Firenze páratlan gazdagságának okai, céhek röviden, pestis

Annak, hogy Firenze még a mai időkben is a Föld egyik legismertebb és legvonzóbb városa, annak természetesen egykori gazdagsága a legfőbb oka. És ha az a gazdagság nem kizárólag csak tisztességes munka következménye volt, akkor a gazdagok gazdaságuk igen jelentős részét majdani megváltásukra fordították, és ennek emlékeit keressük és látjuk leginkább ma is Firenze városában!

De nézzük részletesebben, hogy miként is érvényesült ez az elv Firenzében, mely város két legfontosabb pénzbevételi forrása a középkorban a textilipara és a bankrendszere volt. Az előbbi jelentőségéből következik az utóbbi fontossága. Hogyan is lehetett a pici toszkán Firenzéből textilipari nagyhatalom, hiszen az Arno folyón kívül gyakorlatilag semmi más nem állt rendelkezésére ahhoz, hogy ezt az ipart ilyen rendkívül jól műveljék. Hogy kinek és mikor pattan ki a fejéből az ötlet, azt egészen biztosan nem tudhatjuk, de azt igen, hogy egy vallási csoportosulás, a humiliati rend letelepedése révén került a városba, amely már textiliparáról lett híres a XIII. század végén. És ahol ipar volt, ott volt munkahely is, így aztán Firenze polgárainak volt munkájuk, voltak házaik, voltak szükségleteik. Persze nem feltétlenül a fizikai munkájuknak megfelelően részesültek a javakból, sőt..., de az átlagos firenzei embereknek legalább volt munkájuk, ha többnyire eléggé alul is voltak fizetve. Na de ez már egy másik téma.

Firenze gazdaságának és gazdagságának alapjai a XIII. században létrehozott céhrendszerben voltak. Gyakorlatilag minden szakma dolgozói céhekbe tömörültek, mely céheknek megvoltak a maguk, többnyire, választott képviselői. Kezdetben alakult 7 nagy céh: kereskedők, gyapjúkészítők, selyemkészítők, szőrme és bőrkikészítők, pénzváltók, igazságot tevők és orvosok céhei (ez utóbbiba nagyjából minden szóbeli munkát végző beiratkozhatott, így Dante is). De voltak céhük az 5 közepes kaliberű munkát végzőknek is, ezek voltak a lakatosok, használt ruha kereskedők, cipészek, kőművesek és az ácsok. Aztán volt a még jelentéktelenebbnek tűnő vállalkozásoknak is egy társulása, itt gyülekeztek a pékek, asztalosok, lószerszámkészítők, vas és rézművesek, páncélkészítők, só- sajt- és olajkereskedők, bőrösök, hotelesek, italkimérők.
Firenzében a céheknek egyre nagyobb szerepük volt, és a számuk is egyre nőtt, míg csak nem maximálták 72 céhben a lehetőségeket. Olaszul az Arte jelentése Céh, az Arti  jelentése Céhek. Ezeknek a Céheknek jól felépített és főleg demokratikus szerkezetük volt, és maguk közül választhattak delegáltakat a városi tanácsba. Ám arra is nagyon ügyeltek, hogy senki ne lehessen ott túl sokáig, ne szerezhessen túl nagy hatalmat. Firenze a középkorban hihetetlenül jól alakította a politikát, mindent megtettek azért, hogy demokratikusan menjenek a dolgok. De sajnos ez ritkán volt igazán jó, a város maradandó értékei többnyire a diktatúrákban születtek. De nem mindig!

De akkor visszatérnék a textiliparra, mely megalapozta Firenze páratlan gazdagságát.
Adva volt egy olyan város, aminek volt egy többnyire sebes sodrású folyója, ami ugye elengedhetetlen a textilipar számára. A textilgyártás technikáját ismerő humiliátikat magába foglaló szerzetesrend a XIII. század elején telepedett le Firenzében. Ők választották maguknak azt a helyet az Arno partján, ahol a víz sodrása bizonyos átalakításokkal alkalmas volt a textilgyártásra. Végleges megtelepedésük első fontos állomása volt rendjük kolostorának, majd 1256-ban az Ognissanti néven templomuk megépítése. És mert voltak ambícióik a már ott élő gazdagoknak is, így aztán valahogy rájöttek, hogy a textilipar számukra a még nagyobb gazdagság felé vezető út. De a folyón és a humiliátik szaktudásán kívül semmi más adottsága nem volt a városnak ahhoz a példátlan sikerhez, amit ez az ipar adott számukra!

Voltak ugyan mezőiken birkák, de azokon nem olyan szőrzet volt, ami a finom és drága kelmék előállításához szükségeltetik, így aztán idővel a birkaszőrt is "importálni" kezdték. Ebben jól jött ismét az Arno, mert Pisa felé tengeri kikötőt adott, és a jó minőségi birkaszőr többnyire hajón érkezett Firenzébe Spanyolországból, Angliából, majd az elkészített áru is többnyire hajón távozott. És ha mindez még nem lett volna elég a város gazdagodáshoz, idővel egészen különleges színekben tudták előállítani a textíliákat! A sáfrány bibéje hozta a legnagyobb áttörést ebben a témában, minek segítségével a piros szín több árnyalatát is elő tudták állítani. Ezeken túl rovarokat, ásványokat és még ki tudja mi mindent használtak fel a legkülönbözőbb színek eléréséhez. Az emberek ruháinak színe gyakorlatilag megmutatta, hogy milyen társadalmi réteghez tartoznak. A csúcs a lila szín elérése volt, ehhez valamiféle különleges zuzmót használtak, amit Mallorcából hoztak hajóval.
-
-
De ahhoz, hogy az üzlet igazán jól működjön, megbízható bankokra is szükség volt, ebben többek között a Medici család is élen járt. Ám az igazi nagy dolog az volt, hogy Firenzében 1252-ben elkezdtek aranypénzt verni, melynek neve Fiorino volt. A Városháza közelében épült fel a pénzverde, ahol rendkívül ügyeltek a minőségre. A visszaélések lehetőségeit elkerülve folyamatosan cserélték a vezetőket. Még egy érdekesség: a már Európában forgalomban lévő pénzeken többnyire akkoriban élő hatalmasságokat ábrázoltak, de a Fiorino pénzeken sosem, ezzel is kerülni akartak bármilyen politikai kötődést. Keresztelő Szent János volt a pénzek egyik oldalán, a másikon meg Firenze ősi jelképe, a liliom (írisz?).
-

-
A lényeg az, hogy a firenzei liliomos pénz rendkívül jó és megbízható minőségű volt, a firenzei gyapjúfeldolgozás meg rendkívül jó minőségű árút állított elő, így Firenze gazdagsága is rendkívülinek mondható a középkor városállamai között. Na de a kereskedelemhez tőke is kellett, ami ugye nem mindig volt kéznél, így aztán beindult a hitelforgalom, ami aztán tényleg elképesztően gazdaggá tehette az ebben a szakmában működőket, köztük a Mediciket.
-
-
 Ám a történetnek még itt sincs vége, mert ugye a kölcsönpénzért kamat jár..., bár a kamatszedés azokban az időkben nem volt éppen dicsőséges cselekedet, ám a szükség törvényt bontott.  És ha mindez még nem lenne elég a város egyes embereinek különös gazdagodásához, létrejött a biztosítási rendszer is, hiszen a jó minőségű árut védeni kellett időjárási és rablási okok miatt egyaránt. A lényeg az, hogy eme sokféle összetevő tette lehetővé Firenze egyes személyeinek páratlan gazdagságát.


És mert ez a gazdagság sok esetben nem volt tisztességesnek mondható, azért is lettek a bankárok, a kereskedők olyan nagymértékben a művészetek pártfogói, mert így próbálták "a gazdagodás bűnét" enyhíteni, megváltani. Így aztán természetesen a művészetek elsődleges célja a kora reneszánsz és reneszánsz idején az egyházi jellegű építkezések, díszítések voltak, melyek a gazdagok adományaiból készültek a megváltás reményével! Reneszánsz = újjászületés. A középkor végső szakaszán, az újkor kezdetén újjászületett egész Firenze, és ennek az újjászületésnek az eredményeiért csodálja a fél világ mind a mai napig.

A minap hallottam még egy komoly okát annak, hogy miért is lett a XIV. század végén akkora anyagi lehetősége Firenzének arra a hallatlanul tempós városfejlesztésre, amit végrehajtottak. Sőt, nem csak gazdagodásról volt szó, hanem konkrétan arról, hogy maga a reneszánsz művészet létrejötte és kiteljesedése is eennek köszönhető, vagyis a pestisnek! Olyan rengeteg ember meghalt, olyan sok család kihalt, olyan sok ingó és ingatlan vagyon maradt utánuk, amit be kellett fektetni! És, bár persze sokan tanácstalanul álltak azzal a ténnyel szemben, hogy hogyan történhetett meg az a rettenetes pusztulás, mégis, talán félelmükben, sokan még inkább az egyház felé fordultak, egyházi célokra használták a gazdátlanul maradt vagyonokat. Persze sokan másként gondolkoztak az egyházzal kapcsolatban, de ez most nem tartozik szorosan a témához, de maga a reformáció létrejötte is a pestishez köthető.
Igaz, Sienával kapcsolatban pont ennek ellenkezőjét ismerjük, vagyis azt, hogy azért nem tudták befejezni a nagy Dómot, mert a járvány miatt nem maradt sem pénz, amiből építeni lehetett volna, sem ember, aki építsen. Mindenesetre érdemes elolvasni erről a témáról Bocaccio igen szemléletes sorait, ő nem csak hallott erről a szörnyűségtől, de szemtanúja és túlélője volt.


http://cultura-victoria.blogspot.hu/2011/10/pestisjarvany-idejen.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése