A Torre del Gallo nevű őrtorony már nem igazán mondható hagyományőrzőnek, hiszen többszörös átépítésen ment keresztül, de ha valaki éppen arrafelé sétál, konstatálhatja jelenét...., de magáért a kalandért és a csodálatos kilátásért is érdemes arra járni,
Certosa del Galluzzo
Ez egy Firenzétől kb 5 km-re lévő épület az Ema nevű folyócska mellett. A 37-es busz megy arrafelé, maga a domb, amin a Certosa del Galluzzo épület van, 110 méter magas. A Piazza Santa Maria Novelláról induló 37-es busz vihet el minket a kolostorhoz. Inkább tűnik az épület egy erődnek, mint kolostornak, de bizonyára szükség volt erre a magas szintű elővigyázatra. Niccolo Acciaiuoli, aki igen elismert polgára volt Firenzének, építtette magát a kolostort.
A mai időkben alaposan kibővítették magát a kolostort.melyet szerzetesek vezetésével látogathatunk meg, és tetszés szerinti összeget lehet adni a látogatás végén. A gond az lehet, hogy magyar nyelvű vezetés bizonyára nincs is, de azért a látvány is maradandó emlék, és az épület történelmének utána lehet előre nézni.
Windischgrätz Alfred herceg (1787-1862)
Windischgrätz neve nem ébreszt bennünk kellemes hatást, de ha belegondolunk, katona volt, és az volt a dolga, amit tett..., vagyis teljesítette az uralkodó, I.Ferenc József utasításait, mi szerint le kellett vernie a prágai fölkelést.
1833-tól altábornagy volt Windischgrätz Lajos, 1840-1848-ig Csehország katonai parancsnokaként 1848 júniusában leverte a prágai fölkelést.
1848 októberében I.Ferenc József megbízta Windischgrätz herceget, hogy az 1848. októberében Magyarországon kirobbant forradalmat is verje le ..., sajnos hiába volt az összefogás, a túlerő győzött, minek utána természetesen komoly megtorlások is voltak.
Tabernacolo delle Fontice
Giovanni della Robbia egyik jelentős alkotása a Tabernacolo delle Fonticine, amely műalkotás megtekintésre mindenképpen méltó. Érdekes, ahogyan a szépséges angyalfejecskékből zubog a víz. A Via Ariento és a Via Nacionale sarkán található ez a terrakotta dombormű, 1522-ben készült és a Madonnát láthatjuk szentek között.
A tabernaculum szó "oltári szentség", Firenzében relatív sok látható, köztük ez az egyik legszebb.
Vespasianus Titus Flavius (69-79 között volt Római császár)
Kiváló katonaként i.u. 69-79 között Róma első császára volt Néró halála után Vespasianus. Nagyon sikeres volt mint katona, aki megvédte országát, majd a békésebb időkben hatalmas építkezésekbe kezdtek, például akkoriban épült többek között a Colosseum is.
Vivaldi, Antonio (1678-1741)
Antonio Vivaldi barokk korszak egyik legnagyobb zeneszerzője és hegedűművésze volt. A mai napig is világszerte adják elő műveit a legnagyobb zeneművészeti intézmények.
Firenze címervirága a hófehér liliom, de csodaszép íriszekben is gyönyörködhetünk késő tavasszal a San Miniato hegyen
A fehér liliom több helyen ma is megjelenik mint a város címervirága, amit, ha meg akarjuk tekinteni, akkor talán a Loggia del Lanzi mögött találjuk meg tavasszal a legkönnyebben. A XV. századi kapubejárat fölött láthatunk az egykori pénzverde épületén is liliomot.
Gondolom, hogy nem véletlen azért az sem, hogy a San Miniato hegyen lévő Michelangelo tér környéke igen nagy területen különböző színű íriszekkel van beültetve. Így nem csak a város távolról történő látványában, de számtalan színű íriszben is gyönyörködhetünk a tér közelében. Persze ahhoz jókor kell lenni jó helyen, hiszen az íriszek ott is csak kb. májusban bontják a virágaikat.
Michele di Ridolfo del Ghirlandaio (1503-1557)
Michele di Ridolfo del Ghirlandaio Domenico del Ghirlandaio fogadott fiaként ugyancsak jólismert festőművész volt, de a hírneve azért elég messze volt az nevelőapjáétól.
Itália egyesítése (1860)
1860-ban megtörtént végre Italia egyesítése, a viszonylag sok kicsi olasz nyelven beszélő tartományból egy igazi, egységes és jelentős ország lett az Alpoktól Szicíliáig. Valószínűleg nem ment gyorsan egységbe kovácsolni a magukat olasznak érző embereket, de minden bizonnyal könnyebb volt együtt építeni a jövőt.
Aquinói Szent Tamás (i.e.1225-1274), Arisztotelész (i.e, 384-322)
Aquinói Szent Tamás domonkos rendi szerzetes és híres filozófus volt. Arisztotelész tanait hírdette annak ellenére, hogy az egyház eltiltotta a prédikálástól. Végül egyesítette Arisztotelész filozófiáját a korabeli egyházi tanítással, amivel megalkotta a középkor átfogó filozófiáját a keresztények számára. Tanításait a XIV. századtól olyannyira elfogadták, hogy 1323-ban már szentté is avatták.
Botticelli, Háromkirályok imádása
Botticelli Filippo Lippi inasaként kezdte tanulni a festészet művészetét.
Imátkozni vagy imádkozni?
Az imát mondani, vagyis imátkozni logikusabbnak tűnik, és a legtöbb forrás azt tartja, hogy "imátkozni", vagyis imát elmondani. De az, hogy a vallás egyik fő célja imádni az Istent..., kicsit megzavarhatja ezt a gondolatot. Nagyon sok bejegyzés van ebben a kérdésben, és úgy tűnik, fele-fele lehet az arány a használatban. De ez a kérdés talán nem kérdés, talán szabadon választható...
Marcus Antonius (Kr.e. 82-30) Csata Philippinél (i.e.42)
Marcus Antonius Julius Ceaser támogatásával került a második triumvirátusba. Katona volt ízzig, vérig, amit leginkább az i.e.48-ban zajlott pharszaloszi csatában bizonyított.
Az i.e.44. március 15.-i Julius Caesart megölni készülő összeesküvők távol tartották Antoniust a gyilkosság idején. Ceaser meggyilkolása után, i.e.42-ben, Antonius vezette az összeesküvőket a híres Philippi melletti csatába. A "Találkozunk Philippinél!" mondat a mai napig is használatos a köznyelvben..., de természetesen ma már jóindulatú találkozásra kell gondolnunk.
Koldulórendek kolostorai (Domenico de Guzman)
Dominikánusok
Domingo de Guzmán (1170-1221) kasztíliai szerzetes volt, akit már gyermekkorától arra a nemes feladatra készítettek fel. Idővel Franciaországba vitte őt nagybátyja mint egyházi ember, mégpedig azzal a céllal, hogy ő is dominikánus pap legyen.
"Szent Domonkos a spanyolországi Calerugeában született 1170 körül. Szülei Guzmán Félix és Janka voltak. Egy legenda szerint mielőtt Domonkos megszületett, édesanyja álmában egy kutyát látott, szájában égő fáklyával, s úgy tűnt, mintha a világot lángra akarná lobbantani. Ez a kis történetott rejtőzik Domonkos nevében, hiszen a név a latin Dominicus szóból ered, dominicanis, vagyis az "Úr kutyája". Ezt a nevet viseli a Domonkos által alapított Prédikátorok Rendje., amit sokan csak úgy ismernek: Domonkosok.
Domonkost a szülei Palenciában taníttatták, ahol hat évet teológiai tanulással töltött. Ezidőtájt történt, hogy amikor Spanyolországban éhinség tört ki Domonkos eladta könyveit, melyek közül egy-egy példány egy kisebb birtokárával is felért, árát pedig odaadta a szegényeknek, mondván, "Nem akarok halott bőrök fölött tanulni, míg mások éhenhalnak!"
Domonkos körülbelül 25 éves korában Osmában csatlakozott az ún.szabályozott kanonokokhoz, akik Szent Benedek regulája szerint éltek. S mégis itt született meg benne prédikátor hivatása, valamint a prédikátorok rendje megalapításának gondolata.
"Szent Domonkos a spanyolországi Caleruegában született 1170 körül. Szülei: Guzmán Félix és Janka voltak. Egy legenda szerint mielőtt Domonkos megszületett, édesanyja álmában egy kutyát látott, szájában égő fáklyával, s úgy tűnt, mintha a világot lángra akarná lobbantani. Ez a kis történet ott rejtőzik Domonkos nevében, hiszen a név a latin Dominicus szóból ered: Domini canis, vagyis az Úr kutyája. Ezt a nevet viseli a Domonkos által alapított Prédikátorok Rendje, amit sokan úgy ismernek, hogy Domonkosok. Domonkost a szülei Palenciában taníttatták, ahol hat évet teológiai tanulással töltött. Ezidőtájt történt, hogy amikor Spanyolországban éhínség tört ki, Domonkos eladta könyveit, melyek közül egy-egy példány egy kisebb birtok árával is felért, árát pedig odaadta a szegényeknek, mondván, „nem akarok halott bőrök fölött tanulni, míg mások éhen halnak”.
Domonkos körülbelül 25 éves korában Osmában csatlakozott az ún. szabályozott kanonokokhoz, akik Szent Benedek regulája szerint éltek. Itt született meg benne prédikátor hivatása, valamint a prédikátorok rendje megalapításának gondolata."
-
San Martinói Buonomini oratóriuma
San Martinói Buonamini oratoriuma
Katolikus Istentiszteleti hely San Martinóban
Imátkozás nagyhercegi módra
"A nagyherceg szobájában volt egy állvány, amelyre felfüggesztették a kalendárium szentjeinek ezüst képmását. Az állványban gépezet volt, amely forgatta, és mindig az aznapi szentet mutatta felé. A nagyherceg azután azelőtt a szentkép előtt végezte ájtatosságait..., majd minden nap több templomot is meglátogatot."
Bár az idézetben nem szerepelt sem az imátkozás, sem az imádkozás szó, de elgondolkozva érdekes kérdés volt számomra, mint valószínűleg sokan másoknak is, hogy az "imádkozás", vagy az "imátkozás" a cselekmény helyes írása. Én az "imátkozást" gondolnám helyesnek, hiszen imát mond az, aki imátkozik. De több helyen is utána néztem, és talán többségében az imádkozást írják jónak..., ami szintén logikusnak tűnik..., hiszen Jézust imádni kell!
Michelangelo az ifjú tehetség és a faun foga, Bertoldo mester,
Michelangelo még mondhatni gyermek volt, amikor apja, látva benne az érdeklődést, nem nagy lelkesedéssel, de beadta fiát Domenico Ghirlandaio festőiskolájába. Egyik alkalommal Ghirlandaio mester Michelangelo egyik munkáját látva felkiálltott: "Hitemre, ez a gyermek többet tud nálam!" A mester bizony hamar felismerte benne a jövő nagy művészét, hitét és tapasztalását megosztotta Lorenzo de Medicivel, aki szárnyai alá is vette a még szinte gyermek, 13 éves Michelangelót. Lorenzo de Medici szándéka az volt, hogy ne csak jó "mesterek", hanem igazi művelt művészek is legyenek idővel a legügyesebb tanítványok, ezért elméleti síkon is taníttatta őket.
Szobrászatban Bertoldo mester volt a tanítójuk, aki korábban Donatellótól tanulta a mesterséget.
Egy napon Lorenzo de Medici észrevette, hogy Michelangelo egy faunszobrot próbált faragni, holott korábban még véső se nagyon volt a kezében. Elkészülte után látva a kész szobrot Lorenzo igencsak elcsodálkozott, mert bizony Michelangelo munkáját sokkal jobbnak találta, mint azé a mesteré, akiről másolt. Felismerte Michelangelóban a szobrászat iránti nagy tehetséget is, így azután úgy határozott, hogy házába veszi és minden lehetséges módon egyengeti az útját. Elkérte apjától és a saját családjába fogadta, fiaival együtt élt. Mindeközben taníttatta nem csak művészetre, de elméleti tudományokra is.
Négy évig tartott ez az áldott állapot..., majd Michelangelo Buonarotti elkezdte igencsak küzdelmes, de önálló életét.
San Remigio - kivégzések, San Remigio templom, Via del Neri, Piazza Piave, Rinuccini
A San Remigio templom a Piazza della Signoria közelében van, a Via della Ninnán és utána a Via dei Nerin kell keresni. Ennek a történetnek elég szomorú a tartalma, mert bizonyos útszélesítés miatt egy templom oldalhajóját fel kellett áldozni..., ami konkrétan bontást jelentett. A templombelső falán volt egy "Madonna gyermekével" festmény, melyet Cimebue alkotott. A firenzei emberek "Ninna Nanna" névre keresztelték a festményt és azt az utcát is a kép hatására..., de a festményt nem tudták megmenteni az utókornak.
A Via dei Neri elnevezése is magyarázatot kíván, az az út bizony a halálra ítéltek utolsó útja volt. A Nerik konkrétan a halálra ítélt foglyok vígasztalására és halálba kíséretére tettek fogadalmat. Arra volt gondjuk, hogy különleges, ovális, a pokol kapuja formájú süteményeket készítettek az elítélteknek, akik kivégzésükig azokat fogyaszthatták.
A Bargellóból indult az út a kivégzés helyszínéig, áthaladt a Via dei Nerin (feketék útja), majd a "Szerencsétlenek" utcáján haladtak tovább. A Piazza Piavén állt már az akasztófa..., és a hóhérok tették a dolgukat.
A Via dei Neri egyik saroképületében élt és alkotott az első opera szövegének szerzője, Rinuccini.
Rivoire kávéház
A Piazza della Signoria egyik ékköve a Rivoire kávéház..., ami azonban nem kispénztárcájú vendégeknek való. Amikor II. Viktor Emanuel király Torinóból Firenzébe helyeztette át a székhelyét, akkor magával vitte a megszokott cukrászát, Rivoire urat. Aki nem hallott még róla, de elég vastag a pénztárcája, hogy ennek a kávéháznak a kávéját is megkóstolja, az tegye meg ..., de akinek a kávéra nem tellik, az gyönyörködhet ingyen is a tér szépségeiben. :-)
Palazzo Serristori
Hatalmas palota, hatalmas kert a XVI. századból, Palazzo Serristori Firenze Via di Renai 2.
Sajnos Firenzében a magánkertek ritkán láthatóak, de hátha van rá lehetőség..., ha nincs, gondolom már maga az épület és a környezete is adhat élményt. Firenzében még egy zárt kapu is izgalmassá teheti az időt! :-)
San Francesco templom az etruszk fellegvár helyén Fiesoléban
A középkorban épült egykori etruszk fellegvár helyén felépített San Francesco templomot alaposan restaurálták a XIX. században. Szakértők szerint talán túlzottan is, különösen a homlokzatot kifogásolják a hozzáértők. De a viszonylag kisméretű egyhajós gótikus templomban sok "kincset" lehet látni, különösen gyönyörű freskók formájában.
-
Van az épületben egy kis múzeum is, ahol a világot járó, de végül itt letelepedő hittéritő szerzeteseknek adományozott tárgyak kiállítását láthatjuk.
-
Egy kolostorépület is van a területen, a Conventino San Francesco.
-
Borkimérés az utcán, kantin
Hát ez már nem mai történet, de azért érdekes. Az utcai falakba olyan lyukat vágtak, amin keresztül a vásárló beadja az üvegét, amit azután megtöltve visszakap..., de gondolom csak fizetés után. Érdekesség, hogy állítólag az eladók ügyeltek arra, hogy ne vásároljanak egy-egy alkalommal nagy mennyiséget. A kiadó lyuk feletti táblán minden információ olvasható volt a vásárlással kapcsolatosan.
Nyáron 2 órával hosszabb volt a nyitvatartás, de résen kellett lenni, mert ünnepnapokon 15 órakor már bezártak. Ezek nagyon szigorú szabályok voltak! Firenzében komolyan vették és veszik ma is a szabályokat.
San Giovanni evangelista (San Giovannino degli Scolopi) Ammanati Batolomeo (1511-1592)
Ammanati tervei szerint épült ennek a templomnak a különleges felújítása, ami munkát a XIV. században kezdtek el, de csak a XVII. században fejeztek be. Ammanati, aki saját pénzét sem sajnálta kedves temploma hasznára, 1592-ben halt meg, ott van az ő sírja is a baloldali második kápolnában.
Michelangelo Dávid szobra a múzeumban
Ám ha már Firenzébe megyünk, akkor ne menjünk szűkös pénztárcával, mert akárhogyan is, de vétek lenne kihagyni olyan műalkotásokat a múzeumokban, melyek akár ingyen is láthatóak valamelyik téren. Higgyétek el, hogy az a szabadtéri látvány bár persze szép, de messze nem ad nekünk igazi "Dávid" (vagy inkább Michelangelo) élményt! Itt most talán furcsát írok, de pl. ha valaki úgy gondolja, hogy a Palazzo Vecchio előtt álló Dávid szobor látása elegendő a "Dávid élményhez", az bizony nagyot téved! Ott a szabadtéren látsz egy szobrot, körbejárod..., emberek jönnek, mennek, járnak az autók, dudálnak.., hát nem is tudod...! Hidd el, hogy csalódott leszel, mert míg a múzeumban mondhatni, hogy grandiózus a szobor, addig a szabadtéren valahogyan tényleg nem ad olyan nagy élményt, mint amit vártunk..., de ez természetes. Csendet és figyelmet kíván az a nem mindennapi látvány!
Ha az Akadémia múzeumban látod, akkor egészen más, mondhatni tényleg életre szóló élményt ad monumentalitása.., ezt szinte garantálni merem! Ez persze minden más szoborra is igaz, de tény, hogy a múzeumban lévő Dávid szobor Firenze talán leghatékonyabb csábítója!
Berta szobra..., csak úgy egy falban...
Berta
-
Gondolom olyasmi is csak Firenzében történhetett meg, hogy egy ház falában látunk egy ilyen művészien megmunkált, de kifejezetten szomorú arcot! Senki nem tudja, hogy ki készítette kiről, de kapott nevet..., ő egyszerűen csak Berta az utókor számára. Vajon létező személy volt, aki fontos szerepet játszott annak életében, aki megmintázta és ide, a Santa Maria Maggiore templom falába helyezte az ő szobrát úgy, hogy azt eltávolítani onnét senki sem tudta? Persze már régóta megtehetnék, de miért is tennék..., ez valami olyan, ami talán "semmiség", de amit ha egyszer láttunk, sosem felejtjük.
-
-
Certosa del Galuzzo, Niccolo Acciaiuoli
Igazándiból nem Firenze része a Certosa del Galuzzo, attól 5 kilométerre van, de ha időnk engedi és főleg ha érdekel minket egy khartausi kolostor, akkor feltétlenül keressük fel. Megközelítése nem bonyolult, a Piazza Santa Maria Novellától indul a 37-es busz, az odavihet minket. Természetesen gépkocsival is meg lehet közelíteni, de hosszabb Firenzében tartózkodás esetén nem célszerű személyautóval menni, mert nagyon nehézkes és drága a parkolás. Persze mindaz, ami fontos, annak létre kell, hogy jöjjön akkor, amikor az szükséges.
Niccolo Acciaiuoli alapította az erődszerű épületet, melyet látogatni is lehet cisztercita szerzetesek vezetésével, belépődíj nincs, de azért nem utasítják vissza az adakozást.
A látogatási idő 9-14 óra között, de nyáron 14-18 óra között is lehetséges.
Christopher Hibbert (1924-2008) "A Medici-ház tündöklése és bukása",
Christopher Hibbertről nem sokat lehet tudni, de azt tudjuk, hogy alapvetően történész volt a "szakmája", de az életrajzírók között is kiemelkedő volt munkássága.
A legolvasottabb műve minden bizonnyal "A Medici-ház tündöklése és bukása" volt, amely művet Bánki Vera fordította magyar nyelvre. 1993-ban és 2007-ben adták ki a Holnap kiadó jóvoltával. Remélhetően lesz mindig újabb és újabb kiadása a műnek, mert bizonyára ez a leghitelesebb fordítás, és a Medici család története iránt mindmáig nem csappan az érdeklődés..., sőt, mintha inkább folyamatosan nőne. Firenzébe pedig özönlenek a történelemre és szépségekre fogékony emberek, mert meg akarják tudni a város titkait! A mai és a jövendő nemzedékek nagy szerencséje, hogy Firenze kincsei egyben maradtak, és hogy bárki láthatja azon kincsek legtöbbjét..., ha nem is egy helyen és nem is könnyen..., de a sok sorbanállás után a kíváncsi utazók sokkal gazdagabbak lesznek a szebbnél szebb látványokkal.
Firenzében néhány órában a magasból (Porta San Miniato, San Miniato al Monte, Piazzale Michelangelo)
Ha netán csak rövidke firenzei megállásra van lehetőségünk egy nagyobb utazás megállójaként, akkor azt ajánlanám, hogy ne a városban bolyongjanak könnyen felejthető látványok között, hanem menjenek fel a San Miniato hegyre az autójukkal. Nem könnyű a parkolás ott sem, de az sehol sem könnyű, ám cserébe onnan garantáltan pompás a rálátás a városra! Ehhez persze egy jó térkép is szükséges, mert hát ha már ott vagyunk, akkor onnan fentről érdemes néhány ikonikus helyet beazonosítani.
Miután már kigyönyörködtük magunkat a várossal, akkor feltétlenül sétáljunk át pár perc alatt Firenze talán legszebb templomához, a San Miniato al Montéhoz, amiről minden tekintetben csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Előbb külső szépségében, utóbb hihetetlenül finoman kialakított belső terében is lehet gyönyörködni.
A kevés időt azt hiszem csak így lehet ott maradandó emlékre váltani, mert innen a városról is kapunk egy távoli, de igazi képet! Na meg kell sok fényképet készíteni, hogy legyen otthon miben gyönyörködnünk!
De persze akik napokat tölthetnek Firenzében, azok szerencsésebbek, nekik több "lenti" csodára és a "hegyi" kalandra is adódhat lehetőségük. Az az egy biztos, hogy aki nem látta a San Miniato hegyről Firenzét, az nem látta igazán Firenzét! Biztos vagyok benne, hogy ez sokkal fontosabb és maradandóbb emlék, mint egy újabb múzeum..., hiszen Firenze maga egy nagy múzeum! Amit a múzeumokban látunk, azok felejthetőbbek annál, amit a város és környezte adhat. Én is voltam több múzeumban..., de őszintén megmondom, nem sok műalkotásra emlékszem, de arra igen, hogy milyen volt nézni a várost a San Miniato templom lépcsőjéről. Az nagyon sajnálatos, hogy akkor még nem volt digitális fényképezőgépünk, de talán lesz még alkalom, hogy újra ott legyek és fényképezhetek.
Oratórium (házikápolna)
Az oratórium szónak kétféle értelmezése is lehet, az első jelentős egyházi zenét takar, minek jeles képviselője volt sokak között Liszt Ferenc is.
A másik értelmezés sincs távol az egyháztól, mert az olyan épületrészeket jelent, amik a templomban az emeleten vannak és ami a szentélyre néz. Ezen helységekből, vagyis az oratoriumokból (házikápolnából), kivételes emberek kivételes okokból követhették a templomi szertartásokat.
Az Arno áradásai
Az Arnóval az évszázadok során gyakran voltak problémák, de kétség kívül 1966-ban volt a folyó történelmének legnagyobb áradása. A sárral kevert víz felért az Uffizi legfelsőbb szintjére is..., gondoljuk el, mi volt akkor a lakóházakban, mit kellett átélniük az ott lakóknak! A városban sok helyen ma is láthatóak azok a jelzések, amelyek mutatják most is az akkori állapotot. Azt, hogy mi kárt tettek a művészetnek, azt érzékeltetni sem lehet. A Via dei Neri és a Via San Remigio sarkánál ma is látható a víz magasságának mértéke.
Ami szinte hihetetlennek tűnő tény, az az, hogy az Arno által Firenzét ért hatalmas pusztítás kétszer következett be a történelemben, az egyik 1333 november 4.-én, a másik pedig 1966 november 4.-én..., mindkettő november 4.-én! A nagyobb pusztítás 1966-ban volt..., bár ez is már csak történelem, megtették akkor a szükségesnek látszó intézkedéseket..., de a természet gyakran kiszámíthatatlan. Az ember már többnyire áldozatok nélkül is túléli a természet időnkénti "megmozdulásait, ellenállásait".
Ugye tudjuk, hogy mi emberek vagyunk a "betolakodók", és nekünk, embereknek kell most már óvatosan bánni a természettel!
Christine de Lorainne (1565-1637)
Lotharingiai Krisztina 10 éves korára teljesen árva lett, és Medici Katalin lett a gyámja.
1589-ben kötött házasságot I. Ferdinando firenzei nagyherceggel, és 8 gyermekük született.
Nem Firenze téma, de megosztom, mert azt hiszem olyan igaz, hogy érdemes rajta elgondolkozni mindenkinek
"Az emberek elfelejtik amit mondasz és elfelejtik amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."
Carl William Buehner
Arlotto a Gesu Pellegrinóban (Zarándok Jézus)
Ez a kis templom, melynek neve "Gesu Pellegrino", a Via San Gallo és a Via degli Arazzieri sarkán található. Nincs benne sok szépség, de ott van egy jól ismert síremlék, melyet egy Arlotto nevű firenzei tréfás kedvű plébános a saját sírjára talált ki a XV. században:
"Ezt a sírboltot Arlotto plébános csinálta önmagának, és annak, aki még ide akar jutni."
Francesco de Medici (1541-1587), Ausztriai Johanna (1547-1578), Bianca Capello
Francesco de Medici (1541-1587), Ausztriai Johanna (1547-1578), Bianca Capello (1548-1587)
Francesco de Medici herceg, majd nagyherceg talán semmilyen tulajdonságával nem tudta kivívni az emberek szimpátiáját, nem látszott benne semmi, amiért kedvelni lehetett volna. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért különös volt, hogy életében komoly szerepe volt a szerelemnek.
Francesco 1565-ben nyilvánvalóan nem szerelmi házasságot kötött Ausztriai Johannával, de számára is nyitottak lettek a Habsburg ház hagyományai. Olyannyira közreműködött abban, hogy ifjú felesége jól érezze magát, hogy a Palazzo della Signoria falaira osztrák városok képeit festettette művészeivel..., de a hercegnőt ez sem igazán vígasztalta, sajnálatos módon nem tudta megszeretni sem a férjét, sem Firenzét.
A hercegnő 6 nyelven beszélt, köztük magyarul is.
A búbánatos nagyhercegnek idővel szeretője lett Bianca Capello, egy szép velencei asszony, akit nem tudtak szeretni és elfogadni a firenzei emberek. Érdekes módon Bianca éppen a szerelmével menekült Firenzébe, de időközben Francesco nagyherceg meglátta Biancát, és beleszeretett. Megegyeztek a férjjel, aki megfelelő állást is kapott..., de végül a férjet meggyilkolták egy állítólagos utcai verekedésben. Francesco felesége, Johanna főhercegnő pedig 31 évesen gyermekágyi lázban halt meg..., így már nem állt senki az útjukban.
1579-ben szerelmi házasságot kötöttek, de közös életük közös halálukkal végződött. 1587-ben egy vadászaton mindketten malária fertőzést kaptak..., bár nem zárható ki az sem, hogy mérgezés történt. Firenze városa mondhatni jól járt, utóda, Ferdinando nagyherceg végre igazán jó gazdája lett Firenzének.
Anatolij Demidov (Gyemidov) orosz herceg tere Firenzében
Érdekes, hogy Firenze egyik terét az orosz származású Anatolij Demidov hercegről nevezték el, kinek Lorenzo Bartolini által alkotott emlékműve ma is látható azon a téren, ami a szibériai bányászathoz kötődik. Ez a fiatal herceg egy firenzei követ fiaként igazán jó küldötte volt népének, híres volt jótékonykodásáról, iskolákat is alapíttatott a szegény gyermekek számára.
Judit és Holofernes - Donatello (1386-1466)
Donatello talán legismertebb műve a Judit és Holofernes, amiben van erős korabeli politika is. Holofernes fejét levágja egy Judit nevezetű asszony..., Holofernesz kegyetlen zsarnok volt..., és ebben az esetben 1453-ban, ha nem is nyíltan, de Holofernészt a zsarnok Medicikkel azonosítják a firenzei polgárok.
Bár az utókor nagyrabecsüli a Mediciket, de 1495-ben Firenze népe száműzte az akkor zsarnoknak kikiálltott Medici család tagjait. Nehéz igazságot hirdetni, de tény, hogy i mégiscsak a Medicik művészet iránti szeretete tette Firenzét igazán naggyá! Az ő jogosan, vagy jogtalanul szerzett vagyonuk jelentős részét, talán éppen bűneik enyhítése céljából, de jelentős mértékben jótékonyságra is használták. És hát el ne felejtsük, hogy milyen elánnal segítették az ifjú művészeket, hogy kibontakoztathassák művészetüket. A Medicik nélkül úgy gondolom, hogy Firenze egy mondhatni jelentéktelen városa lenne Olaszországnak, Európának.
Leonardo da Vinci (1452-1519)
Bár megpróbálta, de Leonardo da Vinci számára már nem volt megfelelő terep Firenze, túl sokan voltak ott a "művészpalánták". Így azután, hogy "körülnézett Firenzében", ő inkább Milánóban kereste a sikert. Meg is találta, meg is kapta a Sforza családtól..., de én itt most leginkább firenzei művészekről írok néhány sort. Tény azonban az, hogy Leonardo da Vinci nem csak korának, hanem az egyetemes művészetnek is egyik legnagyobb, legsokoldalúbb művésze volt.
Michelangelo szerződése Domenico Ghirlandaiónál (1488)
"1488. A mai napon, április elsején, én, Lodovico de Leonardo di Buonarrotti kijelentem, hogy fiamat, Michelangelo Buonarrottit a következő 3 évre Domenico és Davide di Tommaso di Corrado keze alá adom a következő kikötésekkel és feltételekkel: az említett Michelangelo a fentebb megszabott idő alatt köteles a nevezett mesterek mellett festészetet tanulni, s a mondott foglalkozást kell űznie, s mindent meg kell tennie, amit a fent nevezett mesterek parancsolnak neki."
ugyanakkor:
"Domenico és Davide di Tommaso di Corrado a szóban forgó három esztendő alatt kötelesek fiamnak huszonnégy aranyforintot fizetni: az első évben hatot, a másodikban nyolcat, a harmadikban tizet."
Oratorio dei Buonomini di San Martino, Dante szülőháza ma már nem látható
Oratorio dei Buonomini di San Martino
A templom, aminek közelében volt Dante szülőháza, és ahol Dante először meglátta Beatricét, élete nagy szerelmét.
SAJNOS AZT KELL ÉSZREVENNEM, HOGY FURCSA DOLGOK TÖRTÉNNEK ITT MOSTANÁBAN!
Amikor megírok egy bejegyzést, akkor el is olvasom természetesen, de később, ha újra ránézek, gyakran már nem pontosan ugyanazt a szöveget találom! Azok a szövegek felismerhetőek arról, hogy többnyire nem magyarosan, hanem hibásan vannak írva!
A baj az, hogy olykor teljesen más szövegeket látok, mint amit én írtam! Nekem fogalmam sincs, hogy ez miért van, de így az egész munkám mondhatni hiteltelen.
Ha van valaki, aki tapasztalt hasonlót, vagy főleg aki tudja, hogy miért van ez a jelenség, és még inkább, tud-e segíteni, akkor kérem, hogy szóljon (heyek.andrea@gmail.com)
Palazzo Altoviti - Fintor palota (Borgo degli Albizi 18)
Az épület homlokzatán van több olyan dombormű, amelyek szándékosan csúnyának készültek, csúnyának mondhatóak. Innen van a cím is, Fintor palota (Palazzo Visacci), ahol az épület homlokzatán Dante, Petrarca, Marsilio Ficino, Boccaccio, Amerigo Vespucci és mások vicces képmását láthatjuk.
Firenze palotáinak néhánya, és ha megtaláltam, akkor annak címei
Arciconfraternita della Misericordia, az Irgalmasság székháza, a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága1880
1576 óta fekete csuklyás, fekete köpenyes emberek járták a várost és segítették az elesetteket, rászorulókat a közép és reneszánsz korban..., ha ma már nem is hordanak csuklyát, de a feladatuk ma is ugyanaz, segíteni a rászorulóknak! Gondoznak, segítenek, szállítanak..., mindezt ma is teljes inkognitóban, arcukat eltakarva...., és tulajdonképpen ezen firenzei példa adta Florance Nightingalenek a Nemzetközi vöröskereszt megalapítását 1880-ban.
"A vöröskeresztes mozgalom ötlete Jean-Henri Dunant svájci üzletembertől származik, aki 1859-ben megszervezte a solferinói csatatérről, a környező lakosság segítségével, a csatatéren maradt sebesültek ellátását. Látta, ahogyan a csata végén, napnyugta után a skapuláréjukon vörös színű keresztet viselő kamilliánus szerzetesek ellátják a sebesülteket és eltemetik az elhunytakat.[4][5] 1863-ban megalakította az Ötök Bizottságát, amelyből 1880-ban fejlődött ki a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága.[6] "
Kongresszusi palota (Palazzo dei Congressi )
Egy négy utcával határolt nagy park közepén van maga az antik stílusban épült Kongresszusi palota, mely kertnek bejárata a Via Valfonda felől van. 1964-ben építették, de később, az épület modernizálásánál hozzáépítettek egy hatalmas előadótermet, amelyben 1200 személy is elfér.
-
Buonomini San Martino oratorio (Dante és Beatrice)
Buonomini San Martino oratorio
Dante Alighieri (1265-1321) és Gemma Donati (1265-1333) "úgy ismerték meg egymást", hogy mindketten itt laktak ehhez a templomhoz közel, látták egymást, de állítólag soha nem beszéltek egymással!
A templom mostanában már nem látogatható.
Buontalenti és az olasz fagyi Firenzében
Bernardo Buontalenti 1531-1608, festőművész, építész, író..., itt mindjárt megemlítem a Casa Bianca Capellót, de ezek mellett több szokatlan dolgot is el kellett végeznie ami a nagyhercegek örömére szolgált. Ide tartozott például a fagylalt őse, minek kikisérletezésére és elkészítésére bízta meg Francesco nagyherceg a festőművészt.
Például az olasz fagylalt ma is fogalom, és ennek a csemegének a feltalálója nem akárki volt, hanem Bernardo Buontalenti, aki a fagylalt feltalálása mellett híres festő is volt. Az olaszoknál nagyon meleg van olykor, és a nagyherceg hűséges alattvalóját, Buontalentit bízta meg azzal, hogy valami hűsítő édességet készíttessen a vendégeinek. Így született meg a "fagylalt", ami nagyon nagy sikert aratott. Megjegyzem, hogy az olasz fagylalt azóta is igazi kuriózum.
Buontalenti cukrászdája a mai napig is működik Firenzében, ahol természetesen az ő egykori receptje alapján készítik a fagylaltot..., de sajnos a címét nem tudom.
Buontalenti parfüm is létezik.
Cristoforo Roncalli (1553-1626)
Jelentős reneszánsz festő volt, Firenzében tanulta a festészetet, de mintha szándékosan kerülte volna később Firenzét, nincs említés róla, hogy járt volna tanulmányai után valaha is a reneszánsz fővárosában.
San Giovanni Evangelista (San Giovanni degli Scolopi), Ammanati sírja
San Giovanni degli Scolopi egy régi firenzei templom, amelyet Ammanati tervei alapján renováltak, de ez a művelet jóval Ammanati halála után kezdődött, és csak a XVII. században készült el.
Van a templomban egy kápolna, minek felépítését is Bartoloneo Ammanati biztosította anyagilag, és halála után, 1592-ben, természetesen oda temették.
Loggia degli Alberti
Egy XIII. századi erősen restaurált toronyházat láthatunk a Via dei Benci és a Borgo Santa Croce sarkán, melynek lakója volt egykoron Leon Battista Alberti.
Ma egy régi és rangos firenzei kávéház, a Caffe delle Colonnine található itt a földszinten.., gondolom nem vékonytárcájú turistáknak.
Spedale S. Maria Nuova
1285-ben alapította Folco Portinari, Dante Beatricéjének apja a kórházat. Sok firenzei gazdán mehetett át az évszázadok során, mert az "Új kórház" ma is működik! Ha van rá lehetőség, akkor feltétlenül menjünk be a kórház előcsarnokába, ami a XVI. században épült. A falakon szépséges freskók láthatóak, melyek Pomarancio alkotásai.
reneszánsz kori műhelyek, művészek, Michelangelo, felnövekvő segédek
Általában a művészek vagy festők voltak, vagy szobrászok a középkori művészetben, de a reneszánsz korszaka ebben is hozta a nagy újítást, mert művészei többnyire olyan tehetséggel rendelkeztek, hogy nem csak egyféle művészeti ágban tudtak csodákat létrehozni. Például ki gondolta volna, hogy Leonardo da Vinci ötvös segédként kezdte pályafutását Verrochio mester mellett? Pedig így volt, inas korukban el kellett sajátítaniuk mesterük tanításával többféle művészeti ágat..., persze biztosan nem mindenki élt ezzel a lehetőséggel, de akik megtették, többnyire kiemelkedőbb művészek lettek. A már jelentősnek látszó művészek aztán kiválogatták a tehetségesnek látszó tanoncokat, akik aztán gyakran túlszárnyalták mesterüket.
Természetesen kereslet nélkül nem lehet sikeres művészet, ám Firenze éllovas volt a művészek és művészetek porondján, a városban sok jómódú polgár élt, akik mondhatni versenyeztek a műalkotásokért. Ráadásul idővel az egyházi intézmények is bekapcsolódtak ebbe a rendszerbe, és elképesztő alkotásokat hoztak létre a templomokban a város művészei. Talán kicsit túl sok is volt a versenyzők száma, így nem mindenki találta meg Firenzében a számítását, mint pl. Leonardo da Vinci sem. De ő nagyon jól tette, hogy máshol keresett lehetőséget, máshol tudta igazán kibontakoztatni csodálatos tehetségét.
Michelangelo azonban ízzig-vérig firenzei volt, néha ugyan "körülnézett", de az ő művészete Firenze hírét repítette a nagyvilágba. És ez soha nem lesz másként, Firenze város és Michelangelo így együtt alkotott, együtt boldogult! Persze nem felejthetjük el a római tevékenységeit sem, ami talán a legismertebb, de számára valószínüleg nem volt olyan fontos, mert talán nem olyan "szeretettel dolgozott" mint firenzei munkáin. Azt gondolom, hogy Firenzében nagyobb szívvel, nagyobb lélekkel, nagyobb odaadással alkotott mint Rómában a pápáknak..., de persze ez csak feltevés tőlem.
Capella dei Principi = Nagyhercegi kápolna
Úgy tartják, hogy jáspisból készült a Mennyország kapuja, ezért aztán a Medici család sírkápolnájának kapuja is abból készült. Maga az egész épület hatalmas munkát kívánt és igen sok pénzbe került, de az akkor hatalmon lévő Medicik számára a pénz nem volt akadály. Érdekesség amúgy, hogy a kápolnában látható koporsók állítólag üresek, a tetemek a belső termekben vannak elrejtve másik koporsókban. Nyilván oka volt ennek az elővigyázatosságnak, hiszen Firenzében azért olykor, olykor bizony elégedetlenkedtek a szegény emberek.
Strandfürdő (Piscina di Bellariva)
Van, ahol lehet fürdeni az Arnóban, de annak városi szakaszán szigorúan tilos és veszélyes!
Strandfürdő (Piscina di Bellariva) - A város keleti végén, az Arno jobb partján van a nagyobb strand, melynek bejárata a Lungarno Cristoforo Colombón van.
A folyó bal partján a Lungarno Francesco Ferrucci 4 szám alatt van egy kisebb strand.
Stadionok Firenzében
A város keleti felében a Viale Manfredo Fanti és a Viale Malta mentén található a város azon stadionja, ahol főként a nemzetközi labdarúgó mérkőzéseket rendezik.
Van azonban a városnak egy ultramodern sportkombinátja is, melyet Campo di Marte (Mars mező) néven neveznek. A világhíres Pier_Luigi_Nervi tervezte a minden sportolási igényt kielégítő komplesszumot.
(Ő tervezte a római Palazzo dello Sport fantasztikus épületét is.)
Pénzverde + a város címere - turistabuszok, vesztőhely
Firenzének, mint minden jelentős itáliai városnak, volt pénzverdéje, ahol hosszú időn át verték a liliomos forintokat. Maga az első komoly pénzverde ott volt, ahová később az Uffizit építették fel. De maradt azért valami emlék arról a pénzverdéről, amit ma is láthat a figyelmes utazó. Sajnos én nem tudok saját képet mutatni, pedig ha korábban tudok róla, akkor biztosan megkeresem az U alakú udvar nyugati szárnyának indulásánál. Sok-sok liliom és alatta három nagy címer látható, a firenzei pénzverde három jelképe, a liliom, a köznép és az akkor éppen hatalmon lévő gelf párt címere látható. Nem véletlenül van ott a címerük, ők voltak hivatottak arra, hogy minden rendben legyen, de senki nem lehetett olyan sokáig hivatalban, ami visszaélésekre adott volna lehetőséget.
Piazza Piavenak hívják azt a teret, ahol a vesztőhely volt egykor..., manapság azonban már oda érkeznek a turistabuszok... :-)
Chiostro dello Scalzo = "Mezitlábasok" kolostora", Andrea del Sarto Utolsó vacsora című freskója
Ez az itteni hihetetlen és mondhatni megmagyarázhatatlan esemény az, hogy az itt meglátogatható kolostor épületében Andrea del Sarto festőművész "Utolsó vacsora" című gyönyörű alkotásában mi, földi halandók a mai napig gyönyörködhetünk. Azért különleges ez a tény, mert maga a templom teljesen elpusztult, de a hozzá tartozó kolostor épségben megmaradt. Ami meg még különösebb, hogy az ebben a templomban látható gyönyörű freskók is mind teljesen épek maradtak. Mindez persze alapvetően természetes, de volt Firenzének néhány nagyon szomorú és erőszakos korszaka, és az egyik alkalommal nagy veszély fenyegette ezen csodálatos műalkotásokat is..., na meg talán lehettek restaurálások is időközben.
-
-
Pontosan 12 gyönyörű grisaille (csak szürke vagy csak barna árnyalatok) freskón láthatjuk Andrea del Sarto fantasztikus művét, amirkről sajnos nem találtam képeket.
-
-
-
A Medici címer, a zászló és annak golyóinak száma
Azt nem tudom pontosan, hogy az évszázadok során hányféle használatos címere volt a városnak, de voltak számosan. Ám ez igazán most nem fontos, jelen írásban a Medici címerek érdekelnek minket. Van mit keresni, mert bizony elég sokféle van számontartva azokból is..., és bizonyára voltak elfeledettek is. A firenzeieknek nagyon fontosak voltak a zászlók, és hát persze a zászlónak mutatnia kell, hogy kikhez tartozik. Persze így volt ez minden térség zászlajával, Firenze város zászlaja is több formában volt jelen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)