A Cenacolo di Santa Apollonia épülete a Via XXVII. Aprile 1 szám alatt található, és fő érdekessége egy festőhöz kötődik, kinek neve Andrea del Castagno volt. Attól függetlenül, hogy remek festő volt, sokáig rossz érzéseket keltett személye, mert még életében úgy hitték valamilyen ismeretlen okból, hogy meggyilkolta Domenico Venezianót (1410-1461). Mára az újabb kutatások kimutatták, hogy Castagno hamarabb halt meg (1396-1457), mint Veniziano.
-
-
Kattints a képre, hogy egész legyen!
Andrea del Castagno festményeiből látható ebben az épületben egy kisebb kiállítás, de a kolostor refektóriumának falán van az igazi különlegesség, egy újabb Utolsó vacsora. Castagno művei nem igazán gyönyörködtetőek, de annál érdekesebbek. Nem valami könnyed elegancia jellemzi őket, alakjai többnyire erőteljesek, indulatosak, talán kissé hitehagyottak? Végtére is már talán tudják, hogy hamarosan mi fog következni. A beállítás hasonló a többi "Utolsó vacsorához", a glóriát "kapott" apostolok az asztal mögött ülnek, míg Júdás kitaszítva közülük ül egy feltűnően magas széken glória nélkül.
De talán ennél a műnél is érdekesebbek számunkra Castagno különleges portréi, melyeken ismert, de már az ő korában is régóta halott embereket elevenített meg, mint Dante, Petrarca, Farinata degli Uberti, Ozorai Pipo..., bizonyára nem igazán élethűek a festményei, de ez talán nem igazán fontos. Castagno stílusa elég kemény, határozott..., és hát el kell hinnünk neki, hogy a festmények hasonlítanak a modellekre, akiket ugyan ő sem láthatott, de talán az ő festményei által azonosíthat majd az utókor.
-
Dante Alighieri mondjuk kivétel, az ő arca talán minden érdeklődő számára ismerős
-
-
-
-
Ozorai Pippo, (Pippo Spano) firenzei származású magyarországi hadvezér volt, kinek magyarországi hadi tettei után kapott birtokának palotájába utazott Masolino a firenzei Brancacci kápolna festése közben. Ezzel teret adott Firenzében tanítványának, Masacciónak, hogy "felfedezze és megmutassa" nekünk a reneszánsz festészetet. Mondjuk ez nem Masolino és Pippo Spano érdeme, de jó, ha az összefüggéseket is ismerjük ebben a nem túl hosszú, csupán néhány évszázados "nagy" firenzei történelemben. Nekem volt szerencsém néhány éve járni az ozorai várban, érdekes volt, de nem hiszem, hogy sokban hasonlít az egykor Ozorai Pipo által uralt épületre, hiszen a vár belső berendezése bizonyára évszázadok alatt lett olyan "díszessé", mint amilyennek most láthatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése