Michelangelo fantasztikus szobrász volt, de mint ember bizalmatlan volt mindenkivel, nem tudott együtt dolgozni senkivel. A San Lorenzo templom új sekrestyéjében 1534-ben fejezte be fantasztikus munkáját a két nem túl jelentős Medici ifjúról, Lorenzóról és Giuliánóról. Hogy nem voltak jelentősek annak oka az is lehetett, hogy korán meghaltak, nem volt idejük nagy dolgok létrehozására..., ám Michelangelo által mégis örökre fennmaradt létezésük Firenze történetében! A kérdésre, hogy hasonlítanak-e azok a szobrok Giuliánóra és Lorenzóra az volt a mester válasza, hogy hamarosan úgysem fog senki emlékezni rájuk másként, mint ahogyan az ő szobrain vannak ábrázolva.
Michelangelónak arra már nem volt ideje, hogy a szobrokat helyükre állítsa, hogy a kápolnát valamiképpen is díszítse, mert 1534-ben nem éppen Mediciket éltető hangulat volt Firenzében. Sokáig bujkált az épületben, és amint tehette elhagyta a várost, visszatért hát Rómába. Onnan már csak holtában került vissza Giorgio Vasari jóvoltából Firenzébe, aki a szó szoros értelmében elrabolta Michelangelo tetemét Rómából és hazavitte Firenzébe. Nagy pompával temették el, síremléke is pompás lett..., csak hát ő nem ezt szerette volna, hanem saját alkotását, a "Madonna a gyermekkel" címűt. Talán az a szobor túl értékes volt ahhoz, hogy nyilvános helyen legyen felállítva. Ezt a képen lévő síremléket a Santa Croce templomban láthatjuk, Giorgio Vasari nagyszabású alkotása. Hogy méltó-e Michelangelóhoz, azt mindenki eldöntheti magában.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése