Francesco Sforza (1401-1466) és a többiek

-

Francesco Sforza (1401-1466) annak ellenére jutott nagyon magasra a katonai ranglétrán, hogy egy romagnai földműves, Giacomo Attendolo   törvénytelen fia volt. Attendolo idővel felvette a Sforza nevet, és nagy hadvezérként sok csatát nyert. Fia már Francesco Sforza néven 22 évesen került parancsnoki státuszba, miután apja a Pescara folyóba fulladt akkor, amikor egy harcostársát akarta kimenteni a folyóból.

Francesco Sforza a továbbiakban kitűnő hadvezérként szolgálta Nápolyt, Velencét, a pápát és bárkit, aki meg tudta fizetni a szolgálatait. A történelem úgy jellemezte őt,  

"Francesco nagyon magas volt és méltósággal viselkedett. Arckifejezése komoly, beszéde nyugodt, modora kellemes, egész jelleme herceghez illő. Korunkban ő látszott az egyetlen embernek, akit Fortuna a kegyeibe fogadott. Kiváló testi és szellemi képességekkel rendelkezett. Nagyon szép, magas rangú és erényes hölgyet vett feleségül, akitől nyolc gyermeke született (ezeken kívül volt tizenegy törvénytelen gyermeke is). Ritkán betegeskedett. Nem akadt, amit ne tudott volna megszerezni, ha nagyon vágyott rá."

-

Filippo Maria Visconti (1392-1477), a milánói herceg vonakodva bár, de odaadta leánya kezét az ifjú Francesco Sforzának, akinek ezáltal reményei lettek a milánói trónra. De apósa nem egyengette számára ezt az utat, sőt, még életében kijelölte az utódját, aki nem Francesco Sforza volt, hanem a nápolyi király. Még többen is aspiráltak a milánói trónra, amit végül id. Cosimo Medici, aki üzleti kapcsolatban állt Francesco Sforzával, oldott meg. Cosimo Medici a békével érvelt támogatottja elfogadására, mert ő tudta, hogy béke nélkül nincs kereskedelem, márpedig kereskedelem nélkül nincs élhető világ! Cosimo Medici érvei, ha nehezen is, de meggyőzték a vitázó feleket arról, hogy a béke az egyetlen járható út a boldoguláshoz. Nagy munkát fektettek a problémák megoldására, de a lényeg a híres  Agnolo Acciaiuoli,  a kiváló diplomata személyében volt, mert neki sikerült 1452-ben meggyőznie a hiúságáról híres francia királyt, hogy segítsen Firenzének és Milánónak, ha támadás érné a városokat.

A család nagyon sokadik leszármazottja Luchino Visconti (1906-1976), a híres olasz filmrendező.

Toalett használat

Nem elhanyagolható információ ez sem, mert nem pontosan úgy működik, ahogyan azt elképzeljük. Vannak természetesen Firenzében is nyilvános toalettek, de meg kell mondanom, ezt a lehetőséget nem igazán ajánlhatom senkinek. Hogy az a kevés nyilvános toalett miért olyan elhanyagolt, amilyen, annak valószínűleg oka van. Egy ok lehet például az, hogy Olaszországban se szeri, se száma a kisebb, nagyobb "bároknak", amik igazából olyanok, mint nálunk a presszók. Ezen bárokban ehetünk és ihatunk is, és ami itt fontos, kulturált körülmények között használhatjuk az illemhelyet!  Legcélszerűbb ha legalább egy-egy kávé, egy-egy üdítő elfogyasztásáig helyet foglalunk, és csak úgy mellékesen  használjuk a többnyire ragyogóan tiszta toalettet. Megpihenünk egy kicsit..., szükségünk is van erre egész napos "kulturálódásunk" mellett :-) 

A legfrekventáltabb, és talán emiatt nem is mondható igazán kulturáltnak, a Duomo közelében lévő illemhely .

-

Nem vagyok benne 100 %-ig biztos, de talán fogyasztás nélkül is lehet használni a bárok mosdóit..., legfeljebb csúnyán néznek. Mintha lenne erre egy megállapodás a várossal, mert hát nyilvános Toalett kevés van, és többnyire sajnos olyan is, amibe talán jobb nem bemenni. Hogy erről a helyiek, akiknek takarítaniuk kell vagy a turisták tehetnek, nem tudom..., de jobb őket elkerülni. 

.

Pietro Bembo (1470-1547)

 Pietro Bembo is fiatal korában Lorenzo Medici társaságához tartozott, kinek halála után Urbinóba került. Később a pápai udvarban a Medici származású X. Leo pápa titkáraként dolgozott mint bíboros. 

A pápa halála után visszatért szülővárosába, Velencébe, ahol megírta a Velencei köztársaság történtét 12 kötetben, amit 1513-ban fejezett be.

Biblioteca Laurenziana (San Lorenzo könyvtár) mint menedékhelye a kódexeknek és Michelangelónak

 

San Lorenzo könyvtár

1571-ben nyitották meg a könyvtárat.

Id. Cosimo Medici szenvedélyesen gyűjtötte a Medici palotában értékesnél értékesebb könyveit. Halála után utódai is folytatták a könyvek gyűjtését, fia, Piero és fóleg unokája, Lorenzo Medici is lelkes könyvgyűjtők voltak. Ezek a nagyon értékes könyvek akkor kerültek a San Marco kolostor védelmébe, amikor a Medici családot száműzték Firenzéből. Időközben szerencsésen Rómába is eljutottak a kódexek X. Leó pápa palotájába, amiket azután a veszély elmúltával az ugyancsak Medici házból származó VII. Kelemen pápa visszavitetett Firenzébe 1526-ban, miután  befejeződött az új könyvtár építése. Még éppen időben történt mindez, a  Sacco di Roma előtt.

Michelangelo Buonarroti (1475-1564) volt megbízva Firenzében a könyvtár megtervezésével és építési munkálatainak irányításával. Mind a könyvtárba vezető lépcső, mind a könyvtár és annak bútorzata is Michelangelo művészetét dicséri. De Michelangelónak nagy árat kellett fizetnie a Firenzében maradásáért, mert idővel Firenzében nagyon Medici ellenes hangulat lett, és ő nem tudott hová és hogyan menni, így ebben az épületben bújt meg. Bár a fentebb írottak alapján talán szerencséje is volt, hogy akkor nem tudott visszamenni Rómába, amikor is hatalmas pusztítást végeztek idegen, főleg spanyol katonák a  Sacco di Roma (1527) alkalmával. De amint lehetőség lett rá visszament Rómába, ahonnan már csak holtan került vissza Firenzébe Giorgio Vasari közreműködésével, aki gyakorlatilag elrabolta Rómából a tetemét. Firenzében temették el nagy pompával a Santa Croce templomban..., akár giccsesnek is mondható síremléke sajnos meglehetősen méltatlannak tűnik a nagy művészhez..., annál is inkább, mert köztudott volt, hogy ő maga a kétalakos Pieta szobrot szerette volna, ha a sírjára teszik.  Úgy tűnik, hogy túl értékes volt az a szobor erre a célra..., és hát lehet ebben valami igazság..., Michelangelo szobrai igencsak értékesek voltak már életében is, bár ő ebből nem sokat profitált. Élete jelentős részében szó szerint nyomorgott..., talán nem is anyagi okok miatt, hanem fanatikus munkabírása miatt nem jutott ideje az étkek beszerzésére és az evésre..., és gyakorlatilag semmilyen más élvezetre. Nőt még cselédként sem tartott a házában, nem volt róluk jó véleménnyel. 

Szerencsére az utókor értékelni tudta és tudja mindazt, amit ő alkotott, mint művésznek az ő neve cseng tán ma is a legszebben minden idők művészei között.

Can Grande della Scala, az ideális firenzei vezető

 A XIV. század itáliai uralkodói jól tudták azt, hogy uradalmuk szilárd alapja csak az lehet, hogy az adókat nem emelik gyakran, a nép terheit nem növelik a végtelenségig..., vagyis hogy a viszonylagos jólétben élő uradalom tagjai több adót is fizetnek számukra, mint azok, akik nem tudnak adót fizetni, mert egyszerűen nincs miből fizetnie. Az úr dolga volt, hogy ellássa alattvalóit olyan munkával, amiből, ha nem is busásan, de megélnek, és adót is tudnak neki fizetni. Vagyis egyszerűen megfogalmazva az okosabb  uralkodók tisztában voltak azzal, hogy ők járnak a legjobban, ha az alattvalóikat együttműködő emberként és nem rabszolgaként kezelik! Ahhoz, hogy az adók emelkedhessenek szükség volt arra, hogy az alattvalói többet és jobban dolgozzanak a munkájukért kapott megfelelő jövedelem elérésének reményében.

Can Grande della Scala (1291-1321) volt a korszak egyik legelismertebb uralkodója, aki tudta, hogy nem a nép teljes kizsigerelésével érhet el jó eredményeket, hanem a tisztességes foglalkoztatásukkal és megfizetésükkel. Na persze azért ez bizonyára nem volt ilyen szép, de nyilvánvaló, hogy egy éhezéstől gyenge jobbágy nem tudott úgy dolgozni, mint egy jóllakott, tehát kevesebbet termelt. Alapvető érdeke volt tehát a gazdának, hogy a körülötte lévő emberek elégedettek legyenek a sorsukkal, és ezzel az ő életét is kellemesebbé tegyék. Persze azért sajnos ez nem volt mindenkire vonatkoztatható, de valahol ennek a teljesen egyszerű tételnek a felismerése kellett, hogy ha jól bánnak az urak az alapvalókkal, akkor majd ők is jól járnak. Ez teljesen egyértelmű, hiszen a jóllakott és elégedett munkás többet termelt, mint az éhes és kétségbe esett.

"Nem az kell, hogy polgáraidnak ura légy, hanem hogy a haza atyja légy és polgáraidat úgy szeresd, mint gyermekeidet."

És hogy miket vártak el egy uralkodótól?:

"A fejedelem mindenről gondoskodjék, templomokat és nyilvános épületeket építtessen és tartson fenn, szárítsa ki a mocsarakat, a borra és gabonára őrködjék. Gyakoroljon továbbá szigorú igazságot...", 

De mindezt, és még számtalan kívánalmat csak viszonylag kevés uraság tartotta szem előtt. Nem volt bizony ez a korszak sem még erőszak és háborúskodás nélküli, sok volt a vitás helyzet és sok volt a nemtelen vita. És végül bizony sokan voltak, akik fizikai erővel próbáltak meg jogos és jogtalan igazuknak teret követelni. Voltak aztán törvényes és törvénytelen utódok szinte minden családban, így a háborúskodások mindennaposak voltak. 

Valójában nem is volt szilárd öröklési joggyakorlat..., a nagyobb családok megbuktatása a kisebb családok összefogásával természetesen ellenségességeket szült, de hát ez volt a rendszer..., és próbálkozásaik ellenére is a nagyhalak már akkor is és ott is többnyire bekapták a kishalakat.

Ünnepek Firenzében

 Firenze sok egyéb mellett arról is híres volt az egykori Itáliában, hogy sok ünnepe volt, és ezeket az ünnepeket komolyan át is élték.

Vannak olyan utazók, akik szeretnék az igen látványos firenzei ünnepeket átélni, ezért olyan időpontra időzítik a firenzei tartózkodásukat, amikor valami komolyabb ünnep is benne lehet a programjukban. És vannak akik meg direkt nem akarnak olyankor menni, mert jobban szeretik a hétköznapi Firenzét, mint az ünneplőset. Lehet válogatni igény szerint. 

Íme, a jelentősebb látványosságokkal bíró firenzei ünnepek listája:

január 26. Szent Zanobius ünnepe. A szent köré fonódó legendát szerint a Duomoból kihozott Zanobius teteme hozzáért egy fához, ami az érintéstől a januári hidegben kivirágzott. A Battistero mellé állítottak az esemény emlékére egy oszlopot, melyet virágokkal díszítenek a nevezetes napon és a szent ereklyéivel a körmenet élén  vonulnak a papok, míg a hívők követik őket.

.

március 23. Savonarola ünnepe. Savonarolát és két társát ezen a napon máglyahalállal kivégezték, és nem tudni mióta, de bizonyára jó ideje már misét mondanak érettük, és pálmaleveleket meg rózsaszirmokat szórnak arra a kerek bronzlapra a Palazzo Vecchio előtt, ami máglyájuk egykori helyét jelzi.

-

Húsvét! március, április. Ez az ünnep szinte minden évben más naptári napon van, de ekkor talán a legtöbb és legérdekesebb látványosságokban lehet részük az utazóknak. Ezt az időszakot a böjt előzi meg, így azután az ünneplés elég mozgalmas, és sok finom étel fogy. De a legizgalmasabb esemény húsvét vasárnap van, aminek neve olaszul "Lo skoppio del Carro", ami egy autó felrobbantását jelenti. De ahhoz, hogy ez az esemény megtörténjen egy galamb formájú rakétát kell meggyújtani. Ehhez a tűzcsiholáshoz állítólag a mai napig azokat a tűzcsiholókat használják, amiket Pazzino Pazzi hozott a jeruzsálemi Szent Sírból Firenzébe a XI. században történt első keresztesháborúból.

-

június 24. Keresztelő Szent János ünnepe. Ő Firenze városának védőszentje, gyertyákat, mécseseket gyújtanak emlékére. Ez a nap azonban sokkal ismertebb arról, hogy ekkor tartják azt a bizonyos "focimeccset" középkori "kosztümben" a Piazza della Signorián, amire bizony nagyon sok turista is kíváncsi. Külön látványosság az épületek fali kárpitokkal díszítése, melyek a Szent életéből való jeleneteket ábrázolnak.

-

augusztus 10. Szent Lőrinc ünnepe. Mint tudjuk, Szent Lőrincet roston égették meg..., és ezen a napon a pékek ünnepe van..., akik süteményeket készítenek a téren.

-

szeptember 7. Mária nap..., ehhez nem kell sok kommentár. Állítólag ilyenkor kivilágított hajókkal rendeznek felvonulást az Arnón. Szép lehet!

-

szeptember 29.  Madarak napja, vagyis madárvásár van a Porta Romanán és a madáridomítók is ekkor rendezik meg versenyeiket.

-

december 24., 25, 26 Karácsony, gyönyörűen kivilágított város, sok betlehemi jászol, valószínűleg vásári sokadalom. 

-

december 31. Természetesen Szilveszteri mulatságok. Állítólag van egy különlegesség, minden nőt, aki szeretné, megajándékoznak valami aprósággal ezen a napon a Palazzo Vecchióban. 

Lorenzo Medici mint az itáliai mérleg nyelve

 "... a Firenzei Köztársaság, hála Lorenzo nagy hírnevének, háborítatlanul élte mindennapjait. Az olasz uralkodók között béke honolt, és így, mivel határain kívül is mindenütt nyugalom volt, és otthon sem voltak zavargások, Firenze átadhatta magát a művészeteknek és a béke örömeinek. Firenze bevonzott messze földről érkező irodalmárokat, könyveket halmoztak fel, felékesítették a várost és felvirágoztatták a környező vidéket. Rövidre fogva: a város azoknak a művészeteknek és tevékenységeknek szentelte magát, melyek az emberek szemében oly boldognak tüntették fel azt a kort."  Scipio Ammirato 

-

Azért mindez nem volt ennyire egyszerű, de Lorenzo Medici érdemeit mindenki elismerte, és nagyon tisztelték. Annak ellenére, hogy nem volt katona, részt vett a csatákban, bátorította a katonákat, felügyelt mindenre.és ott volt a diadalok helyszínén is, amikor együtt ünnepelt a katonáival és városa polgáraival.