-
-
Valami titokzatos okból amióta Firenzével foglalkozom egyre kedvesebb
szereplője lesz kutakodásaimnak
Giorgio Vasari, az
arezzói művész, akinek az utókor sajnos nem tartja sokra munkásságát. Ennek
oka főként az, hogy ő már nem tartozott a nagyra becsült reneszánsz művészek
közé, hanem a manierizmus kezdeti korszakának művésze volt. A szárnyaló
reneszánsz után ez a művészi kifejezés már nem keltett osztatlan sikert az
utókorban, sőt, némi lenézéssel kezelik a manierista művészeket. Pedig Vasari
rengeteget dolgozott, rengeteg művészeti emléket hagyott maga után! Ám az
igazán nagy méltatást nem a művészete miatt érdemelte ki, nevét a művészetet
kedvelő világ inkább íróként méltatja! Ő volt ugyanis az az ember a XVI.
században, aki fontosnak tartotta, hogy a maga idejében és a korábbi évszázadokban élő és alkotó
fantasztikus itáliai festők és szobrászok életét és
munkásságát megismertesse az utókorral! Persze életrajzi írásainak minden
szavát nem lehet készpénznek venni, hiszen az ő korában még az információ áramlás nem ment könnyen, de akkor is elképesztően fontos a reneszánsz
művészek és művészet megismerése céljából annak a könyvnek az anyaga, "A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete"! Aki kicsit is érdeklődik a művészet iránt, annak a könyvespolcán ott van ennek a fantasztikus gyűjteménynek a helye!
http://cultura.hu/kultura/vasari-a-festok-iroja/
A fentebb belinkelt cikk nagyjából mindent elmesél erről a remek emberről és művészről, de azért néhány személyes mondatot még ideírnék.
Firenzei kirándulásaim egyik fontos állomásának tartottam, hogy megnézzem azt a Giorgio Vasari által tervezett loggiát, ami most a Santa Croce negyedben a Piazza dei Ciompin látható.
-
-
-
Ez az építmény Vasari idejében Firenze gyomrában, vagyis a középkori városrész piacterén állt és halcsarnokként funkcionált, ahogyan ezt a csarnok díszei is igazolják. A lentebbi maketten láthatjuk a középkori piactér elrendezését. Ezt a városrészt a XIX. században lebontották, a csarnokot szétbontva biztonságos helyre szállították, majd pár évtized múlva a Piazza dei Ciompin újra felépítették, ott áll ma is teljes szépségében, ahogyan a fenti képem mutatja.
-
-
Toszkánában tett utazásom egyik fontos célpontja volt egykor Arezzo, nem csak azért, mert gyönyörű város hírében áll, hanem azért is, mert itt található az az épület és kert, ami egykoron az arezzói születésű Giorgio Vasari háza volt. Ma múzeumként funkcionál, látogatható. Az alanti link alatt megtalálható arezzói leírásom azon része is, ami ezzel az épülettel foglalkozik. Sok időt bizonyosan nem töltött ott a művész, hiszen gyakran úton volt, és ha nem, akkor feltehetően igen sok időt töltött Firenzében, ahol Cosimo Medici nagyherceg szolgálatában állt mint festő, mint építész. Nevét talán leginkább az úgynevezett "Vasari folyosó" őrizte meg, mely érdekes módon alakította a Ponte Vecchio látványát, és lehetővé tette, hogy a Medici család a nép számára észrevétlenül közlekedhessen a Palazzo Vecchio és a Palazzo Pitti között. De tartok tőle, hogy nagyon sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy miért hívják úgy azt a folyosót, hogy ki volt az az ember, akinek nevét őrzi. Amennyi dolga volt, ez a tevékenysége munkásságának talán 2 %-át tehette ki.
http://mierteppenolaszorszag.blogspot.hu/2017/01/toszkana-2-arezzo-casentino-anghieri.html
Ezen az oldalon szülővárosában, Arezzóban jártunk, ahol felkerestük egykori otthonát is. Fényképezni persze nem szabadott, csak azt az egy képet csináltam az ablakból kifelé. Úgy gondolom, Vasari ha néha-néha otthon volt Arezzóban, akkor gyakran üldögélt annál az ablaknál, vele szemben ülhetett a felesége, aki bizony nagyon ritkán láthatta férjét. Arra emlékszem, hogy falak töményen manierista stílusú freskókkal voltak tele, a kert meg nagyon elhanyagolt volt. De örülök, hogy voltam ott, nagyon kedvelem Giorgio Vasarit, szoktam mondani, hogy ő az én első számú itáliai hősöm. Hogy kik a többiek? Bár talán nem idevaló, de elárulom, a második Domenico Ghirlandaio, aki az ecsetjével mutatta meg nekünk Firenzét és annak fontos épületeit, szereplőit. A harmadik pedig Giuseppe Poggi, aki élhetővé, bejárhatóvá tetette magát a várost, és itt nem csak a Michelangelo térre gondolok, hanem rengeteg egyéb városrendezői munkájára.
http://cultura.hu/kultura/vasari-a-festok-iroja/
A fentebb belinkelt cikk nagyjából mindent elmesél erről a remek emberről és művészről, de azért néhány személyes mondatot még ideírnék.
Firenzei kirándulásaim egyik fontos állomásának tartottam, hogy megnézzem azt a Giorgio Vasari által tervezett loggiát, ami most a Santa Croce negyedben a Piazza dei Ciompin látható.
-
Ez az építmény Vasari idejében Firenze gyomrában, vagyis a középkori városrész piacterén állt és halcsarnokként funkcionált, ahogyan ezt a csarnok díszei is igazolják. A lentebbi maketten láthatjuk a középkori piactér elrendezését. Ezt a városrészt a XIX. században lebontották, a csarnokot szétbontva biztonságos helyre szállították, majd pár évtized múlva a Piazza dei Ciompin újra felépítették, ott áll ma is teljes szépségében, ahogyan a fenti képem mutatja.
-
Toszkánában tett utazásom egyik fontos célpontja volt egykor Arezzo, nem csak azért, mert gyönyörű város hírében áll, hanem azért is, mert itt található az az épület és kert, ami egykoron az arezzói születésű Giorgio Vasari háza volt. Ma múzeumként funkcionál, látogatható. Az alanti link alatt megtalálható arezzói leírásom azon része is, ami ezzel az épülettel foglalkozik. Sok időt bizonyosan nem töltött ott a művész, hiszen gyakran úton volt, és ha nem, akkor feltehetően igen sok időt töltött Firenzében, ahol Cosimo Medici nagyherceg szolgálatában állt mint festő, mint építész. Nevét talán leginkább az úgynevezett "Vasari folyosó" őrizte meg, mely érdekes módon alakította a Ponte Vecchio látványát, és lehetővé tette, hogy a Medici család a nép számára észrevétlenül közlekedhessen a Palazzo Vecchio és a Palazzo Pitti között. De tartok tőle, hogy nagyon sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy miért hívják úgy azt a folyosót, hogy ki volt az az ember, akinek nevét őrzi. Amennyi dolga volt, ez a tevékenysége munkásságának talán 2 %-át tehette ki.
http://mierteppenolaszorszag.blogspot.hu/2017/01/toszkana-2-arezzo-casentino-anghieri.html
Ezen az oldalon szülővárosában, Arezzóban jártunk, ahol felkerestük egykori otthonát is. Fényképezni persze nem szabadott, csak azt az egy képet csináltam az ablakból kifelé. Úgy gondolom, Vasari ha néha-néha otthon volt Arezzóban, akkor gyakran üldögélt annál az ablaknál, vele szemben ülhetett a felesége, aki bizony nagyon ritkán láthatta férjét. Arra emlékszem, hogy falak töményen manierista stílusú freskókkal voltak tele, a kert meg nagyon elhanyagolt volt. De örülök, hogy voltam ott, nagyon kedvelem Giorgio Vasarit, szoktam mondani, hogy ő az én első számú itáliai hősöm. Hogy kik a többiek? Bár talán nem idevaló, de elárulom, a második Domenico Ghirlandaio, aki az ecsetjével mutatta meg nekünk Firenzét és annak fontos épületeit, szereplőit. A harmadik pedig Giuseppe Poggi, aki élhetővé, bejárhatóvá tetette magát a várost, és itt nem csak a Michelangelo térre gondolok, hanem rengeteg egyéb városrendezői munkájára.
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése