-
A Piazza Santa Maria Novella Firenze egyik leglátogatottabb tere, aminek fő oka az is, hogy a közvetlen közelében van az ugyanolyan nevű pályaudvar.
Ha jól emlékszem a tér három firenzei utazásom alkalmával mindig másként nézett ki..., aminek oka nyilván a nagy forgalom miatti gyorsabb amortizálódás.
Az első firenzei utazásomnál még nem volt fényképezőgépem, de talán a második alkalomnál már ott voltak a téren ezek a fura hengerek. Elvben padként nagyon jó szolgálatot tehettek volna a nap és az eső ellen. Persze ez a három guriga nem nagyon oldotta meg a téren átmenők pihenését. Amikor másodjára jártunk ott, akkor még kifejezetten kellemes volt a tér, egyszerű, sima, fű, kevés beton, hosszú padok. Azok a "gurigák" később kerültek a térre, de bizonnyal jó szolgálatot tesznek esőben, forróságban..., sőt, alkalmi éjszakai szállásnak is megfelelnek kevéssé félőseknek.
-
-
A harmadik firenzei látogatásunknál fogadott minket ez a fenti képen látható furcsa látvány. A járható, kővel bevont felületekben érdekes formájú ágyásokat hagytak ki, miknek szélét idővel sűrűn rózsabokrokkal ültették be, belső részét füvesítették, és széleiket zsinórral be is kerítettek. -
Ezt a látványt már "teljes pompájában" láthattuk következő firenzei utazásunknál, mert ez a lenti kép fogadott minket az amúgy korábban nagyon kellemes, megnyugtató téren.
-
Már akkor sem tetszett, de nemrégiben láttam képet róluk, a rózsabokrok már olyan csípőig érhettek, elvették a tér egykori egyszerű szépségét. Itt a fő figyelemnek természetesen a templomra és az egész teret körbevevő szép épületekre kellene, hogy terelődjön, de a rózsáktól nehéz figyelni a térre, a templomra. Azért én remélem nem lesz ez mindig így..., mondjuk hozzá kell tennem, hogy ennek a rózsasövénynek valószínűleg az elsődleges szerepe az lehet, hogy a kutyákat távolt tartsa a fűtől..., de ehhez egy egyszerű, alig látható, de fizikailag érzékelhető kerítés is elég lehetne. Vagy nem? Hát lehet, hogy nem. El tudom képzelni, hogy a kutyagazdik némelyike maga tenné át a kerítésen a kutyáját.
-
De térjünk komolyabb dolgokra..., ezen a téren játszották a régi időkben a "Palio dei Cocchi" nevű ősi játékot, melyben a főszerep a téren lévő két márvány obeliszké volt, amelyeket a labdával meg kellett kerülni, majd a megfelelő helyre dobni. Az obeliszkek csúcsán aranyló liliomot láthatunk, mint a város jelképét, .ezt is és a többi itt látható bronzból készült műtárgyat 1608-ban Giambologna készítette.
-
A téren még egy nagy obeliszk is van a templom előtt, ami az egységes Itáliáért küzdőknek állít emléket.
-
Sajnos az utóbbi években nem jártam a városban, de képeken láttam, hogy a rózsák már nagyra nőttek, igencsak elvéve a "teret a tértől". Hogy most (2020) milyen, azt sajnos nem tudom, nem jártam Firenzében néhány éve, de azt nagyon érzem, hogy azok a hivalkodó rózsák nem valóak az elé a gyönyörű templom elé. Magukra hívják a figyelmet a templom csodálatos homlokzata helyett, és a teret körülvevő szép épületekről is, hiszen a közlekedésre is figyelni kell, hogy neki ne menjünk egymásnak vagy a rózsáknak. Remélem ezt idővel mások is nehezményezik. Szerintem szebb lenne, ha az egész teret simán kővel burkolnák, és akkor nem lenne semmi zavaró tényező, a kutyákat meg máshová vinnék a gazdák. Mert, bár nagy virágkedvelő vagyok, arra a térre úgy gondolom, hogy ilyen terjedelemben nagyon nem valók azok a rózsák. Amúgy Firenzének kevés olyan tere van, ami ne lenne teljesen leburkolva, legalábbis a belvárosban. Persze kellene egy kis zöld, csak átgondoltan. Én gondolom, hogy a kutyák okozta gondokra van megoldása a városnak, csak hát talán sokaknak távol van..., talán kellene több lehetőség, de ne itt, ez előtt a csodálatos templom előtt.
-
- 
A tér két szemközti oldalán lévő épületek nem nevesítettek, lakóházak, de a templommal szemben lévő épület nagyon szép, a firenzei reneszánsz egy újabb gyönyörű példánya. Loggia di San Paolo a neve (fenn a második képen látszik), és az árkádok ívei között itt is kis mázas terrakotta domborműveket látunk. Ezeket a műveket is a Robbia család tagjai készítették. A két legszélső Luca és Andrea della Robbiát ábrázolja, azokon kívül Szent Domonkos és Szent Ferenc találkozását Andrea della Robbia készítette. A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a téren találkozott egymással a két szent ember, de erre nincsenek bizonyítékok. A többi szent "portréját" Giovanni della Robbia készítette. A Robbia család tagjai egész Itáliát bejárva hagyták ott mesterségük címerét, szépséges majolikáikat. Maga az épület úgy tudom időszaki kiállításoknak ad helyet, sajnos nem jártam benne. A fentebb látható hatodik képemen látszik az épület homlokzata a Robbia terrakottákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése