1492-ben az új földrészt, a majdan róla elnevezett Amerikát! Útját bizonyára bőséggel finanszírozta a kor nagy mecénása, Lorenzo il Magnifico..., aki sajnálatos módon pontosan 1492-ben meghalt, így természetesen nem tudhatta meg, hogy az utazás bármilyen sikert ért volna el.  Az köztudott, hogy Lorenzo patronálta az utazást, és az is köztudott, hogy Amerigo Vespucci nem egy új kontinenst akart felfedezni, hanem Indiába kerestek egy reményeik szerint közelebbi utat..., miután azt már Galileo Gallilei közhírré tette, hogy a Föld gömbölyű! Csak éppen azt  nem tudták még, hogy van a tengeren az útjukban egy felfedezésre váró kontinens..., vagyis a később felfedezőjéről, Amerigo Vespucciról elnevezett Amerika. Azért hívják indiánoknak az indiánokat, mert a hódítók azt gondolták, hogy Indiába érkeztek. Hát nagyot tévedtek.

Anna Maria Luisa, az utolsó Medici 1667-1743)

 Anna Maria Luisa 

 Patto di Famiglia

Anna Maria Luisa, mint az utolsó Medici leszármazott kötött egyezséget az osztrák uralkodókkal a Medici vagyon halála utáni kezeléséről. Végrendeletében kikötötte, hogy a gyűjteményt egyben kell tartani Firenzében, és az olasz, valamint a más országok béli érdeklődők számára biztosítani kell a megtekintését! Ezen kinyilatkoztatás (Patto di famiglia) tette lehetővé, hogy Firenze nem tűnt el a feledés homályában, és a mindenki számára elérhető kincsei soha ki nem fogyó látogató sereget biztosítanak a városnak!

383 esztendő telt el a Medici ház hatalmon léte alatt, bár 1434-1437, 1494-1512, 1524-1530 között volt pár évtized kihagyás. Az évszázadok és az uralkodók persze számítanak, de talán amíg világ a világ, leginkább a Medicik öröksége miatt járnak az emberek Firenzébe, mert ez a történet nem mese és nem hétköznapi..., de mégsem csoda. 

Nagyszerű dolog, hogy az utókor firenzei emberei tudták a dolgukat, tudták, hogy nem tarthatják bezárva kincseiket, hanem megtekintésre kell hogy bocsássák Földünk minden lakója számára! Nagyon sokan élnek ezzel a lehetőséggel, mert ezt könyvekkel, képekkel, filmekkel nem lehet kielégítően megélni, mindezt látni szeretnénk a saját szemünkkel nagyon-nagyon sokan! És ha lehet, nem csak egyszer az életben! :-)

"A köznép meg van arról győződve, hogy a szél ragadta el Anna Maria Luisát: ma reggel heves szélvihar tört ki, és két órán át tartott, utána meg úgy kisütött a nap, mint még soha: ezt tartják itt bizonyítéknak. Hasonló jelenségek kísérték Gian Gastone halálát is. Ezeket a hiedelmeket semmi sem rombolhatja le, mert az emberek azt állítják, hogy mindent a saját szemükkel láttak.

Hétfő reggel nagy haditervvel bevitték Anna Mariahoz a gyóntatóját, mivel ő maga nem küldött volna érte..., a gyóntatónak megmondták, hogy közölje a hölggyel, hogy halálán van. Erre a hölgy megkérdezte: Ki mondta ezt magának? Az orvosa - hangzott a vűlasz. "Rendben van, tegyük, amit tennünk kell és intézzük el hamar" - mondta a hercegnő. Így azután megáldoztatták... Magánál volt az utolsó percig, de halála előtt kb. másfél órán át már nem beszélt... Csütörtök reggelig a palota nagytermében volt felravatalozva, és ma éjjel fogják eltemetni..., az utolsó Medici földi maradványai hamarosan csatlakoznak tehát az ősökéhez."

A két utolsó Medici, Giangastone (1671-1737) és Anna Maria Lujza (1664-1743) és végül Olaszország

 

-

Különös, hogy egy olyan nagy múltú család, mint a Medici, egy, a világtól elzárkózó taggal fejezte be történelmi szerepét. Igaz, szerencsére ott volt a húga, Anna Maria  Lujza, aki tudta, hogy mit kellene tennie..., de nem engedték meg neki, hogy nagyhercegnő legyen!

52 éves volt Gian Gastone amikor hatalomra került, de szemernyit sem kívánta ezt a feladatot. Ennek megfelelően igencsak el is hanyagolta Firenzét és Toszkánát. Mentségére legyen mondva, beteges volt egész életében, amit még tetézett alkoholizmusa, és homoszexualitása miatt utód sem igazán származhatott tőle..., bár volt  felesége, aki viszont nem kellett neki.

Az európai nagyhatalmak tudták Gian Gastone alkalmatlanságát és egyre többen készültek arra, hogy adott esetben hatalmuk alá kerítsék Firenzét. Eleinte csak tárgyalgattak, de ahogyan romlott a nagyherceg állapota, egyre kiélezettebb lett a küzdelem. VI. Károly fente legjobban a fogát Toszkánára,.., de még várniuk kellett, míg maga  Toszkána  is szinte felélte önmagát..., szinte nem volt senki, aki irányította volna a fennmaradását. Persze ettől függetlenül még igen nagy konc volt Toszkána és Firenze, nem is adták fel könnyen az érte folyó küzdelmet a körben lévő nagyhatalmak. Végül csak megegyeztek, 1735-ben Ausztria, Franciaország, Anglia, Spanyolország és Hollandia a még élő nagyherceg feje felett megegyeztek abban, hogy Toscana Gian Gastone  halála után Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc birtokába fog kerülni.

-

-

 Anna Maria Luisa, Gian Gastone nővére már közel 70 éves volt bátyja halálakor, de neki kellett hivatalosan átadnia minden hatalmat Lotharingiai István német-római császárnak. Kénytelen-kelletlen eleget kellett tennie ennek a kérésnek, hivatalosan férje, Johann Wilhelm által a Lotharingiai családra kellett hagynia a Medici család hatalmas műkincs készletét! Ám ezt a megállapodást azzal a kitétellel kötötték meg Anna Maria Luisa követelésére, hogy AZOKAT A MŰKINCSEKET SOHA SENKI NEM VIHETI EL FIRENZÉBŐL ÉS TOSZKÁNÁBÓL, ÉS HOGY AZOKAT FIRENZEI TOSZKÁNAI NYILVÁNOS MÚZEUMOKBAN KELL ELHELYEZNI, HOGY AZ UTÓKOR ÉRDEKLŐDŐI LÁTHASSÁK ŐKET! Kívánságát teljesítették..., és Firenze teszi a dolgát!

Anna Maria Lujza 1743-ban halt meg, zokogó firenzeiek ezrei kísérték utolsó útjára, siratták vele az egész Medici családot..., és gyűlölték az osztrákokat, akik csak pár hétre költöztek  Firenzébe..., kb. addig, míg a császári sas jelképét felbiggyesztették a város címerébe. A világhírű város világhírű címerébe..., ami lassan, de biztosan sorvadni kezdett a lotharingiaiak szinte nem is létező fennhatósága alatt. Ám, hála Anna Maria Luisának, az egyedülálló Firenze páratlan műkincsei mind egyben maradtak, így Firenze mégsem veszett el a történelem süllyesztőjében! Európa művészetkedvelői tudták, hogy milyen kincsek birtokában van a város, és minden időben fennmaradt műkincsei iránt az európaiak érdeklődése. Van egy nagyon kedves olasz film ebben a témában, melynek címe "Tea Musolinivel", kicsit meseszerű, de mindenképpen megtekintésre érdemes annak, aki kíváncsi Firenze történelmére!

-

I. Ferenc (Lotharingiai Ferenc 1737-1765) nem ért rá Toszkána gondjaival foglalkozni, helytartója ugyan volt Toszkánában, de mind Toszkána, mind annak fővárosa, Firenze minden tekintetben hanyatlásnak indult!

I. Lipót (1765-1790) személyében azonban végre olyan uralkodója lett Toszkánának, aki komolyan foglalkozott Firenzével, annál is inkább, mert ott született és ott nevelkedett..., mondhatni otthon volt. 16 gyermeke született Toszkánában. A Pitti palotába költöztek, és szívvel, lélekkel új hazájának felvirágoztatásán dolgozott. Kórházakat építtetett, könyvtárakat létesített, és ő volt az, aki létrehozta az Accademia delle Artit. De nem csak művészeti dolgokkal foglalkozott, a földművelést is jelentősen támogatta , aminek egyik legjelentősebb beruházása a Maremma vidék mocsarainak lecsapoltatása volt. Mint igazi "gazdának", szinte mindenre volt gondja, a város közvilágítására, és a korábban névtelen utcák nevesítésére is.  Talán az első uralkodó volt, aki megszüntette Európában a halálbüntetést. Kedvelt mondása volt: "A királyok kincsei az alattvalók szívei"

Személye Magyarországot is érintette, hiszen II. József halála után ő lett az osztrák császár és a magyar király II. Lipót néven..., így azután, igen sok dolga lévén uralkodójának, Firenze ismét hanyatlásnak indult.

-

1791-ben a már Firenzében 1769-ben született  III. Ferdinando  lett az új ura a városnak. Firenze számára jó és igazságos uralkodó volt, de a történelem, vagyis Napóleon közbeszólt..., 1799-ben elfoglalták Firenzét. Firenze lakói gyűlölték a franciákat.

Torinóban elkezdődtek az olasz egyesítési mozgalmak, melyek háborúba torkoltak az osztrákokkal, és amely évekig eltartott. A híresen véres Solferínói csatában (1859) 30 000 katona vesztette életét, és rengeteg sebesült volt, kiknek többsége nem épült fel.

-

-

Sok víz folyt még le az Arnón addig, ameddig 1864-ben végre Firenze is csatlakozott komoly tárgyalások után az egységes Olaszországhoz, és egy egészen új élet vette kezdetét a városban és Olaszországban.

-

De a lényeg az az emberiség számára, hogy az ország felépült romjaiból és műkincsei többségükben visszakerültek a helyükre! Remélhetően ott is maradnak az idők végezetéig és  láthatóak lesznek a "hétköznapi" emberek számára továbbra is.

Isabella de' Medici (1542-1576)

"Szellemessége, szépsége és tehetsége kiemelte napjaink asszonyainak sorából. Minden szívet meghódított..., csak a férjéét nem! A Medici család legfényesebb csillaga volt Isabella asszony."

"Megöljük a férjemet és a te feleségedet..., akkor aztán összeházasodhatunk." Nagyjából ezt tervelte ki egy úriasszony Paolo Orsinivel . A feleség, Isabella de Medici szép és művelt asszony volt..., mindenki szerette, csak a férje nem. Kortársak szerint a Medici család legfényesebb csillaga volt...., de a házassága a vad és műveletlen Paolo Orsinivel nem működött. Orsini, aki "magához méltó" szeretőt tartott, minden valószínűség szerint megölette a feleségét, de azt is lehet olvasni, hogy a saját kezével fojtotta meg.

Palazzo Nonfinito (Museo Nazionale di Antropologia ed Etnologia)

Palazzo Nonfinito..., érdekes neve van ennek a palotának, a "nonfinito" befejezetlent jelent. Gondolom már befejezték a XVI. század óta, és a Via del Proconsolo 8 szám alatt meg lehet csodálni. Alessandro Strozzi számára épült, de oly hosszan, hogy a különböző építési divatok sorban rátették jellemzőiket, így a végeredmény barokk lett, ami bizony Firenzében nem igazán közkedvelt. Ám nem is annyira az épület külseje számít ebben az esetben, hanem hogy egy antropológiai múzeum van az épületben.

Museo Nazionale di Antropologia et Etnologia

Giovanni delle Bande Nere és fia, I. Cosimo Medici herceg, majd nagyherceg

 

-

A Palazzo Portinari igen híres épülete Firenzének, a Via del Corsón található, és több jelentős firenzei állampolgár otthona is itt volt . Közülük is a leghíresebb Cosimo Medici, aki majdan Firenze hercege, majd nagyhercege lett. Édesanyja, Maria Salviati itt élte életét és itt született a fia.

-

-

 Cosimo, akit egyedül nevelt, mivel apja, Giovanni Medici (közismert nevén Giovanni delle Bande Nere) a háborús sebesülése után vérmérgezés miatt meghalt.  A lábát érte egy lövedék..., állítólag ő maga tartotta a fáklyát lába amputálásakor...., de hiába, nem élte túl a sebesülést.. Nagyszerű katona volt..., méltó apja a majdan ugyancsak nagyszerű katona fiának, I. Cosimo Medici nagyhercegnek! Van egy legenda Giovanniról, igaz, vagy sem, nem tudhatjuk, de állítólag hazaérkezve a csatából azt követelte a dadától, hogy a  még csecsemő fiát dobja  le neki az ablakból. A dada vonakodva bár, de megtette, Giovanni persze könnyedén elkapta..., és ami igazán nagyon tetszett neki, hogy a fia nem ijedt meg, nem sírt. "Nagy hadvezér lesz belőled!", mondta az apja boldogan..., és így is lett..., de ezt apja sajnos nem élhette meg! Az Uffizi körül lévő fülkék egyikében láthatjuk Giovanni delle Bande Nere szobrát.

-

-

II. Viktor Emanuel emlékmű

Az Arno folyóhoz közel a Cascine park közelében, még pontosabban a Piazza Vittorio Venetón találjuk II. Viktor Emanuel király emlékművét, melyet Cesare Zocchi alkotott 1890-ben. 

-

-

Caterina Sforza és a Medici ház, majd férfiági kihalása

 Caterina Sforza    milánói születésű volt, de személye mégis igen jelentősen befolyásolta Firenze jövőjét, hiszen ő volt Giovanni delle Bande Nere (igazi neve Giovanni Medici volt) édesanyja. Giovanni a jelek szerint már az anyatejjel szívhatta magába a sorsát, miszerint katonának kellett lennie. 

Caterina 8 gyermeket szült, és a nyolcadik gyermeke volt Giovanni, aki egy firenzei lányt, Maria Salviatit vette feleségül. Az ő közös gyermekük lett Cosimo Medici, vagyis I. Cosimo Medici herceg, majd nagyherceg..., és az ő utódai uralták Firenzét mindaddig, amíg ki nem halt férfiágon 1737-ben a Medici család.  Az utolsó élő Medici, Anna Maria Luisa nem lehetett nagyhercegnő az akkori törvények szerint.

A Medici család a kivételes méretű művészeti arzenál örökségével rendelkezhetett.  Kihalásuk után a nagyhercegség örökségi alapon ekkortól a Lotharingiai család tulajdona került volna..., de igazán csak elvben! Történt ugyanis, hogy a Medici ház valószínűsíthető kihalása miatt Anna Maria Lujza, az utolsó élő Medici a család senior ágából azzal a feltétellel adta át a várost és a tartományt az öröklésre jogosult Lotharingiai háznak, hogy minden műtárgy Firenze város tulajdonának számít, és így mozdíthatatlan kb. az idők végezetéig. Az osztrákok pár hetet töltöttek el csupán a nagyhercegség területén, azután hazautaztak. Bizonyára azért hagytak ott maguk után megfelelő embereket, de igazából elhanyagolták a várost, a tartományt. Ami azonban nagyon fontos volt Firenzének, a család kivételes művészeti arzenálja, az  mozdíthatatlanná lett egy megegyezés, a  Patto di Famiglia alapján.

Az egységes Olaszország megteremtése után minden megváltozott, de az Uffizi képtár anyaga nem, és bárki láthatja a múzeumban lévő csodálatos alkotásokat! 

Ám a folyamatosan nagy érdeklődés miatt előre váltott jegyekről kell időben gondoskodni! Van a blogban útmutatás a jegyvásárláshoz.

Filippo Strozzi (1428-1491), Palazzo Strozzi, kontra Palazzo Medici Riccardi, Medici kápolna

 Idősebb Filippo Strozzi  (1428-1491) egyike volt Firenze leggazdagabb embereinek, és mint ilyen, komoly vetélytársa a kortárs Mediciknek. Sokat idézett mondása volt Strozzinak, hogy "akkora palotát építtet, aminek az udvarába beleférne az egész Medici palota". Meg is épült a palota, mely ma is büszkén uralja méreteivel a róla elnevezett Via degli Strozzit.  1489-ben kezdődött az építése és csak 1533-ban fejezték be a Benedetto Maiano irányítása alatt. Akkor bizony a nagy Filippo Strozzi majd fél évszázada halott volt.

-

-

Az igen magas, három utcára néző, de csupán kétemeletes épület grandiózus, uralja környezetét mind méretével, mind szépen megmunkált homlokzatával. Az épület ma már a város tulajdona, minek udvarában évente más-más érdekességet láthatnak az oda betekintő kíváncsi turisták. 

-

-

-

-

-

Palazzo Strozzi belső udvara  minden évben más dekorációval örvendezteti meg az oda betérőket. Én sajnos csak ezt a két alkalmat örökíthettem meg.

-

Palazzo Medici Riccardi

-

A Palazzo Medici ugyan jóval kisebb volt, később bővítették a Riccardik, de szebb, arányosabb, színeivel is Firenzébe jobban "beilleszkedő" épület szerintem, mint a Palazzo Strozzi. A  Medici palotában tapasztalataim szerint nincsenek váltakozó kiállítások, az épületnek a földszinti loggiáján és kertjén túl látogatható ott egy pavilon szerűség, ahol a Medicik által használt tárgyak kiállítását tekinthetjük meg. Nem túl gazdag ez a kiállítás.., és őszintén megmondom, bennem nagy hiányérzet volt, kicsit több "személyességet" vártam. Na de ezen hiányérzetet bőségesen kárpótolhatja az itt megtekinthető kis Medici kápolna, melyet Benozzo Gozzoli ékesített gyönyörű festményével, a "Három királyok imádása" című alkotásával. A csodálatos alkotás, melyet a teljesen sötét kis kápolnában gyertyafénynél festett Gozzoli, egyszerűen fantasztikus. Nem szabad kihagyni, páratlan élmény.  

-

Étkezés egy jómódú firenzei polgár otthonában

A régi módosabb firenzei polgárok szerettek enni, de nem volt túl változatos az étkezésük. 

Húsleves került elsőre az asztalra, melyet foghagymával ízesítettek, tésztával gazdagítottak, olykor húsos  raviolival, ami hasonló a mi derelyénkre, de persze ezt a sós töltelékkel töltött tésztát sós levesben főzték ki. A leves és a ravioli után került még az asztalra vajmi kevéske hús is, ami olykor egy-egy galamb volt, de ez inkább csak ünnepnapokon történt meg. Hurka viszont gyakrabban volt az asztalon, na meg sajt, esetleg némi édesség, és végül gyümölcs. 

Persze a szegényeknek is kellett enniük..., hogy ők mivel tartották fenn magukat arról kevesebbet lehet tudni, a képzeletünkre van bízva. Mindent, ami megehető.

Firenzei férfiak és asszonyok

 Az átlagos firenzei férfiak minden bizonnyal nagyon büszke emberek voltak, mert hát úgy gondolom, firenzeinek lenni már maga szinte érdemnek számított. Azok meg azután, akik részt vettek a politikai életben, még büszkébbek lehettek. És hát persze ott voltak a művészeik! Mindez a népszerűség persze nem volt veszélyek nélküli, mert a firenzei városvezetés igen komolyan figyelte és ellenőrizte személyüket mielőtt bármi bizalmasabb hivatalban állást adtak nekik. Lehet, hogy tévedek, de eddigi olvasmányaim alapján úgy érzem, hogy bizony nagyon büszkék voltak..., akárcsak az asszonyaik. Firenzeinek lenni kiváltság volt Itáliában..., és gondolom még ma is az. De óvatosnak is kellett lenni, mert ha valaki elveszítette mondjuk a szavahihetőségét, kiesett rögtön a rostán...., legalábbis a fontos emberek rostáján. Na és az asszonyok sem voltak teljesen jelentéktelenek, igaz, a politikába nem szólhattak bele, de többnyire megbecsültek és elismertek voltak..., na meg hiúak. Érdekes dolgot olvastam arról, hogyan szőkítették a hajukat..., mert Firenzében szinte elvárás volt egy nőtől a szőke haj. elárulom..., állítólag a vizeletükkel mosták meg, ami kiszívta a haj színét, így az világos lett. Hát a szépségért már akkoriban is sok mindenre képesek voltak az emberek! Bocsánat, az asszonyok! :-)

A firenzei nők, házassági előkészületek

 Azon firenzei nők, akik anyagi helyzetük és a társadalomban elfoglalt helyük által kihasználhatták a lehetőségeiket, azok szigorú felügyelettel, de jól éltek. Igaz, kora reggeltől késő estig tevékenykedtek, de cserébe többségük megbecsült tagja volt a családoknak, és néhányan még a társadalomnak is.. Érdekes írás maradt fenn egy sienai prédikátor ez ügyben kialakított véleményéről: 

"Seperni kell? Akkor seperjen a rabszolgád! Ki kell súrolni a fazekakat? Rajta, súroltasd el azokat! Zöldséget kell tisztítani, vagy gyümölcsöt kell hámozni? Csináltasd meg velük! Mosás? Hagyd, hogy ők mossanak! A rabszolga ügyeljen fel a gyermekekre és minden másra! Ha nem szoktatod rá, hogy minden munkát elvégezzen, nem lesz belőle más, mint egy csomó lusta hús. Annyit mondok, ne adj neki semmi szabadidőt! Amíg ellátod munkával nem lesz ideje az ablakból bámészkodni! "

De tény, hogy szolgák mellett is sok dolga volt egy firenzei háziasszonynak, ha meg akart felelni a családi és társadalmi elvárásoknak. Először is csinosan kellett öltöznie, szorgalmasan kellett templomba járnia, hogy ott bemutathassa szépségét, szép öltözetét..., na meg hogy imádkozzon a családja és önmaga lelki üdvéért. A firenzei nők híresek szőke hajukról, fehér bőrükről..., ha nem ezek jellemezték küllemét, akkor szőkíttették a hajukat, világosították a bőrüket. Színes selyem és bársony ruhákban jártak

A hajadon lányok szinte csak templomba menés címén hagyták el otthonukat. A szerelem szóba sem jöhetett, amikor eljött a házasodás ideje, nem a házasulandók választottak maguknak párt, hanem a szülők egyezsége volt egy új házasság. Természetesen nagy jelentősége volt a hozománynak, melyet a lány szülei raktak össze. Általában a hozomány része volt néhány rabszolga is, akik többnyire külföldiek voltak egzotikus országokból. Ezek a rabszolgák reggeltől estig szolgálatban voltak, cserébe csupán az életük fenntartására szükséges dolgokat kapták meg, fedelet a feje fölé, némi ruházatot és ételt. Persze ahány ház volt, annyiféle bánásmód.

Vendégek étkeztetése Firenzében

Firenze különös város volt, szinte mindent törvényekbe fektettek, és bizony akár még "a fazékba is belenéztek" az illetékesek, ha úgy tűnt, hogy a család bevallott vagyoni állapotánál talán jobban élnek. 

De nézzük, mi került egy tiszteletre méltó család asztalára vendégek fogadásakor: 

Az első fogás gyümölcs volt..., ez már kissé megtöltötte a vendégek gyomrát,  jobb volt a bőséges vacsora után az emésztés. A gyümölcs idénynövény, így változó, a dinnye volt tán a leggyakoribb. Gyümölcs után tészta következett, vagyis inkább a tésztában sült hús, és abba a tésztába minden létező finomságot belesütöttek, így sonkát, tojást is. Ez a fogás tulajdonképpen a törvények betartása miatt alakult így, azért nem néztek bele mindenki tányérjába, de fazekába talán igen, és ott igazából csak tésztát láttak. A firenzei törvények igen erősek voltak, így azután a kirívó gazdagságot palástolni kellett, ami az étkezésben így valósult meg..., azt megmondták, hogy kenyeret sütnek, de azt persze nem, hogy mi minden drága finomság van abban a kenyérben.

Rabszolgák a reneszánsz Firenzében

 Azok a családok, melyek megengedhették maguknak, hogy rabszolgáik legyenek  vehettek maguknak bármennyit a rabszolgapiacon. 

"Seperni kell?Akkor seperjen a rabszolgád! Ki kell súrolni a fazekakat? Rajra, súroltasd el azokat! Zöldséget kell tisztítani, vagy gyümölcsöt hámozni? Csináltasd meg velük! Mosás? Hagyd, hogy ők mossanak! A rabszolga ügyeljen fel a gyermekekre és minden másra.Ha nem szoktatod rá, hogy minden munkát elvégezzen, nem lesz belőle más, mint egy csomó lusta hús. Annyit mondok, ne adj neki semmi szabadidőt. Amíg ellátod munkával nem lesz ideje az ablakból bámészkodni"

Nagyobb városokban voltak rabszolgapiacok..., arról nem olvastam, hogy Firenzében is lett volna, de nagy valószínűséggel volt, hiszen minden valamire való háztartásban voltak rabszolgák. Sorsuk életük végéig a gazdáiktól függött, akik a szó szoros értelmében bármit megtehettek velük..., tán csak meg nem ölhették..., de ha netán mégis, akkor bizonyára nem járt érte nagy büntetés.

"A tulajdonosnak teljhatalma volt felettük, megtarthatta, eladhatta, elidegeníthette, kicserélhette, élvezhette, bérbe adhatta, visszavehette őket, rendelkezhetett felettük a végrendeletében, ítélkezhetett testük és lelkük felett, és mindörökre azt tehette velük, amit csak akart, ő is, az örökösei is, és ez ellen senki nem emelhetett szót" 

A család leltárában a háziállatok között szerepeltek. Külön fejezetet érdemelne tán az, hogy mi lett a rabszolgák gyermekeivel, hiszen bizonyára bőven akadtak olyanok.

És mégis volt egyvalami, ami többnyire működött és védte őket, és az a befogadó család volt, ahol normális esetben mindig jutott étel a gyomrukba, mindig fedél volt a fejük felett, és bizonyára az egészségük sem károsodott sokat egy úri házban.

De arról még nem is írtam, hogy hogyan is lehetett őket "beszerezni". Elsődlegesen tán az árvaházban, még kisgyermek korukban, így aztán a maguk kedvére alakították a gyermek jellemét a gazdái. Firenzében ugye ott volt az Innocenti, vagyis az árvaház a Piazza Annunziata téren, ahol talán leginkább foglalkoztak árva gyermekek elhelyezésével..., bizony kitették szemlére a gyermekeket, lehetett közülük választani. Azután ott volt a Via Calzauolin a Loggia del Bigallo, melynek ugyancsak fontos ága volt ez a tevékenység. Bizonyára nagyon kevesek voltak köztük, aki igazi otthonban családtagként nőhetett fel. De azt be kell vallanom, nem tudom, hogy az árvaházi gyermekeknek milyen státuszuk volt felnőtt korukban, rabszolgák lettek-e, vagy szabad emberek. Talán ez a befogadótól függött, és talán magától a gyermek jellemétől és viselkedésétől is.

Museo la Specola (Állattani, természettudományi múzeum), Galileo Galilei

A Lotharingiai házból származó I. Leopold nagyherceg 1775-ben alapította a Specola múzeumot, ahol sok egyéb mellett 1807-ben csillagászati obszervatóriumot is hoztak létre. Úgy tartják, hogy ez  a gyűjtemény Olaszország legjelentősebb ilyen jellegű múzeuma mindmáig. 

Hihetetlen pontossággal ábrázolják azok a régi modellek az emberi testet.  

Ezen túl az épület harmadik emeletén  a Medicik által levadászott kitömött állatokat láthatunk körbejárható vitrinekben. De nem csak régi kiállított dolgok vannak ott, hanem akár 20. századból valók is.

A múzeum első emelete kizárólag Galileo Galilei tiszteletére lett kialakítva, akit az egyház általi üldöztetése miatt a Medici család pártfogásába vette, otthont adott neki és megvédte az intrikáktól. 

Piero Medici, a "Köszvényes" (il Gottoso) és felesége, Lucrezia Tornabuoni

 A Medici család férfi tagjait többször is sújtotta egy örökletes betegség, a köszvény, és Piero Medici sem volt ez alól kivétel. Ehhez a betegséghez társult nála az igen kellemetlen ekcéma, ám fájdalmait és kényelmetlenségeit jól álcázta, így jelentős szerepelt viselt a firenzei közéletben. 1448-ban prior, majd 1461-ben gonfaloniere is volt. Velencében, Milánóban és Párizsban követként képviselte Firenzét, utolsóként a családban. Mint bankár a betegségei miatt talán nem volt oly sikeres, mint apja és nagyapja, de kellemetlenségei ellenére is szimpátiát ébresztett maga iránt, üzleti partnerei kedvelték. Igazából diplomatának született, nem bankárnak..., jelleme és stílusa ezt bizonyította, de betegsége ezt gátolta. Elismerésének különös bizonyítéka, hogy XI. Lajos király engedélyezte neki, hogy Firenze címerében szerepeljen a három Valois liliom. Piero felesége Lucrezia Tornabuoni lett, aki egy igen jelentős firenzei család leánya volt, és aki igencsak elősegítette a Medici család jó hírét, nem csak mint feleség és mint anya, de mint mecénás is. A Palazzo Tornabuoni hírét a Capella Tornabuoni is túlszárnyalta a Santa Maria Novella templomban, melyet a kor talán legkedveltebb művésze, Domenico Ghirlandaio műhelye festett ki, szerepeltetve rajta a család tagjait.., de még sokakat másokat is, köztük Lorenzo Medicit.. 

Luca Pitti (1398-1472) és a "Hegypárt", Cosimo Medici és a "Síkság párt"- Toledói Eleonóra

 Luca Pitti (1398-1472) aktív résztvevő volt a firenzei politikában komoly ellenfélként a Mediciknek. Mivel ő a város hegyi oldalán élt, a pártját "Hegypárt"-nak hívták, míg Cosimo Medicié ("il Vecchio" 1389-1464) volt a "Síkság párt". Igaz, nagy ellenfele, Cosimo il Vecchio 8 évvel korábban meghalt, de végül Luca Pitti feladta a versengést a Medicikkel..., de úgy is mondhatjuk, hogy elveszítette.

Sok-sok évvel később a "síkság" párthoz tartozó Medici feleség, Toledói Eleonora (1519-1562) vásárolta meg Luca Pitti palotáját, de ez a vásárlás csak Luca Pitti halála után történt meg. Ekkor már több évtizede az "új" Medici ág uralkodott Firenzében, a junior ág, egy újabb Cosimo Medici (1519-1574), aki idővel  a nagyhercegi rangot is megszerezte. Figyelemre méltó, hogy a palotát máig, és feltehetően míg áll, Pitti palotának hívják..., holott amit ott látunk, az már egyáltalán nem Luca Pittit idézi sem méretben, sem tartalomban.

Medici pápák

 X. Leó              1475-1521 között élt, 1413-1421 között volt pápa

VII. Kelemen   1478-1534 között élt  1523-1534 között volt pápa

IV. Piusz            1499-1565 között élt  1559-1565 között volt pápa

XI. Leó             1535-1605 között élt, 1605.04.01-1605.04.27-ig volt csak pápa, 26 napig, mert meghalt.

A Medici család történelme

A Medici család történelme nem dióhéjban.

Galleria Corsini

 A Via Parone 11. számú épületében szombatonként 12 és 13 óra között lehet megtekinteni ezt a különleges magántárlatot.Nagyjából felöleli a gyűjtemény az egész itáliai festészetet. Nagyon sok kép nem lehet benne az adott időintervallum miatt, de a felsorolt művészek neve igencsak csalogatóak: Botticelli, Castagno, Signorelli, Caravaggio, Andrea del Sarto...

homoszexualitás (szodómia), Uffiziale del Notte

Ha már minden jót összegyűjtünk Firenzéről, akkor a rosszat sem szabad kihagyni.  Igen, a reneszánsz Firenze egyik jellemző "bűne" a homoszexualitás, más néven szodómia volt. A város vezetői hogy gátat vessenek eme cselekménynek, igen szigorú törvényeket vetettek be burjánzása ellen. Firenze oly híres volt ebből a szempontból, hogy a németek amolyan fedőnévként  hazájukban "florenzernek" hívták a homoszexuálisokat.  A mindenkori firenzei kormányzat igyekezett gátat vetni ennek a cselekménynek, így egy hivatalt hoztak létre a homoszexuálisok felkutatása és megbüntetése céljából, melynek neve az Ufficiale di Notte (Az éjszaka hivatala) volt. Annak érdekében, hogy ezt a bűncselekményt visszaszorítsák, növelték a legális nyilvánosházak számát. A Notte szó nem csak az éjszakát jelentette, hanem a "buzit" is.  És volt még egy hivatal is, annak neve az Ufficiali dell' Onesta (A tisztesség hivatala). A "Firenze és  Mediciek" sorozat egyik jelenetében el is hangzott az egyik szodómián kapott művész szájából az a mondat, hogy "Szodómia miatt kell meghalnom!?" Ő végül nem halt meg emiatt, de úgy emlékszem börtönbe került egy ideig.

Acciaiuoli család

 Az igen jelentős firenzei Acciaiuoli család több generációja is részt vett Firenze történelmében.  Agnolo Acciaiuolit az éppen hatalmon lévő Albizzik 1434-ben 10 évre száműzték a városból, csupán azért, mert a Medicikkel szimpatizált. Ez időszakban Cosimo Medici is éppen Velencei száműzetésben volt, de még sok Medici szimpatizáns is hasonló helyzetben találta magát az éppen  Albizzik vezette Firenzében.

Porta San Frediano

 Azt mondják, hogy Andrea Pisano tervezte a San Fredianóról elnevezett hatalmas városkaput a városfalba, mely  1332-ben készült el. A fal már csak néhány helyen mutat magából valamit, de a városkapu épségben megmaradt.

-

-

Érdekesség, hogy 1529-ben  a firenzei születésű Medici pápa, VII. Kelemen és V. Károly német-római császár együttes erővel  körbekerítették és megostromolták Firenzét. Ebben a csatában mondhatni hadi mérnökként a korábban Medici barát Michelangelo is részt vett a várost védők között, neki a városfalak megerősítése volt a feladata. A város, látva a hatalmas túlerőt végül megadta magát.

-

-

Csak érdekességként mesélem el, hogy 2008-ban még volt egy olyan múzeum Firenzében, aminek a neve "Firenze com'era" volt, és én még abban a szerencsében részesültem, hogy láttam azt a sok érdekeset mutató kis a múzeumot. Többek között azt is láttam, ahogyan egy művész éppen restaurálta ezt a hatalmas festményt. A múzeum egy viszonylag tényleg nagyon kicsi helyen volt, gondolom kevesen is látogatták, így azután a tulajdonában lévő műkincseket szétosztották a város múzeumaiban. Sajnos nem tudom, hogy ez a térkép most hol van, de úgy gondolom, hogy csakis a Palazzo Vecchióban lehet a helye.

Opificio delle Pietre Dure

A Via degli Alfani 78 szám alatt található az az épület, amely valójában egy kőintarzia műhely és egyben kiállító terem is. 

-

-

Az Opificio delle Pietre Dure műhelyt még I. Ferdinando nagyherceg alapította a XVI. században, és eredetileg az Uffizi épületében volt a műhely, majd 1797-ben egy nagyobb műhelyt rendeztek be itt, amelyben már ki is állíthatták a színes kőből készült gyönyörű műalkotásokat. 

-

Igaz, Ferdinando  nagyherceg alapította a műhelyt, de talán Francesco nagyherceg volt az, aki igazán szívügyének tekintette a műhely működését és a mozaikok készítését. Állítólag ő maga is komolyan dolgozott a különböző színű kövekkel. Pietre delle Dure = kemény kőzet. Munka talán már nem folyik ezzel a kőzettel, de a kiállítóteremben közelebbről lehet tanulmányozni a különböző színű kőzeteket és a belőlük készített alkotásokat. 

Ezen műhely munkássága legjobban a San Lorenzo templom melletti nagyhercegi kápolnában látható, ahol hatalmas terület van bevonva ezzel a féldrágakőnek mondott kőzettel. .

-

Museo Nazionale di Storia delle Scienze - Galilei múzeum

 Földgömbök, iránytűk többek között Michelangelótól, Galilei térképei, távcsövei láthatóak sok egyéb firenzei kincs mellett ebben a tudományokkal foglalkozó épületben az Arno partján. I. Ferdinando nagyherceg idejében alapították a múzeumot, melynek anyagát folyamatosan bővítették a nagyhercegi idők után is. Az épület, mely egykor magánpalota volt, az Uffizi közelében az Arnó partján található. Az épület neve egykor Palazzo dei Guidici, ami magánpalotája volt a neves Guidici családnak. Régi földgömbök, térképek, távcsövek, régi órák és még sok egyéb érdekesség látható itt is.