A XIV. század itáliai uralkodói jól tudták azt, hogy uradalmuk szilárd alapja csak az lehet, hogy az adókat nem emelik gyakran, a nép terheit nem növelik a végtelenségig..., vagyis hogy a viszonylagos jólétben élő uradalom tagjai több adót is fizetnek számukra, mint azok, akik nem tudnak adót fizetni, mert egyszerűen nincs miből fizetnie. Az úr dolga volt, hogy ellássa alattvalóit olyan munkával, amiből, ha nem is busásan, de megélnek, és adót is tudnak neki fizetni. Vagyis egyszerűen megfogalmazva az okosabb uralkodók tisztában voltak azzal, hogy ők járnak a legjobban, ha az alattvalóikat együttműködő emberként és nem rabszolgaként kezelik! Ahhoz, hogy az adók emelkedhessenek szükség volt arra, hogy az alattvalói többet és jobban dolgozzanak a munkájukért kapott megfelelő jövedelem elérésének reményében.
Can Grande della Scala (1291-1321) volt a korszak egyik legelismertebb uralkodója, aki tudta, hogy nem a nép teljes kizsigerelésével érhet el jó eredményeket, hanem a tisztességes foglalkoztatásukkal és megfizetésükkel. Na persze azért ez bizonyára nem volt ilyen szép, de nyilvánvaló, hogy egy éhezéstől gyenge jobbágy nem tudott úgy dolgozni, mint egy jóllakott, tehát kevesebbet termelt. Alapvető érdeke volt tehát a gazdának, hogy a körülötte lévő emberek elégedettek legyenek a sorsukkal, és ezzel az ő életét is kellemesebbé tegyék. Persze azért sajnos ez nem volt mindenkire vonatkoztatható, de valahol ennek a teljesen egyszerű tételnek a felismerése kellett, hogy ha jól bánnak az urak az alapvalókkal, akkor majd ők is jól járnak. Ez teljesen egyértelmű, hiszen a jóllakott és elégedett munkás többet termelt, mint az éhes és kétségbe esett.
"Nem az kell, hogy polgáraidnak ura légy, hanem hogy a haza atyja légy és polgáraidat úgy szeresd, mint gyermekeidet."
És hogy miket vártak el egy uralkodótól?:
"A fejedelem mindenről gondoskodjék, templomokat és nyilvános épületeket építtessen és tartson fenn, szárítsa ki a mocsarakat, a borra és gabonára őrködjék. Gyakoroljon továbbá szigorú igazságot...",
De mindezt, és még számtalan kívánalmat csak viszonylag kevés uraság tartotta szem előtt. Nem volt bizony ez a korszak sem még erőszak és háborúskodás nélküli, sok volt a vitás helyzet és sok volt a nemtelen vita. És végül bizony sokan voltak, akik fizikai erővel próbáltak meg jogos és jogtalan igazuknak teret követelni. Voltak aztán törvényes és törvénytelen utódok szinte minden családban, így a háborúskodások mindennaposak voltak.
Valójában nem is volt szilárd öröklési joggyakorlat..., a nagyobb családok megbuktatása a kisebb családok összefogásával természetesen ellenségességeket szült, de hát ez volt a rendszer..., és próbálkozásaik ellenére is a nagyhalak már akkor is és ott is többnyire bekapták a kishalakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése