Az Arno áradásai

 Az Arnóval az évszázadok során gyakran voltak problémák, de kétség kívül 1966-ban volt a folyó történelmének legnagyobb áradása. A sárral kevert víz felért az Uffizi legfelsőbb szintjére is..., gondoljuk el, mi volt akkor a lakóházakban, mit kellett átélniük az ott lakóknak! A városban sok helyen ma is láthatóak azok a jelzések, amelyek mutatják most is az akkori állapotot. Azt, hogy mi kárt tettek a művészetnek, azt érzékeltetni sem lehet. A Via dei Neri és a Via San Remigio sarkánál  ma is látható a víz magasságának mértéke.

Ami szinte hihetetlennek tűnő tény, az az, hogy az Arno által  Firenzét ért hatalmas pusztítás kétszer következett be a történelemben, az egyik 1333 november 4.-én, a másik pedig 1966 november 4.-én..., mindkettő november 4.-én! A nagyobb pusztítás 1966-ban volt..., bár ez is már csak történelem, megtették akkor a szükségesnek látszó intézkedéseket..., de a természet gyakran kiszámíthatatlan. Az ember már többnyire  áldozatok nélkül is túléli a természet időnkénti "megmozdulásait, ellenállásait". 

Ugye tudjuk, hogy mi emberek vagyunk a "betolakodók", és nekünk, embereknek kell most már óvatosan bánni a természettel!


Christine de Lorainne (1565-1637)

 Christine de Lorainne

Lotharingiai Krisztina 10 éves korára teljesen árva lett, és Medici Katalin lett a gyámja. 

1589-ben kötött házasságot I. Ferdinando firenzei nagyherceggel, és 8 gyermekük született.

Nem Firenze téma, de megosztom, mert azt hiszem olyan igaz, hogy érdemes rajta elgondolkozni mindenkinek

"Az emberek elfelejtik amit mondasz és elfelejtik amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük." 

Carl William Buehner 

Arlotto a Gesu Pellegrinóban (Zarándok Jézus)

 Ez a kis templom, melynek neve "Gesu Pellegrino", a Via San Gallo és a Via degli Arazzieri sarkán található. Nincs benne sok szépség, de ott van egy jól ismert  síremlék, melyet egy Arlotto nevű firenzei tréfás kedvű plébános a saját sírjára talált ki a XV. században: 

"Ezt a sírboltot Arlotto plébános csinálta önmagának, és annak, aki még ide akar jutni."


Francesco de Medici (1541-1587), Ausztriai Johanna (1547-1578), Bianca Capello

 

Francesco de Medici (1541-1587), Ausztriai Johanna (1547-1578), Bianca Capello (1548-1587)

 Francesco de Medici  herceg, majd nagyherceg talán semmilyen tulajdonságával nem tudta kivívni az emberek szimpátiáját, nem látszott benne semmi, amiért kedvelni lehetett volna. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért különös volt, hogy életében komoly szerepe volt a szerelemnek.

Francesco 1565-ben nyilvánvalóan nem szerelmi házasságot kötött Ausztriai Johannával, de számára is nyitottak lettek a Habsburg ház hagyományai. Olyannyira közreműködött abban, hogy ifjú felesége jól érezze magát, hogy a Palazzo della Signoria falaira osztrák városok képeit festettette művészeivel..., de a hercegnőt ez sem igazán vígasztalta, sajnálatos módon nem tudta megszeretni sem a férjét, sem Firenzét. 

A hercegnő 6 nyelven beszélt, köztük magyarul is.  

A búbánatos nagyhercegnek idővel szeretője lett Bianca Capello, egy szép velencei asszony, akit nem tudtak szeretni és elfogadni a firenzei emberek.  Érdekes módon Bianca éppen a szerelmével menekült Firenzébe, de időközben Francesco nagyherceg meglátta Biancát, és beleszeretett. Megegyeztek a férjjel, aki megfelelő állást is kapott..., de végül a férjet meggyilkolták egy állítólagos utcai verekedésben. Francesco felesége, Johanna főhercegnő pedig 31 évesen gyermekágyi lázban halt meg..., így már nem állt senki az útjukban. 

1579-ben szerelmi házasságot kötöttek, de közös életük közös halálukkal végződött. 1587-ben egy vadászaton mindketten malária fertőzést kaptak..., bár nem zárható ki az sem, hogy mérgezés történt. Firenze városa mondhatni jól járt, utóda, Ferdinando nagyherceg végre igazán jó gazdája lett Firenzének.

Anatolij Demidov (Gyemidov) orosz herceg tere Firenzében

Érdekes, hogy Firenze egyik terét az orosz származású Anatolij Demidov hercegről nevezték el, kinek  Lorenzo Bartolini által alkotott emlékműve ma is látható azon a téren, ami a szibériai bányászathoz kötődik. Ez a fiatal herceg egy firenzei követ fiaként igazán jó küldötte volt népének, híres volt jótékonykodásáról, iskolákat is alapíttatott a szegény gyermekek számára. 


Judit és Holofernes - Donatello (1386-1466)

 Donatello talán legismertebb műve a Judit és Holofernes, amiben van erős korabeli politika is. Holofernes fejét levágja egy Judit nevezetű asszony..., Holofernesz kegyetlen zsarnok volt..., és ebben az esetben 1453-ban, ha nem is nyíltan, de Holofernészt a zsarnok Medicikkel azonosítják a firenzei polgárok. 

Bár az utókor nagyrabecsüli a Mediciket, de 1495-ben Firenze népe száműzte az akkor zsarnoknak kikiálltott Medici család tagjait. Nehéz igazságot hirdetni, de tény, hogy i mégiscsak a Medicik művészet iránti szeretete tette Firenzét igazán naggyá! Az ő jogosan, vagy jogtalanul szerzett vagyonuk jelentős részét, talán éppen bűneik enyhítése céljából, de jelentős mértékben jótékonyságra is használták. És hát el ne felejtsük, hogy milyen elánnal segítették az ifjú művészeket, hogy kibontakoztathassák művészetüket. A Medicik nélkül úgy gondolom, hogy Firenze egy mondhatni jelentéktelen városa lenne Olaszországnak, Európának.

Leonardo da Vinci (1452-1519)

 Bár megpróbálta, de Leonardo da Vinci számára már nem volt megfelelő terep Firenze, túl sokan voltak ott a "művészpalánták". Így azután, hogy "körülnézett Firenzében", ő inkább Milánóban kereste a sikert. Meg is találta, meg is kapta a Sforza családtól..., de én itt most leginkább firenzei művészekről írok néhány sort. Tény azonban az, hogy Leonardo da Vinci nem csak korának, hanem az egyetemes művészetnek is egyik legnagyobb, legsokoldalúbb művésze volt.

Michelangelo szerződése Domenico Ghirlandaiónál (1488)

"1488. A mai napon, április elsején, én, Lodovico de Leonardo di Buonarrotti kijelentem, hogy fiamat, Michelangelo Buonarrottit a következő 3 évre Domenico és Davide di Tommaso di Corrado keze alá adom a következő kikötésekkel és feltételekkel: az említett Michelangelo a fentebb megszabott idő alatt köteles a nevezett mesterek mellett festészetet tanulni, s a mondott foglalkozást kell űznie, s mindent meg kell tennie, amit a fent nevezett mesterek parancsolnak neki." 

ugyanakkor:

"Domenico és Davide di Tommaso di Corrado a szóban forgó három esztendő alatt kötelesek fiamnak huszonnégy aranyforintot fizetni: az első évben hatot, a másodikban nyolcat, a harmadikban tizet."




Oratorio dei Buonomini di San Martino, Dante szülőháza ma már nem látható

 

Oratorio dei Buonomini di San Martino

A templom, aminek közelében volt Dante szülőháza, és ahol Dante először meglátta Beatricét, élete nagy szerelmét. 



SAJNOS AZT KELL ÉSZREVENNEM, HOGY FURCSA DOLGOK TÖRTÉNNEK ITT MOSTANÁBAN!

Amikor megírok egy bejegyzést, akkor el is olvasom természetesen, de később, ha újra ránézek, gyakran már nem pontosan ugyanazt a szöveget találom! Azok a szövegek felismerhetőek arról, hogy többnyire nem magyarosan, hanem hibásan vannak írva!

A baj az, hogy olykor teljesen más szövegeket látok, mint amit én írtam! Nekem fogalmam sincs, hogy ez miért van, de így az egész munkám mondhatni hiteltelen. 

Ha van valaki, aki tapasztalt hasonlót, vagy főleg aki tudja, hogy miért van ez a jelenség, és még inkább, tud-e segíteni, akkor kérem, hogy szóljon (heyek.andrea@gmail.com)



Palazzo Altoviti - Fintor palota (Borgo degli Albizi 18)

 Az épület homlokzatán van több olyan dombormű, amelyek szándékosan csúnyának készültek, csúnyának mondhatóak. Innen van a cím is, Fintor palota (Palazzo Visacci), ahol az épület homlokzatán Dante, Petrarca, Marsilio Ficino, Boccaccio, Amerigo Vespucci és mások vicces képmását láthatjuk. 

Firenze palotáinak néhánya, és ha megtaláltam, akkor annak címei

 

Arciconfraternita della Misericordia, az Irgalmasság székháza, a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága1880

1576 óta fekete csuklyás, fekete köpenyes emberek járták a várost és segítették az elesetteket, rászorulókat a közép és reneszánsz korban..., ha ma már nem is hordanak csuklyát, de a feladatuk ma is ugyanaz, segíteni a rászorulóknak! Gondoznak, segítenek, szállítanak..., mindezt ma is teljes inkognitóban, arcukat eltakarva...., és tulajdonképpen ezen firenzei példa adta Florance Nightingalenek a Nemzetközi vöröskereszt megalapítását 1880-ban.

"A vöröskeresztes mozgalom ötlete Jean-Henri Dunant svájci üzletembertől származik, aki 1859-ben megszervezte a solferinói csatatérről, a környező lakosság segítségével, a csatatéren maradt sebesültek ellátását. Látta, ahogyan a csata végén, napnyugta után a skapuláréjukon vörös színű keresztet viselő kamilliánus szerzetesek ellátják a sebesülteket és eltemetik az elhunytakat.[4][5] 1863-ban megalakította az Ötök Bizottságát, amelyből 1880-ban fejlődött ki a  Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága.[6] "

Kongresszusi palota (Palazzo dei Congressi )

 Egy négy utcával határolt nagy park közepén van maga az antik stílusban épült Kongresszusi palota mely kertnek bejárata a Via Valfonda felől van. 1964-ben építették, de később, az épület modernizálásánál hozzáépítettek egy hatalmas előadótermet, amelyben 1200 személy is elfér.

-









Buonomini San Martino oratorio (Dante és Beatrice)

Buonomini San Martino oratorio 

-

Dante Alighieri (1265-1321) és Gemma Donati (1265-1333) "úgy ismerték meg egymást", hogy mindketten  itt laktak ehhez a templomhoz közel, látták egymást, de állítólag soha nem beszéltek egymással! 
A templom mostanában már nem látogatható.