Általában a művészek vagy festők voltak, vagy szobrászok a középkori művészetben, de a reneszánsz korszaka ebben is hozta a nagy újítást, mert művészei többnyire olyan tehetséggel rendelkeztek, hogy nem csak egyféle művészeti ágban tudtak csodákat létrehozni. Például ki gondolta volna, hogy Leonardo da Vinci ötvös segédként kezdte pályafutását Verrochio mester mellett? Pedig így volt, inas korukban el kellett sajátítaniuk mesterük tanításával többféle művészeti ágat..., persze biztosan nem mindenki élt ezzel a lehetőséggel, de akik megtették, többnyire kiemelkedőbb művészek lettek. A már jelentősnek látszó művészek aztán kiválogatták a tehetségesnek látszó tanoncokat, akik aztán gyakran túlszárnyalták mesterüket.
Természetesen kereslet nélkül nem lehet sikeres művészet, ám Firenze éllovas volt a művészek és művészetek porondján, a városban sok jómódú polgár élt, akik mondhatni versenyeztek a műalkotásokért. Ráadásul idővel az egyházi intézmények is bekapcsolódtak ebbe a rendszerbe, és elképesztő alkotásokat hoztak létre a templomokban a város művészei. Talán kicsit túl sok is volt a versenyzők száma, így nem mindenki találta meg Firenzében a számítását, mint pl. Leonardo da Vinci sem. De ő nagyon jól tette, hogy máshol keresett lehetőséget, máshol tudta igazán kibontakoztatni csodálatos tehetségét.
Michelangelo azonban ízzig-vérig firenzei volt, néha ugyan "körülnézett", de az ő művészete Firenze hírét repítette a nagyvilágba. És ez soha nem lesz másként, Firenze város és Michelangelo így együtt alkotott, együtt boldogult! Persze nem felejthetjük el a római tevékenységeit sem, ami talán a legismertebb, de számára valószínüleg nem volt olyan fontos, mert talán nem olyan "szeretettel dolgozott" mint firenzei munkáin. Azt gondolom, hogy Firenzében nagyobb szívvel, nagyobb lélekkel, nagyobb odaadással alkotott mint Rómában a pápáknak..., de persze ez csak feltevés tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése