Bejegyzések dátum szerint rendezve a(z) "giuseppe poggi" lekérdezésre. Rendezés relevancia szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések dátum szerint rendezve a(z) "giuseppe poggi" lekérdezésre. Rendezés relevancia szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

AZ ÉN FIRENZÉM, AZ ÉN FIRENZEI HŐSEIM!

 

" Beszélni akarok a Mars hadisten jegyében alapított toscanai nemes városról:

-

Részlet Dino Compagni krónikájából az ő idejében történt dolgokról.

" Beszélni akarok a Mars hadisten jegyében alapított toscanai nemes városról!
Kettéosztja és gazdaggá teszi őt, termékenyítve környékét egy édesvizű királyi folyó, gonosz szelektől védett völgyben fekszik az enyhe éghajlatú, dús gyümölcsökben bővelkedő város! Büszke és harcias polgárok lakják, összeharácsolt javakban gazdagok, hatalmuk miatt szomszédaik inkább félik, mint kedvelik őket! Ez a Firenze népes város, polgárai erényesek, asszonyai szépek, épületeinél pompásabbat nem találni Itália más tájain! S minek utána a polgárok széthúzása miatt kezdettől fogva sok rossz keletkezetta mondott városban végül is nagy viszály támadt, amely megosztotta a lakosságot..., és ők két pártra szakadva pusztították egymást...!"


Első firenzei utazásom előtt izgatottan kerestem azon emberek társaságát, akik már jártak ebben a városban, de sajnálatomra nem nagyon találkoztam olyanokkal, akiken igazi, őszinte lelkesedést láttam volna. Csodálkoztam, hiszen én az előzetes ismerkedés alapján úgy gondoltam, hogy Firenze a csodák csodája! Nem hittem nekik, gondoltam, na majd én megtalálom, amit kell…, de talán magam is némi csalódottságot éreztem első találkozásunk után. Ám másokkal ellentétben nem akartam ebbe belenyugodni és még nagyobb elszántsággal igyekeztem megfejteni a titkot! Sok könyvet elolvastam, főleg művészek életéről, akik, bár persze az író szavaival, de határtalan büszkeséggel és szeretettel viseltettek városuk iránt.
-  
Második Firenzei utazásunk alkalmával, egy kora reggeli sétán sikerült végre nekem is  megtalálnom a „magam Firenzéjét”! A középkori városrészbe indultam, közben figyeltem a még részben alvó városban munkába, vásárolni siető, kutyát sétáltató firenzeieket, a szűk utcák csendjében a cipők sarkának kopogását, a hihetetlenül zöld Arno fölül felszálló pára után a vizében tükröződő part menti házakat. Frances Mayes „Napsütötte Toszkána” című önéletrajzi írásában (melyet ezúton nagy szeretettel ajánlok!) az alábbi sorokat írta azután, hogy egy időre elvesztette Firenze iránti rajongását, majd néhány meghitt pillanat után visszakapta: „Talán mások is megtalálják Firenzében a maguk helyét, a maguk pillanatát még nyáron is, amikor a város néhány félórára ismét önmaga lehet” (244.o.). Ezeket a sorokat utólag olvastam, de úgy érzem, én azon az Arnó parti reggelen találtam meg a magam Firenzéjét!
-
A reggeli nyugalmon túl nagyon fontos volt számomra felfedezni Firenze "zöld" oldalát, és itt nem csak a földrajzi értelemben vett Arnón túli városrészre gondolok. Lehetnek a házakkal sűrűn beépített másik oldalon is ilyen jellegű élményeink pl. a kolostorkertekben, vagy sétálva a körúti fasorok alatt, a Cascine parkban, netán a városi arborétumban, vagy esetleg a több sávos  sugárút közepén lévő csodás kis angol temetőben. Termő banánfát is láttam egyszer a Via SS. Apostolin..., igaz, szerencsém volt, mert éppen nyitva volt egy kaput, amikor arra jártam.
 
Természetesen az Arnón túli városrészben a Boboli kert, a Bardini kert, a Michelangelo tér alatti Viale Poggi, vagy a tér mellett lévő hatalmas íriszkertben is maradandó természetközeli élményekben lehet részünk. És akkor a San Miniato templom  környékéről még nem is szóltam, a mögötte lévő temető..., és azon túl is, hogy csak sétálgatunk az itt is fasorokkal szegélyezett sugárutakon. És ott van még egy fiesolei kirándulás lehetősége is..., ha még jó kondiban vagyunk, akár gyalogosan!

Fontos információnak tartom, hogy valóban egyszerű, de az átlagnál valamivel felkészültebb turistaként kezdtem ennek a blognak a megírásába. Eleinte voltak aggályaim, hogy milyen „jogon” kívánok bárkit befolyásolni, hiszen nem vagyok sem építész, sem történész, sem művészettörténész, sem idegenvezető, sem akármi. De aztán rájöttem, hogy ők elfogultak lehetnek bizonyos irányokba, míg én a magam által tapasztalt és az általuk megírt információkból igyekeztem kiszűrni a közérdeklődésre leginkább számot tarthatókat magam és mások okulására.
Szerencsém van, hogy relatív sok időt és energiát fektethettem ennek a csodálatos kis városnak a megismerésébe itthon és a helyszínen is, és úgy érzem, nem tarthatom meg csak magamnak a szerzett információkat!

Az érzések, amelyekről írok, sajátok, a tapasztalatok kb. 80 %-a is az, majdnem minden megtörtént velem, ha nem is egy utazás alkalmával, és nem is abban a sorrendben. De ahová nem jutottam még el, arról is írok, hogy átfogó legyen ez az elképzelt utazás..., na meg remélve a majdani megismerést!

Persze tisztában vagyok azzal, hogy az általam előirányzott 7 teljes Firenzében töltendő nap kevesek számára elérhető, mások számára meg talán kevés, de válogatni is talán könnyebb lesz ennyi információ és ennyi kép közül. Apropó képek: kb. a 80 százalékuk saját kép, sajnos az időjárás és a napszakok, valamint a tehetségem és a felszerelésem erősen befolyásolhatták minőségüket, de a lényeg az rajtuk van. Az első két firenzei utazásomnál még nem volt digitális fényképezőgépem, így az akkor látott dolgokat néhol kedves barátoktól kért, vagy a neten talált képekkel pótoltam. A harmadik utazásnál fényképezőgépem ugyan már volt és az átlagosnál jóval több képet készítettem vele, de akkor arra még nem gondoltam, hogy ezt a blogot valaha is megcsinálom, így főleg a már általam is jól ismert belvárosi részekről viszonylag kevés kép készült. Mégis talán éppen a sok olyan kép, amiket ritkán, vagy némelyiket sehol nem látni az úti könyvekben vagy akár az interneten, azok késztettek leginkább arra, hogy hozzákezdjek ehhez az írásomhoz. Természetesen leginkább azokat képeimet, információimat szeretném megmutatni, vallom, hogy a szerethető Firenzének ezek a részek legalább olyan fontos elemei, mint a belváros.

Az idő még nehezebb tényező, sok idő lenne szükséges a város felületes megismeréséhez is, pedig kicsi város, gyalogosan bejárható. A legnagyobb probléma viszont az, hogy az ideálisnak tartható időrendi városnézés nem igazán megoldható, mivel az egyes épületek az évek során nagy változásokon mentek keresztül. Pl. ott van a Bargello, amiben most múzeum van. Maga az épület a lehető legjobb példája a középkori épületeknek, de már vannak abban is átalakítások. Olyan múzeum van ebben az épületben, ami egyedülállóan foglalja össze Firenze szobrászatát minden stílust bemutatóan a manierizmussal bezáróan, így az egész épület több száz évet ölel át. És így van ez az Uffizinél, az Accademiánál, a Palazzo della Signoriánál, melyből idővel Palazzo Vecchio lett..., a kettő nagyjából csak burkában ugyanaz. És így van ez a templomokban is, hiszen azokba is folyamatosan kerültek új dolgok, voltak átalakítások. Csak aki ott él, és ráadásul ingyen látogathatja a múzeumokat, csak az engedheti meg magának az "elkövetési" sorrend betartását. Szóval felül kell emelkedni ezen a problémán és földrajzi szempontok alapján érdemes bejárni a várost. Én is erre törekedtem, és azért tárom elétek blogom menetrendjét, hogy annak betartásával időt és felesleges fáradtságot lehessen megspórolni. De sajnos a zárva tartási idők bekavarhatnak a leggondosabban eltervezett menetrendekbe is, így az esetleges visszatérésekre is kell időt szánni.

Sok festőt, szobrászt, építészt megemlítek, kiknek munkáit és angol nyelvű életrajzukat az internet Webgalériájában (WGA) meg is tekinthetjük. Alkotásaik rövid bemutatásánál az ott található képeket használtam fel legtöbbször, még ha volt is saját, mert a megvilágítás ritkán felel meg erre a célra egy templomban.

A linkekben írt "tények" különböző forrásokból lettek ismeretesek számomra, könyvekből, útleírásokból, de gyakran az is internetről. Tudni kell, hogy kevés olyan információ van abból a nevezetes időszakból, ami biztos, és ritka az olyan információ is, ami akár kétszer pont ugyanúgy fordul elő. Én általában minimum két azonosság esetén kezdem komolyan venni a dolgot, de ha hitelesnek tűnik az informátor, akkor néha elsőre is hiszek neki más információ ellenében. Mégis sokszor vagyok bajban, hogy ha csak egy komoly tévedést is látok, akkor a továbbiakban mennyire tekinthetem hitelesnek az írót. De rájöttem, hogy végül is nem annyira fontos, hogy minden szó igaz legyen, a fontos az, hogy legyen egy elképzelésünk a város történelméről, művészeinek, közismert és hétköznapi embereinek korabeli életéről, és ezen információk köré építsük fel a magunk Firenzéjét, amit majd szeretni tudunk! Én úgy gondolom, aki nem ismer valakit és valamit, azt természetesen nem is szeretheti, legjobb esetben közömbös lehet iránta. Természetesen vannak olyanok, akik maguk szeretik kialakítani a véleményüket, ezért ha ránéznek mondjuk egy szoborra, akkor nem akarják, hogy befolyásolja a véleményüket bármilyen más háttér információ. Ők akkor és ott „csak” egy művészeti alkotást látnak és ez elég nekik véleményük megalkotásához…, irigylésre méltó emberek! Legtöbbünknek azonban ennyi nem elég ahhoz, hogy a mű megfelelő szinten hasson ránk, hogy megmaradjon emlékezetünkben ahhoz több információra van szükségünk. Ebben szeretnék én személyes és összegyűjtött információimmal segítséget nyújtani.
-
De talán ennél is nagyobb cél vezérelt azzal, hogy olyan, kevesek által ismert részeit is megmutassam ennek a titokzatos városnak, amiknek látása nekem nagyon nagy élményt okozott, és remélem leírásom után mások is kedvet kapnak megismerésükre. Az olyan százezerszer leírt dolgoknál, mint pl. a Dóm, én is kicsit kínlódok, hogy mit is írjak le a rengeteg, sokszor elcsépelt, de mégis kihagyhatatlannak tűnő információkból.
-
És persze nem csak ilyen önzetlen célok vezéreltek..., olyan sok mindent és sokféle információt képtelen vagyok megjegyezni, amiket az évek során olvastam, láttam, érzékeltem, hogy szeretném őket rendszerezni és a magam számára is elérhetővé tenni mielőtt a feledés homályába kerülnek. Ráadásul még remélhetően igen jól is fogok szórakozni az elkövetkező hetekben, hónapokban, talán években! Ez az egész szinte fel fog érni egy utazással!
Most ennyi, de azért is jó ez a blog forma, mert ha még eszembe jut valami fontos, utólag beírhatom.
-
Eszembe jutott máris valami személyes gondolat a várossal kapcsolatban. Domenico Ghirlandaio műveivel foglalkoztam mostanában elég sokat, és elkezdtem komolyan törni a fejemet azon, miért is éppen ő és éppen Giorgio Vasari a számomra legkedveltebb művészei Firenzének? Ez azért is kérdés, mert valahogy őket nem tartják túl sokra a művészettörténészek és egyéb szakértők, és úgy általában az utókor. Nekik kettejüknek például nem is jutott szobor az Uffizi szoborparkjában..., és vajon nekem mégis miért olyan élvezetes ez a munka, amikor éppen velük foglalkozom? Persze tudom, biztos azért, mert nem vagyok szakértője a festészetnek, a szobrászatnak..., de legtöbben nem vagyunk azok, a turisták általában nem azok, csak műkedvelők. Aztán egyszer csak megvilágosodtam: azért lehet ez így, mert én nem elsősorban a művészetet szeretem, hanem Firenzét! Márpedig ha alaposan belegondolunk, ez a két személy tette a legtöbbet az egykori Firenze emlékének megismeréséért! Az egyik az ecsetjével, a másik a tollával! Domenico Ghirlandaio megfestette a korszak jelentősebb személyeit, épületeit, Giorgio Vasari  pedig azon túl, hogy ő is festőművész volt, megírta a reneszánsz korszak nagy művészeinek élettörténetét.
Ghirlandaio rövid életében hihetetlenül sokat festett, és festményei nem "csak" gyönyörködtetni akartak, hanem rendkívül értékes munkák a korszak építészeti állapotának, berendezési tárgyainak, öltözködési kultúrájának és nem utolsó sorban fontos személyeinek a megismertetésében, láttatásában. Lehet ennél jobban bizonyítani a város iránti elkötelezettségét, szeretetét? 
Vasarinál pedig az Uffizit és egyéb festői és építészeti munkáit ne is vegyük figyelembe, de az életéből vajon hány évet áldozott a kor lehetőségei mellett végigjárni annak a több mint 150 művésznek az életútját, és  megírni róluk páratlanul értékes könyvét?  Lehet ennél jobban bizonyítani a reneszánsz művészek iránti szeretetét és tiszteletét?
-
De nekik nem jutott szobor a várostól! :-(
 
-
Ezen elgondolkozva eszembe jutott még valami: vajon bármely történelmi időben mindenkinek, ideológiától, pártállástól függetlenül bárkinek állítanak szobrot? És bizony, mind Ghirlandaiomind később Giorgio Vasari is igencsak elkötelezett művészei voltak a Mediciknek, és talán az a korszak, amikor azokat a szobrokat állították, már nem feltétlenül az ő dicsőségüket volt hivatott hirdetni? Persze biztos voltak a kiállítottak között Medici lekötelezettek is, mint pl. Michelangelo, de azért őt tényleg nem lehetett volna kihagyni a sorból, és voltak olyanok is, akik semmi érdemlegeset nem tettek a városért, mint pl. Leonardo da Vinci..., de hát őt sem lehetett kihagyni, hiszen hatalmas művész volt..., de neki kicsi volt Firenze és nagy volt a konkurencia. Jobban megnézve van köztük Medici is..., az "öreg" Cosimo, más néven a "Haza Atyja" ... hát nem tudom miként válogattak a város legutolsó urai, a Lotharingiai család tagjai, mert ők készítettették, állíttatták fel azokat a szobrokat. 
-
De van nekem még egy hősöm Firenzében, mind között tán a legkedvesebb! Ő volt az, aki abban a korban élt, amikor ezek a szobrok készültek, és ő Giuseppe Poggiaki ugyancsak fantasztikus ember, fantasztikus építész, fantasztikus művész volt, aki úgymond "rendbe tette" a XIX. századi Firenzét. Gyakorlatilag abban a Firenzében, amit most láthatunk, amit most élvezhetünk, az ő nagyon-nagyon áldozatos munkája van. Megtett mindent azért, hogy élhetővé és biztonságossá tegye imádott városát. Leglátványosabb része ennek a munkának a város körgyűrűje, ami lehetővé teszi a városlakóknak és az utazóknak a megfelelő közlekedést a mai napig is, holott Poggi óta is eltelt már több, mint egy évszázad, és a Firenzébe utazók száma is inkább csak növekszik, mintsem csökkenne. Leghálásabbak azonban a Piazzale Michelangelón lehetünk neki a város kényelmes nézegetése közben, tudva, hogy az általa létrehozott Viale Poggin könnyedén le-fel sétálhatunk az Arnó partja és a Michelangelo tér között. De ha nem akarunk gyalogolni, akkor buszra ülünk, és az általa kialakított Arnón túli dombokon lévő utakon busszal is eljuthatunk a város fölé magasló Michelangelo térre. Santa Maria Novella pályaudvartól indulnak a buszok, de persze útközben is fel lehet szállni ha találunk buszmegállót. Jegyeket előre lehet venni trafikokban, pályaudvarokon, bárokban, szükség esetén a buszsofőrnél is, ahol valamivel drágább. 
-
Akkor hát kezdődjön az én nagyrészt megélt, de kisrészt számomra is csak képzeletbeli firenzei álomutazásom!
-

Firenze belső körgyűrűje - Giuseppe Poggi, Firenze "megmentője"

 Mint a legtöbb nagyvárosnak, Firenzének is van körgyűrűje..., csak talán kisebb, mint a legtöbb nagyvárosnak. Firenze dicséretére legyen mondva, nem engedte, hogy városa hatalmas méreteket öltsön, bár nem kicsi, de simán gyalogosan bejárható. Persze azért autózni is kell néha benne, erre szolgál átutazó forgalomnál a külső körgyűrű. Ennek a körgyűrűnek szakaszai a város legismertebb polgárairól kapták a nevüket. Írtam már máshol is Giuseppe Poggiról, ő volt az, aki rendbe tette mondhatni egész Firenzét az egységes Olaszországhoz csatlakozáskor.  

Ezen körgyűrű egyes szakaszait a város hírességeiről nevezték el, politikusokról, költőkről, művészekről. Talán nem ördögtől való gondolat, hogy nem árt, ha tudjuk kik is voltak ők, akiket ilyen megtiszteltetés ért. Nézzük hát sorban..., a Cascice parknál kezdem a "sétát" az Arno folyó északi oldalán. Ám ez a feladat korántsem volt olyan egyszerű, amilyennek látszott, hiszen annyi sokan lehetnek egy név tulajdonosai, hogy abból kiválasztani, ki is lehet az út valódi névadója, számomra úgy tűnik, hogy lehetetlen. De azért próbálkozom, a többség nevét és titulusát azért ismerem.  Sajnos leírást nem találtam mindenkiről.

-

Piazza Vittorio Veneto, itt látható Viktor Emanuel emlékműve, ami Chesare Zocchi alkotása, és itt van a Cascine park kezdete.

Viale Fratelli Roselli 

Viale Filippo Strozzi

Viale Spartaco Lavagnini

Piazza della Liberta

Viale Giacomo Matteotti

Piazzale Donatello

Viale Antonio Gramschi

Piazza Beccaria

Viale G. Amendola

Viale Giovane Italia

Piazza Ferrucci

Innentől  Viale dei Colli néven is hívják a hegyi szakaszt, ami szintén több nevet visel.

Viale Michelangelo - Nem találtam rá linket, de ez az út visz fel a Piazza Ferruccitól a Piazzale Michelangelóra

Piazzale Michelangelo

Viale Gallileo Gallilei

Viale Niccolo Machiavelli

Piazzale Porta Romana

Viale Petrarca

Piazza Tasso

Via A. Aleardi

Viale R. Stanzio

Piazza V. Vettori

Ponte Sospeso

Piazza Gaddi

Ponte Vittoria

Angol templom a Via San Gallo végén, majd az Angol temető a Piazza Donatellón

Ezt az angol templomot pontosan útközben az angol temető felé találtam a Via San Gallo végén, de azért a temető elég messze van tőle. Bemenni az épületbe sajnos nem lehetett, de a külseje is megérdemel egy posztot, akkor is, ha nem éppen firenzei jellegzetesség. Bár sajnos nem jártam Angliában, de képekről valamelyest ismerve ez tényleg egy igazi, mondhatni zord angol templom. Na de a mellette lévő kis temető igazi csoda azok számára, akik , bár furcsa szokás, de szeretik a temetőket. Én is egy vagyok közülük, szépek a temetők és meghatóak, és ha csak mint alkalmi látogatók megyünk oda, akkor megnyugtatóak. 


-

-
-
-
-
-
-
Folytattam az utamat ezen a nagy körúton legfontosabb célom, az Angol temető felé. Igazából nem is tudom megmondani, miért is volt ez a séta akkor számomra olyan fontos..., talán korábban láttam a Tea Mussolinivel című filmet, és tudatosan kerestem Elizabeth_Barrett_Browning sírját? Lehet.
-
-
-
Ez itt a képen már a temető..., érdekessége, hogy Firenze két legfontosabb, legforgalmasabb útja között olyan, akár egy gyönyörű kis sziget. Az 1900-as évek elején nagy korszerűsítések voltak Giuseppe Poggi vezényletével Firenze "rendbetételére", így korszerű körgyűrű épült a város köré. Érdekesség, hogy a híres kis  Angol temető pontosan az útjában volt a terveknek. Hosszas tanácskozás után nemes egyszerűséggel körbefogta a temető kis dombját a két út, és így szinte érintetlen szigetként maradt meg a temetőcske teljes területe. Talán nem mindig egyszerű bejutni, de én is sikeresen bejutottam! Szieszta idő lehetett, a kapu résnyire nyitva volt, gondoltam, beosonok..., nekem nagy élmény volt!

-
Angol temető




























Út a nagyhercegségig az ifjú Cosimo Medicivel (1519-1574), majd tovább nélküle az út végéig, 1743-ig, 1864-ig.

Az úgymond polgári státuszban minden rang nélkül Firenzét vezető Cosimo, Piero, Lorenzo, stb.  Mediciket kisebb kihagyással követték Firenze vezetésében a Giovanni di Bicci de Medici másik fiának, egy "másik" Lorenzo Medicinek az utódai, akik azonban már hercegek, nagyhercegek lettek. Alessandro de Medici halálától az új Medicik fejezete kezdődött Firenze életében.

A hercegi, nagyhercegi címeket azonban soha nem osztogatták könnyen, azokat ki kellett valamilyen módon érdemelni.  Azt tudjuk, hogy a hercegi rangot a még ifjú Cosimo Medici 1537-ben kapta meg a német - római császártól, V. Károlytól, így I.Cosimo de Medici herceg lett belőle. 

De I.Cosimo de Medici herceg egyértelmű célja az volt, hogy idővel Toszkána nagyhercege legyen belőle. Ám V. Károly ezt megtagadta tőle, így ő a pápához fordult, aki ugyancsak fel volt jogosítva ilyen titulus megadására. De cseles volt Cosimo, előbb V. Piusz pápa számára egy igen hasznos és fontos akciót vezetett le sikerrel, ami után kérhette és a pápa meg is adhatta neki az oly annyira vágyott titulust, a nagyhercegséget! Így azután a továbbiakban  senkitől sem függő uralkodója lett Firenzének és Toszkánának 1537-től, és titulusát természetesen utódai is örökölték! Az ő esetében ezt nem is bánhatták az ott élők, Firenze és Toszkána dicsőségét minden tekintetben haláláig növelte,  de utódai sajnos gyakorlatilag egyre kevésbé voltak  érdemesek nagyhercegi rangjukra. Ez a nagyhercegi rang természetesen öröklődött a család férfi ágon történő kihalásáig, 1737-ig. Vajon mi lehetett ennek az oka, miért lettek egyre gyengébbek, egyre terméketlenebbek, egyre hasznavehetetlenebbek a Medici nagyhercegek?

---

Ezzel kapcsolatban elgondolkoztam egy érdekes történeti összefüggésen a Medici család firenzei hatalmával kapcsolatban. Az "öreg "(il vecchio) Cosimo idejében indult útnak a család felfelé ívelő ága Cosimo Medicivel, ami azután kicsúcsosodott Lorenzo Medici színre lépésével, amíg az ő leszármazottai sajnos már erősen lefelé ívelő pályára kerültek,  míg ki nem haltak. 

És ugye az "Il Vecchio" Medicik kihalása után lépett színre a család másik ágából származó Cosimo  Medici (Giovanni delle Bande Nere és Maria Salviati fia), aki 1519-ben született, így 1537-ben, hatalomba kerülésekor, még csak 18 éves volt! Ennek ellenére nyugodtan mondhatjuk azt, hogy hatalmi szempontból mindenképpen az ő uralkodása volt a Medicik uralkodásának csúcspontja, amikor is eljutott előbb a hercegi, majd a  nagyhercegi címig, önálló nagyhercegséget hozott létre és igazgatott sikerrel! 

Cosimo nagyherceg uralkodása alatt egyértelműen felfelé ívelt Firenze csillaga, mondhatni valóban minden tekintetben ő volt a csúcsponton a család, Firenze és Toszkána történelmében!  Bár való igaz, hogy elődeit, a még polgárként működő talán Mediciket "jobban szeretjük"és sajnos az utána jövő időszakban utódainak egyre gyengülő kormányzása alatt nem is lassú ívben történő hanyatlás mutatkozott Firenzében, Toszkánában. Halála után, ami 1569-ben történt meg, fiai és unokái személyében egyre silányabb és silányabb uralkodói lettek nem csupán Firenzének, hanem személyükben az egész a Toszkán nagyhercegségnek

Összefoglalva szinte a semmiből jutottak fel Giovanni di Bicci leszármazottai kétszer is a hatalmi csúcsra, előbb "il Magnifico Lorenzo de Medici", az egyszerű, de nagyszerű polgár révén. Idővel azonban az egyre gyengébb Medicik kihalása után a család másik ága mondhatni újrakezdte, majd folytatta   I. Cosimo Medici nagyherceg által Firenze és Toszkána igazgatását, mígnem az az ág is elkorcsosult.

I. Cosimo herceg 1519-1569-ig uralkodott, majd a pápától megkapta ugyan a nagyhercegi címet, de azért ez még nem a csúcs volt. Legidősebb fia, Francesco Medici, bizonyára éppen apja tanácsára,  egy osztrák hercegnőt vett feleségül, és ennek okán a német-római császártól I. Cosimo herceg végre megkapta 1569-ben az áhított rangot, a nagyhercegi címet. Sajnálatos módon I. Cosimo nagyherceg 5 év múlva bekövetkezett halála után a család további tagjai erkölcsi és uralkodói lejtmenetben jutottak el 1743-ig, a Medici család kihalásig úgy, hogy nagyon kevés igazán jelentős dolgot tettek a nagyhercegség javára!

-

I. Cosimo (1519-1574) I. Francesco (1541-1587), I. Ferdinando (1549-1609), II. Cosimo (1590-1621), II. Ferdinando (1610-1670), III. Ferdinando (1642-1723), Gian Gastone (1671-1737)

Az utolsó Toszkán nagyherceg, Gian Gastone nem igazán volt alkalmas a kormányzásra. Tudta ezt ő is, de azért próbálkozott, és tett néhány pozitív gesztust, hozott néhány demokratikus döntést. Pl. megszüntette a nyilvános kivégzéseket, a lakosság legszegényebb rétegét mentesítette az adófizetéstől. Idővel azonban lelkesedése csökkent. Nyílt titok volt homoszexualitása, szereztek ugyan neki feleséget, aki azonban hamar elhagyta, gyermekük nem született. Mindez azért nagyon fontos, mert 1737-ben meghalt úgy, hogy örökös nélkül hagyta a Toszkán nagyhercegséget!  

Nővérének, Anna Maria Lujzának, az utolsó Medicinek a férje a Lotharingiai házból való János Vilmos Pfalz választó fejedelme lett (1658-1716), és állítólag az ő betegsége miatt nem lehetett gyermekük. Bár próbálkozott Anna Maria Lujza magát elismertetni férje halála után, de nem engedték meg neki, hogy nagyhercegnő legyen. Mivel úgysem voltak gyermekei, alapvetően ez akkor már szinte mindegy is volt. 

DE ...  Anna Mária Lujza (1667-1743) elérte azt a Toszkánát és Firenzét öröklő Lotharingiai házzal, hogy írásba foglaltatott az a kívánsága, miszerint ugyan férjére, és általa a Lotharingiai családra hagyta Firenzét, de kikötötte, hogy

-

FIRENZÉBŐL SOHA EGYETLEN MŰKINCSET NE VIHESSEN EL SENKI! 

-

Elfogadták ezen feltételét, és így is lett..., ezért utazunk annyian Firenzébe, hogy ne csak  természeti és építészeti szépségeit, hanem a Medici család világraszóló műkincs gyűjteményét is csodálhassuk!

Hivatalosan tehát a Lotharingiai ház lett a tulajdonosa a városnak és annak műkincseinek, de csak papíron, mert minden a városban maradt, ha nem is tulajdonként. 

Az idők haladtával azonban létrejött az egységes Olaszország..., melyhez feltehetően a Lotharingiai család beleegyezésével csatlakozhatott Firenze is 1743-ban. Így azután mi, a művészeti csodákra éhezők, minden Mediciktől örökölt műkincset láthatunk ma is Firenzében, amit csak akarunk..., csak legyen rá időnk! Igaz, sok idő telt el addig, míg 1864-ben Giuseppe Poggi "kezébe vehette" a város rendbetételét, de megtette, amiért hatalmas hálával tartozik neki Firenze és az a sok millió turista, aki Firenzébe "zarándokolt" azóta,  és aki még zarándokolni fog! Goethe volt az, aki megírta itáliai utazásának történetét, mely igen inspirálóan hatott a későbbi korok utazóira. Igaz, Goethe még meglehetősen elhanyagolt Itáliát talált 1786 szeptembere és 1788 májusa között, de még elhagyatottságában is gyönyörűt! Azután jött még két világháború..., olasz nép tette a dolgát, eltakarították a romokat, majd hamarosan újraéledt a turista forgalom, ami igen jelentős volt a háború előtt is főként a németek és az angolok révén. Ezen korszak egyik legkedvesebb és remélhetőleg hiteles filmje volt a "Tea Mussolinivel" című film, ami remek szórakoztatást is nyújt amellett, hogy bepillantást enged a korszak szellemébe.


Piazzale Michelangelo + Viale Giuseppe Poggi

-
Az egyik legizgalmasabb és mondhatni legfontosabb célunk kell, hogy legyen, felmenni a Piazzale Michelangelóra, amikor is előttünk fekszik a pompás város
-
Lenn Fiesole is látható.
.
-
Firenze
-
-
-
Dávid lábai alatt a Medici kápolna szobrainak másolatai a Michelangelo téren.
-
-
Miután jól körbenéztünk indulhatunk lefelé a szép és kényelmes a Viale Poggin.
-

-
Az egyik legemlékezetesebb dolog  Firenzében lemenni a Michelangelo térről a Viale Poggin majdnem az Arnó partjáig. Nevét természetesen tervezőjéről, Giuseppe Poggiról kapta az út. Én mindenképpen arra buzdítok minden Firenzébe látogatót, hogy legalább egyszer menjen végig ezen az úton. Felfelé nyilván fárasztóbb, mint lefelé, de alapvetően az a logikus megoldás mondjuk 50 év felettiek számára, hogy felfelé busz a Piazzale Michelangelóig, lefelé pedig kellemes séta a Viale Poggin az Arno  partjáig azután, hogy közben jól megnéztük minden oldaláról a Porta San Niccolót.
-

-
-

-
Nagyjából ott érünk partot, ahol a híres Santa Rosa gát van, ami megfelelő szinten tartja az Arno vizét a városi szakaszon. Béke és nyugalom. 
-

-

-
-
Messze még az este, de a Ponte Vecchio ezen oldala már lassan sötétségbe burkolózik.
-

 
-
Kis ajándék..., Fiesole a messzi távolban! A kép nagyítható, részletek is láthatóak benne. Nagyszerű dolog egy kirándulás Fiesoléba..., ha van rá időnk. Pár napos utazásnál azonban nem feltétlenül kell beiktatni, Firenze megismerése azért sokkal fontosabb.


Terek Firenzében


-

-
-
-

-
A Piazza del Duomo nem igazán felel meg a "tér"szóról képzeletünkben megjelenő klasszikus tereknek..., de bizonyos tekintetben azoknál sokkal több. 
-
Három igen különleges épületet foglal magában..., és egyik szebb, mint a másik vagy a harmadik. Fenn az első képeimen  nem véletlen, hogy a Battistero San Giovanni, vagyis a Keresztelő kápolna látszódik, hiszen az az épület a legidősebb, pontos dátuma nem ismert, de valamikor a XI. században építették. 

A Duomo  építésének elkezdése nagyon nagy esemény volt, állítólag a téren akkor még liliomokkal teli mező volt a majdani építkezés helyén, innen kapta a nevét maga a Duomo, hosszabban Santa Maria del Fiore. Itt most csak megemlítem az épületeket, de bővebb leírások is megtalálhatóak a blogban. 
-
A harangtorony, vagyis a Campanile Giotto tervezése alapján készült, ez volt a híres festő egyetlen építészeti hagyatéka..., nagyon jól sikerült..., bár egy kicsit alacsony. A fenti kép csal a távlatokban. a harangtoronyból a kilátás jelentős részét takarja a Duomo hatalmas kupolája.

-
-
A Piazza della Signoria egykor..., sokat nem változott, leginkább csak az embereken lévő ruházatok mutatják régiségét. A Palazzo della Signoria, vagy mai nevén Palazzo Vecchio Firenze legpatinásabb épületei közé tartozik, mellette az Uffizi árkádsora már látható, és szemben ugye a Loggia dei Lanzi immár szobrokkal. Cosimo Medici lovasszobra a bal szélen látható..., a medence  Neptun szobrával, és természetesen már Dávidék is ott állnak a Palazzo Vecchio bejáratánál. Na de ott jobbra azért egészen más épületek sejlenek, mint vannak a mostani időben. A tér egyik nagy ékessége, az Orsanmichele, ami eredetileg gabonaraktár volt, nem kivehető ezen a képen. Azok a régi épületek olyan igazi mindenfélék, de biztosan érdekesebbek, mint a mostaniak.  A tér sok régi épületét már lebontották, de érdekes, hogy a Loggia dei Lanzi.mellett lévő fehér épület minden bizonnyal az, ami ma is ott áll, loggiáján kellemes kávézóval. De mi lehet az a torony az Uffizi mögött?
-
-
A Palazzo Vecchiónak nincs igazán párja, fantasztikus építmény.
-
-

-
-
-
-
-
-
I. Cosimo Medici nagyherceg lovasszobra 
-
-
-
Giambologna, Szabin nők elrablása
-
-

-
-
                                                                    Az Uffizi árkádja
-
Amikor ilyen árkádosra építették, akkor még nem is sejtették, hogy egykoron micsoda sorok fognak alatta állni, hogy bebocsájtást nyerjenek az Uffizi nevű világhíres múzeumba! Vicces, hogy a neve Uffizi, iroda maradt. Lépten, nyomon észlelhetjük a ragaszkodást a régi nevekhez akkor is, ha már nem igazán utalnak arra, amit képviselnek. Pl. a Pitti palota is ilyen, maradt örökre a neve, így sokakat megtéveszthet, hogy Pittik soha, de végül annál több Medici élt benne.

-


Menjünk is gyorsan tovább, a La Badia és a Bargello is itt van a közelben, de címében már a Via Proconsolon. 
-

-
-


-
-
-

-
Pazzi kápolna a Santa Croce templom mellett.
-
-
-
-
-
Háromszor jártam Firenzében, ahol nagyjából minden változatlan, kivéve a Piazza Santa Maria Novellát, amit nekünk is volt szerencsénk mindháromszor másként látni. Ez olyan szempontból sajnos érthető, hogy a terecskének két nagy veszélye is van, egyik a mellette lévő állomás forgalma, amikor is néhányan bizony esetenként "szállodának" is használják a teret, a másik veszély meg a kutyusokban..., illetve hát inkább gazdáikban rejlik, akik kutya illemhelyként kezelték a teret, így a fű természetesen kiégett. A firenzei belváros egyetlen részben fűvel borított tere. A kutya problémára biztosan kerestek a város gazdái megoldást, de ezt valószínűleg sokan nem veszik igénybe, egyszerűbb a térre kisétálni.
-
-
A tér névadója természetesen a Basilica Santa Maria Novella
-
-
-
A kövezetbe nagyobb részeket kihagyva füves szigeteket terveztek..., csak hát akkor még nem számoltak a kutyákkal...
-
-
--
-
-
Idővel ezeket a szigeteket rózsabokrokkal szegélyezték, a rózsabokrok megakadályozzák a kutyákat dolguk végeztében, de nem tudunk már a téren másra figyelni, minthogy mi emberek ne menjünk neki a rózsabokroknak.
-
-
Ilyen volt...
-
-
Ilyen volt 2011-ben, hogy most milyen, 2021-ben, azt sajnos nem tudom, de láttam már olyan képet róla, ahol elég magasak lehetnek a rózsák ahhoz, hogy a kutyák ne tudjanak bemenni..., na meg ahhoz is, hogy az emberek se tudjanak rendesen közlekedni.
-


-
A templommal szemben láthatunk még egy jellegzetes reneszánsz kori épületet, a Loggia San Paolót. Hogy igazából mire is használják a loggia mögötti épületet, az talány, de úgy tudom időszaki kiállítások szoktak benne lenni. A linkben azért többet látunk belőle, itt is vannak érdekes látnivalók a loggia feletti homlokzaton.
.
-
-
A tér egy régi képeslapon..., amikor még hintókkal jártak arrafelé, nem biciklikkel. Kár, hogy nem az Innocenti látszik jobban, mint az Arciconfraternita della Misecordia homlokzata..., bár lehet ez nem véletlen. Úgy tudom, hogy nagyon nagy jelentőségű szervezetként működött egykoron, melynek feladata betegek gondozása és adott esetben kórházba szállítása volt. Most, hogy leírtam értettem meg a loggia mögötti  nagy és általában üres belső terének értelmét..., itt lehettek a betegeket szállító eszközök. Ezt a feladatot már régóta nem itt és nem így végzik, az épületnek elég nehezen találnak  méltó funkciót.
-
-
-
Az Innocenti bejárata. Ez is titokzatos hely volt..., árvaház. Volt a bejáratnál egy forgó kerék, a nemkívánatos gyermekeket arra a kerékre helyezték, melyet megforgatva a gyermek új otthona az árvaház lett. Érdekes dolog..., minden gyermeknek kellett lenni valami apró tárgyának, amiről adott esetben a szülő beazonosíthatta és kiválthatta a gyermeket. 
-
-
-
-
-
-
A téren álló két lakóépület között a Via del Servi vezet a Duomóhoz. Ezen út becsatlakozásánál áll a tér közepén Ferdinando de Medici nagyherceg pompás lovasszobra, melyet Giambologna készített, de a végső munkákat rajta Piero Tacca végezte..
-



-

-





-
-
A Cascine park közelében van ez a szép városkapu, a "belső kör", vagyis a legrégibb városfal része volt. És persze itt van az egykor Prato felől érkezők kapuja, amit azóta igencsak körbenőtt a város. Persze a többi teret is, de igen komoly nyoma van annak ezen kapuk által, hogy mekkora volt a város egykoron.
-



Arnón túli városrész terei:
-
-

-


-
Piazza dei Pitti az a téglával borított tér, ahol hosszú sorokban szoktak állni a turisták, hogy bebocsátást nyerjenek a Palazzo Pitti kapuján. Mi is kivártuk a sorunkat, és nagyon sok szépet, érdekeset láttunk a palotában, a kertben és a többi látogatható épületben.
-

-
az Arnón túli városrész legnagyobb tere, de talán érthető módon magát a teret nem szoktuk fényképezni, hanem inkább az onnan látható gyönyörű látványt, magát a lábunk előtt heverő Firenzét. Bár úgy emlékszem van képem a téren látható Michelangelo Medici kápolnába készült csodálatos szobrainak bronzba öntött másolatairól valahol..., megtaláltam, de a térről több képem nincs. Ez a tér és szinte minden, ami hozzá kapcsolódik Giuseppe Poggi áldozatos firenzei munkálkodásának eredménye. Emlékezetem szerint elég nagy parkoló is van a téren, szóval autóval is meg lehet itt állni és gyönyörködni a világ egyik legszebb városban.
-
-
-
Szépnek a legnagyobb jóindulattal sem mondható, de annál fontosabb szerepe volt Firenze történelmében a Porta Romanának, hiszen Róma felől ott érkeztek hol békés, hol háborús szándékkal az idegen emberek. Orcagna tervezte és 1328-ban készült el a kapu. Történelmileg is jelentős utak találkozási pontja ez a tér, és itt kezdődik a Viale del Colli, melyen autóval, busszal vagy akár gyalog feljuthatunk a Michelangelo térre. A képet a buszból készítettem, az ablak tükröződik. A kapu nem szép, de a mérete azért jelzi egykori jelentőségét. 
-
-
-
-
Maga a tér nem túl izgalmas, de ezen itt van az azonos nevű Santa Maria del Carmine templom, aminek megtekintése mondhatni kötelező firenzei program a festészet kedvelőinek. Maga a templom nem tartozik Firenze ékkövei közé, de az ott található Brancacci kápolnában "született a reneszánsz művészet", és ezt az érdeklődőknek látniuk kell! De a jegyvásárlásról már jóval az utazás előtt gondoskodni kell! 
-
-
Az Arnó bal partján a Ponte alle Grazia és a Ponte San Niccolo között van a Piazza Giuseppe Poggi, ez a lenti kép ott készült, ott látható a parttól kicsit feljebb az impozáns középkori Porta San Niccolo .
-
-

-
-
Itt még egy kis frissítő, az Arno vízében történő lábfürdőzés is beilleszthető a programba, de óvatosan, elég nagy a csúszásveszély! 

-

-
Ezen a régi képen a Ponte alle Grazie látható, annak háttérben a Porta San Niccoló. A dombon meg izgalmasabbnál izgalmasabb épületek vannak (a képek nagyíthatóak). A Piazzale Michelangelo még nem létezik, de vajon mi az a nagy fehér épület? Az talán ott már a Fellegvár (Fortezza di Belvedere) épülete lehet, csak talán jóval nagyobb, mint most. De ezt csak gondolom. A San Miniato templom nem kétséges, és tőle balra a San Salvatore al Monte templom lehet, mely Michelangelo kedves temploma volt ott a nagy fák között. Jobbra pedig már az Uffizi árkádja van a képen.
-
Van egy másik oldal is, hasonló tartalommal, véletlenül lett így, hogy kettőt csináltam, de most már így hagyom, nem tudom összehangolni őket, el kell olvasni mindkettőt! :-)

Ezt a gyönyörű látványt loptam, nem tudom ki a gazdája, de nem lehet nem megosztani veletek, akik hasonlóképpen éreztek Firenze értékei iránt! Csodálatosak a Piazza del Duomo épületei innen fentről is..., és mi munka volt bennük! 

Egy bátor superhős fényképezhette, köszönet neki! :-) És bocs, hogy loptam, de nem lehetett kihagyni!