Caraffa, Antonio gróf (1646-1693), I. Lipót

 Antonio Caraffa olasz származású gróf  volt a Habsburgok szolgálatában, akinek az volt a feladata, hogy felszámolja a kurucok uralmát Felső-Magyarországon. 

1687-ben a jelentős vagyonnal rendelkező polgárok és nemesek ellen emelt többnyire koholt vádat Caraffa azért, hogy vagyonukat lefoglalhassa. Sokakat kivégeztek azokból, akik nem tudtak fizetni az életükért, a nagyon gazdagoktól pedig nagyon magas váltságdíjat követeltek .

Munkács vára Zrinyi Ilona tulajdona volt, 1688-ban elvették tőle.

Miután kifosztották a várakat és az ott élő embereket, akiknek nem volt már nekik mit odaadni, azokat többnyire megölték, és mindezek után még örökös királynak is kikiáltották a kegyetlen I. Lipótot.


AZ ÉN FIRENZÉM!

 

" Beszélni akarok a Mars hadisten jegyében alapított toscanai nemes városról:

kettéosztja és gazdaggá teszi őt, termékenyítve környékét, egy édesvizű királyi folyó, gonosz szelektől védett völgyben fekszik az enyhe éghajlatú, dús gyümölcsökben bővelkedő város; büszke és harcias polgárok lakják, összeharácsolt javakban gazdagok, hatalmuk miatt szomszédaik inkább félik, mint kedvelik őket. Ez a Firenze népes város, polgárai erényesek, asszonyai szépek, épületeinél pompásabbat nem találni Itália más tájain... S minekutána a polgárok széthúzása miatt kezdettől fogva sok rossz keletkezett a mondott városban, végül is nagy viszály támadt, amely megosztotta a lakosságot; s ők két pártra szakadva pusztították egymást..."

-
Részlet Dino Compagni krónikájából az ő idejében történt dolgokról.
-


Első firenzei utazásom előtt izgatottan kerestem azon emberek társaságát, akik már jártak ebben a városban, de sajnos nem nagyon találkoztam olyanokkal, akiken igazi, őszinte lelkesedést láttam volna. Csodálkoztam, hiszen én az előzetes ismerkedés alapján úgy gondoltam, hogy Firenze a csodák csodája. Nem hittem nekik, gondoltam, na majd én megtalálom, amit kell…, de talán magam is némi csalódottságot éreztem első találkozásunk után. Ám másokkal ellentétben nem akartam ebbe belenyugodni és még nagyobb elszántsággal igyekeztem megfejteni a titkot. Sok könyvet elolvastam, főleg művészek életéről, akik, bár persze az író szavaival, de határtalan büszkeséggel és szeretettel viseltettek városuk iránt.
-  
Második Firenzei utazásunk alkalmával, egy kora reggeli sétán sikerült végre nekem is  megtalálnom a „magam Firenzéjét”! A középkori városrészbe indultam, közben figyeltem a még részben alvó városban munkába, vásárolni siető, kutyát sétáltató firenzeieket, a szűk utcák csendjében a cipők sarkának kopogását, a hihetetlenül zöld Arno fölül felszálló pára után a vizében tükröződő part menti házakat. Frances Mayes „Napsütötte Toszkána” című önéletrajzi írásában (melyet ezúton nagy szeretettel ajánlok!) az alábbi sorokat írta azután, hogy egy időre elvesztette Firenze iránti rajongását, majd néhány meghitt pillanat után visszakapta: „Talán mások is megtalálják Firenzében a maguk helyét, a maguk pillanatát még nyáron is, amikor a város néhány félórára ismét önmaga lehet” (244.o.). Ezeket a sorokat utólag olvastam, de úgy érzem, én azon az Arnó parti reggelen találtam meg a magam Firenzéjét!
-
A reggeli nyugalmon túl nagyon fontos volt számomra felfedezni Firenze "zöld" oldalát, és itt nem csak a földrajzi értelemben vett Arnón túli városrészre gondolok. Lehetnek a házakkal sűrűn beépített másik oldalon is ilyen jellegű élményeink pl. a kolostorkertekben, vagy sétálva a körúti fasorok alatt, a Cascine parkban, netán a városi arborétumban, vagy esetleg a több sávos  sugárút közepén lévő csodás kis angol temetőben. Termő banánfát is láttam egyszer a Via SS. Apostolin..., igaz, szerencsém volt, mert éppen nyitva volt egy kaput, amikor arra jártam.
 
Természetesen az Arnón túli városrészben a Boboli kert, a Bardini kert, a Michelangelo tér alatti Viale Poggi, vagy a tér mellett lévő hatalmas íriszkertben is maradandó természetközeli élményekben lehet részünk. És akkor a San Miniato templom  környékéről még nem is szóltam, a mögötte lévő temető..., és azon túl is, hogy csak sétálgatunk az itt is fasorokkal szegélyezett sugárutakon. És ott van még egy fiesolei kirándulás lehetősége is..., ha még jó kondiban vagyunk, akár gyalogosan!

Fontos információnak tartom, hogy valóban egyszerű, de az átlagnál valamivel felkészültebb turistaként kezdtem ennek a blognak a megírásába. Eleinte voltak aggályaim, hogy milyen „jogon” kívánok bárkit befolyásolni, hiszen nem vagyok sem építész, sem történész, sem művészettörténész, sem idegenvezető, sem akármi. De aztán rájöttem, hogy ők elfogultak lehetnek bizonyos irányokba, míg én a magam által tapasztalt és az általuk megírt információkból igyekeztem kiszűrni a közérdeklődésre leginkább számot tarthatókat magam és mások okulására.
Szerencsém van, hogy relatív sok időt és energiát fektethettem ennek a csodálatos kis városnak a megismerésébe itthon és a helyszínen is, és úgy érzem, nem tarthatom meg csak magamnak a szerzett információkat!

Az érzések, amelyekről írok, sajátok, a tapasztalatok kb. 80 %-a is az, majdnem minden megtörtént velem, ha nem is egy utazás alkalmával, és nem is abban a sorrendben. De ahová nem jutottam még el, arról is írok, hogy átfogó legyen ez az elképzelt utazás..., na meg remélve a majdani megismerést!

Persze tisztában vagyok azzal, hogy az általam előirányzott 7 teljes Firenzében töltendő nap kevesek számára elérhető, mások számára meg talán kevés, de válogatni is talán könnyebb lesz ennyi információ és ennyi kép közül. Apropó képek: kb. a 80 százalékuk saját kép, sajnos az időjárás és a napszakok, valamint a tehetségem és a felszerelésem erősen befolyásolhatták minőségüket, de a lényeg az rajtuk van. Az első két firenzei utazásomnál még nem volt digitális fényképezőgépem, így az akkor látott dolgokat néhol kedves barátoktól kért, vagy a neten talált képekkel pótoltam. A harmadik utazásnál fényképezőgépem ugyan már volt és az átlagosnál jóval több képet készítettem vele, de akkor arra még nem gondoltam, hogy ezt a blogot valaha is megcsinálom, így főleg a már általam is jól ismert belvárosi részekről viszonylag kevés kép készült. Mégis talán éppen a sok olyan kép, amiket ritkán, vagy némelyiket sehol nem látni az úti könyvekben vagy akár az interneten, azok késztettek leginkább arra, hogy hozzákezdjek ehhez az írásomhoz. Természetesen leginkább azokat képeimet, információimat szeretném megmutatni, vallom, hogy a szerethető Firenzének ezek a részek legalább olyan fontos elemei, mint a belváros.

Az idő még nehezebb tényező, sok idő lenne szükséges a város felületes megismeréséhez is, pedig kicsi város, gyalogosan bejárható. A legnagyobb probléma viszont az, hogy az ideálisnak tartható időrendi városnézés nem igazán megoldható, mivel az egyes épületek az évek során nagy változásokon mentek keresztül. Pl. ott van a Bargello, amiben most múzeum van. Maga az épület a lehető legjobb példája a középkori épületeknek, de már vannak abban is átalakítások. Olyan múzeum van ebben az épületben, ami egyedülállóan foglalja össze Firenze szobrászatát minden stílust bemutatóan a manierizmussal bezáróan, így az egész épület több száz évet ölel át. És így van ez az Uffizinél, az Accademiánál, a Palazzo della Signoriánál, melyből idővel Palazzo Vecchio lett..., a kettő nagyjából csak burkában ugyanaz. És így van ez a templomokban is, hiszen azokba is folyamatosan kerültek új dolgok, voltak átalakítások. Csak aki ott él, és ráadásul ingyen látogathatja a múzeumokat, csak az engedheti meg magának az "elkövetési" sorrend betartását. Szóval felül kell emelkedni ezen a problémán és földrajzi szempontok alapján érdemes bejárni a várost. Én is erre törekedtem, és azért tárom elétek blogom menetrendjét, hogy annak betartásával időt és felesleges fáradtságot lehessen megspórolni. De sajnos a zárva tartási idők bekavarhatnak a leggondosabban eltervezett menetrendekbe is, így az esetleges visszatérésekre is kell időt szánni.

Sok festőt, szobrászt, építészt megemlítek, kiknek munkáit és angol nyelvű életrajzukat az internet Webgalériájában (WGA) meg is tekinthetjük. Alkotásaik rövid bemutatásánál az ott található képeket használtam fel legtöbbször, még ha volt is saját, mert a megvilágítás ritkán felel meg erre a célra egy templomban.

A linkekben írt "tények" különböző forrásokból lettek ismeretesek számomra, könyvekből, útleírásokból, de gyakran az is internetről. Tudni kell, hogy kevés olyan információ van abból a nevezetes időszakból, ami biztos, és ritka az olyan információ is, ami akár kétszer pont ugyanúgy fordul elő. Én általában minimum két azonosság esetén kezdem komolyan venni a dolgot, de ha hitelesnek tűnik az informátor, akkor néha elsőre is hiszek neki más információ ellenében. Mégis sokszor vagyok bajban, hogy ha csak egy komoly tévedést is látok, akkor a továbbiakban mennyire tekinthetem hitelesnek az írót. De rájöttem, hogy végül is nem annyira fontos, hogy minden szó igaz legyen, a fontos az, hogy legyen egy elképzelésünk a város történelméről, művészeinek, közismert és hétköznapi embereinek korabeli életéről, és ezen információk köré építsük fel a magunk Firenzéjét, amit majd szeretni tudunk! Én úgy gondolom, aki nem ismer valakit és valamit, azt természetesen nem is szeretheti, legjobb esetben közömbös lehet iránta. Természetesen vannak olyanok, akik maguk szeretik kialakítani a véleményüket, ezért ha ránéznek mondjuk egy szoborra, akkor nem akarják, hogy befolyásolja a véleményüket bármilyen más háttér információ. Ők akkor és ott „csak” egy művészeti alkotást látnak és ez elég nekik véleményük megalkotásához…, irigylésre méltó emberek! Legtöbbünknek azonban ennyi nem elég ahhoz, hogy a mű megfelelő szinten hasson ránk, hogy megmaradjon emlékezetünkben ahhoz több információra van szükségünk. Ebben szeretnék én személyes és összegyűjtött információimmal segítséget nyújtani.
-
De talán ennél is nagyobb cél vezérelt azzal, hogy olyan, kevesek által ismert részeit is megmutassam ennek a titokzatos városnak, amiknek látása nekem nagyon nagy élményt okozott, és remélem leírásom után mások is kedvet kapnak megismerésükre. Az olyan százezerszer leírt dolgoknál, mint pl. a Dóm, én is kicsit kínlódok, hogy mit is írjak le a rengeteg, sokszor elcsépelt, de mégis kihagyhatatlannak tűnő információkból.
-
És persze nem csak ilyen önzetlen célok vezéreltek..., olyan sok mindent és sokféle információt képtelen vagyok megjegyezni, amiket az évek során olvastam, láttam, érzékeltem, hogy szeretném őket rendszerezni és a magam számára is elérhetővé tenni mielőtt a feledés homályába kerülnek. Ráadásul még remélhetően igen jól is fogok szórakozni az elkövetkező hetekben, hónapokban, talán években! Ez az egész szinte fel fog érni egy utazással!
Most ennyi, de azért is jó ez a blog forma, mert ha még eszembe jut valami fontos, utólag beírhatom.
-
Eszembe jutott máris valami személyes gondolat a várossal kapcsolatban. Domenico Ghirlandaio műveivel foglalkoztam mostanában elég sokat, és elkezdtem komolyan törni a fejemet azon, miért is éppen ő és éppen Giorgio Vasari a számomra legkedveltebb művészei Firenzének? Ez azért is kérdés, mert valahogy őket nem tartják túl sokra a művészettörténészek és egyéb szakértők, és úgy általában az utókor. Nekik kettejüknek például nem is jutott szobor az Uffizi szoborparkjában..., és vajon nekem mégis miért olyan élvezetes ez a munka, amikor éppen velük foglalkozom? Persze tudom, biztos azért, mert nem vagyok szakértője a festészetnek, a szobrászatnak..., de legtöbben nem vagyunk azok, a turisták általában nem azok, csak műkedvelők. Aztán egyszer csak megvilágosodtam: azért lehet ez így, mert én nem elsősorban a művészetet szeretem, hanem Firenzét! Márpedig ha alaposan belegondolunk, ez a két személy tette a legtöbbet az egykori Firenze emlékének megismeréséért! Az egyik az ecsetjével, a másik a tollával! Domenico Ghirlandaio megfestette a korszak jelentősebb személyeit, épületeit, Giorgio Vasari  pedig azon túl, hogy ő is festőművész volt, megírta a reneszánsz korszak nagy művészeinek élettörténetét.
Ghirlandaio rövid életében hihetetlenül sokat festett, és festményei nem "csak" gyönyörködtetni akartak, hanem rendkívül értékes munkák a korszak építészeti állapotának, berendezési tárgyainak, öltözködési kultúrájának és nem utolsó sorban fontos személyeinek a megismerésében, láttatásában. Lehet ennél jobban bizonyítani a városa iránti szeretetét és tiszteletét?
Vasarinál pedig az Uffizit és egyéb festői és építészeti munkáit ne is vegyük figyelembe, de az életéből vajon hány évet áldozott a kor lehetőségei mellett végigjárni annak a több mint 150 művésznek az életútját, és  megírni róluk páratlanul értékes könyvét?  Lehet ennél jobban bizonyítani a reneszánsz művészek iránti szeretetét és tiszteletét?
-
De nekik nem jutott szobor a várostól! :-(
 
-
Ezen elgondolkozva eszembe jutott még valami: vajon bármely történelmi időben mindenkinek, ideológiától, pártállástól függetlenül bárkinek állítanak szobrot? És bizony, mind Ghirlandaiomind később Giorgio Vasari is igencsak elkötelezett művészei voltak a Mediciknek, és talán az a korszak, amikor azokat a szobrokat állították, már nem feltétlenül az ő dicsőségüket volt hivatott hirdetni!? Persze biztos voltak a kiállítottak között Medici lekötelezettek is, mint pl. Michelangelo, de azért őt tényleg nem lehetett volna kihagyni a sorból, és voltak olyanok is, akik semmi érdemlegeset nem tettek a városért, mint pl. Leonardo da Vinci..., de hát őt sem lehetett kihagyni, hiszen hatalmas művész volt..., de neki kicsi volt Firenze és nagy volt a konkurencia. Jobban megnézve van köztük Medici is..., az "öreg" Cosimo, más néven a "Haza Atyja" ... hát nem tudom miként válogattak a város legutolsó urai, a Lotharingiai család tagjai, mert ők állíttatták azokat a szobrokat. 
-
De van nekem még egy hősöm Firenzében, mind között tán a legkedvesebb! Ő volt az, aki abban a korban élt, amikor ezek a szobrok készültek, és ő Giuseppe Poggiaki ugyancsak fantasztikus ember, fantasztikus építész, fantasztikus művész volt, aki úgymond "rendbe tette" a XIX. századi Firenzét. Gyakorlatilag abban a Firenzében, amit most láthatunk, amit most élvezhetünk, az ő nagyon-nagyon áldozatos munkája van. Megtett mindent azért, hogy élhetővé és biztonságossá tegye imádott városát. Leglátványosabb része ennek a munkának a város körgyűrűje, ami lehetővé teszi a városlakóknak és az utazóknak a megfelelő közlekedést a mai napig is, holott Poggi óta is eltelt már több, mint egy évszázad, és a Firenzébe utazók száma is inkább csak növekszik, mintsem csökkenne. Leghálásabbak azonban a Piazzale Michelangelón lehetünk neki a város kényelmes nézegetése közben, tudva, hogy az általa létrehozott Viale Poggin könnyedén le-fel sétálhatunk az Arnó partja és a Michelangelo tér között. De ha nem akarunk gyalogolni, akkor buszra ülünk, és az általa kialakított Arnón túli dombokon lévő utakon busszal is eljuthatunk a város fölé magasló Michelangelo térre. Santa Maria Novella pályaudvartól indulnak a buszok, de persze útközben is fel lehet szállni ha találunk buszmegállót. Jegyeket előre lehet venni trafikokban, pályaudvarokon, bárokban, szükség esetén a buszsofőrnél is, ahol valamivel drágább. 
-
Akkor hát kezdődjön az én nagyrészt megélt, de kisrészt számomra is csak képzeletbeli firenzei álomutazásom!
-

Caracalla római császár (188-217)

Caracalla római császár mindösszesen 29 évet élt, amiből 6 évig volt császár, de személyének ismerete az utókor számára a legismertebb római császárok között található. Ennek oka talán az volt, hogy mint egykori katona jól ismerte ő is a birodalmát, és személye már korán ismerté vált. 

I.sz.212-ben a birodalom majd minden szabad lakójának megadta Caracalla császár a római polgárjogot. Ez azért nem csak jótétemény volt, hanem előrelátás is, hiszen így Róma iránti hűségüket is biztosítva látta..., na meg az adófizetés mennyisége is fontos volt számára. Közismert, hogy Caracalla császár idejében sok fürdő épült Rómában, ami ismét főleg a hétköznapi emberek komfortérzetét és helyben maradását is fokozta.

Katona császár volt ízzig-vérig, de elég kevés ideje volt elrendezni a dolgokat. Katonaként bejárta majd az egész birodalmat és hatalomra jutása után szinte mindenkinek megadta a római polgárjogot, amivel az adójövedelmeket lehetett gyarapítani. 

Volt még egy nagyon fontos intézkedése, talán a legfontosabb, Róma lakói számára sok fürdőt építtetett, amellyel tán a polgárok tisztaságával együtt járt a járványok  csökkenése is. Habár ez inkább fordíva szokott működni, de ebben az esetben bevált.



Antonio Canova (1757-1822)

A mondhatni közismert itáliai művész munkásságát a klasszicizmus jellemzi. Kezdetben barokk stílusban dolgozott, de még messzebb menve a valóságtól az antik művészetet választotta kicsit "modernizált" jelleggel. Szobrai, síremlékei igazi művészeti alkotások, melyek többnyire nem  "akárkiket" ábrázoltak, hanem  "valakik" voltak.

Magyar megrendelése is volt, méghozzá nem mástól, mint Széchenyi Istvántól!

I. Bajazid török szultán (1354-1403) Rigómezei csata (1389) Nikápolyi csata (1402) II. Bajazid szultán (1447-1512)Zsigmond király (

 

I.Bajazid szultán (1354-1403) meghódította Szerbiát a híres Rigómezei csatában (1389).

A "Nikápolyi csatában" (1402) nagy vereséget mért Zsigmond magyar király keresztes katonáira.

Az "Ankarai csatában" Zsigmond magyar király Timur Lenk fogságába került, ahol meg is halt 1512-ben.

II. Bajazid szultán (1447-1512) Zsigmond király keresztes katonáit verte le.

7+1 napos firenzei-fiesolei program

 

Az általam összeállított 7 napos firenzei program + 1 nap Fiesole

0. nap / 1   Megérkezés a Michelangelo térre
0. nap / 2   Alkonyat az Arnónál

1. nap / 1   Firenze korán reggel 1-2 óra
1. nap / 2   Firenze szíve 3-4 óra
1. nap / 3   Firenze központja 3-4 óra
1. nap / 4   Séta a Ponte Vecchióig 1 óra

2. nap / 1   Nyugati városrész 
                  Palazzo Davanzatti 3 óra
2. nap / 2   A Piazza Santa Trinitáig 1 1/2 óra
2. nap / 3   A Santa Maria Novelláig 4 óra

3. nap / 1   Keleti városrész
                  Piazza del Duomótól a Bargellóig 3 1/2 óra
3. nap / 2   Piazza di San Firenzétől az S.M. Maddalena de'Pazziig 5-6 óra

4. nap / 1   Látogatás az Uffiziban 3-4 óra
4. nap / 2   Íriszkert, San Miniato al Monte 2-4 óra

5. nap / 1  Északi városrész
                 San Lorenzo negyed 4 óra
5. nap / 2  San Marco és az Accademia 4 óra
5. nap / 3  Piazza della S.S, Annunciata látnivalói 3 óra

6. nap / 1   Arnón túli városrész
                  San Fredianótól a Santa Felicitáig        3 óra     
6. nap / 2   Palazzo Pitti, Boboli, Fortezza,  4-5 óra
       vagy   Giardini és Museo Bardini 3-4 óra

7. nap / 1   Séta a belváros körül 7-8 óra

8. nap        Fiesole 5-7 óra és esti búcsú Firenzétől

Ambrus milánói püspök tabernaculuma.

Az Ambrus nevű milánói püspök kisméreű szobra a Piazza San Ambrogio egyik házának sarkán egy tabernaculumban látható. Firenze arról híres, hogy kevés olyan utcája van, ahol ne lenne valami érdekes lánivaló, melyek gyakorta tabernaculumokban vannak.  Ez talán igazi firenzei szokás, emlékezeem szerin máshol nem láttam ilyeneket.




 

Aurelianus Lucius Domitius (214-275)

 Nem nagyon tudni, hogy az illir származású fiatalember, Aurelianus Lucius Domitius, hogyan tette minden családi előny nélkül azt, hogy a történelmi távlatban a legjobb császárok közé került a római birodalomban. Kifejezetten szegény sorból jutott fel a ranglétrán, és a nagy Római birodalom "dicsőséges helyreállítójává" lett! Megvédte a birodalom határait, leverte a lázadásokat, növelte a gazdaságokat, pénzreformot hajtott végre.                                                                    

"A földkerekség helyreállítója"  - azaz a római birodalom helyreállítójának tartották, hiszen megvédte a határokat, legyőzte a lázadásokat, pénzreformot hajtott végre amivel a gazdaság helyzetét megjavította.

Villa di Carreggi

 A friss levegőre és nyugalomra vágyó Medicik leginkább ebbe a villába mentek pihenési célból. Ez oly annyira igaz, hogy mostanában már 

Casino di San Marco, vagy Casino Mediceo

 Talán kicsit meglepő, hogy a Via Cavour 63 számú szépséges palota, a "Casino di Mediceo", "házacska" néven közismert Firenzében. A megfejtés az lehet, hogy valamikor nagyon régen talán tényleg "házacska" volt, és rajtamaradt e név az épület növekedése ellenére. Maga a Casino szó azt jelentette akkoriban kerti lak, villaépület..., vagyis a Casino Mediceo egyszerű kerti lak volt. Ezt az épületet Bernardo Buontalenti tervezte I. Ferencnek amolyan "félrevonuló" épületként főként pihenés céljából.


Tabernaculum, Ambrus püspök tabernaculuma, Piazza San Ambrogio, Andrea del Verrocchio

 A Piazza S.Ambrogio egyik házának sarkán egy gyönyörű tabernaculumban látható Ambrus püspök kisméretű emléke..., Firenzében  kevés olyan utca van, amelyikben nem lenne valami érdekes látnivaló..., melyek gyakorta tabernákulumokban  vannak. Ez talán igazi firenzei különlegesség, nem tudok arról, hogy más városokban, országokban is lenne ilyesmi. De főként nem csak díszek ezek a tabernaculumok, hanem az akkoriban még nem lévő közvilágítás szerepét voltak szolgálni tájékozási pontokként.


-

Andrea del Verrocchio

Simonetta Cattaneo Vespucci (1453-1476)

 Simonetta Cattaneo Vespucci egy gyönyörű fiatal hölgy volt  Itáliában, akibe sokan mások között Botticelli is nagyon szerelmes volt. Arról nem tudni, hogy a szerelmük kiteljesülhetett volna, mert hát a hölgy férjezett volt,  és a férj nagyon vigyázta a feleségét..., de olyan hírek is voltak róla, hogy féltékeny férje megölte Simonettát. Az tény, hogy a gyönyörű Simonetta Cattaneo Vespucci mindössze 23 évet élt, ám így is a "halhatatlanok" táborába tarozik, emléke tán örökké élni fog. Igaz, nem voltak különösebb erényei, de szépsége, amit több művész is megörökített, ma is látható Firenze múzeumaiban.  

 Ambrogio Traversani

Firenzei zsinat 1439

"Örvendjen az ég, és ujjongjon a Föld, mert leomlott a fal, amely elválaszota a nyugati és a keleti egyházat. A béke és az egyetértés visszatért!"

"Parnevű" szó jelenése

Manapság már nem igazán használatos a "parnevű" szó, de a Medicik korában mondhatni a "megfelelő személy" bélyeg jegye volt a társadalomban. 

Egy neves firenzei kereskedő úgy fogalmazta meg a társadalom számára ennek a szónak a jelentését: "Senki sem   tud könnyen becsületre és hírnévre szert tenni pusztán erényei révén, de a szegénység árnyékba borítja az erényt, ismeretlenségbe és sötét nyomorúságba dönti!"..., talán úgy is mondhatjuk, hogy jelentéktelenné, láthatalanná válik.  


Niccolo da Uzzano, id.Cosimo Medici elleni merénylet

 Niccolo da Uzzano Firenze egyik legjobban tisztelt államférfija volt, és ő volt az a kiválasztott ember a Cosimo de Medici elleni merénylet előkészítésében, kinek támogatásában bíztak. Niccolo fogadta otthonában a hozzá tanácsokért menő néhány embert, de sosem állt teljes egészében a pártjukra, legfeljebb tanácsokkal segítette őket.

Medicik családfája 1360 - 1743 (az egyik a sok közül)

Az egykoron Firenzében élő Medici család  első, már igazán ismert tagja Giovanni di Bicci volt, aki 1360-ban született, míg a család utolsó tagja Gian Gastone  1743-ban halt meg

Nem sok olyan uralkodó család lehetett az évszázadok során, akik ilyen sokáig hatalmon voltak mondhatni egyszerű polgárként, majd hercegként, majd nagyhercegként, majd fejedelemként, majd nagyfejedelemként..., és akik ilyen sokáig többnyire jó gazdái voltak a többnyire virágzó Firenzének! Amikor én is elkezdtem foglalkozni velük komolyabban, akkor elég nehéznek tűnő feladatnak látszott, de tény, hogy életem egyik legkellemesebb "játéka" volt "a szálak kibogozása". Azért írtam, hogy "játék", mert hát csak úgy kedvet kaptam arra, hogy jobban megismerjem a várost és egykori gazdáit, a Mediciket. Nagy öröm volt számomra estéről estére keresni a sok-sok keresni valót róluk úgy, hogy amatőr vagyok, csak a család iránti kíváncsiság vezette a gondolataimat. Tény az, hogy nem egy tudományos munka amit írok, de vagyunk sokan amatőrök, akik kíváncsiak a múlt izgalmas eseményeire talán komolyabban is, mint ahogyan az iskolában tanultuk. De természetesen ez a kíváncsíság adta az alapot már arra, hogy jegyzeteljek bizonyos dolgokat..., meg hogy mind többet és többen akarjak tudni róluk. Mondhatom, hogy a "nap fénypontja" az, amikor leülök a számítógéphez, és ott vagyok lélekben, ahol olykor leginkább lenni szeretnék. Na meg persze  az is inspirál, hogy sokan kíváncsiak arra, amiket írok, utazni készülők vagy otthoni olvasók..., mind kedves barátaim ebben a nagyon kellemes témában. 

Tán a legrészletesebb Medici családfa

Villa di Careggi Fiesoléban

 

Villa di Careggi

Autó híján a 14-es autóbusszal juthatunk el a talán legszebb Medici villához. Az "alapépület" a XIV. században épült, de a Medici család számára Michelozzo alaposan átformázta, ami azonban egyáltalán nem változtatta meg az épület erőd jellegét. De az épületnek szomorú története is van, mert amikor a Mediciket száműzték Firenzéből, akkor felgyújtották. Sok-sok év után I. Cosimo Medici nagyherceg tetette rendbe az épületet, melyet azután Pontormo és Bronzino freskóival díszítettek.

De aki a legjobban szerette azt a helyet, az Lorenzo de Medici volt, kedvelt művészei, tudósai  és barátai között érezte a legjobban magát. Id. Cosimo Medici és unokája, Lorenzo Medici is ebben a palotában halt meg. 

Látogatható a villa, de csak belépési engedéllyel, hiszen régóta  kórházként működik, melynek neve Santa Maria Nuova, címe Piazza Santa Maria Nuova.

Piero di Cosimo (1462-1521)

 Piero di Cosimo

Chiesa di San Francesco (Fiesole)

 A Fiesoléban lévő San Francesco templom egy etruszk fellegvár alapjaira épült a középkorban, de azóta már jelentős változások lettek küllemén, amik némileg befolyásolták eredetiségét. A régi templomokat természetesen restaurálni kell időnként, de nem mindegy, hogy azt milyen színvonalon teszik.  Én nem értek persze hozzá, de voltak számosan szakemberek, akik nem voltak teljesen elégedettek az eredménnyel. 

A templom épület egyhajós, gótikus stílusban épült a XIV-XV. században, és van néhány gyönyörű festménye. Az itt dolgozó művészek nevei nem hangzanak nagyon fényesen, de nagy művészek voltak ők is.

- "Angyali üdvözlet", főoltáron lévő mű Raffaellino del Garbo festménye

- "Szent Katalin eljegyzése",  ismeretlen festő 

- "Keresztre feszítés" a második oltáron Neri di Bicci  festménye

- "Szeplőtelen fogantatás" Piero di Cosimo  festménye

 


San Francesco templom Fiesoléban

I.Cosimo de Medici, Toszkána nagyhercege (1519-1574)

 I. Cosimo de Medici Toszkán Nagyherceg (1519-1574)

Itt fentebb van nagyjából minden, amit fontos tudni Firenze utolsó uralkodójának, Cosimo de Medici nagyhercegnek jó, vagy rossz döntéseiről. Azt talán nyugodtan állíthatja az utókor a történelmi leírások alapján, hogy ő volt a legerősebb, leghatékonyabb és a nép számára bizonyára legjobb uralkodója Firenzének és Toszkánának. Nem volt úgymond "kezes bárány",  sőt, kifejezetten kemény, és ha kellett kíméletlen uralkodó volt, de az a korszak azt kívánta, így lehetett csak kézben tartani az olykor-olykor elszabaduló indulatoknak.



Tiziano, Vecellio (1488-1576) Itáliai festő

 Az érett reneszánsz stílusban dolgozó festők egyik legnagyobbika volt Tiziano Vecellio.        V. Károly udvari festője volt 1533-tól. Az általa megfestett reneszánsz szépségideál mindenhol nagy sikert arat.




Titius (Marcus)

 Titius (Marcus) maga készíttette hajóhaddal végigpusztította Kr.e.43-ban az etruriai partokat.

Antoniushoz csatlakozása után megölte Sextus Pompeiust.

Részt vett az actiumi csatában.

Lombroso, Cesare (1835-1909)

 Már a neve és témája is sejteti talán különleges voltát, mert hát  Cesare Lombroso egy XIX. századi kriminológus volt! Úgy gondolta, hogy a bűnözési hajlam örökölhető..., meg hogy a bűnözők testi tulajdonságaik alapján is felismerhetőek..., meg még sokmindent!

Hogy igaza volt-e, azt ma már talán könnyű eldönteni, de az akkori (főleg kínzó) eszközökkel  nem valószínű, hogy mindig helyes volt az elbírálás. Mindenképpen érdemes elolvasni az oldal következtetéseit.

Livius Titus Kr.e. 59-Kr.u. 17

 Livius Titus ókori történetíró volt, jómódú padovai családja révén csak tanulmányaival kellett foglalkoznia és úgy tűnik, hogy jó szónoki képességei is voltak. 142 könyvet írt, de csak 30-40 maradt fenn az utókornak

Munkáiban a Róma iránti tiszteletét és szeretetét fejezi ki leginkább, idealizálja a korszakot. Feltétel nélküli Köztársaság párti volt. Az őseik dicsőítésével az új nemzedéket ösztökéli a követésükre. Augustus fölismerte a műveinek nevelő hatását. 

A középkorban azonban nem voltak elfogadottak művei, de a humanízmus szárnyaira vette ismét!

X. Leo pápa (Giovanni de Medici) (1475-1521), Luther Márton (1485-1546)

 Giovanni de Medici = X. Leó pápa már 13 éves korában bíboros lett, majd 1513 és 1521 között ő volt a római pápa 8 évig. Pápai megbízatását főleg családja hatalmának köszönhette és Giovanni viszonzásul családja helyzetének növelésére használta pozícióját. De azért a Római Szent Péter Bazilikának felépítése is Giovanni tervei közé tartozott. Ez okból un. "búcsúcédulák" árúsításába kezdtek, amely akciót Luther Márton  mélyen elítélt. Válaszként Leó pápa kiközösítette Luther Mártont 1520-ban az egyházból. 


Ascanius (római neve Iulus)

 Trója felgyújtása idején Ascanius (Iulus) apjával és anyjával együtt menekült az égő városból, majd letelepedtek Latiumban.

Felnőtt korában Ascanius várost alapított maguknak, amit Alba Longának neveztek el. Úgy tartják, hogy tán az itteni királyoktól származott idővel Romulus, Róma alapítója.

Apru istennő

 A szerelem pártfogója, a termékenység ellőmozdítója volt Apru istennő, úgy tartják, hogy róla nevezték el az április hónapot, de voltak olyanok is, akik  azonosították akár Vénusszal, a termékenység istennőjével.

Ammianus Marcellinus (330-397) Római történetíró

 Antiochiában született  történetíró volt Ammianus Marcellinus, aki az írás mellett katonai feladatokat is ellátott. Hősiesen részt vett  komolyabb csatákban, és mint író közvetítette is tapasztalatait a harci eseményekről. 

Egyiptomban, Görögországban, Rómában is élt,  végül Rómában telepedett le és akkortól már csak írással foglalkozott. 18 könyvet írt az utókornak, melyek többnyire a 353 és 378 közti életéről szóltak úgy, hogy azoknak a soroknak történelmi alapjai voltak..., "Renum gestarum libri" a könyvek címe, melyekben egyebek mellett Rómával is foglalkozott, de a népvándorlás folyamatát is tárgykörébe vette. 

Chiesa di S. Ambrogio, Cosimo Rosselli, Mino da Fiesole, Pico della Mirandola

 Firenze egyik legrégibb templomát a VI. században építették részben román, részben gótikus stílusban. Nagyon jelentős egyházi kegyhely ez a templom, aminek különös története van.  Úgy tartják, hogy 1230-ban egy pap a mise után vércseppeket talált a kehelyben, és ezt Isteni csodának tekintették. 1481-83 között csodálatos márvány tabernakulumot készített  a kehelynek Mino da Fiesole, ami a főoltártól balra látható egy kápolnában. 

Ugyanabban a kápolnában 10 évvel később Cosimo Rosselli festett ugyanott egy körmenetet sok-sok emberrel, akik között felismerhetően látható a szőke, hosszú hullámos hajú  Pico della Mirandola képmása.

Palazzo degli Albizi

 A Borgo Albizi 12.szám alatt található ez a XVI. századi hatalmas, a quatrocento korában épült palota, amiről idővel kapta nevét az utca is.

 


Rinascente áruházlánc Rinascente áruház Firenzében

 

Rinascente áruházlánc

 Rinascente áruház Firenzében


Museo Bandini (Fiesole)

 

Museo Bandini (Fiesole)

 A Museo Bandini egy Fiesoléban található kisméretű "magán" múzeum. Tényleg elég kicsi a gyűjteménye, de megtekintésre érdemes ha Fiesoléban járunk és annak látnivalóit kutatjuk.

Bandini kanonok a XVIII. században élt, és nagyon szerette a képzőművészeti tárgyakat, gyűjteménye igen jelentős színvonalú, megtekintésre mindenképpen érdemes, ha Fiesoléban járunk!

Ki kicsoda a viilágtörténelemben

 

2025. augusztus 4., hétfő

"Ki kicsoda a világtörténelemben?"

 Szabolcs Ottó és Závodszky GézaFirenze történelmi és irodalmi kincsestárával is foglalkozó tudósok 1999-ben megjelent kötete, a "Ki kicsoda a Világtörténelemben?" nagyon nagy segítséget ad egyszerűen tájékozódni Firenze városnak a rejtelmeiben. 

Nem kifejezetten útikönyv, inkább egyfajta "könnyű lexikon", ami nem csak Firenzéről, hanem a régi  Olaszországról is szól, de nagyon sok Firenzéhez kapcsolódó leírás is van benne. Puha kötésű, könnyű és szerintem nagyon hasznos diáknak, felnőttnek egyaránt, ha érdekli őket a múlt idők gondolkozóinak és művészeinek a véleménye a világról. 

Könyvesboltokban lehet hozzájutni, az első kötet, melynek címe "Ki kicsoda a magyar történelemben?" 800 híres magyar ember tevékenységéről ad valamennyi tájékoztatást, röviden ismerteti munkásságukat. 

A második kötet a világtörténelem alakjairól ad hasonló, viszonylag rövid, de igen hasznos információkat "Ki kicsoda a világtörténelemben?" címmel. Akit érdekel a téma, annak szinte kötelező  mindkettő mű, hogy ismerjük meg némiképp világunk történelmét nem csak  középiskolai szinten.


Palazzo Guadagni (könyvtár)

 

-

Ez a gyönyörű palota a Piazza di Santo Spirito 10 szám alatt található. Tervezőjében nem teljesen biztos az utókor, Cronaca és Baccio d'Agnolo között lehet választani. A gyönyörű épület különlegessége legfelső emeleti loggiája, mely minden évszakban, minden időjárásban használható lakóinak.

Jelen időkben az épületben könyvtár működik, de kétlem, hogy az egészben.

Pallasz Athene

 Pallas Athene a mitosz szerint nem anyától született, hanem teljes fegyverzetben  Zeusz fejéből pattant ki. A görög mitológiában Athen város védelmezője elsősorban, de azon kívül a szövés és fonás, valamint a szellemi munka istennője is. 

Ráadásul úgy tartják, hogy ő adta az olajfát az embereknek. 

Medici családfa

 A Medici család sokadik családfája:

Itt aztán lehet böngészni, de lehet másik családfákat is keresni.

Caracalla császár (188-217)

 Caracalla Császár (188-217)

Katona császár volt ízzig-vérig, de elég kevés ideje volt elrendezni a dolgokat. Katonaként bejárta majd az egész birodalmat és hatalomra jutása után szinte mindenkinek megadta a római polgárjogot, amivel az adójövedelmeket lehetett gyarapítani. 

Róma lakói számára nagyon sok fürdőt építtetett.

Caligula (Caius Ceaser) (Kr.u. 37-41)

Caligula Augustus császár dédunokája volt és ő lett a római birodalom talán legzsarnokabb uralkodója. Konkrétan Istennek képzelte magát és megkövetelte, hogy csodálják. Valószínűleg tényleg őrült volt.., az ellene összeesküvők megölték.



Julius Ceaser (Kr.e.100-44)

 Julius Caius Ceaser 


Byron, George Gordon Noel, Lord (1788-1824)

 George Byron  az egyik legjelentősebb romantikus angol költő volt, aki rendszeres botrányai miatt idővel elhagyta Angliát. Verseiben a hatalom ellen lázadt, szót emelt az emberi szabadságért.

Hogy a költészettel felhagyott-e, azt nem tudni, de részt vett  az olaszok és a görögök szabadságharcában. Azt, hogy csatában vagy más okból halt meg Görögországban, azt nem tudni, de valószínűleg csatában. Úgy tűnik, hogy kifejezetten kereste a halált..., mindössze 36 évesen meg is találta. Vajon miért tette?

Humanizmus

 Humanizmus

Úgy gondolom, hogy a cikk írója méltóképebben fogalmazta meg ezt a kifejezést, mint ahogyan én tenném. Érdemes elolvasni, az biztos!


Domitianus császár (i.u.51-96)

 


Domitianus császár Vespasianus császár fia, Titus császár utóda volt a trónon, aki katonai sikerei után került a római állam élére. Megvalósította a korlátlan hatalmat, sokat és többnyire sikerrel háborúzott, de idővel pont a pannóniai germánokkal és szarmatákkal nem bírt. 

A magánéletben is kegyetlen volt, végül emberei, barátai, sőt, a családja is megelégelte viselkedését, összesküdtek ellene és meggyilkolták.

Erazmus, Desiderius Rotterdami (1466-1536)

 Németalföldi humanista író, filozófus, pedagógus volt Rotterdami Erazmus (i.u.1466-1536), aki 1486-ban a Hippoi Szent Ágoston  (ie.354-430) szabályai szerint működő kolostorba lépett. Idővel azonban tovább ment az úton, Londonban, Párizsban is élt ideig, óráig..., egyértelműen keresett valamit. Az a valami az egyszerűséget jelentette számára, és ezt hírdette a továbbiakban híveinek. A humanizmus , vagyis az emberközpontúság elkötelezett hirdetője volt.

Vespasianus (Titus Flavius szül. i.e.39-81) i.e.69- 79 között volt római császár

Titus Flavius Vespasianus (i.e.39-81) a római Vespasianus császár fia volt, i.e.79-81 között ő a római császár, és ő volt az, aki főként a zsidók ellen vívta háborúit, i.e. 70-ben sikerült is neki elfoglalnia JeruzsálemetIdővel Rómában grandiózus díadalívén is ábrázolták a nagy győzelmet. 

Éppen még Titus császár idejében épült fel a Colosseum (i.sz.72-80 Amphiteatrum Flavium) is. Titusz testvére, Domitianus előbb Titus társuralkodója volt, majd Domitianus halála után Titus Flavius Vespasianus császár egyeduralkodó lett.



Tiepolo, Giovanni Battista (1696. Velence -1770 . Madrid)

 Tiepolo velencei festőként bizonyára egészen más életkörülmények között élt, mint a legtöbb festő, így azután munkájának a megítélése is más lehet. Ő az "illuzórikus" barokk freskófestészet legnagyobb és talán legutolsó művelője volt. Jó hír, hogy a mi Szépművészeti múzemunkban is látható több képe.