Biblioteca Laurenziana (San Lorenzo könyvtár) mint menedékhelye a kódexeknek és Michelangelónak

 



San Lorenzo könyvtár

1571-ben nyitották meg a könyvtárat.

Id. Cosimo Medici szenvedélyesen gyűjtötte a Medici palotában értékesnél értékesebb könyveit. Halála után utódai is folytatták a könyvek gyűjtését, fia, Piero és fóleg unokája, Lorenzo Medici is lelkes könyvgyűjtők voltak. Ezek a nagyon értékes könyvek akkor kerültek a San Marco kolostor védelmébe, amikor a Medici családot száműzték Firenzéből. Időközben szerencsésen Rómába is eljutottak a kódexek X. Leó pápa palotájába, amiket azután a veszély elmúltával az ugyancsak Medici házból származó VII. Kelemen pápa visszavitetett Firenzébe 1526-ban, miután  befejeződött az új könyvtár építése. Még éppen időben történt mindez, a  Sacco di Roma előtt.

Michelangelo Buonarroti (1475-1564) volt megbízva Firenzében a könyvtár megtervezésével és építési munkálatainak irányításával. Mind a könyvtárba vezető lépcső, mind a könyvtár és annak bútorzata is Michelangelo művészetét dicséri. De Michelangelónak nagy árat kellett fizetnie a Firenzében maradásáért, mert idővel Firenzében nagyon Medici ellenes hangulat lett, és ő nem tudott hová és hogyan menni, így ebben az épületben bújt meg. Bár a fentebb írottak alapján talán szerencséje is volt, hogy akkor nem tudott visszamenni Rómába, amikor is hatalmas pusztítást végeztek idegen, főleg spanyol katonák a  Sacco di Roma (1527) alkalmával. De amint lehetőség lett rá visszament Rómába, ahonnan már csak holtan került vissza Firenzébe Giorgio Vasari közreműködésével, aki gyakorlatilag elrabolta Rómából a tetemét. Firenzében temették el nagy pompával a Santa Croce templomban..., akár giccsesnek is mondható síremléke sajnos meglehetősen méltatlannak tűnik a nagy művészhez..., annál is inkább, mert köztudott volt, hogy ő maga a kétalakos Pieta szobrot szerette volna, ha a sírjára teszik.  Úgy tűnik, hogy túl értékes volt az a szobor erre a célra..., és hát lehet ebben valami igazság..., Michelangelo szobrai igencsak értékesek voltak már életében is, bár ő ebből nem sokat profitált. Élete jelentős részében szó szerint nyomorgott..., talán nem is anyagi okok miatt, hanem fanatikus munkabírása miatt nem jutott ideje az étkek beszerzésére és az evésre..., és gyakorlatilag semmilyen más élvezetre. Nőt még cselédként sem tartott a házában, nem volt róluk jó véleménnyel. 

Szerencsére az utókor értékelni tudta és tudja mindazt, amit ő alkotott, mint művésznek az ő neve cseng tán ma is a legszebben minden idők művészei között.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése