Sandro Botticelli Firenze nagy tiszteletben tartott művésze volt, és az utókor is igen nagyra értékeli munkásságát. Eredeti neve egészen más volt, Filipepi, de Botticelli néven ismeri a világ. Hogy miért is "hordócska", arra sokan sokféle magyarázatot kerestek, de a valódi ok máig tisztázatlan.
-
-
Sandro Botticelli elképesztően nagy és gyönyörű és értékes örökséget hagyott Firenze városára..., merem állítani, hogy az Uffizi múzeumban lévő látogatók legtöbbje a legtöbb időt az ő képei előtt tölti..., sőt, legtöbben talán elsősorban miatta váltanak jegyet, és állnak akár órákat sorban a bejutásért. Éppen ezért is furcsálltam némiképpen, hogy abban a teremben, ahol az ő művei vannak kiállítva, talán az átlagosnál is rosszabbak a fényviszonyok, az ablakokon beszűrődő fény miatt minden tükröződik a képek üvegein, ami elég jelentősen befolyásolja a műélvezetet. Na de nézzük, csodáljuk a képeket a lehetőségek szerint. Majd minden komoly műve látható itt, persze a legtöbben a X. teremben lévő Botticelli műveket várják. Ott is a legérdekesebb a "Három királyok imádása", melyen a Medici család három generációja elevenedik meg, és még közöttük van narancsszínű kabátban maga a művész, Botticelli. Idősebb Cosimo Medici a Szűzanya előtt térdel, a lépcsőn középen fia, Piero, és annak fia fekete hajjal, Lorenzo. Külön ajándék nekünk a jobb szélen a narancssárga kabátos úr, aki nagy valószínűséggel nem más, mint maga a festő, Sandro Botticelli.
A legtöbb vendég talán a művész leghíresebb képe, a "Vénusz születése" előtt áll a leghosszabb ideig. A legismertebb és talán tényleg a legszebb festménye, aminek sok mondanivalója ugyan nincsen, fő értéke maga a szépség. Hasonlóan a "Tavasz" című festményhez, ami szintén az életörömöt sugározza. A festmény modellje közismert személye volt Firenzének, Simonetta Vespucci, férjezett, de állítólag Giuliano Medici szerelme volt. Maga Botticelli is tán szerelmes volt a hölgybe, de ez gondolom nem ritka a festőknél, könnyen beleszeretnek modelljeikbe, így valószínűleg az ábrázolásuk is érzékenyebb lesz.
Ám van itt egy még titokzatosabb kép is, melynek címe "Apellész megrágalmazása" nem olyan ismert, ennek a festménynek másfajta üzenete van, nem a szépséget hirdeti. Köztudott, hogy idővel Botticelli Savonarola hatása alá került, és már nem lebegő szűzlányokat festett, hanem komoly társadalmi problémákat. A fentebb említett festményét előzetes információk nélkül nem igazán érthetjük. Görög témát dolgozott itt fel egy költő műve alapján, amikor is Apellészt, Nagy Sándor udvari festőjét az irigyei hamis vádakkal próbáltak neki ártani az uralkodónál. Szép hölgyek helyett a "butaság", a "gyűlölet", a "rágalmazás"a főszereplő, de közöttük is a legcsúnyább az "irigység" fekete köntösében.
Azután ismét egy szívünknek kedves kép, a Primavera következik, vagyis a Tavasz. A bonyolult szerelmi történet itt is felbukkan, a szereplők élvezik a tavaszt és a szerelmet. A narancsfák között Cupido készül tenni a dolgát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése