Jegyvásárlás online a nagyobb firenzei múzeumokhoz.
Képek a Loggia del Lanzi tetejéről (ide eljutni csak az Uffizin áthaladással lehet)
Különös élmény kimenni az Uffizi legfelső szintjén lévő teraszra, és onnan nézelődni. Csak pár perccel később gondolkoztam el azon, hogy hol is vagyunk..., hát a Loggia del Lanzi tetején! Sajnálatos, de érthető, hogy biztonsági okból nem mehetünk a mellvédhez közel, és nem tekinthetünk le a térre. . Viszont nem jöttem el onnan sem élmények és fényképek nélkül, mert hát szinte karnyújtásnyira vannak tőlünk olyan csodás részletek, amiket nagy élmény így látni. Én nem tudtam erről a teraszos lehetőségről, nagy szerencsének tartom, hogy észrevettem!
Van egy büfé is mielőtt kiérünk a teraszra, ha valaki megszomjazott, megéhezett volna a gyönyörű látvány nézegetése közben.
-
-
-
Különös képek különös helyzetből..., nagy élmény volt ilyen közelről látni ezeket a részleteket! Az nagyon sajnálatos, hogy nem lehet lenézni az alattunk lévő területre, mert nem szabad a korlátot jelentő fal közelébe menni..., ami lapvetően érthető, de azért sajnálatos.
-
Mercato Centrale
A San Lorenzo templom melletti terület a firenzei szabadtéri zsibvásár. Sokféle dolgot árulnak itt, van persze sok bóvli, de vannak jó dolgok is. Igaz, anyagiak híján nem is nagyon foglalkoztatott ez a dolog, de a lányaimnak vettem egy-egy gyönyörű sálat. Ám nem is erről akartam írni, hanem az innen a piactérről a San Lorenzo templomnak háttal állva balra van egy utca (Borgo la Noce), és abban az utcában van egy nagy bevásárló csarnok. Magyarul egy fedett piac..., és ahogyan más piacokon, itt is lehet viszonylag olcsón ebédelni, meg vásárolni ezt, azt. Azon túl meg igenis érdekes egy firenzei piac..., hogy is ne lenne az? Minden érdekes, ami Firenzében van, ez egyértelmű. Külső képem nincs róla, egy nagy zöld hodály.
-
-
Látogatható kertek Firenzében
A belvárosban néhány kisebb kolostorkerten kívül is vannak zöld területek a város szélén, de többnyire magánkertek, nem látogathatóak. Ha kertben szeretnénk sétálni akkor talán a "budai oldalon" több sikerrel járunk, ami természetes is. Érdekes, hogy a mi Budapestünknél is olyan látványos ebből a "zöld" tekintetből a Duna választotta két oldal különbsége, úgy mint itt Firenzében.
De azért ne adjuk fel, van lehetőség a belvárosban is néhol felüdülésre. Pl. a vonattal érkező fáradt turisták az állomás baloldalánál lévő épülettömb mellett találhatják a Kongresszusi palota kertjét. Innen átsétálva a túloldalra a várfal mellett eljutunk egy parkhoz, ahol hatalmas mesterséges tó mellett halacskák százaiban gyönyörködve megpihenhetünk.
-
Nem messze ettől a helytől van a Piazza dell'Independenza
-
A Giardino gherardesca a város botanikus kertje.
-
Bár nem kifejezetten kert, hanem egy fantasztikus kis temető a város legforgalmasabb útjai közé ékelve a Cimitero Inglesi, vagyis az Angol temető a Piazza Donatellón. Aki fogékony az efféle látnivalókra, annak örök élmény lehet egy itt tett látogatás. Nekem az egyik legszebb emlékem.
Kertek a "budai" oldalon:
-
Giardino delle Rose , ha éppen rózsanyílás idején járunk arra...
-
Kiemelkedik a kertek közül természetesen a Pitti palota hatalmas Boboli kertje (Pitti palota nélkül is megtekinthető, és fontos, hogy a kert felső kerítésénél is van kijárat. Ha netán még újabb kertre vágyunk, adja magát a közelben a csodaszép Bardini kert is, és úgy emlékszem, hogy a Boboli kert jegye oda is érvényes! Aztán van még a Torrigiani kert , még én sem láttam, de nagyon szeretném! A Villa Orsini kertje is csodálatos, de nem biztos, hogy látogatható turisták számára, mert a honlapján úgy tűnik, hogy nagyszabású rendezvények szervezésére szakosodott.
Ezek a szépséges kertek természetesen tavaszi virágzásnál a legizgalmasabbak.
Firenzének van egy nagy ajándéka a Michelangelo tértől jobbra, ha az Arnó felé állunk az egész hegytető egy hatalmas kert, amelyben olajfák alatt íriszek ezreit láthatjuk a legváltozatosabb színekben májusi utazáskor, belépődíj, kapu és bármi kötöttség nélkül. De máskor is érdemes benézni oda ha arra járunk, akkor az olajfákban gyönyörködhetünk meg egy nagy mesterséges tóban is, ahol rengeteg halacska úszkál. E mellett a kert mellett, ha az Arno felé állunk jobbra van a város kempingje telepített sátrakkal. Nem tudom biztosan, nem voltam ott, de láttam olyan képeket, ami azt sugallta, hogy tán az Arnóban fürdés is lehetséges ott a kempingezőknek. A városi szakaszon tilos, az biztos. Talán ma már a víz olyan tiszta, hogy alkalmas lehet a fürdőzésre, de gondolom ez leginkább a városban élőkre vonatkozik. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy turista Firenzében strandol..., bár ha nyári hőségben van ott, akkor biztosan élvezetes is lehet. De ha kevéssel beérjük..., nekem is volt "strandolós" élményem, a Ponte alle Grazia hídnál, amikor leértünk az Arnó partjára, a Piazza Poggiig van egy szakasz, ahol lábfejet áztatni egészen jól lehet! Biztosan el tudjátok képzelni egy egész napos talpalás után, hogy milyen jó is az a hűs víz a lábnak! Na meg azért az Arnó vizében áztatni a lábat...! :-)
.------------------------
12 park Firenzében és a tartományban
Egy különleges kert és park összefoglalás egy számomra ismeretlen hölgy gyűjtése alapján leírásokkal, képekkel. Ő maga írja a cikke alján, hogy osszuk meg a bejegyzését, melynek köszönettel eleget is teszek, hiszen az én célom is az, hogy a lehető legtöbb látogatásra érdemes lehetőséget összegyűjtsem a firenzei kertek iránt érdeklődők és a magam számára is!
La Certosa di Firenze
Találtam egy gyönyörű videót..., nem tudom ki készítette, de ha feltette az internetre, akkor bizonyára az volt a szándéka, hogy sokan lássák, és kedvet kapjanak egy kiránduláshoz.
Mi is voltunk a Fiesole csúcsán lévő kolostorban, de azért az nem ilyen grandiózus.
Palazzo Uguccioni
A Piazza della Signoria legidősebb magánpalotája lehet a XVI. századból. Pontosan nem tudják, hogy ki tervezte, de bizonyosan valamelyik jó nevű művész a reneszánsz korból. Ablakok felett timpaonok, közöttük míves oszlopok, és nem tudja senki, hogy mi okból, de a bejárata felett egy Francesco de Medicit formázó mellszobor van . Talán ő építtette fel az épületet a maga korában, a maga művészeivel, a maga használatára ?
-
-
Ma egy nagyon elegáns szálloda működik benne..., az árai bizonyára nem hátizsákos turistáknak valóak. Az biztos, hogy fantasztikus érzés lehet reggel a Palazzo Vecchio képével ébredni..., de vigasztaljuk magunkat, jó azt valamennyivel később is látni a téren! Ami fontos, hogy legalább néha Firenzében ébredjünk.
Albergo Diurno
Mint a legtöbb nagyobb nemzetközi vasútállomáson, úgy állítólag a firenzei Santa Maria Novella pályaudvaron is van olyan helyiség, ahol az átszálló utas kissé rendbe szedheti magát, megmosakodhat esetleg aludhat is egy keveset. De sajnálatos módon nem találok erre vonatkozóan semmi adatot, ha netán szeretné valaki igénybe venni, akkor a pályaudvaron kellene érdeklődni a lehetőség iránt.
-
De találtam máshol is ilyen lehetőségeket, gondolom ezek is többnyire a pályaudvar közelében vannak.
Andrea Verrocchio (1435-1488)
Giorgio Vasari szerint nem annyira a tehetsége, mintsem mindenek feletti elszántsága vitte fel Verrocchiót a művészet csúcsára. Nem túl komoly, de jól fizető munkákat végzett a Vatikánban, miután anyagilag és érzelmileg is megelégedetten visszatért Firenzébe. Ottani sikeres munkái után telve volt önbizalommal és tettvággyal. Első firenzei munkája egy Dávid szobor volt, ami nagy sikert aratott. Ám következő firenzei feladata valami egészen más volt, mégpedig egy jó nagy aranyozott gömböt kellett alkotnia a végre elkészült firenzei dóm kupolájának tetejére. Tán a gömb elkészítése könnyebb volt, mint annak felhelyezése a kupolára..., de ez is megtörtént, sőt, egy gyönyörű kereszt is van rajta. A gömb akkora méretű, ki gondolná, hogy egy ember belefért. Valamilyen különleges módszerrel odaerősíthették a lanterna csúcsára.
-
Verrocchio volt Leonardo da Vinci mestere..., hogy igaz-e vagy sem, Verrocchio állítólag azért hagyta abba a festészetet, mert Leonardo képeit nézve elment ettől a munkától az önbizalma. Ám valószínűleg jobban szerette a nagyobb kihívásokat, mint a festegetést. Leghíresebb munkája nem Firenzében, hanem Velencében van, a nagy hadvezér, Colleoni lovasszobra..., és ezen munka közben érte a halál 1488-ban, 53 éves korában.
Ambrus püspök szobra mint tabernáculum, és San Zanobius
A Piazza San Ambrogión láthatjuk ezt a tabernaculumot, mely a róla elnevezett téren a milánói Ambrus püspöknek állít emléket a róla elnevezett San Ambrogio templom közelében. Sajnos talán már egyáltalán nem használják a templomot, ajtaja mindig zárva van..., de lehet csak felújítási munkák folytak benne ottjártamkor. Ám ha már van tabernáculuma a személyének, akkor bizonyára elismert ember volt, és néhány mondatot találtam is róla. A firenzei történelem korai szakaszában, pontosabban a négyszázas években a város lakói folyamatosan hitvitákat rendeztek. Sokan sokféle személyt gondoltak hitelesnek arra, hogy kövessék. Ambrus püspök milánói volt, akit békíteni küldtek Firenzébe a négyszázas években. Sikeres volt a működése, sok követője akadt a városban, elcsitultak a hitviták. Személye megbékítette a firenzei népet, nagy tisztelettel adóznak az emlékének ma is. Igazán nagy hatással Zenobius püspökre volt, aki átvéve Ambrus püspök tanításait annak távozása után sikerrel térítette a továbbiakban Firenze népét. A szentté avatott Zenobius püspök sírja a Duomóban van, ott is a szentélyben iránta érzett nagy tiszteletük jeléül..
-
Magánkertek Firenzében
Ebben a témában sajnos nincs nagy tapasztalatom, én magam is csak a Boboli és a Bardini kertben voltam ezidáig. Ezekről be is számoltam nagy örömmel, a többiről meg megpróbálok információkat gyűjteni itt a neten, hogy könnyebb legyen választani.
A Porta al Prato közvetlen közelében az Alle Mossén lehet a bejárata. A fenti link igazán meggyőző.
Az Arnón túli városrészben a Palazzo Pittitől nyugatra keressük a térképen. Nagyon szép lehet.
A város északi részén található a Piazza Donatello közelében. Szálloda van a kertben, nem biztos, hogy mindenki számára látogatható.
...........................
De ha igen, vagy ha nem..., akkor is az út túloldalán a Piazza Donatellón van az Angol temető, ami páratlan élmény volt számomra! Azon túl, hogy akár mint kertet is értékelhetjük, mert rengeteg benne a növény, ki ne emlékezne a Tea Mussolinivel című filmre, amiben ott temették Elisabeth Barret Browningot!? És ki ne szeretné élőben látni a sírját, ha már Firenzében van? Én inkább az olyan helyeket és személyeket keresem a helyszínen és a leírásaimban is, amik mögött van számunkra, hétköznapi utazók számára is értékelhető, érzékelhető élmény! Azt hiszem, hogy nincs még egy város a világon, ami így osztogatja ajándékait az őket meglátogatók elé! Mondjuk ezen ajándékok kevese látható ingyen..., de ha csak az úgy láthatókat látjuk, már akkor is sokkal gazdagabbak leszünk érzelmileg! Ám ha már ott vagyunk, ne menjünk üres pénztárcával, mert vétek lenne kihagyni azon alkotásokat, melyek csak pénzért láthatóak. Itt most talán furcsát írok, de pl. ha valaki úgy gondolja, hogy a Palazzo Vecchio előtt álló Dávid látása elegendő, az nagyot téved! Ott látsz egy szobrot, körbejárod..., hát nem is tudod..., de ha az Akadémiában látod, beleszeretsz.., ezt szinte garantálni merem!
Arnón túli városrész domboldala a Boboli kertből
A képek többségét a Boboli kertből készítettem, de van köztük egy, mégpedig a legelső, amit a domboldali sétánk alkalmával, és ami a Fortezza Belvederét mutatja.. Nem lehet eleget csodálni és irigyelni azt a környéket! Sajnos erre leginkább csak madártávlatból van lehetőségünk idő hiányában, de egy pár órás séta azért beleférhet egy jól szervezett utazásba. Mint láthatjuk a képeken, madártávlatból is igen jól mutat a környék!
-
-
Ez a fenti kép igen izgalmas, balra a Forte di Belvedere látható, jobbra pedig a Torre del Gallo látható, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Ha eljutnék még egyszer Firenzébe, biztos, hogy elmennék oda..., de tartok tőle, hogy elhanyagolt és nem lehet felmenni a toronyba.
-
-
A San Miniato templom csodálatos homlokzatának kicsiny részlete látszik a képen, elől pedig olajfa liget..., jó hely! Lehet, sőt, nagyon valószínű, hogy ezek magánkertek. Igaz, ahhoz kicsit összevissza vannak ültetve a feltehetően olajfák, de lehet, ez csak "megtévesztés", hogy természetesebb képet adjon a táj..
-
-
Torre del Gallo a távolban..., és az a csodálatos szép zöld domboldal! Vajon milyen nyáron, kiég? Én úgy gondolom, és bizonyára a legtöbben, hogy Toszkánába csakis tavasszal érdemes utazni. Vagyunk is ott akkor elegen..., de éppen ezért kell(ene) beiktatni ilyen túrázós gyönyörködtető napot is.
-
-
Én is elgondolkoztam rajta, hogy honnan is fényképezhettem ezt a látványt, aztán eszembe jutott, hogy egyszer valóban elsétáltunk egy darabon a San Miniato templom mögötti területre..., de akkor még nem tudtam a Torre del Gallóról, és nem mentünk el odáig. Firenzében elég nagy luxus "csak úgy" sétálgatni egy hegyen..., de nagyon klassz volt! Talán érdemes feláldozni miatta egy újabb templomot.
-
-
Néri Szent Fülöp (1515-1595) Legyetek jók, ha tudtok!, Piazza San Firenze, Palazzo San Firenze
-
Legyetek jók, ha tudtok! (videó)
-
-
A Palazzo Vecchio közelében van egy nem túl nagy jelentőségű firenzei tér, a Piazza San Firenze. Talán túlzás is térnek nevezni, hisz oly kicsike..., és bár a tér maga kicsi, de van ott egy hatalmas sárga barokk épület, ami majdnem bizonyosan nem fog nekünk tetszeni..., de akkor is érdekes és jelentős volt valamikor. . Ez az épület a Palazzo di San Firenze, amit a Via Proconsolon találunk meg. Hatalmas sárga barokk épület, bele sem fér egy átlagos fényképbe. Ám azért ne hanyagoljuk el, hiszen a nagyon sokak által szeretve tisztelt Néri Szent Fülöpnek, ismertebb nevén Fülöp atyának ajánlották Firenze ezen templomának jobboldali részét. Ki ne hallott volna Fülöp atyáról, aki foglalkozott életében Itáliával, de az is, aki szeretett filmeket nézni..., "Legyetek jók, ha tudtok!"! Fülöp atyáról és az árvaházában élő gyermekekről szól ez a film. Fülöp atya Firenzében született pap volt, aki mindenét, köztük az egész életét is az árva gyermekek megsegítésére áldozta..., de mint írtam is, nem szülővárosában, hanem Rómában. Ám mint híres szülöttével, Firenze ezzel a fél barokk templommal adózott tiszteletének, ami úgy emlékszem, hogy már nem is működik templomként. Egyszer benéztünk korábban olvasva Fülöp atyáról, de szinte semmi nem emlékeztetett ott templomra! De a lényeg az, hogy legalább halálában megbecsülték, 1615-ben boldoggá, majd 1694-ben szentté avatták.. Aki arra jár, látja azt a hatalmas épületet, gondoljon rá. És azután arra, hogy egy egyszer kis templomocska, amit, most már csak képletesen megtölthetett volna árva gyermekekkel, mennyivel jobban illene hozzá!
-
-
Megyünk hát mi is tovább..., az izgalmas Badia és a még izgalmasabb Bargello is ott van a közelben, de címében már a Via Proconsolón.
-
Egy "új" ház a Piazza della Repubblicán
-
Mint azt már többször említettem, a város közepén lévő középkori épületeket le kellett bontani, öregek voltak, korszerűtlenek és járványok melegágyai. Ebben az immár modernnek mondható városrészben sajnos nagyon sok fényképezni valót nem találtam, de egy épületet alaposan körbenéztem..., a többi is hasonló. Csak mintaként..., azért ha nem is olyan romantikusak, de élhető épületeknek néznek ki. A díszítésük azonban szerintem nem igazán illik Firenzéhez..., na de ezt kívánták valószínűleg abban a korban. Mondhatnám azt is, hogy egyáltalán nem illenek a díszítésekben mértéktartó reneszánsz városba..., de talán az is érthető, hogy valami újat akartak.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Most ismét írok arról, hogy Budapest Nagykörútján és még sokfelé mértéktartó firenzei stílusban vakolt épületek vannak..., és nem véletlen, hogy Budapest is híres szépségéről.
-
-
Casino Medici
A Casino Medici nevű kis palota a Via Cavour 63. szám alatt van, I. Francesco nagyherceg megrendelésére épült Bernardo Buontalenti tervei által. Ez a környék többnyire a Medicik céljait szolgálta. Félreértés ne essék, a kaszinó szó mást jelent az olaszoknál, mint nálunk, nem játékterem vagy valami hasonló, hanem inkább alkotóműhely. Ma a törvényszék működik az épületben, de állítólag be lehet menni a kertbe. Ezen a területen volt Bertoldo mester szobrásziskolája egykor, melyben Michelangelo kezdte bontogatni szárnyait még Lorenzo Medici idejében, de gyakorlatilag a korszak legtöbb művésze innen indult útjára.
Bettino Ricasoli (1809- 1880)
Bettino Ricasoli alapította meg a "La Patria" folyóiratot, és az egységes Itália megteremtéséért munkálkodott, ami 1860-ban meg is történt. A képen II. Viktor Emanuel, Olaszország királya előtt látjuk. Ubaldino Peruzzi is társa volt Ricasolinak ebben a nemes cselekedetben.
-
Terzo Giardino (strand)
A Ponte alle Grazia közelében az Arno partján van lehetőség ebben a túlzsúfolt városkában egy kis természet közeli élmény befogadására. Hát nem tudom..., lehet, hogy felüdülés a természet kedvelőinek a sok városi élmény után..., csak hát többnyire elég kevés az időnk annak megismerésére is, ami igazán fontos. Persze ahány ember, annyiféle fontossági sorrend van még Firenzében is. Mindenesetre valami lehetőség valami másra, a folyópart természetesebb élvezetére, egy kis strandolásra, egy kis hűsítésre. Az én érdeklődésemet is felkeltette..., ki nem akarná legalább egy kicsit megmártózni az Arno vizében egy forró nyári napon? De azért ha lehet, inkább ne nyáron menjen senki Firenzébe, mert nagyon meleg van. Igaz, a múzeumok hűvösek..., de Firenze nem csak múzeumok halmaza, kell élvezni a város látványait is!
Egy nagyon szép épület a Palazzo Rucellai mellett
-
Nem tudom a nevét, a tulajdonosát, de nagyon gazdag ember lehetett ő is, ha ilyen szépséges palotát építtetett magának a város legelegánsabb utcájában, a Vigna Nuova 18. számú épületében, közvetlenül a Palazzo Rucellai mellett. Szerintem nagyon szép, különleges a színeivel, ablakaival, de mégsem cifra.
-
-
Firenze belső körgyűrűje - Giuseppe Poggi, Firenze "megmentője"
Mint a legtöbb nagyvárosnak, Firenzének is van körgyűrűje..., csak talán kisebb, mint a legtöbb nagyvárosnak. Firenze dicséretére legyen mondva, nem engedte, hogy városa hatalmas méreteket öltsön, bár nem kicsi, de simán gyalogosan bejárható. Persze azért autózni is kell néha benne, erre szolgál átutazó forgalomnál a külső körgyűrű. Ennek a körgyűrűnek szakaszai a város legismertebb polgárairól kapták a nevüket. Írtam már máshol is Giuseppe Poggiról, ő volt az, aki rendbe tette mondhatni egész Firenzét az egységes Olaszországhoz csatlakozáskor.
Ezen körgyűrű egyes szakaszait a város hírességeiről nevezték el, politikusokról, költőkről, művészekről. Talán nem ördögtől való gondolat, hogy nem árt, ha tudjuk kik is voltak ők, akiket ilyen megtiszteltetés ért. Nézzük hát sorban..., a Cascice parknál kezdem a "sétát" az Arno folyó északi oldalán. Ám ez a feladat korántsem volt olyan egyszerű, amilyennek látszott, hiszen annyi sokan lehetnek egy név tulajdonosai, hogy abból kiválasztani, ki is lehet az út valódi névadója, számomra úgy tűnik, hogy lehetetlen. De azért próbálkozom, a többség nevét és titulusát azért ismerem. Sajnos leírást nem találtam mindenkiről.
-
Piazza Vittorio Veneto, itt látható Viktor Emanuel emlékműve, ami Chesare Zocchi alkotása, és itt van a Cascine park kezdete.
Innentől Viale dei Colli néven is hívják a hegyi szakaszt, ami szintén több nevet visel.
Viale Michelangelo - Nem találtam rá linket, de ez az út visz fel a Piazza Ferruccitól a Piazzale Michelangelóra
Via A. Aleardi
Viale R. Stanzio
Piazza V. Vettori
Ponte Sospeso
Piazza Gaddi
Ponte Vittoria
Via di Belvedere, Scalinata Monte alle Croci
Ha a Boboli kertből a vár melletti felső kijáratnál jövünk ki, akkor balra menve hamarosan a Via di Belvederére jutunk.
-
Ez itt alant meg már az az út, amin szép kényelmesen fel lehet sétálni a Michelangelo térre, ez a Scalinata Monte alle Croci. Én a képet már fentről készítettem, akkor jutott az eszembe, hogy ez egy említésre méltó dolog, mert minden más felmenetel elég fárasztó. És nem csak fárasztó, de lassabb is..., márpedig Firenzében minden perc drága! Hangsúlyozom, ez nem a Via alle Croci, azon túl kell menni ha a városfal felől érkezünk!
-
Ezt a lenti képet pedig a netről vettem le, hogy jobban érzékelhető legyen a felfelé menet könnyűsége.
-
Medici család 300 éves történelmi szerepe
-
Nagyítható az alábbi családfa, amely a Medici család közel 300 éves uralkodásának nagyon fontos részei. Itt "látható" mindenki, aki fontos volt. A családfa képe kinagyítható.
-
Körülbelül 1000 éve annak, hogy Mugello Caffagiolóból Firenzébe költözött egy család, amely megunva a földművelést még szerénynek mondható vagyonával új üzletbe, a bankárkodásba kezdett. 1201-ből van az első bejegyzés róluk, de ismertté a név egy fontos történelmi jelentőségű eseménynél vált..., a Chiompik (takácsok) lázadásakor, 1378-ban, Salvestro Medici gonfaloniere volt, és állítólag a takácsok pártján állott, de azért erre nincs bizonyíték. Mindenesetre az ténynek tekinthető, hogy a lázadás után már nem vitt politikai szerepet, valószínűleg száműzték, az sem kizárt, hogy megölték.
-
Ám volt egy másod unokatestvére, Giovanni di Bicci (1360-1429), aki eredetileg Averado névvel élt, amit valami okból átváltoztatott Medicire, ami azért furcsa, mert orvost jelent, és úgy tűnik, orvos nem volt soha a családban. Bár minden lehetséges! Valamilyen úton-módon Giovanni di Bicci kapcsolatba került a nem éppen feddhetetlen életű Balthasare Cossa bíborossal, aki erősen feddhető élete ellenére pápa lett XXIII. János (1370-1419) néven. Ez azért fontos nekünk, mert Giovanni di Bicci lett ennek a pápának a bankára, aki így elindult a gazdagodás útján! Bicci Firenzét választotta végső otthonává, mert jó üzleti érzékkel látta, hogy a város fejlődni akar, és ahhoz bizony sok pénz kell. Az üzlet nagyon jól ment, még arra is volt pénz, hogy a nem éppen pápának való erkölcstelen életű Balthasare Cossa tetemét, miután Rómában meghalt, Firenzébe hozassa, és mily különleges, hogy gyönyörű szarkofágja a mai napig a Battisteróban van! Azért ez valóban eléggé különleges dolog, de Firenze pont attól olyan híres, hogy bővelkedik különleges dolgokban!
.
Mindenesetre a családtól Giovanni di Bicci egyre növekvő gazdagságuk ellenére is megkövetelte a mértéktartást minden tekintetben. Ezt az elvet utóda, Cosimo de Medici, vagy ismertebb nevén Cosimo il Vecchio is követte, amire egész életútja bizonyíték.
-
Ám arról gyakorlatilag a neveiken és évszámaikon kívül semmi információt nem találtam, hogy hogyan és miből élt Giovanni di Bicci másik fia, Lorenzo (1395-1440), aki a jelek szerint ugyancsak felvette Medici nevet. Ez a Lorenzo Medici a család Junior ágának első szereplője, és ennek az ágnak lesz majd sokára főszereplője I. Cosimo Medici (1519-1574) aki előbb hercege, majd nagyhercege lett Firenzének és Toszkánának, kinek leszármazottai további kb. 250 évig uralkodtak a városban.
-
Na de egyelőre csak odáig jutottunk, hogy az Avorado család, akik idővel Medicik lettek és letelepedtek Firenzében, bankári tevékenységükkel alaposan meggazdagodtak. Arról nincsenek adatok, hogy a két ágra szakadt család tartotta volna a kapcsolatot, semmi írásban nem találkoztam ilyen állítással. De az tény, hogy nagyjából 100 év múlva "útjaik összefutottak", amikor is a híres hadvezér, Giovanni (delle Bande Nere) Medici a család junior ágából, feleségül vette Maria Salviatit, aki a család senior ágából született! A házaspárnak hamarosan fia született, és a fiú, akiben egyesült a két családi ág, I. Cosimo de Medici néven mindössze 18 évesen Firenze vezetője lett! Előbb Firenze hercegeként, majd Toszkán nagyhercegként vezette bátran és keményen a várost, majd egész Toszkánát. Persze ezeket a címeket nem adták könnyen, de az már egy másik fejezet. Sokan nem szerették Cosimót, mert hát kőkemény uralkodó volt, de hogy az akkoriban már igen elhanyagolt Firenze és Toszkána nagyon sokat nyert vele, az biztos. Korábban Lorenzo Medicire mondták, hogy ha "a városnak zsarnok kell, akkor keresve sem találhatott jobbat nála!". Azt hiszem, hogy ez az állítás I.Cosimo Medici nagyhercegre talán még jobban illik.
Szinte hihetetlen, de mindössze 90 év telt el az ősapa, Giovanni di Bicci halála és az ifjan majdan hatalomra jutó I. Cosimo Medici herceg születése között! És mennyi minden történt azalatt a 90 év alatt! És persze még sok minden történt a hercegi, majd nagyhercegi család 200 éves uralkodása alatt is..., de azt az időszakot az utókor már nagy eredményei ellenére sem szerette. Igaz az is, hogy a Medicik történelmi szerepe ha lassan is, de elsorvadt.
A fejedelmi ág utolsó tagja Anna Maria Lujza Medici volt, aki ugyan nem képviselt hatalmat, de a legtöbbet tette a városért: olyan szerződést kötött a Medici ház kihalása utáni időkre, hogy a városban lévő műkincsekből senki soha és sehova nem vihet el semmit! Ezen szerződés neve a Patto di Famiglia
Erre a szerződésre azért volt szükség, mert a Medici család kihalása után hivatalosan a Lotharingiai uralkodó család tulajdona lett a város..., lévén Anna Maria Lujza férje a Lotharingiai családból származó, de ezen szerződés alapján Firenze maradt örökre a művészetek fővárosa!
Itt a Medici család valamennyi szerelőjéről lehet olvasni valamennyit.
Calimala céh (gyapjú készítés))
Firenze páratlan gazdagodása a Calimala céhnek köszönhető elsősorban. Ez a céh foglalkozott a textilkészítéssel.ami sok munkát a dolgozóknak és nagy jövedelmet jelentett a városnak. Sokat nem tudok a gyapjúszövésről, természetesen ahogyan ma is, vannak jobb és kevésbé jó termékek egy bizonyos árúból, így a szövetekből is. Az anyagok minősége laikusnak nem feltétlenül látszik, de a színe annál inkább! Tudni kell, hogy a piros színű anyag volt a legdrágább, és azok a színek, amik pirosat tartalmaznak, mint pl. a lila. Érdemes ilyen szemmel is tanulmányozni a korabeli festményeket, amik ilyen módon láttatják velünk az azokon szereplők anyagi helyzetét. Persze azért nem mindig, pl. a korai Medicik, bár tehették volna, biztos vagyok benne, hogy ritkán jártak feltűnő ruházatban. Politikájuk alapelve volt az önfegyelem ilyen kérdésekben is. Ez az elv azonban már nem vonatkozott a hercegi, nagyhercegi család tagjaira, a hercegi, nagyhercegi ranghoz már elvárás lehetett a pompázatos megjelenés. A piros színt a bíborcsigából érték el, ami sejteti, hogy nem lehetett tömegárú az akkori körülmények között.
-
Például ezen a Domenico Ghirlandaio által festett képen is látható, hogy a fontosabb szereplőkön kellett, hogy legyen valami, ami piros. Ez, a lehető legdrágább szín kellőképpen mutatta viselői gazdasági helyzetét és kiemeli őket az átlagos tömegből. A képen maga Ghirlandaio is látszik, és rajta is van némi piros ruházat, a kép középső síkjában övé a harmadik arc felénk néző tekintettel.
-
Horgászok az Arno partján
-
Hát nem sok látszik belőlük, de kinagyítva a képet azért látható, hogy egymástól bizonyos távolságra állnak sorban a horgászok a part mentén, hátrébb a fák között meg kis épületek vannak, gondolom az ő holmijaik vannak bennük. A Ponte della Vittoria és a Ponte Amerigo Vespucci között lehetnek.
-
A szemközti rakparton lévő szép paloták a Lungarno Amerigo Vespuccin lehetnek, a háttérben a Cascine park fái láthatóak.
Carlo Goldoni (1707-1793) és szobra
A vígjátékaival nagy sikereket arató Carlo Goldoni szobrát 1873-ban állították a Ponte alle Carraia északi kijáratánál lévő parkocska közepébe, minek neve Piazza Carlo Goldoni. Velencében született, élt egy darabig Firenzében is, de végső hazája Franciaország lett. Nagy népszerűségre tett szert szerte Itáliában és egész Európában vígjátékaival, mind a mai napig játsszák darabjait. Nem csak írt színdarabokat, de úgy mondják, ő volt az első "igazi rendező" is. Nálunk is játsszák tán még ma is darabjait, melyek közül kétségkívül a "Két úr szolgája" a legismertebb.
Ponte alle Carraia (Kocsiút)
Ez a híd nem a szépségéről híres, ám annál fontosabb a szerepe. Kocsiút, mely leginkább gazdasági célokat szolgált jelentős átmenő forgalmával. Szépnek a legnagyobb jóindulattal sem mondható, unalmas és autók parkolnak rajta. Első változatát még 1333-ban szétrombolta egy árvíz. Több, mint egy évszázad után építették csak újjá. Mai kinézetét Ammanatinak köszönheti, nem a szépségéért tartják, hanem a használhatóságáért. Természetesen a visszavonuló német csapatok ezt a hidat is felrobbantották visszavonulóban. Miután úgyis újjá kellett építeni így eredeti formáját kapta vissza, de ettől sem lett sokkal szebb. Viszont annál hasznosabb!
-
Ficino, Landrino, Petrarca, Bocaccio, Dante, Cavalcanti egy Vasari festményen!
Nagyon értékes kortörténeti festményt találtam, melyet Giorgio Vasari festett a legismertebb toszkán költőkről! A képen szépen sorban balról jobbra: Marsilio Ficino, Cristoforo Landino, Francesco Petrarca, Giovanni Boccaccio, Dante Alighieri, Giudo Cavalcanti..Hogy mennyire hitelesek az arcok, azt nem tudhatom, de a kép számomra nagyon érdekes és értékes. Dante arcát persze megismerem..., keveseknek van ilyen arcéle.
Firenzei "kultúrház"
Mindig, amikor nézegettem Firenze csodálatos panorámáját, akkor feltűnt a háttérben egy furcsa épület sziluettje, olyan volt onnan fentről, mint valami félbehagyott vagy éppen félig lebontott gyárépület. Ez azért Firenzében nem tűnt életszerűnek, és kutattam az igazság után..., eddig eredménytelenül. Talán elég is nekünk annyit látni belőle, amennyit a Michelangelo térről látunk, de azért azt jó lenne tudni, hogy mi az. Segítsen valaki! :-)
Nem segített senki, de idővel megtaláltam! :-) Ez egy ultramodern "művelődési ház" szerűség, ahol színházteremtől kezdve mindenféle kultúrának helye van. De többet még most sem tudok róla.
-
-
Pont a kép közepén a háttérben.
Machiavelli és Giuccardini egykori házának nyomai a Via Giuccardinin
Ha történetesen éppen a Via Giuccardinin sétálunk a Pitti palota felé és a 18-as szám előtt megállunk, akkor képzeljük el, hogy az ott lévő épület helyén állt egykoron Machiavelli háza. Ma már új ház van ott, de ismét egy firenzei figyelmesség, nem csak emléktábla őrzi egykori lakója nevét, hanem ami szintén oda vagyon írva, hogy a kapualjban a régi ház két gerendáját láthatjuk.
A 15-ös számú palota meg szintén egy ismert firenzei polgárról híres, Francesco Giuccardini született és nevelkedett ott. Azt írja a könyvem (79-es kiadás), hogy egyenes ági leszármazottja él ma is a házban. Francesco Giuccardini ennek az igazán jellegzetes és fontos firenzei útnak névadója is. Firenzében annyi neves ember élt, hogy biztosan nem volt nehéz neveket találni az utcáknak. Sajnos képeim nincsenek..., illetve lehet, hogy vannak, de amikor arra jártam, még nem tudtam kik laktak bennük. Talán még sikerülni fog egyszer pótolni a hiányokat.
-
A lenti képek nem a fenn említett firenzei polgárok otthonairól készültek, csak néhány utcakép az Oltarno negyedben.
-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)